16.4. Az eukarióta transzláció néhány jellegzetessége

Az eukarióták transzlációja a citoplazmában játszódik le. A citoplazmába már csak processzált mRNS-ek kerülnek, amelyeknek van 5’-sapka és 3’-poliA részük.

Az eukarióta fehérjeszintézis főleg az iniciációs fázisban tér el a prokarióta folyamattól. Többféle iniciációs faktor van, az egyik, az eIF4-E felismeri az mRNS 5’-sapka szekvenciáját. Az eukarióta iniciációs komplexben van egy poli-A kötő fehérje is. A legújabb ismeretek szerint a legtöbb eukarióta mRNS két módosított vége az eIF4 és a poli-A kötő fehérjéken keresztül cirkularizálódik, s ilyen formában kötődik a riboszómához.

Az eukarióta mRNS-en nincs Shine-Dalgarno szekvencia, ami a P-helyre pozícionálna egy AUG kezdő kodont. Ugyanakkor felfedezője, Marylin Kozak nyomán van egy úgynevezett konszenzus Kozak-szekvencia, ami funkcionálisan hasonló szerepet tölt be. Ez nem az mRNS riboszómához kötéséhez szükséges, hiszen az a sapka részen keresztül történik, hanem a megfelelő start kodont teszi azonosíthatóvá. A Kozak-szekvenciának ugyanis része a kezdő AUG kodon, tehát annak szekvencia környezete segít azonosítani a riboszóma számára, hogy melyik AUG kodont használja.

Az eukarióták iniciátor tRNS-e standard, nem formilált metionint hordoz.

Az eukarióta transzláció lépéseinek közel valós idejű molekuláris grafikai ábrázolását a 9. animáció mutatja be.