20.12. Összefoglalás

Az élőlények termodinamikailag az egyensúlytól távol eső, nyílt rendszerek, ezért fennmaradásukhoz állandó anyag- és energiaáramlás szükséges. Az univerzális energiaátvivő az ATP (bár egyes reakciókban specifikusan más nukleozid trifoszfát szerepelhet). A tápanyagok lebontása során, vagy fototrófok esetén részben a fotofoszforiláció során ATP keletkezik, az ATP-ben tárolt kémiai energia használódik fel az energiaigényes folyamatokban.

A tápanyagok oxidációja során a legfontosabb proton és elektron akceptor a NAD és a FAD oxidoredukciós koenzimek, amelyek redukált “feltöltött”állapota hasonlóan más feltöltött aktivált hordozó-koenzimhez szintén nagyenergiájúnak tekinthető. A reduktív bioszintetikus lépések során a legfontosabb proton és elektron donor a NADPH.

A lebontó folyamatok konvergensek, a szénhidrátok, zsírok és fehérjék lebontása során néhány közös intermedier keletkezik, amelyek a citrát-ciklushoz csatlakoznak.

A felépítő folyamatok divergensek, viszonylag kisszámú kiindulási anyagból készül minden összetett szerves molekula.

A lebontó és felépítő utak minden esetben többé- kevésbé eltérnek egymástól, így az elkülönült utak eltérően szabályozhatók. A szabályozás gyakran az ATP/ADP/AMP szintek érzékelésén, az energiatöltöttség beállításán keresztül, allosztérikus módon valósul meg (lásd 17.2.2. és 20.3. fejezetek).