7. fejezet - A Galaktikus Halo és Korona

Tartalom

7.1. A Halo
7.1.1. Barionos, vagy csillagos halo
7.1.2. Sötétanyag halo
7.2. A Korona
7.2.1. Gázkorona
7.2.2. Egyéb objektumok a Galaktikus Koronában
Referenciák és további olvasnivaló a fejezet témájában:

Fejezet tartalma: A Halo szerkezete és alkotói, a Galaktikus Korona

7.1. A Halo

7.1.1. Barionos, vagy csillagos halo

A spirálgalaxisok hengerszimmetrikus korongjától nem csak szerkezetében tér el a közel gömbszimmetrikus halo, hanem csillagtartalmában is. Alapvetően a korongnál fémszegényebb, késői típusú csillagok alkotják. Az M31 halo csillagainak fémtartalma nem annyira alacsony, mint a Tejútrendszer halo csillagaié (lásd 7.1. ábra). A halo csillagpályái elnyúlt ellipszisek a koronghoz képest változó hajlásszöggel a galaxis középpontja körül. A halo jellegzetes objektumai a gömbhalmazok, illetve befogott szatellita galaxisok.

7.1. ábra: Az M31 belső (  kpc) és külső (  kpc) halojának fémtartalma (vas-hidrogén indexe). A belső halo nem túl fémszegény. (Koch et al. 2007)

7.1.2. Sötétanyag halo

A radiális sebességek (gáz, csillagok) eloszlásából következtethetünk a tömeg eloszlására. A csillagtömeg kétszeresét elérő sötét anyag lehet jelen a korongban. A külső halo befogott törpegalaxisainak elemzésével egy sötétanyag haló létezését mutathatjuk ki a közeli spirálgalaxisokra épp úgy, mint a Tejútrendszerre. Ennek kiterjedése 90kpc körül lehet, azaz a spirálgalaxisok, mint az M31 valójában legalább 180kpc átmérőjűek.

7.2. ábra: A Tejútrendszer (kék) és a Canis Major törpegalaxis csillagáramának sematikus ábrázolása. Utóbbi segítségével modellezhető a sötét anyag halo tömegeloszlása.