1. fejezet - Levegőkörnyezet, városi szmog

Tartalom

1.1. London-típusú városi szmog
1.2. Fotokémiai városi szmog
1.3. A budapesti levegőminőség
1.4. Levegőminőségi normák
Ellenőrző kérdések

A levegőkörnyezet módosulása egyértelműen antropogén hatásokra vezethető vissza, melyek a sűrűbben lakott települések körzetében a kibocsátások miatt fokozottabban érvényesülnek. Az egyre több kibocsátás és a növekvő földi népesség következtében már a XVI. századtól kezdve találunk feljegyzéseket a városi légszennyezettségi eseményekkel kapcsolatban. A XX. század előtt csupán néhány esetről beszélhetünk, mely akár térben, akár időben tekintve jóval ritkább előfordulást jelent, mint ami az utóbbi néhány évtizedben jellemző volt. Az ipari forradalom kiindulási helyszínén, Angliában – azon belül is elsősorban Londonban – a nagyarányú szénfelhasználás miatt a kén-dioxid (SO2) és a korom jelentős kibocsátásának hatására már 1880-ban és 1911-ben is többszáz haláleset következett be.

A városi légszennyezésre a XX. század során lejátszódott rendkívül erős szennyezési események hívták fel a figyelmet. Például 1952. december elején egy lassan mozgó anticiklon hatására Londonban olyan nagy mértékben megnőtt a korom és a kén-dioxid koncentrációja, hogy pár nap leforgása alatt mintegy 4000 emberrel több halt meg, mint máskor (1.1. ábra), s a légzési megbetegedések száma is megnégyszereződött. A regisztrált koncentrációértékeket és a napi halálozási eseteket összevetve egyértelmű az erős kapcsolat a légszennyezettség és a kritikussá váló egészségi állapot alakulása között.

Levegőszennyezettségi katasztrófa következményei Londonban, 1952. december

1.1. ábra: Levegőszennyezettségi katasztrófa következményei Londonban, 1952. december

1.1. London-típusú városi szmog

A városi légszennyezés hatására kialakuló füstköd (vagy más néven szmog) egyik fő típusa a London-típusú szmog. Ennek a levegőminőség-romlásnak a fő oka a szilárd fosszilis tüzelőanyag – szén – égetése. Nagyobb mértékű a levegő szennyezése akkor, ha feketekőszén helyett nagyobb kéntartalmú barnakőszenet használnak fűtésre. A kőszén égetésekor a benne lévő kén is elég, s a szén-dioxid mellett jelentős mennyiségű kén-dioxid keletkezik. Az égés során keletkező gázokon kívül nagy mennyiségű korom is a légtérbe jut. A reggeli órákban általában jellemző nagyobb nedvességtartalmú meteorológiai viszonyok a rengeteg koromszemcse jelenlétében fokozott kondenzációhoz vezetnek. A légköri víz a kén-dioxid – valamint az annak oxidációjakor keletkező kén-trioxid – oldódásával savas kémhatású lesz. Ezáltal tehát kénessav, illetve kénsav keletkezik, amelyből savas eső, savas köd képződik. A jellemző szennyező anyagok miatt szürkés színű, redukáló hatású szmog kialakulásának kedvez a magas légnyomás és a nagy légnedvesség, a szélcsendes időjárás, továbbá a viszonylag alacsonyabb hőmérséklet. Ezért az ilyen jellegű városi szmog főként a téli hónapokban jött létre (1.2. ábra). Korábban Londonon és az angol iparvidéken kívül a német Ruhr-vidéken is jelentkezett időről időre. Napjainkban a fejlett országokban a kén-dioxid kibocsátásának drasztikus csökkenése miatt ez a típusú szmog már nem fordul elő.

A légszennyező anyagok jellemző évi és napi koncentrációváltozásai a London-típusú szmog esetén

1.2. ábra: A légszennyező anyagok jellemző évi (bal oldalon) és napi (jobb oldalon) koncentrációváltozásai a London-típusú szmog esetén (Leicester, Nagy-Britannia, 1937–1939)