1.2. Fotokémiai városi szmog

Jellemzően a XX. század közepétől az Amerikai Egyesült Államok nyugati partvidékének nagyvárosában, Los Angelesben is rendszeresen megfigyeltek nagy légszennyezés miatt kialakuló szmoghelyzeteket, ám ezek eltérő kibocsátási források miatt jöttek létre. A London környékére települt nehézipari szennyező források kibocsátásával ellentétben ebben a régióban a közlekedésből származó szennyező anyagok dominálnak. Ilyenek például a nitrogén-oxidok (NOx), a szén-monoxid (CO), az illékony szerves vegyületek (azaz angol nevüknek – volatile organic compounds – rövidítésével VOC) stb. Ezen prekurzor gázok jelenlétében az intenzív napsütés hatására másodlagos szennyező anyagként ózon keletkezik a felszínközeli légrétegben. Az így kialakuló fotokémiai szmog barnás színű a nitrogén-oxidok miatt. A folyamat rendszerint a reggeli csúcsforgalom idején kezdődik, s az ózonkoncentráció a maximumát a déli, koradélutáni órákban éri el (1.3. ábra). Meteorológiai szempontból a meleg, száraz, napsütéses, szélcsendes időjárás kedvez a szmog kialakulásának. Európában elsősorban a mediterrán térség nagyvárosaiban – például Athénban és Madridban – gyakran megfigyelhető a nyári időszakban. 1985-ben már Budapesten is észleltek fotokémiai szmogot.

A légszennyező anyagok jellemző éves és napi koncentrációváltozásai a Los Angeles-típusú szmog esetén

1.3. ábra: A légszennyező anyagok jellemző éves (bal oldalon) és napi (jobb oldalon) koncentrációváltozásai a Los Angeles-típusú szmog esetén (Los Angeles, 1964–1965)