1.3. A budapesti levegőminőség

A hazai nagyvárosok közül a mintegy 1,7 millió lakosú Budapest szennyezett levegője érinti a legtöbb embert. A levegőszennyezettség mutatói közül az 1.4. ábrán a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid, valamint az ülepedő por mennyiségének alakulását követhetjük 1990 és 2011 között. Jól látható, hogy az elmúlt két évtizedben a kén-dioxid megfigyelt évi átlagos koncentrációi egyszer sem érték el az 50 µg/m3 egészségügyi határértéket, s az ülepedő por mért koncentrációértékei is a 10 g/m2·30 nap nagyságú egészségügyi határérték alatt maradt. A nitrogén-dioxid esetén sajnos a legtöbb évben az átlagos koncentráció meghaladta a 40 µg/m3 egészségügyi határértéket. Az évi átlagos koncentráció csupán 1998-ban, 2002-ben, 2007-2009 időszakban maradt kicsit a határérték alatt.

A budapesti levegőminőség alakulása 1990 és 2011 között

1.4. ábra: A budapesti levegőminőség alakulása, 1990–2011 (LKR Adatközpont mérései alapján)

Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM, http://www.kvvm.hu/olm/) keretében a hazai városokban 1974 óta folyik több mérőponton rendszeres, óránkénti rögzítésű levegőszennyezettség-mérés. A budapesti mérési program jelenlegi 12 mérőállomásának helye az 1.5 ábra térképén látható. A mérőpontok közül öt a belvárosban, öt a külső kerületekben, kettő pedig ipari létesítmények közelében helyezkedik el. Az automatikus analizátorokkal felszerelt mérőeszközöket általában telepített konténerházakban (1.6. ábra) helyezik el, és az adattovábbítás elektronikus úton történik az adatközpontba. A mérőrendszer a legfontosabb szennyező anyagok – NO2, NOx, CO, O3, PM10, PM2.5, VOC, C6H6 – koncentrációját regisztrálja. Korábban a SO2 koncentrációját is mérték, de a potenciális szennyező források radiálisan lecsökkent kibocsátása, és az ennek következtében tartósan alacsony koncentráció értékek miatt 2008 óta ez nagyrészt megszűnt. Megjegyezzük, hogy a vidéki városokban is végeznek hasonló levegőminőségi méréseket az OLM keretében, de a jóval kisebb területi kiterjedés miatt általában csak legfeljebb két-három mérőponton.

A budapesti levegőminőség-mérő hálózat állomáshálózata

1.5. ábra: A budapesti levegőminőség-mérő hálózat állomáshálózata (http://www.kvvm.hu/olm/)

A budapesti mérések közül példaként a 2010 során a Teleki téren (1.6. ábra) végzett mérések alapján mutatjuk be a fontosabb légszennyező anyagok napi átlagos koncentrációjából meghatározott éves menetet, illetve az órás koncentráció értékek alapján az évszakonként jellemző napi menetet. A nitrogén-dioxid és az ózon koncentráció évi menete az 1.7. ábrán látható, a szén-monoxidé az 1.8. ábrán, a PM10 (azaz a 10 μm-nél kisebb méretű aeroszolrészecskék) koncentrációját pedig az 1.9. ábrán követhetjük végig a teljes évre.

A Teleki téren található mérőállomás fotója

1.6. ábra: A Teleki téren található mérőállomás

A nitrogén-dioxid esetén (1.7. ábra narancssárga görbéje) a nyáron megfigyelhető, összességében alacsonyabb – jellemzően 20-40 μg/m3 nagyságrendű – napi átlagos koncentrációértékek a kisebb gépjárműforgalommal és az ózonképződés során elhasználódó nagyobb NO2 aránnyal magyarázhatók. A Teleki téren található állomáson 2010-ben ugyan nem történt a napi koncentráció idősorában egészségügyi határérték átlépés (a napi átlagok esetén ez a határérték 85 μg/m3), de többször is előfordult, hogy megközelítette ezt a koncentrációértéket a napi átlag. Ilyen napok a téli félévben, s azon belüli is a meteorológiai viszonyok függvényében késő ősztől kora tavaszig szoktak jelentkezni. Az ózonkoncentrációban (1.7. ábra zöld görbéje) egyértelműen kirajzolódik a nitrogén-dioxidéval ellentétel évi menet. Általában nyáron nagyobb, télen kisebb napi átlagos koncentráció értékeket szoktak regisztrálni, mely a napsugárzás hatására intenzívebb nyári ózonképződésre utal. A maximális – 70 μg/m3-t meghaladó – átlagértékeket júniusban, júliusban és augusztusban figyelhetjük meg, ám 2010-ben ezek sem érték el a 120 μg/m3 egészségügyi határértéket.

A nitrogén-dioxid és az ózon napi átlagkoncentrációjának éves menete

1.7. ábra: A nitrogén-dioxid és az ózon napi átlagkoncentrációjának éves menete (2010, Teleki tér)

A szén-monoxid esetén (1.8. ábra) szintén egyértelműen leolvasható a téli maximum, ami a fokozottabb energiafelhasználás és közlekedés következménye. Az októbertől márciusig tartó időszakban a legmagasabbak a napi átlagos koncentrációértékek, melyek 2010 során többször is meghaladták az 1200 μg/m3 értéket. A napi koncentrációra vonatkozó 5000 μg/m3 egészségügyi határértéket azonban szerencsére még ekkor se közelítették meg a regisztrált koncentrációk.

A szén-monoxid napi átlagkoncentrációjának éves menete

1.8. ábra: A szén-monoxid napi átlagkoncentrációjának éves menete (2010, Teleki tér)

A PM10 napi koncentráció idősora (1.9. ábra) a csapadékkal van szorosabb kapcsolatban, mely a porrészecskéket kimossa a légkörből. A tavasz végi, nyár eleji csapadékosabb időszakban a nagyobb arányú kimosódás hatására alacsonyabb – 30 μg/m3-nél kisebb – napi átlagkoncentrációkat szoktak mérni, ezzel szemben a téli időszakban jelentkező maximumok a 75 μg/m3 értékeket is meghaladták. A 2010. év során az 50 μg/m3 egészségügyi határértéket – főként a téli félévben – összesen 75 napon lépte túl a PM10 napi átlagkoncentrációja, ami több mint kétszerese a megengedett 35 napnak. A bemutatott évben a 75 μg/m3 hazai tájékoztatási küszöbértéket 16-szor haladta meg a mért napi átlagkoncentráció, s a 100 μg/m3 riasztási küszöbérték túllépésére is volt egy példa, január 27-én.

A PM10 napi átlagkoncentrációjának éves menete

1.9. ábra: A PM10 napi átlagkoncentrációjának éves menete (2010, Teleki tér)

Az évszakonkénti jellemző napi meneteket a nitrogén-dioxidra, az ózonra, a szén-monoxidra és a PM10-re vonatkozóan rendre az 1.10. ábra, az 1.11. ábra, az 1.12. ábra és az 1.13. ábra mutatja be. Az évi menetben jelentkező nagyobb, illetve kisebb értékek az átlagos napi menetben is jól észrevehetők. A dinitrogén-oxid és a szén-monoxid esetén reggel 8 óra környékén és este 18-21 óra körül regisztrálhatók a legnagyobb koncentráció értékek. Mindkét gázra a téli és őszi átlagértékek nagyobbak, mint a nyári és tavaszi órás átlagok (1.10. ábra, illetve 1.12. ábra). A nyári alacsonyabb koncentrációk a napsütéses nyári időszakban jellemző intenzívebb felszínközeli ózonképződés hatására jelentkeznek. Az ózon napi meneteiben a kora délutáni órákban láthatjuk a legnagyobb koncentráció értékeket, mely a nyáron meghaladja a 80 μg/m3 értéket (1.11. ábra). A PM10 esetén a légszennyező gázokhoz viszonyítva relatíve kisebb amplitúdójú az évszakos átlagos napi menet (1.13. ábra). A legnagyobb (40-60 μg/m3) órás koncentráció értékek a téli napokon jelentkeznek.

A nitrogén-dioxid órás koncentrációinak jellemző évszakos menete

1.10. ábra: A nitrogén-dioxid órás koncentrációinak jellemző évszakos menete (2010, Teleki tér)

Az ózon órás koncentrációinak jellemző évszakos menete

1.11. ábra: Az ózon órás koncentrációinak jellemző évszakos menete (2010, Teleki tér)

A szén-monoxid órás koncentrációinak jellemző évszakos menete

1.12. ábra: A szén-monoxid órás koncentrációinak jellemző évszakos menete (2010, Teleki tér)

A PM10 órás koncentrációinak jellemző évszakos menete

1.13. ábra: A PM10 órás koncentrációinak jellemző évszakos menete (2010, Teleki tér)