2.2. A népességgel növekvő földi energia igény

Az elmúlt évtizedekben lezajlott óriási mértékű információs, technológiai és ipari fejlesztések, és a nagymérvű népességnövekedés együttesen nagyon megváltoztatta a Föld összenergia-felhasználását. Mind a globális népességszám, mind a teljes földi energiafogyasztás – akár az összmennyiséget, akár az energiaforrásonkénti mennyiségeket tekintjük – nagyon jelentős mértékben megnövekedett az elmúlt két évszázadban (2.3. ábra). Napjainkra a Földön élő emberek száma már elérte a 7 milliárdot, s a teljes energiafogyasztás pedig meghaladta az 500 millió TJ-t (1 TJ = 1012 J). Az 1820-2010 időszakban mindkét értékre a nagyon erős, exponenciális növekedés a jellemző, mely felveti a kérdést: van-e a Föld eltartóképességének felső határa, s ha igen mikor érjük ezt el?

A Föld teljes népeségének, a teljes energiafogyasztásnak a menete 1820-2010 időszakban

2.3. ábra. A Föld teljes népeségének, a teljes energiafogyasztásnak a menete 1820-2010 időszakban

Míg a 2.3. ábrán a teljes energiafogasztás, addig a 2.4. ábrán a globális energiafogyasztás egy főre jutó értékét követhetjük a közel kétévszázados időszakra energiaforrások szerinti megoszlásban. Az 1820-as években látható bioenergia-felhasználás kizárólag a fatüzelésre korlátozódott, melyet az ipari forradalom során fokozatosan felváltott a széntüzelés elterjedése. Jól látható, hogy az olaj és a gáz csak a XX. század második felében jelenik meg jelentősebb részaránnyal. Habár ugyanerre az időszakra tevődik a vízenergia és a nukleáris energia felhasználásának növekedése, ennek ellenére ezek más energiaforrásokhoz viszonyítva mind a mai napig nagyon kis mértékűek.

Az egy főre jutó globális energiafogyasztás megoszlásának menete 1820-2010 időszakban a fontosabb energiaforrások szerint

2.4. ábra. Az egy főre jutó globális energiafogyasztás megoszlásának menete 1820-2010 időszakban a fontosabb energiaforrások szerint

A 2.5. ábra azt illusztrálja, hogy a világ különböző térségeiben egymástól nagyon eltérő az egy főre jutó energiafogyasztás. Például 1965 és 2010 között a világátlagot messze meghaladta az Amerikai Egyesült Államokban az egy főre jutó évi energiafogyasztás: jellemzően 0,3-0,35 TJ között volt (mely az 1960-as évekbeli kínai fogyasztásnak csaknem százszorosa!!!), s ezekben az évtizedekben nem is nagyon változott. Európában kis mértékben növekedett az egy főre jutó átlagos energiafogyasztás: évi 0,12 TJ-ról 0,17 TJ-ra. A volt Szovjetunió utódállamai esetén jól látható 1990 előtt a nagyon rossz gazdasági hatékonyság miatti magas energiafogyasztás, majd a rendszerváltás után a jelentősen visszaeső ipari termelés miatti mintegy 35%-os csökkenés. Az előző régiókkal ellentétben Kína egy főre jutó energiafogyasztása messze elmaradt a világátlagtól, s csak az ezredforduló után közelítette meg azt. A 2009-es gazdasági világválság okozta visszaesés Kínát kivéve a fejlett országokban mindenütt jól érzekelhető volt.

Ha sikerül elszakadni a nagy nemzetközi befektetőcsoportok rövidtávú gazdasági érdekeitől és a jövőbe tekintve a felelősségteljes tervezéshez hosszú távon szóbajöhető energiaforrásokat számbavenni, akkor két fő csoport rajzolódik ki. Az egyik az ún. megújuló energiaforrások, a másik a nukleáris energia. Mivel azonban a tudomány ma nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy lehet-e – az emberiség számára potenciálisan sok hasznosítható energiát adó – magfúziós folyamatokat valaha megnyugtatóan kontrollálni, valamint az atomenergia előállítását kísérő veszélyes hulladék-elhelyezés környezeti problémáját megoldani, ezért az atomenergia-hasznosításra vonatkozó fejlesztési tervek a világ jelentős hányadán visszafogottak. Ebben a fejezetben mi is csak a megújuló energiaforrások hasznosításáról tájékoztatunk, pontosabban azok klimatológiai hátterének néhány kérdését vázoljuk.

Különböző térségek egy főre jutó energiafogyasztása, 1965-2010 időszakban

2.5. ábra. Különböző térségek egy főre jutó energiafogyasztása, 1965-2010 időszakban.