5. fejezet - Katonai meteorológia

Tartalom

5.1. A katonai meteorológia története
5.1.1 A magyar katonai meteorológia történetének áttekintése, rövid ismertetése
5.2. A meteorológiai támogatás
5.2.1 A meteorológiai támogatás alapelvei
5.2.2 A meteorológiai támogatás végrehajtásának feltételei
5.3 Meteorológiai adatok
5.4 A meteorológiai támogatás végrehajtása
5.5 Meteorológiai infrastruktúra
Rövidítések
Ellenőrző kérdések

A Föld légkörében egy olyan szüntelenül változó közegben élünk, amelynek pillanatnyi állapota és különböző megnyilvánulásai folyamatosan hatnak az emberi tevékenységre. Hétköznapi tapasztalatainkból tudjuk, hogy a légkörben lezajló folyamatok, valamint az időjárási események következtében fellépő természeti jelenségek (mint például az árvíz, aszály stb.) hatással vannak az ipari és mezőgazdasági termelésre, a közlekedésre, sőt az egyes emberek egészségi állapotára, közérzetére, hangulatára, s ezzel teljesítőképességére is.

A katonai tevékenységek (a kiképzés, a különböző gyakorlatok, a humanitárius, békefenntartó vagy háborús műveletek) jellemzően a többé-kevésbé természetes földrajzi környezetben zajlanak, melynek lehetséges hatásait a tevékenység tervezése és végrehajtása során figyelembe kell venni. Nyilvánvaló, hogy az adott környezethez való valamilyen szintű alkalmazkodás elkerülhetetlen, a környezet által adott objektív feltételek ésszerű felhasználása pedig jól meghatározott előnyökkel járhat.

A természetes környezet egyik lényeges eleme az időjárás. Igaz ugyan, hogy az időjárás úgy az ellenségre, mint a saját és szövetséges erőkre megközelítően azonos hatással van, de az a parancsnok, aki felkészült az időjárásban bekövetkező változásokra, előnyt élvez azzal szemben, akit e változások váratlanul érnek.

Mivel a légkör jelenlegi állapota megfigyelhető és mérhető, jövőbeli állapota (azaz a várható időjárás) pedig előrejelezhető, ezért a légköri folyamatok hatásai és azok következményei számításba vehetők. A döntéshozó parancsnok a meteorológiai adatok ismeretében számot vethet az időjárásnak a tervezett katonai feladat végrehajtására gyakorolt kedvező vagy kedvezőtlen hatásaival. A megfelelően gondos tervezés, a várhatóan bekövetkező eseményekre történő felkészülés pedig mérsékelheti az időjárás által okozott káros hatásokat, következményeket.

Egyértelmű tehát, hogy az időjárás, ahogy mindennapi életünkre, úgy a katonai feladatokra is nagy befolyással bír. Elsőként kell említenünk a repülési feladatokra gyakorolt hatását, de fontos kiemelni a műveletek, gyakorlatok és egyéb szabadtéri rendezvények tervezése, vezetése alatt játszott szerepét, a felderítési és megfigyelési folyamatok során fellépő jelentőségét, illetve az ipari és természeti katasztrófák, valamint az atom, biológiai és vegyi csapások hatásainak előrejelzése során játszott elvitathatatlan fontosságát. A meteorológiai és éghajlati információkkal számolni kell a katonai tevékenység minden területén, hiszen az időjárás veszélyes jelenségeinek és szélsőséges viszonyainak figyelmen kívül hagyása emberi, technikai és anyagi veszteségekhez egyaránt vezethetnek.

A történelem sokszor bebizonyította már, hogy a gyorsan változó meteorológiai viszonyok és a légkör különböző jelenségeinek figyelmen kívül hagyása vagy nem megfelelő értékelése a katonai műveletek végrehajtására akár katasztrofális hatást is gyakorolhat. A hadtudomány sok évszázados fejlődése során fokozatosan egyértelművé vált az igény a meteorológiai előrejelzések elemzésére, azok figyelembe vételére. A hadászati műveletek tervezésénél, műveletek megindításánál az eredményesség biztosítása érdekében pedig egyenesen megkerülhetetlenné vált.

A meteorológia tudománya kezdettől fogva nagy segítséget jelentett a pilóták és a repülés számára. Az egymásra utaltság azonban kölcsönös lett, mivel a légkörben lejátszódó folyamatok méréséhez, tanulmányozásához sokáig a repülőgép bizonyult a legideálisabb eszköznek. Rövid idő alatt az is igazolódott, hogy a rohamosan fejlődő repülésnek igen nagy szüksége van a meteorológiai előrejelzésekre. A legkézenfekvőbb katonai felhasználó tehát a légierő. Azonban a honvédelem szinte minden ágazata, fegyverneme számára alapvető fontosságú az egyes meteorológiai paraméterek ismerete, melynek néhány példáját az alábbiakban emeljük ki.

A sík vidéken végzett katonai műveletek során – különösen meleg, száraz időben – nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a láthatóságot se a saját csapatok füstje, pora és tüze, se az ellenség mozgása vagy pusztításának eredménye ne akadályozza számottevően. Míg támadás során ez a körülmény általában kifejezetten káros a csoportok munkájára, addig védelemben – különösen előkészített védelem esetén – kiválóan szervezett és vezetett felderítéssel előnyére fordíthatja a védő fél. Az időjárás igen komoly hatással van az optikai figyelőpontok eredményes munkájára is. A nagy meleg – a talaj közelében megülő forró légréteg miatt – hátráltatja az optikai műszerek felderítési lehetőségeinek kihasználását. Hidegebb, szeles időben a szinte „minden irányból” fújó szél az, ami nehezíti a munkát.

A hegyvidéki területen végrehajtott tüzérfelderítés megszervezésekor figyelembe kell venni, a terep átszeldeltségét, a figyelőponthoz történő kijutáshoz rendelkezésre álló kevés és nehezen járható megközelítési utat, az omlások lehetőségét, a mérgező harcanyagok huzamos ideig való megmaradását, amely szintén függvénye a szélnek.

A veszélyes anyagok terjedése egyértelműen az anyag fizikai tulajdonságaitól, a légrétegződés típusától és a szélviszonyoktól függ. Lényeges szempont egy közlekedési balesetben kiömlő veszélyes anyag esetén vagy egy vegyi baleset során, hogy a szennyezőanyag milyen mértékben, mennyi idő alatt hígul fel, merre terjed tova. Emberek életét mentheti meg adott esetben egy jó döntés például a kitelepítésről.

A páncélosokkal végrehajtott feladatokat leginkább azon időjárási jelenségek befolyásolják, amelyek a járhatóságra és a látástávolságra hatnak. A tüzérség számára alapvető fontosságú a szélviszonyok ismerete mind a felderítési, mind a célzási műveletek során. A talajszelet a ballisztikus számításokhoz használják fel. Különös fontossággal bír a céltárgy irányára merőleges szélkomponens, azaz a keresztszél. A műszaki erők munkájára az elmúlt, a jelen és a várható időjárás is hatással van. A szél elsősorban a vízi műveletek (partraszállás, pontonhíd telepítése, átkelés a folyón, tavon, kikötési műveletek) szempontjából fontos a hullámverés és a hullámok magassága miatt. A helyi szélviszonyokat a távközlési berendezések, antennák, valamint sátrak és lakóépületek felállításakor, telepítésekor is figyelembe kell venni. A hőmérséklet, a relatív nedvesség és a szél befolyásolja a feladatokat végrehajtó katonák hőérzetét, így a teljesítő képességét is, amely terepi munka során szintén fontos tényező lehet

Látható tehát, hogy az időjárási viszonyok részletes ismerete nemcsak a polgári meteorológiával foglalkozó szakemberek számára fontos, hanem nyilvánvalóan az egyes katonai fegyvernemek számára is számos hasznos, sokszor nélkülözhetetlen információt szolgáltat a katonai feladatokra való felkészülés során és a hosszú távú tervezésben is.

A meteorológiai támogatás végrehajtása során két alapvető cél fogalmazható meg. Egyrészt, a katonai műveletek szempontjából fontos meteorológiai információ biztosítása a döntéshozó számára. Másrészt, a tevékenységek tervezésének és végrehajtásának elősegítése, a hatékonyság fokozása az élet- és vagyonbiztonság növelése céljából. Ezek a feladatok napjainkra már egy több lépésből álló összetett folyamattá váltak, melyeket csak az erre a célra létrehozott meteorológiai szolgálat képes végrehajtani. A támogató rendszer különböző szintjein megjelenő feladatok hatékony és eredményes végrehajtása csupán a szorosan egymásra épülő részek megfelelő működésével és kommunikációjával valósítható meg.

Miután az időjárás egyformán kedvező vagy kedvezőtlen békében, válságreagáló és béketámogató műveletek során, valamint háborús körülmények között, a meteorológiai információ – a katonai feladat és a parancsnok által meghatározott követelményeknek megfelelő módon történő – előállítását és az információ felhasználását békeidőben kell gyakorolni.

Az időjárási helyzet elemzése, a légkörben zajló folyamatok értékelése, a közeli vagy távolabbi jövőben várható meteorológiai viszonyok előrejelzése a meteorológiai szolgálat feladata. Fontos szem előtt tartani azonban, hogy a meteorológiai szolgálat csak tájékoztat, tanácsot ad vagy figyelmeztet, a meteorológiai információ tudatos felhasználása a döntéshozó felelőssége.

Napjainkra a numerikus előrejelzések, a távérzékelési eszközök mérési eredményei és a távközlési rendszerek már elengedhetetlen eszközei, feltételei a meteorológiai támogatásnak. A meteorológiai és éghajlati információ pedig – legyen az aktuális vagy előrejelzett – a katonai tevékenység minden területén felhasználható és felhasználandó. Az időjárás veszélyes jelenségei (például: zivatar, erős szél, jelentős mennyiségű csapadék, hófúvás stb.) és a szélsőséges, a megszokottól lényegesen eltérő időjárási viszonyok (például: extrém alacsony vagy magas hőmérséklet) figyelmen kívül hagyása a katonák életének és testi épségének, valamint a katonai infrastruktúra és a harci-technikai felszerelés épségének és használhatóságának felesleges kockáztatását jelenti. A harci eszközök tervezésénél mindig törekednek arra, hogy azok szélsőséges viszonyok között is működőképesek maradjanak. A valóban mindenféle időjárási viszonyok mellett üzemeltethető technika azonban rendkívül költséges vagy eleve megvalósíthatatlan, ezért az eszközök nagy része csak meghatározott küszöbértékek felett (között) használható hatékonyan. Napjaink ún. intelligens fegyverrendszerei pedig – éppen bonyolultságuk miatt – rendkívül érzékenyek az időjárási viszonyokra.

5.1. A katonai meteorológia története

A meteorológia tudománya a kezdetektől az újkorig főleg empirikus úton fejlődött. Az ókortól az újkorig az európai szárazföldi hadjáratok az évszakokhoz igazodóan – jóllehet kezdetben főleg logisztikai szempontok miatt – késő tavasszal kezdődtek és az őszi esőzések beköszöntével fejeződtek be. Az évszakok változásából adódó meteorológiai események nyomon követése, bizonyos prognózisok felállítása valószínűsíthetően ekkor kezdődött. Írásos feljegyzésekből kitűnik, hogy Zrínyi Miklós 1663-64-es téli hadjárata is ilyen tapasztalatok figyelembevételével került megtervezésre (Liptai, 1985), melynek végrehajtása a hadászati meglepetés eredményeként fényes diadallal, az eszéki hadihíd felégetésével érte el csúcspontját.

A nagy földrajzi felfedezések időszakában a vitorlás hajóké volt a főszerep, ezáltal a tengerjáró népek – angolok, spanyolok, portugálok – széleskörű tapasztalatra tettek szert a szelek mozgásáról, az időjárás változásairól. Ezekből helyes következtetéseket vontak le és általánosítható tengermozgási, áramlási és meteorológiai összefüggéseket állapítottak meg, biztosítva a kor haditengerészete számára a használható térképeket, adatsorokat, kezdetleges, de a későbbiekben egyre pontosabbá váló időjárási prognózisokat.

A történelmi példák azt is bizonyítják, hogy a gyorsan változó meteorológiai viszonyok figyelmen kívül hagyása, az időjárás következményeinek alulbecslése a mulasztó hadviselő fél mindenkori katasztrofális, de legalábbis súlyos vereségét vonta maga után. Elég csupán a magyar történelem sorsfordítójaként a mohácsi csatavesztésre utalni. De a későbbi korokból is számos példa hozható fel, mely összefüggést mutat az ilyen irányú mulasztással: például az 1812-es oroszországi hadjáratban a francia hadsereg pusztulása.

A XIX. században az ellenséges hajóhadak mellett a kedvezőtlen időjárás jelentette talán a legnagyobb veszélyt a hadiflották biztonságára. Történelmi példaként a krími háború említhető: 1854. november 14-ére virradó éjszaka a balaklavai öbölben (5.1. ábra) néhány óra leforgása alatt elpusztult az egyesített angol-francia hadiflotta. A pusztítást nem a cári hadihajók végezték, hanem egy hatalmas erejű vihar döntötte el a fekete-tengeri csata sorsát. Az időjárás-előrejelzések tudományának kezdetei tehát elsősorban a közlekedéshez, ezen belül is a tengeri közlekedéshez kapcsolhatók.

A balaklavai öböl 1855-ben (Roger Fenton fényképe)

5.1. ábra: A balaklavai öböl 1855-ben (Roger Fenton fényképe)

A meteorológia – kezdetben rendkívül lassú – fejlődése a XIX. század közepén jelentősen felgyorsult. Kiemelkedő szerepet játszottak ebben – mint oly gyakran a tudományok történetében – a katonai okok és célok is. Robbanásszerűen fejlődtek a haditechnikai eszközök. A megnövekedett lőtávolság miatt az ún. lőtáblázatok készítésénél a lövedék mozgását befolyásoló paraméterek hatását is figyelembe kellett venni, melyhez szükség volt a rendszeres meteorológiai mérésekre. A meteorológia történetébe ekkor egy új elem lépett be, a repülés, mely még a tengerhajózásnál is jobban függ a légköri változásoktól.

A repülés iránti vágy mindig is elválaszthatatlan volt az embertől, a levegő meghódításáig azonban igen hosszú, küzdelmes út vezetett. A hőlégballonosok népes tábora világszerte a Montgolfier testvérek 1783-as repülésétől számítja az égbolt meghódításának a kezdetét. A vitorlázórepülők, a sárkányrepülők Otto Lilienthal 1891-es első siklását, a motoros repülők pedig a Wright fivérek 1903-as sikeres repülését tekintik kezdetnek.

Az időjárás-előrejelzések fejlődésének történetében mérföldkőnek számít a repülés megjelenése, amely nem csak egy újabb felhasználási területet jelentett a meteorológusok számára, hanem a légkör pontosabb megismerésének egy merőben újszerű lehetőségét is. A földfelszínre (óceánokra) telepített mérőműszerek a légkörről korábban csak kétdimenziós kép kialakítására adtak lehetőséget. A magasabb légkör fizikai állapotára, folyamataira legfeljebb csak következtetni lehetett (a felhők mozgásának, fejlődésének megfigyeléséből, ritka magashegyi meteorológiai mérések adataiból). A repülőszerkezetek azonban a magasba emelték a mérőműszereket, ezáltal új dimenziót nyitottak meg a meteorológusok előtt.

A repülés és a meteorológia fejlődése a repülés kezdete óta szoros kölcsönhatásban van egymással. A biztonságos repülés elképzelhetetlen a meteorológiai támogatás nélkül, de a meteorológia fejlődése is elmaradt volna a repülés nyújtotta ismeretek hiányában. A II. világháború közeledtével a meteorológiai fejlesztések elsőszámú megrendelői egyre inkább a hadseregek lettek. A meteorológiai információkat elsősorban a légierő és a haditengerészet használta a háború alatt, de fokozatosan alkalmazták a szárazföldi csapatok is a hadműveletek tervezésében és végrehajtásában. Például a II. világháború talán legmeghatározóbb csatájának, a normandiai partraszállásnak az előkészítésében is főszerepet játszottak a szövetségesek meteorológusai.

A fentiek alapján elmondható tehát, hogy a hadtudomány fejlődése során egyértelművé vált az igény a meteorológia mint alkalmazott tudomány eredményeinek hasznosítására. A katonai meteorológia viharosan gyors fejlődési időszakai mindig követték a hadászat és a haditechnika egy-egy területének fejlődését, átalakulását. A hadászati műveletek tervezésénél és azok megindításánál az eredményesség biztosítása érdekében egyenesen megkerülhetetlenné vált a meteorológiai előrejelzések elemzése, figyelembe vétele. Ehhez a megbízható hosszú-, közép- és rövidtávú prognózisok összeállítására volt szükség.

5.1.1 A magyar katonai meteorológia történetének áttekintése, rövid ismertetése

A magyar hadtörténet e részterülete teljes mélységében még nem került feldolgozásra. Ennek egyik oka, hogy a témában rendelkezésre álló, fellelhető iratanyag sajnálatos módon meglehetősen hiányos. Az I. világháború meteorológiai szempontból értékes – Császári és Királyi Hadseregre vonatkozó – anyagának zöme a bécsi Hadilevéltárban található, a Magyar Királyi Honvédség I. világháborút követő iratanyaga erősen foghíjas, a Légügyi Hivatal irattára a II. világháború alatt megsemmisült, a Magyar Néphadsereg, illetve a Magyar Honvédség ilyen jellegű dokumentumai pedig tudományos igénnyel még nem kerültek feldolgozásra. A fellelhető, katonai vonatkozású meteorológia történeti adatokat Csaplak Andor (1995) rendszerezte, összegezte. Az alábbi rövid összefoglalásban is alapvetően erre a munkára támaszkodunk.

Az I. világháború előtt az Osztrák-Magyar Monarchiában nem volt speciálisan katonai rendeltetésű meteorológiai szolgálat. A háború kitörését követően azonban már élesen felvetődött az igény a tábori meteorológiai szolgálat létrehozására, különösen azon seregtestek részéről, melyek német alakulatokkal érintkeztek, hiszen náluk már békében megszervezett tábori meteorológiai szolgálat működött.

Rövidesen felállításra került a Tábori Időjelző Szolgálat, melynek vezetését a bécsi (közös) Hadügyminisztérium látta el. A minisztérium és a polgári időjelző szolgálat között alapvető feladatmegosztás volt. A hadműveleti területen a Tábori Időjelző Szolgálat, a hátországban a polgári szolgálat vezetése volt jogosult az állomás és a híradás szervezésére. A hátországi információáramlás alapját a postai hálózat, a hadműveleti területen pedig a Hadsereg Főparancsnokság híradása képezte.

A Monarchia polgári meteorológiai szolgálatai sem voltak felkészülve a háborúra. Legnagyobb hiányosságuk a hadszíntérre vonatkozó előrejelzések gyenge beválása volt. Ezen a szolgálat vezetése úgy kívánt segíteni, hogy a hadszíntérhez a lehető legközelebb vitte a prognózisszolgálatot, Tábori Meteorológiai Központokat hoztak létre. Később a tábori hadsereg-parancsnokságok mellett is alakultak Katonai Időjelző Központok. A közös szolgálat olyan mértékben fejlődött, hogy az 1918-as adatok szerint összesen 50 észlelőhellyel működött a monarchiában.

A háború folyamán mind a polgári, mind a katonai meteorológiai szervezetek jól és összehangoltan működtek. A meteorológiai szolgáltatáson belül specializálódtak a fegyvernemi felhasználók (tüzérség, repülők, vegyi csapatok, haditengerészet) igényei is. Az ehhez kapcsolódó tervek azonban évtizedekig nem valósulhattak meg. 1918 novemberében a Monarchia felbomlott, ezzel a katonai meteorológia történetének első, osztrák-magyar szakasza lezárult. Az I. világháború végén a katonai meteorológiai szervezetet az összeomlás, az idegen megszállás, majd a trianoni békediktátumot követő területelcsatolások szétzilálták. A repülés megszűnt, a katonai gépeket megsemmisítették, a gépgyártás leállt. Ugyanakkor a trianoni békeszerződés egy cikkelye előírta, hogy Magyarország köteles a nemzetközi légiforgalom meteorológiai és technikai biztosítását végrehajtani. A békeszerződéssel tiltottá vált katonai repülés átmentésének fedőszerve a Kereskedelmi Minisztérium Légiforgalmi Szakosztálya lett.

Lassan megindult a polgári repülés, külföldi és magyar légiforgalmi társaságok működtek az akkor egyetlen magyar repülőtéren, Mátyásföldön. A meteorológiai biztosítás céljából létrehozott Központi Időjelző Állomás (KIDÁLL) működési körülményei a kezdetekben nagyon szerények voltak. A mindössze kéttagú személyzet egymást váltotta 24 órás szolgálatban. Saját maguk rajzolták a térképeket és írták a pilóták számára az időlapokat, de még magassági szelet is mértek. Mégsem ezek a körülmények jelentették a legnagyobb nehézségeket. Nem volt jelentőhálózat, amely információval látta volna el a repülések meteorológiai biztosítását, hiányzott a megfelelő híradás, de maga a repülésmeteorológia, mint alkalmazott tudomány sem állt még biztos lábakon.

A Légiforgalmi Szakosztály feladatkörét, a magyar repülés felsőszintű irányítását 1924-től a Légügyi Hivatal vette át, amely lassan egyre önállóbbá válva elszakadt a Kereskedelmi Minisztériumtól és a Honvédelmi Minisztérium fennhatósága alá került. Kiemelt feladata egy titkos légierő fenntartása volt. A repülőtereket és hangárokat nem lehetett huzamosabb ideig bujtatni, ezért különböző fedőszerveket kellett kitalálni a megmaradt szépszámú repülőtér és az ott működő gondnokságok számára. A szövetséges ellenőrző bizottság aktivitásának csökkenésével a hadsereg óvatosan kilépett a rejtettség állapotából. A Magyar Királyi Honvédség állományában létrehozták a Légierő Parancsnokságot, melynek alárendeltségébe került többek között a KIDÁLL is. A titkos légierő nagy vívmánya volt, hogy rendszeres repülőgépes felszállással – amely a repülők képzését és gyakoroltatását is szolgálta – 1925-től megindult a korszerű magaslégkör-kutatás.

A legelső felszállásoktól kezdve mindig repült meteorológus, akinek feladatához tartozott a repülés közbeni észlelés, a látottak feljegyzése. A repülőgépes felszállások nagyon kedvező nemzetközi visszhangot váltottak ki a környező és nyugat-európai szolgálatoknál. Közép-Európa délkeleti részén ez volt az első és sokáig az egyetlen aerológiai kezdeményezés.

Az 1920-as években a tüzérmeteorológia is jelentős fejlődésen ment át. Az elméleti alapelvekben a német elképzeléseket követték, a gyakorlati fejlődést pedig a tüzér utasítás kiadása biztosította, mely előírta egy általános időjelző állomás telepítését. A katonai meteorológia túlsúlyát igazolja, hogy 1930-ra már tíz katonai repülőtér, egy tüzérlőtér és csupán öt polgári állomás működött hazánkban.

A bledi egyezményt követően, melyben feloldották a trianoni békeszerződésben Magyarországot sújtó fegyverkezési és haderő-fejlesztési tilalmat, lázas gyorsasággal fogtak hozzá a Magyar Királyi Honvédség, ezen belül a Magyar Királyi Légierő fejlesztéséhez. A repülő századok, ezzel együtt a repülőterek száma is dinamikusan növekedett.

1937-ben a KIDÁLL Mátyásföldről Budaörsre települt át. Az igazgatás az új repülőtéren polgári volt, az időjelző szolgálat azonban Hille Alfréd vezetésével katonai szervezet maradt. Az együttműködés a katonai és polgári szervezetek között továbbra is kifogástalanul működött.

A második világháború kitörését követően, 1940-től egyre szaporodtak a katonai repülések, emiatt nőtt az időjárási okokkal kapcsolatba hozható repülőesemények száma. Több volt a kiképzési és harci repülés, több a veszteség emberben, repülőgépben is. 1941. március 14-étől az időjárás-jelentések nyílt közlése megszűnt, át kellett térni a németek által átadott titkos rejtjelkulcs használatára. Az időjelző szolgálat részére megkezdődött a háború most már valóban komoly része, amelyre éppúgy nem volt felkészítve, mint a légierő.

Az 1942-es esztendőben a repülőalakulatoknál csak észlelést végeztek. Mindenütt volt azonban pilotozó berendezés, kézi kanalas szélmérő, jó minőségű higanyos barométer. Az időjelző szolgálatnál szervezeti változások nem történtek. Egyetlen kivétel a rádiószondázó állomás szervezése volt, mely német tapasztalatokra támaszkodva 1944 májusában Ferihegy mellett került felállításra, és a front mozgásával mind nyugatabbra települt. Az időjelzők feladatai egyszerűsödtek, mivel a bombázásokat végrehajtó szövetséges kötelékek csak jó időjárás, lényegében anticiklonális helyzetekben tevékenykedtek.

A II. világháború alatt a polgári légiforgalom fokozatosan megszűnt, de a repülésmeteorológiai szolgálat tovább működött, és a katonai repülést tájékoztatta itthon és a hadműveleti területeken egyaránt. 1944. október 15. után bekövetkezett szervezeti zűrzavar lassan szétzilálta a polgári és a katonai meteorológiai szolgálatot, a folyamatos áttelepülések, bombázások pótolhatatlan veszteséget okoztak.

A háború lezárását követően, 1945-ben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mindenekelőtt a meteorológiai jelentőhálózatot indíttatta be. A II. világháború alatti helyzet a visszájára fordult, akkor katonák látták el a polgári repülések meteorológiai biztosítását, most polgáriak működtek közre a katonai problémák megoldásában.

A polgári légiforgalom 1946 őszén, az első nemzetközi járat 1947-ben Budapest – Pozsony – Prága útvonalon indult meg. Egyre szaporodtak a belföldi járatok is, így sürgős szükség volt egy központi repülésmeteorológiai szervre és a repülőtereken megfelelő időjelző személyzetre. A Közlekedési Minisztérium az első évre 20 fős létszámot biztosított a szolgálat részére. A szolgálat alkalmazottjai a Közlekedési Minisztérium állományába tartoztak, a vezetőjük Hille Alfréd lett.

Az 1947-ben aláírt a békeszerződés engedélyezte a Honvédség kötelékében egy önálló repülőszázad felállítását, melynek szervezetében légkörész-tiszti hely került rendszeresítésre. A katonai repülésmeteorológiai szolgálat ügye azonban ekkor még elég kezdetleges állapotban volt.

1948-ban a Repülő Időjelző Központ (RIK) lett a honvédség vezető meteorológiai szerve. Három repülőtéri időjelző állomás (RIÁ) került felállításra Mátyásföld, Kecskemét, Szolnok bázissal, szovjet repülőgépekkel. A repülőtéri állomásokon észleltek, pilotoztak, de prognózist nem adhattak, ez kizárólag a RIK feladata volt.

A katonai meteorológiai szolgálat működésének szabályozása során a szervezés egyik alapelve az volt, hogy minden repülő egységet önálló meteorológiai szolgálattal kell ellátni. A másik, hogy az időjelző állomásokon a személyzetnek képesnek kell lennie folyamatos prognóziskészséggel 24 órás szolgálatra. Így a polgári és katonai repülőtereken azonossá vált az észlelési eljárás.

1950-ben az Országos Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe került. A HM felügyelet kezdetben feszültséget okozott. Az intézkedés azonban a hidegháborús idők következménye volt. Egyben előnnyel is járt, mivel megszűnt a szolgálat kettőssége, egyfelől a Földművelési Minisztériumhoz, másfelől a Közlekedési Minisztériumhoz tartozás. Jelentős mértékű fejlődés indult meg a repülésmeteorológiában. A felgyorsult hírközlés, valamint a folyamatos észlelői szolgálat lehetővé tette az operatív előrejelzési tevékenységet.

A tüzér meteorológia 1956 után indult fejlődésnek, ekkor hozták létre Nagyorosziban a tüzér meteorológiai állomást, s megkezdődtek a rádiószondás magassági légállapot mérések is.

Fejlődött a híradás, 1958-tól megjelentek a faximile vevők, melyek módot adtak a nagy előrejelző központok analízis és prognózis térképeinek vételére. A meteorológiai radarok felhasználása 1956-ban kezdődött Kecskeméten P-20 típusú lokátorral. 1971-ben állították fel az MRL-1 lokátorokat Pápán, Taszáron és Kecskeméten, melyeket később az MRL-5 váltott fel.

Az évek során fokozatosan szűkült a RIK hatásköre. Önálló alakulat helyett osztály jogállású szervezetté lett. Ezzel párhuzamosan a repülőezredek parancsnokainak hatásköre bővült, így a meteorológiai központ befolyása a RIÁ-k munkájára többnyire az egymás melletti működésre korlátozódott. 1991-ben a meteorológiai szakterület irányítását a Katonai Meteorológiai Központ vette át. Az 1997-es átszervezés során a központ jogutódjaként létrehozták az MH Meteorológiai Hivatalt vezérkari főnök alárendeltségben. A haderőreform következtében azonban 2000-ben a hivatal MH Meteorológiai Szolgálat megnevezéssel csapattagozatra került. Majd a szervezeti integrációnak köszönhetően 2007-től az MH Geoinformációs Szolgálat keretében végzi szakmai irányító tevékenységét.