5.5 Meteorológiai infrastruktúra

A felhasználók megfelelő színvonalú meteorológiai tájékoztatásához rendkívül sokféle, egymástól nagyon különböző feladat megoldására van szükség. A meteorológiai adatok előállítását, megfelelő helyekre történő továbbítását, valamint a számszerű előrejelzési adatok utófeldolgozását és megjelenítését a meteorológiai infrastruktúra (mérő- és megfigyelőrendszerek, valamint meteorológiai információs rendszerek) erre a célra kialakított elemeivel végzik.

Mérő- és megfigyelőrendszerek

A mérő- és megfigyelőrendszerek a légkör pillanatnyi állapotának meghatározását szolgálják. A pillanatnyi állapot meghatározása a meteorológiai állapothatározók (például: légnyomás, hőmérséklet, légnedvesség, szélirány, szélsebesség stb.) mérését és a meteorológiai jelenségek (például: felhőzet, időjárási események stb.) megfigyelését jelenti.

Helyszínen történő mérés és megfigyelés

A meteorológiai mérések legelőször kialakult és alkalmazott formája. A helyszínen történő mérés azt jelenti, hogy az érzékelő eszközt (meteorológiai műszert) és szükség esetén az észlelő személyzetet (meteorológus szakszemélyzetet vagy meteorológiai észlelések végzésére is kiképzett felderítő katonákat) oda telepítjük, ahol a földfelszíni méréseket és megfigyeléseket, az adatok rögzítését és szükség esetén kódolását végezni szeretnénk. A helyszínen történő mérés egyben a magaslégköri légállapot mérésének klasszikus módja. Ekkor az érzékelőket (légnyomásmérő, hőmérő, nedvességmérő stb.) valamilyen hordozóeszköz (ballon, repülőgép, rakéta stb.) segítségével a légkör megfigyelni kívánt, magasabb rétegeibe juttatjuk.

Vannak olyan meteorológiai elemek, amelyek mérése nem automatizálható. Ezek megfigyeléséhez felkészült szakember (észlelő) jelenléte szükséges.

A helyszínen történő mérés és megfigyelés azonban nem mindenhol valósítható meg az állandó észlelőhálózat hiánya miatt. A közvetlen észlelések elől elzárt terület például az óceánoknak a rendszeres hajózás által nem használt felszíne, valamint a nagy kiterjedésű, az emberi életvitelre alkalmatlan, ezért lakatlan sivatagos, magashegységi vagy sarkvidéki területek.

Állandó mérőállomások

A meteorológiai támogatási folyamat fenntartása érdekében a Föld országai a földfelszínen és az óceánok által borított területeken olyan mérőállomásokat hoztak létre, amelyek egységes technikai követelményeknek tesznek eleget. A mérőállomásokkal szemben támasztott szigorú technikai követelményeket a Meteorológiai Világszervezet írja elő. A mérőállomások az állomás típusától függően napi rendszerességgel folyamatos földfelszíni szinoptikus, földfelszíni éghajlati és légszennyeződési, valamint magaslégköri méréseket végeznek.

Kitelepülő mérőállomások

A katonai tevékenység meteorológiai támogatása során előfordul, hogy valamely meteorológiai csoportnak/részlegnek állandó települési helyétől távol, idegen terepen kell ellátnia feladatát. Az idegen területen történő katonai tevékenységre, a tevékenység meteorológiai támogatására nagy valószínűséggel olyan körülmények között kerül sor, amikor a helyi meteorológiai és távközlési infrastruktúra megsemmisült, súlyosan megrongálódott vagy korábban még ki sem épült. A katonai meteorológiai szolgálat a feladatra történő felkészülés során törekszik a kitelepülő, autonóm működésre is képes (önálló áramforrással és távközlési lehetőségekkel rendelkező) meteorológiai észlelőállomás minél igényesebb felszerelésére. A Magyar Honvédség erre a célra rendszeresített mobil harcászati időjárás megfigyelő rendszere (5.4. ábra) az ún. TACMET (Tactical Meteorological Weather Information System).

Nagyon valószínű azonban, hogy a kitelepülő meteorológiai állomás nem lesz olyan jól ellátva műszerekkel, mint egy katonai repülőtér állandó szolgálata, ezért csak korlátozottan lesz alkalmas mérések végzésére. Ilyen körülmények között az észlelési fegyelem, a pontosság, az igényesség és az alaposság még a korlátozott lehetőségek mellett is elsődleges fontosságú.

TACMET – mobil harcászati időjárás megfigyelő rendszer

5.4. ábra: TACMET – mobil harcászati időjárás megfigyelő rendszer

 

Távérzékelés

Távérzékeléssel állíthatók elő olyan adatok, amelyekhez helyszínen történő méréssel nem lehet hozzájutni, például azért mert nincs, nem elegendően sűrű vagy nem megfelelően felszerelt az állandó észlelőhálózat. A napjainkban elterjedt távérzékelési eljárások többnyire különböző hullámhosszú elektromágneses sugárzások detektálásán alapulnak.

Meteorológiai rádiólokátorok

A meteorológiai rádiólokátorok a radar által kibocsátott, megfelelő hullámhosszú elektromágneses sugárzás felhőzetről való visszaverődését detektálják. A felhőzet horizontális és vertikális kiterjedésének, sűrűségének (veszélyességének, csapadékhozamának), fejlődésének és mozgásának mérésére alkalmasak. Legfontosabb felhasználási területük a zivatarfelhők és az intenzív csapadék zónájának felderítése. A legkorszerűbb meteorológiai rádiólokátorok a Doppler-elv alkalmazásával már a repülés számára rendkívül veszélyes turbulens légköri áramlási viszonyok detektálására is felhasználhatók.

Meteorológiai mesterséges holdak

A meteorológiai célú mesterséges holdak érzékelői a légkör alkotóelemeinek különböző magasságokon kibocsátott infravörös, illetve a látható tartományban visszavert elektromágneses sugárzását detektálják. A meteorológiai információszerzés rendkívül hatékony eszközei, felhasználhatók a függőleges hőmérsékleti és nedvességi profil, valamint a légáramlási viszonyok különböző szintekben történő mérésére.

Villám-lokalizációs rendszerek

Elegendően sűrű, megfelelően felkészült személyzettel ellátott észlelőhálózat hiányában nem határozható meg az egyik legveszélyesebb időjárási jelenség, a zivatarok területi eloszlása. A katonai és közforgalmi repülés, a különböző energetikai hálózatok biztonsága és általában az élet- és vagyonbiztonság azonban megköveteli, hogy ismerjük a zivatarok elhelyezkedését. A villám-lokalizációs rendszer a légköri elektromos kisülések (zivatarfelhőkben keletkező villámok) által kibocsátott elektromágneses sugárzás forrásának a rádió-iránymérés módszerével történő meghatározására ad lehetőséget.

Wind-profiler berendezések

A wind-profiler olyan, a földfelszínre telepített Doppler elven működő radarberendezés, amely a kibocsátott és visszavert radarhullám frekvenciája közötti eltolódás alapján gyakorlatilag folyamatosan méri a telepítési hely körzetében a horizontális és vertikális magassági légáramlás irányát és sebességét. A mérés felső határa a berendezés kiépítésétől függően néhány száz métertől 8-10 km-ig terjed.

A wind-profiler berendezések legfontosabb felhasználási területe a repülésre rendkívül veszélyes kistérségű szélnyírás térbeli elhelyezkedésének felderítése, de jól alkalmazható a tüzérség meteorológiai adatok (magassági szélirány és szélsebesség) iránti igényének kielégítésére is. Különösen figyelemre méltó a berendezésnek az a sajátossága, hogy sokkal nehezebben deríthető fel, mint például egy radar-visszaverővel és rádióadóval felszerelt hagyományos rádiószonda.

Sodar berendezések

A wind-profiler berendezések különleges típusa az úgynevezett sodar, amely akusztikus hullámok visszaverődésének és Doppler eltolódásának detektálása révén méri a magassági szélviszonyokat.

Repülőgépes időjárás-felderítés

A repülőgépes időjárás-felderítés a katonai repülőkiképzés és a harci repülési feladatok végrehajtásához biztosít meteorológiai információt. Annak ellenére, hogy a hazai gyakorlatban az időjárás-felderítő repülőgép a légnyomásmérő kivételével általában nincs felszerelve meteorológiai műszerekkel, a megfigyelést pedig nem meteorológus szakszemélyzet, hanem repülő-hajózó állomány végzi, mégis nagyon sok információ nyerhető a légkör és jelenségeinek mintegy "belülről" történő megfigyeléséből. A repülőgépes időjárás-felderítésből gyakorlatilag azonos időben, nagy területről nyerhetünk adatokat a felhőzetről (felhőmennyiség, felhőfajta, felhőalap, felhőtető stb.), bizonyos, a repülés szempontjából lényeges időjárási jelenségekről (csapadék, párásság, köd, jegesedés, turbulencia stb.), a repülés közben tapasztalt (ferde) látástávolságról és közvetve a magassági légáramlásról.

A repülőgépes időjárás-felderítés adatai csak a nemzeti és nemzetközi katonai meteorológiai távközlési rendszerekben kerülnek továbbításra, a polgári szolgálatok számára általában nem hozzáférhetők.

Meteorológiai információs rendszerek

A meteorológiai információ továbbítása országon belül, illetve a Meteorológiai Világszervezet tagállamai részére nagy sebességű, megbízható távközlési eszközök felhasználásával történik. A meteorológiai információcsere rendjét (tartalmát és az egyes információcsomagok továbbításának kötelező időpontját) polgári adatok vonatkozásában a Meteorológiai Világszervezet megfelelő szakbizottságai írják elő.

A katonai meteorológiai szolgálat információforrásai:

  1. A katonai mérőállomások;

  2. A polgári meteorológiai szolgálat földfelszíni, magaslégköri és távérzékelő mérőhálózata;

  3. Az Országos Meteorológiai Szolgálat útján a Meteorológiai Világszervezet VI. régió (Európa) meteorológiai távközlési hálózata (RMDCN);

  4. A NATO európai meteorológiai távközlési hálózata (ACOMEX).

A NATO parancsnokságok számára az ACOMEX biztosítja a meteorológiai információt a NATO meteorológiai szervezetei által meghatározott rendben.

A meteorológiai információ áramlása a felhasználó, illetve a katonai meteorológiai szolgálat elemei között a Magyar Honvédség gerinchálózatán valósul meg. A Magyar Honvédség belső hálózatán keletkező információ adatcseréjét a gerinchálózat fölött működő katonameteorológiai információs rendszer, a KMIR valósítja meg.

A katonai meteorológiai szolgálat az adatokat különböző, nemzetközi együttműködésben, nemzeti alapokon vagy saját erőforrásokra támaszkodva kifejlesztett munkaállomásokon jeleníti meg, ezek rendre a NAMIS, a HAWK, illetve a KMIR és a MIT (meteorológiai tájékoztató terminál) munkaállomás.