6.4. Katasztrófavédelem

Ebben az alfejezetben a katasztrófavédelem fontosságáról, meteorológiai vonatkozásáról lesz szó, ahol röviden vázoljuk a magyar katasztrófavédelmet és annak jogi szabályozását, végül szót ejtünk a globális éghajlatváltozás katasztrófavédelemre gyakorolt hatásáról.

6.4.1. A katasztrófavédelem fontossága

A világ szinte minden területén felléphetnek különböző eredetű katasztrófák, melyek súlyos környezeti károkat okozhatnak, jelentős számú halálos áldozatokat követelhetnek, és komoly gazdasági visszaesést eredményezhetnek. A különböző természeti és civilizációs katasztrófák elleni védekezés ezért alapvető fontosságú feladat, ahol a katasztrófák csökkentésére – mely a fenntartható fejlődés alapja – csak egységes irányelvek és jogszabályok alkalmazásával van esély. A katasztrófavédelem tehát magába foglalja az esetleges károk megelőzését és a kialakult katasztrófahelyzet elhárítását egyaránt. A 2005-ben Japánban megrendezett II. Katasztrófacsökkentési Világkonferencián (WCDR, World Conference on Disaster Reduction) egyértelműen kimondták, hogy a katasztrófaveszély csökkentése, a szükséges megelőző védekezés elsődleges fontosságú kell hogy legyen a nemzeti politikában, melyhez a szükséges forrásokat biztosítani kell.

Az 1980 és 2007 között bekövetkezett csaknem 7500 természeti katasztrófa világszerte több mint 2 millió ember életét követelte, 1200 milliárd amerikai dollár becsült kárt okozva. A emberáldozatok 71 százaléka és az anyagi károk 78 százaléka mögött a különböző időjárási, éghajlati, vagy hidrológiai vonatkozású katasztrófák állnak. Ilyenek lehetnek például az aszályok, az áradások, a szélviharok, a trópusi ciklonok, az extrém magas vagy alacsony hőmérsékletek, a földcsuszamlások, az erdő- és bozóttüzek, az egészségügyi járványok és fertőzések (WMO, 2013). Tekintve, hogy a meteorológiai eredetű katasztrófák által okozott károk a XX. század második felében jelentősen növekedtek (Linnerooth-Bayer et al., 2003; Bartholy és Mika, 2005), ezért a rájuk való felkészülésnek alaposnak és sokrétűnek kell lennie. Az okozott károk mértékének becsléséhez különböző statisztikai és kockázatelemző eljárásokat szoktak alkalmazni, azonban a megbízható meteorológiai előrejelzésekre épülő hatékony katasztrófavédelem mérsékelheti az esetleges károkat.

6.4.2. Katasztrófavédelem Magyarországon

A magyar katasztrófavédelem a tűzoltóság és a polgári védelem összevonásával alakult meg 2000 januárjában. Központi szerve a BM (Belügyminisztérium) Országos Katasztrófavédelmi Főıgazgatóság, területi szervei a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok (a fővárosban a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság), helyi szervei pedig a polgári védelmi kirendeltségek és irodák (a fővárosban a kerületi kirendeltségek).

A magyar katasztrófavédelem működését alapvetően négy törvény szabályozza:

  • a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, valamint a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. Törvény (CompLex, 2013a);

  • a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. Törvény (CompLex, 2013b);

  • a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (BM OKF, 2013; CompLex, 2013c);

  • a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény (CompLex, 2013d).

A jogi keretek közé szorított katasztrófák elleni védekezés állami szintű irányítása a Kormány feladata. A hazai katasztrófavédelem a tűzoltósági, a polgári védelmi, és az iparbiztonsági szakterületekből áll.

A Magyarországon használatos felosztás szerint a katasztrófákat többféleképpen csoportosíthatjuk (BM OKF, 2013):

  1. eredetük vagy jellegük szerint, ahol megkülönböztetjük a természeti katasztrófákat (földtani, meteorológiai és biológiai) és a civilizációs katasztrófákat (technikai és társadalmi);

  2. helyük és kiterjedésük szerint (helyi, térségi, országos és nemzetközi);

  3. hatáserősség, intenzitás szerint (relatív, közepes, küszöb és abszolút);

  4. tér- és időkoordináták szerint (statikus és dinamikus);

  5. időparaméter szerint (gyors, közepes és lassú).

A földtani katasztrófák közé tartoznak a földrengések, a vulkánkitörések, a földcsuszamlások, a hegy- és kőomlások, a talajsüllyedések, az iszapárak, és a gátszakadások. A meteorológiai katasztrófák közé többek között a felhőszakadásokat, a szélviharokat és forgószeleket, a jégesőket és jegesedéseket, az aszályokat és hőhullámokat, a tornádókat és hurrikánokat, a hideghullámokat, a hófúvásokat, lavinákat és ködöket, a villámcsapásokat, a nagy téli havazásokat, az erdőtüzeket, valamint az ár- és belvizeket soroljuk. Az ár- és belvizeket, illetve a villámárvizeket (flash flood) gyakran sorolják a hidrológiai katasztrófák közé. A biológiai katasztrófáknak számítanak például a különböző inváziók, a járványok, a túlnépesedések, vagy a fertőzések. A technikai katasztrófákat a teljesség igénye nélkül feloszthatjuk vegyi jellegűre, nukleáris jellegűre, közművek hibáira, közlekedési balesetre, tájrombolásra. A társadalmi katasztrófák közé tartoznak például a terrorcselekmények, felkelések, bűnözések, a fegyveres összecsapások, a sztrájkok, blokádok, a politikai, etnikai és vallási zavargások, az elszegényedés, a gyilkosságok és merényletek, a légi kalózkodás, és a migráció (BM OKF, 2013). A hagyományos tűz- és polgári védelmi feladatok mellett tehát új kihívások is megjelentek, melyek legyőzése nagyobb terhet, szervezést jelent a társadalom számára.

6.4.3. A globális éghajlatváltozás hatása a katasztrófavédelem szempontjából

A Föld éghajlatának globális szintű megváltozása ma már nem kétséges, a kimutatható tendenciák egyértelműek (IPCC, 2007). Ez az éghajlatváltozás sok esetben jelent szélsőséges időjárási jelenségeket. Fontos megjegyeznünk, hogy nem áll minden extrém időjárási jelenség mögött az éghajlatváltozás, legalábbis nem tekinthetők annak jeléül (Bartholy és Mika, 2005). Bár a katasztrófák által követelt emberéletek száma csökkenőben van, ennek ellenére a katasztrófák által érintett, és az éghajlatváltozás által még sebezhetővé váló népesség erőteljesen növekszik. Előbbi hátterében a javuló veszélyriasztó rendszerek és a fejlődő technika áll. Egyes becslések alapján a 2009-es állapothoz képest 2015-re 54 százalékkal emelkedhet az éghajlathoz kapcsolható katasztrófák által érintett emberek száma, elérve a 375 milliót (Oxfam International, 2009). A 6.23. ábrán látható, miként alakult a halálos áldozatok száma és a gazdasági károk mennyisége évtizedenként amerikai dollármilliárdokban kifejezve 1956 és 2005 között. Az éghajlatváltozás egyrészt felerősíti azokat a hatásokat, amelyek veszélyeztetik a megélhetést és az infrastruktúrát, másrészt gyengíti a megélhetéshez szükséges alkalmazkodás képességét a növekvő veszélyekkel és kockázatokkal szemben. Az éghajlatváltozás növeli a sebezhetőséget az olyan veszélyekkel szemben is, melyek nem kapcsolhatók az éghajlatváltozáshoz.

A halálos áldozatok száma és a gazdasági károk mennyisége évtizedenként amerikai dollár milliárdokban kifejezve

6.23. ábra. A halálos áldozatok száma és a gazdasági károk mennyisége évtizedenként amerikai dollár milliárdokban kifejezve (Golnaraghi et al., 2009 alapján)

Ezek a változások jelentős mértékben érintik az egész társadalmat, ezért az alkalmazkodás kulcsfontosságú. A katasztrófavédelemnek tehát szükségszerűen fel kell készülnie az éghajlatváltozás különböző hatásaira. A gyakrabban fellépő extrém hőmérsékleti viszonyok, csapadékok és szélviharok a klímaváltozás elsődleges hatásainak tekinthetők, míg az ezek következtében fellépő ár- és belvizek, földcsuszamlások, aszályok, tűzesetek, a kritikus infrastruktúra sérülése, a migráció, az egészségre gyakorolt negatív hatás, a gazdaságban okozott károk mint másodlagos hatások léphetnek fel (Bukovics, 2006; Teknős, 2009). Az éghajlat változásából (és változékonyságából) eredő meteorológiai katasztrófák eddig nem tapasztalt következményekkel járhatnak, mely jelentős többletterhet és új kihívásokat eredményez a katasztrófavédelem számára. Az új veszélyforrásokhoz való alkalmazkodás elengedhetetlen és alapvető fontosságú, ehhez azonban fontos az éghajlatváltozás mértékének minél pontosabb becslése. Számos szervezet tevékenykedik világszerte azért, hogy segítse a népességet az új kihívásokhoz való alkalmazkodásban, az ismeretek bővítésében, a megélhetésben és a túlélésben a katasztrófák kockázatainak csökkentése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás által.