7. fejezet - Egészségügy

Tartalom

7.1. Ultraibolya sugárzás
7.2. Hőhullámok
7.2.1. A hőségriadó hazai fokozatai
7.2.2. A jövőben várható változások
7.3. Levegőminőség
7.4. Vízminőség
7.5. Vektorok által terjesztett betegségek
7.6. Növényi eredetű allergének
Ellenőrző kérdések

Az éghajlat és az időjárás emberre gyakorolt hatása évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget. Az utóbbi évtizedekben a meteorológiai jelenségek és az emberi szervezet azokra adott fizikai és pszichikai reakciói foglalkoztatják az orvosokat és a meteorológusokat. Az emberi szervezet egészségi állapotát jelentős mértékben befolyásolják a klimatikus és a pillanatnyi időjárási viszonyok. Ha a meteorológiai körülmények által kiváltott inger mértéke meghalad egy bizonyos küszöbértéket, az emberi szervezet stresszállapotba kerül, majd alkalmazkodik. Egy egészséges szervezet kiválóan képes alkalmazkodni még a hosszan tartó terhelő ingerekhez is. Ez történik például, amikor az ember a különböző magassági, illetve éghajlati viszonyokhoz akklimatizálódik. Az alkalmazkodóképesség erősen függ az életkortól, a nemtől, az alkattól, valamint az egészségi állapottól. Ezen tényezők függvényében a túl erős, illetve a hosszantartó ingerek a szervezet károsodását okozhatják.

Az időjárási elemek csaknem mindegyike jelentős biológiai hatást fejt ki az élő szervezetekre. A hatásokat egyenként elemezni azonban meglehetősen bonyolult, mivel az egyes tényezők egymástól függetlenül ritkán jelentkeznek, hatásukat általában együttesen fejtik ki. A legfontosabb tényezőket Kalkstein és Valimont (1987) az alábbiak szerint foglalta össze:

(1) A test hőleadásából eredő körülmények, ilyen például a levegő hőmérséklete, a páratartalom, a szélsebesség és a sugárzás (pl.: Keatinge 1984).

(2) Bizonyos időjárási helyzetek hatásai, mint például az anticiklonális légköri viszonyok, vagy a frontokhoz kapcsolódó időjárásváltozás (pl.: Csiszár et al. 1976; Zimmermann 1999).

(3) A levegő minősége, azaz, hogy az ember környezetében milyen mértékű a levegő szennyezettsége (pl.: Dockery és Schwartz 1995).

Az időjárási elemek hatásvizsgálata történhet statikus módon, ez azonban a valós helyzettől történő teljes eltávolodást jelentené. A légköri tényezők időbeli változása határozza meg a dinamikusan alakuló, valóságban jelentkező biológiai hatást. Ma a számítógépek kapacitásának gyorsütemű fejlődése lehetőséget ad az összetett és egyben meglehetősen számításigényes statisztikai módszerek alkalmazására. Az orvosi kutatásokban is egyre gyakrabban alkalmazzák azon módszereket, melyek képesek a valóságot mind jobban közelítő összefüggések feltárására. A módszertani és technikai lehetőségek ellenére manapság is sok a bizonytalanság abban, hogy az emberi szervezet reakcióiból mit és milyen mértékben tekinthetünk az időjárás alakulása által kiváltott hatásnak. Meteorológiai szempontból közöl részletes áttekintést Bozó et al. (2008).

A globális felmelegedés, a változó éghajlati viszonyok hatással vannak az általános egészségi állapotra, a halálozási és megbetegedési arányokra (7.1. ábra). Ezek a hatások az alábbi tényezőkből eredeztethetők: a hőmérsékleti szélsőségek, a levegő minősége, a víz és a vektorok által terjesztett fertőző betegségek, extrém időjárási események.

Az antropogén eredetű klímaváltozás meghatározó tényezőinek, hatásainak és válaszainak rendszere

7.1. ábra. Az antropogén eredetű klímaváltozás meghatározó tényezőinek, hatásainak és válaszainak rendszere (Forrás: IPCC)

A klímaváltozás többféle módon befolyásolhatja az emberi egészséget:

A klímaváltozás által kiváltott egészségi hatások sematikus vázlata

7.2. ábra. A klímaváltozás által kiváltott egészségre gyakorolt hatások sematikus vázlata. (Forrás: WMO-UNEP)

Ezeket az egészségi hatásokat foglalja össze a 7.2. ábra. Az egészségre gyakorolt hatások minden esetben nagyon erősen függnek a helyi viszonyoktól és a társadalmi-gazdasági környezettől. A folyamatok bonyolultságát egy példán szemléltetjük. A vektorok által terjesztett fertőző betegségek terjedését egyaránt befolyásolják a klimatikus viszonyok, a népesség mozgása és vándorlása, az erdőirtások, a földhasználat, a biodiverzitás csökkenése (pl.: a szúnyogok természetes ellenségeinek elszaporodása), az édesvizek kiterjedése, valamint a népességsűrűség. Jól érzékelhető, hogy ezen komplex rendszer bármelyik tényezőjének legkisebb változása is nagymértékű, s nehezen kiszámítható következményekkel járhat.

A modelleredmények alapján a globális klímaváltozás következtében egyes fertőző megbetegedések (főként a malária és a trópusi láz) egyre nagyobb földrajzi területeken jelentenek majd veszélyt. Egy térségben a várható megbetegedések száma a helyi környezeti állapotok, a társadalmi-gazdasági viszonyok és a közegészségügy színvonalának függvénye. A globális éghajlatváltozás következtében emelkedik a hőhullámok előfordulási gyakorisága, melyet a nagyvárosokban a növekvő légszennyezettség is súlyosbít. Így a hőség miatt bekövetkező megbetegedések, halálozások számának jövőbeni emelkedése valószínűsíthető, főként a városi lakosság körében. Közülük is a legveszélyeztetettebb az idősebb korosztály, valamint a légkondícionáló berendezéssel nem rendelkező és gyengébb egészségi állapotú emberek. Ezzel ellentétes pozitív hatásként a melegebbé váló teleken kevesebb fagyhalálra számíthatunk. Becslések szerint a hőhullámok egészségkárosító következménye felülmúlja az enyhébb telek pozitív hatását. Kutatási jelentések alapján az árvizek gyakoribbá válása közvetlen hatásként növeli a vízbefúlások számát, a légúti és hasmenéses fertőzések veszélyét, valamint közvetetten az éhínség és az alultápláltság fokozottabb előfordulását a fejlődő országokban. Léteznek olyan alkalmazkodási stratégiák, melyek segítségével nagy eséllyel csökkenthetők a klímaváltozás emberi egészségre gyakorolt hatásai. A szegényebb néprétegek természetszerűleg az egészségkárosító veszélyek szempontjából is sérülékenyebbek, főként a trópusi és szubtrópusi vidékeken.

7.1. Ultraibolya sugárzás

Az ultraibolya sugárzás káros minden élő szervezetre, mivel ezen a rövid hullámhossz tartományon érkező relatíve nagyobb energiájú sugárzás roncsoló hatású. Az emberi szervezetre gyakorolt hatások közül a bőrrákot és a szemkárosodást emelhetjük ki. Elsődlegesen a sztratoszférába jutó CFC-gázok (azaz halogénezett szénhidrogének) vesznek részt az UV-B sugárzást kiszűrő ózonréteg lebontásában. A sztratoszférikus ózonréteg védelmében hozott nemzetközi egyezmények ugyan már tiltják ezen gázok légkörbe juttatását, de a vizsonylag hosszú tartózkodási idő miatt az ózonkoncentráció szintje csak fokozatosan, a XXI. század közepére érheti el újból az 1970-es évek végének szintjét. Ennek hatására a földfelszínre lejutó UV-B sugárzás csökkenése a modellszámítások szerint csak a XXI. század közepétől várható. Így a regenerálódó ózonréteg az ultraibolya sugárzás kiszűrésében újra nagyobb szerepet tud majd játszani, ezzel csökkentve a bőrrák előfordulásának gyakoriságát (7.3. ábra). Addig, amíg ez a kedvező változás nem jelentkezik, másodlagos hatásként fontos megemlíteni, hogy a klímváltozás hatására a melegebb nyári időszak meghosszabbodásával többet tartózkodunk szabad levegőn, ezáltal hosszabb ideig leszünk kitéve a káros ultraibolya sugárzásnak. Az előrejelzések összességében a fenti egészségi problémák súlyosbodását jelzik az elkövetkezendő évtizedekre.

A sztatoszférikus ózon csökkenés mérséklésének hatása megmutatkozik a bőrrák előfordulásának várható csökkenésében

7.3. ábra. A sztatoszférikus ózon csökkenés mérséklésének hatása megmutatkozik a bőrrák előfordulásának várható csökkenésében (Forrás: WMO-UNEP)