9. fejezet - A városklíma-elemzések története és jelentősége

Tartalom

9.1. Urbanizációs folyamatok a világban, Európában és Magyarországon
9.2. A városklíma-kutatások története és jelentősége
Ellenőrző kérdések

Napjainkban az éghajlatkutatás legfontosabb területe az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatásának a vizsgálata. Ez – a mikroklímák vizsgálatától a globális változások kutatásáig – sokféle térskálán történhet. E térskálák közül kiemelt jelentőséggel bírnak a városi területek, hiszen itt az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatása koncentráltan érvényesül: a felszínt nagy területen mesterséges anyagok borítják, a légkör összetétele a szennyezőanyag-kibocsátás következtében megváltozik, rengeteg antropogén eredetű hő jut a szabadba. Ezek a hatások összességében az éghajlat módosulását eredményezik.

Mivel a Földön a városok területe és a nagyvárosokban élő népesség aránya is folyamatosan növekszik, ezért egyre inkább előtérbe kerül a városi környezetben zajló felszín-légkör közötti kölcsönhatások, folyamatok megismerésének igénye. Fontos cél az ok-okozati összefüggések felhasználásával a levegőkörnyezet változásainak modellezése, előrejelzése. A városok klímájával foglalkozó szakemberek a mindennapi életben is egyre inkább hasznosítható célokat fogalmaznak meg. Ilyenek például az optimális településszerkezet tervezése, a városok időszakos túlmelegedésének a mérséklése, a hőérzeti komfort biztosítása, valamint a szennyezett levegő kicserélődési folyamatainak vizsgálata.

9.1. Urbanizációs folyamatok a világban, Európában és Magyarországon

A Világbank jelentése szerint a Föld népessége 2011-ben elérte a 7 milliárdot (World DataBank, 2013). Ez a szám a becslések szerint 2025-re 8 milliárd fölé emelkedik, 2045-re pedig a 9 milliárdot is meghaladja (United Nations, 2012). 1980-ban közel 2 milliárd ember élt városokban, mára a városlakók száma meghaladja a 3,5 milliárdot. A 9.1. ábra a városi népességnek a teljes népességhez viszonyított arányát mutatja be az egész világra, külön a fejlett és a fejlődő országokra, valamint Magyarországra, az 1950 és 2050 közötti időszakra vonatkozóan. Látható, hogy a városi népesség aránya folyamatosan nő. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a vidéki területekről folyamatosan áramlik a népesség a jobb életfeltételeket és megélhetést kínáló városokba (ez a jelenség főként a fejlődő országokban figyelhető meg), másrészt újabb és újabb települések érik el azt a fejlettségi szintet, ami indokolja az adott település városi rangra emelését.

A városi népességnek a teljes népességhez viszonyított arányának változása 1950 és 2050 között

9.1. ábra: A városi népességnek a teljes népességhez viszonyított arányának változása 1950 és 2050 között (United Nations, 2012)

Mára a világon az 500 ezer főnél népesebb városok száma megközelíti az ezret (United Nations, 2012). A 9.2. ábra városméret szerinti bontásban mutatja be a városi népesség növekedését 1970-től napjainkig, valamint a 2025-re várható lélekszámokat. Az előrejelzések szerint 2025-ben világszerte 2 és fél milliárd ember kisebb, 1 millió fő alatti lélekszámú városban fog élni, ugyanakkor több mint 2 milliárd ember olyan nagyvárosban fog élni, melyben legalább 1 millió ember lakik.

A nagyvárosok száma is dinamikusan növekszik. Míg 1950-ben világszerte csak 6 olyan várost tartottak nyilván, melyek lélekszáma meghaladta az 5 millió főt, addig 2010-re ez a szám 61-re emelkedett, és az előrejelzések szerint 2025-ben már 96 ilyen város lesz a Földön. A 10 millió lakost meghaladó óriásvárosok száma a 2000-ben nyilvántartott 17-ről 2025-re várhatóan 37-re nő. Ezek közül mindössze 8 található fejlett országok területén (Tokió, New York, Los Angeles, Moszkva, Párizs, Osaka, Chicago és London), a többi 10 milliósnál népesebb város a fejlődő országokban fekszik. Különösen jelentős az ázsiai kontinens túlsúlya, ahol az előrejelzések szerint 2025-ben már 22 óriásváros lesz (United Nations, 2012).

A fenti tények nemcsak a városklíma-kutatások szükségességét igazolják, de egyben felhívják e folyamatban rejlő veszélyekre is a figyelmet: úgymint a várostervezés szükségessége, a zöld területek arányának szabályozása, az ipartelepítésnél a helyi klimatikus sajátosságok figyelembevétele, közegészségügyi szabályozás szigorúbbá tétele, stb.

A különböző méretű városok népességének változása 1970 és 2025 között

9.2. ábra: A különböző méretű városok népességének változása 1970 és 2025 között (Adatok forrása: United Nations, 2012)

Európa a történelem során mindig a leginkább városiasodott területek közé tartozott. Az urbanizáció a dél-európai térségben már i.e. 700 körül elkezdődött, majd fokozatosan az egész kontinensre kiterjedt. A középkor során Európában kétféle városminta terjedt el. Az egyik az ún. elsődleges városminta hatalmas mögöttes területtel. Ilyen típusú város például Párizs, London, Lisszabon, Nápoly, Konstantinápoly. A másik várostípus az egymástól viszonylag kis távolságban lévő városok csoportja. Ezek főként a középkori Flandriában és Észak-Itáliában terjedtek el (Antrop, 2004).

Az ipari forradalom a városiasodás területén is robbanásszerű fejlődést eredményezett. Ahogy a 9.3. ábra is mutatja, 1950-ben az európai népességnek körülbelül fele élt városokban. 2010-re ez az arány 72%-ra emelkedett, a kontinens 738 millió lakosából 536 millió volt városlakó. Ezzel egy időben a vidéki népesség száma jelentősen lecsökkent. Bár az előrejelzések szerint Európában a következő évtizedekben a teljes népesség lélekszáma stagnálni, illetve kis mértékben csökkenni fog, mindemellett a városi népesség lélekszáma továbbra is növekedni fog, így 2050-re Európában a népesség 80%-ot meghaladó része városlakó lesz (United Nations, 2012).

A teljes, a városi és a vidéki népesség alakulása Európában 1950 és 2050 között

9.3. ábra: A teljes, a városi és a vidéki népesség alakulása Európában 1950 és 2050 között (Adatok forrása: United Nations, 2012)

2012. január 1-jén Magyarország 9.957.731 lakosából 6.939.302 fő élt városokban. Ez 69,7%-os arányt jelent (KSH, 2012a). A 9.4. ábrán látható a magyarországi városok számának változása 1900-tól napjainkig. 1900-ban a mai Magyarország területén 42 várost tartottak nyilván. Az 1950-es évekig inkább a már meglévő városok – főként Budapest – nagy mértékű növekedése volt jellemző.

A városok számának alakulása Magyarországon 1900 és 2010 között

9.4. ábra: A városok számának alakulása Magyarországon (1900-2010) (Adatok forrása: KSH, 2012a)

Az ötvenes évektől kezdve indult meg a városok számszerű gyarapodása. Az ötvenes-hatvanas évek újonnan várossá nyilvánított településeinek nagy része még ún. szocialista város, mely a szocialista tervgazdálkodás és iparfejlesztés következtében indult fejlődésnek. A hetvenes évektől kezdve az erőteljesebb területi munkamegosztásnak köszönhetően mérséklődött a népesség városokba való áramlása, egyidejűleg pedig megindult a kedvezőbb helyzetben lévő falvak fejlődése, városiasodása, ami a városok számának gyors ütemű növekedését vonta maga után. A rendszerváltással a városi rang elnyerésének követelményei jelentősen enyhültek. Az elmúlt két évtizedben a városi rang odaítélését az 1990. évi önkormányzati törvény határozta meg, amit 2013. január 1-től felváltott az új önkormányzati törvény. Egyik törvény sem ír elő létszámlimitet: a városi státusz odaítélésében a munkanélküliségi ráta, a település gazdasági mutatói, a közműhálózat és az egészségügyi intézményrendszer a mérvadó (KSH, 2012b). A 9.1. táblázat bemutatja a várossá nyilvánítás időbeli alakulását és népességszám szerinti megoszlását a XX. század elejétől kezdve.

9.1. táblázat: A városok száma népességkategória és a várossá nyilvánítás ideje szerint (Adatok forrása: KSH, 2012b)

Várossá nyilvánítás ideje

3000 fő alatti

3000-4999 fő

5000-9999 fő

10000 fő feletti

Összesen

1900 előtt

0

0

0

42

42

1901-1910

0

0

0

1

1

1911-1920

0

0

0

1

1

1921-1930

0

0

0

6

6

1931-1940

0

0

0

0

0

1941-1950

0

0

0

4

4

1951-1960

0

0

0

9

9

1961-1970

0

0

0

13

13

1971-1980

0

0

4

16

20

1981-1990

2

8

34

24

68

1991-2000

7

22

31

13

73

2001-2010

19

29

28

15

91

Összesen

28

59

97

144

328

Látható, hogy a hetvenes évekig csak olyan településeket nyilvánítottak várossá, melyek lélekszáma meghaladta a 10.000 főt. Később – különösen a rendszerváltást követően – a könnyített feltételeknek köszönhetően már egészen kis lélekszámú települések is elnyerték a városi címet. Amíg a hetvenes évekig egy évtized alatt legfeljebb 5-10 település nyerte el a városi rangot, addig 2001 és 2010 között már 91 települést nyilvánítottak várossá. 2010 óta viszont nem történt várossá nyilvánítás. Ennek oka az, hogy a törvény előírásai szerint az önkormányzati választások évében nem lehet városi címet adományozni, így 2010-ben nem is pályázhattak a települések, azóta pedig az önkormányzati törvény átalakítása miatt utasították vissza az összes kandidáló község pályázatát.

Az elmúlt évtizedek laza feltételrendszere azt eredményezte, hogy a városi rang mögött ma már sokszor nem áll tényleges fejlettség. Hazánk 328 városa közül 184-nek a népessége nem haladja meg a 10 ezer főt, ebből 87-ben 5 ezernél is kevesebben élnek. A legkisebb magyarországi városok: Gönc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) – 1951 fő, Visegrád (Pest megye) – 1863 fő, Zalakaros (Zala megye) – 1846 fő, Pacsa (Zala megye) – 1758 fő, Igal (Somogy megye) – 1308 fő, Őriszentpéter (Vas megye) – 1167 fő, Pálháza (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) – 1000 fő. Ezek a népességszámok a 2012. január 1-i állapotot tükrözik (KSH, 2012c).

A fenti adatokból is kitűnik, hogy a magyarországi városok többsége csupán közigazgatási szempontból, illetve bizonyos területeken betöltött központi szerepe miatt tekinthető városnak, de a település szerkezetét, beépítettségét, közlekedési körülményeit, szennyezőanyag-kibocsátását tekintve a községekre hasonlít. A városok klímamódosító hatásának vizsgálata tehát nálunk elsősorban a nagyobb települések esetében indokolt. Ugyanakkor még a kisebb településeken is gyakran megfigyelhető a természetes környezet módosulása. Az építészeti beruházások (pl. ipari üzemek, bevásárlóközpontok, lakónegyedek, autópályák építése) nyomán a mesterséges felszínek aránya folyamatosan nő, a fokozódó ipari termelés és közlekedés következtében sok szennyezőanyag kerül a levegőbe, ezért indokolt és szükséges e hatásoknak a vizsgálata.