13. fejezet - A magyarországi városklíma-kutatások

Tartalom

13.1. A hazai városklíma-kutatások története
13.2. Városklíma-kutatások Magyarországon
13.3. A magyarországi nagyvárosokban kialakuló városi hősziget vizsgálata műholdas felszínhőmérsékleti mérések alapján
13.3.1. A felhasznált adatok
13.3.2. A vizsgálati módszerek
13.3.3. A városi hősziget szerkezete
13.3.4. A városi hősziget keresztmetszete
13.3.5. A városi hősziget átlagos intenzitása
13.3.6. A hősziget finomszerkezetének vizsgálata nagyfelbontású műholdképek alapján
Ellenőrző kérdések

Ebben a fejezetben a városklímatológiai kutatások hazai vonatkozásait tekintjük át. Ezen belül részletesen kitérünk az ELTE Metetorológiai Tanszékén folytatott műholdas városklíma elemzésekre.

13.1. A hazai városklíma-kutatások története

A hazai városklíma-kutatások a XX. század elején kezdődtek el. A század első felének nagy meteorológusai közül sokan foglalkoztak a magyarországi városok éghajlatának vizsgálatával. Réthly Antal (1947) és Bacsó Nándor (1958) városi és városkörnyéki mérések adatainak felhasználásával készített átfogó képet Budapest éghajlati viszonyairól. Berényi Dénes (1930) a háztömböknek a minimum-hőmérsékletre gyakorolt hatását elemezte Debrecenben. Berkes Zoltán (1947) a csapadék eloszlását vizsgálta Budapest területén belül.

Péczely György elsősorban a légáramlási és légszennyezettségi viszonyokkal foglalkozott Budapestre vonatkozóan. Budapest légszennyezettségi viszonyait a makroszinoptikus helyzetek függvényében vizsgálva megállapította, hogy a főváros levegője keleties áramlású anticiklonális helyzetben a legszennyezettebb (Péczely, 1959). Egy másik vizsgálat során arra az eredményre jutott, hogy az évnek körülbelül egyharmadában Budapest esetében is kialakul a jellegzetes nagyváros által keltett helyi szélrendszer, ami szintén anticiklonális helyzetben a legintenzívebb (Péczely, 1962).

Probáld Ferenc átfogóan vizsgálta a nagyváros, illetve Budapest éghajlati sajátosságait (Probáld, 1965; 1974). Nagy figyelmet szentelt annak a kérdésnek a tanulmányozására, hogy a különféle fosszilis energiahordozók elégetése során – mely különösen a téli félévben jelentős – a városi légtérbe kerülő hőmennyiség milyen szerepet játszik a városi éghajlat kialakulásában (Probáld, 1963).

Kifejezetten a városi klíma elemeinek megfigyelésére az Országos Meteorológiai Szolgálat a hatvanas években Budapest területén éghajlatkutató és szélmérő hálózatot hozott létre, mely öt éven keresztül folytatott óránkénti méréseket a város és agglomerációs körzetének 22 pontján (Szepesi, 1981; Dezső, 2000). 1977-ben Péczely György kezdeményezésére Szegeden hoztak létre tíz állomásból álló városklimatológiai mérőhálózatot, mely 1981-ig működött (Unger, 1995).

A városban élő emberek életminősége szempontjából az egyik legfontosabb klimatikus tényező a különféle légszennyező anyagok koncentrációja a város feletti légtérben. Ennek mérésére a Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelet (KÖJÁL) a hetvenes években hozott létre a fővárosban mérőhálózatot. Napjainkban a légszennyezettségi mérőhálózatot a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek üzemeltetik. Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat az európai uniós normáknak megfelelően 60 fix és mobil automata monitorállomást működtet az országban, valamint több mint 150 mérőponton szakaszos mintavétellel végeznek légszennyezettségi vizsgálatot.