Az autofág folyamatok altípusai

de Duve és Wattiaux eredeti meghatározása szerint az autofágia az a folyamat amelynek során az autofagoszóma és lizoszóma fúziója után a létrejött autolizoszómában megemésztődik a citoplazma egy elhatárolódott része. Ezt a folyamatot a kutatók a későbbiekben makroautofágiának (MaA) (Marzella és Glaumann, 1987) nevezték el. Az eddigiekben ezzel a folyamattal foglalkoztunk. Az elnevezés kiegészítése azért alakult ki, mert a citoplazmatikus önemésztésre felmerült további mechanizmusok létezése is. Közülük az egyik az amelynek során maga a lizoszóma membránja befelé tűrődve bekebelezhet kisebb citoplazma részeket. Ezt a mikroautofágia (MiA) szóval illették (de Duve és Wattiaux, 1966). Ehhez némileg hasonló az un. „lysosomal wrapping mechanism” (LWM) amit magyarul nevezhetnénk lizoszomális burkoló mechanizmusnak (Ogawa, 1981). Az elképzelés szerint ilyenkor a lizoszóma ellapulva és meghajolva rásimul egy-egy citoplazma régióra, majd teljesen körülveszi azt.

Ezek az utóbbi szekvesztrációs elképzelések (MiA, LWM) eredetileg morfológiai (elektronmikroszkópos) képek megfelelő értelmezéséből születtek, jelentőségük és mechanizmusuk a makroautofágiáénál sokkal kevésbé ismert. A folyamatok definíciója és az elnevezések sem általánosan elfogadottak, emiatt gyakran előfordul, hogy a különböző szerzők nem pontosan ugyanazt értik a fenti kifejezéseken. Az autofágia eddig tárgyalt típusai kiegészülnek a jól definiált ún. chaperon által mediált autofágiával (CMA). Ennek során egy fehérje komplexum pumpálja a lebontandó fehérjét a lizoszómába, annak membránján keresztül (Cuervo és Dice, 1998). A citoplazma egy részének lizoszomális emésztése az ún. krinofágia is (Marzella és mtsai., 1981). Ez lizoszóma és szekréciós vakuóla vagy vezikula fúziója révén valósul meg és legalább annyira autofág folyamat, mint a MiA vagy a CMA; elnevezésében azonban hagyományos szóhasználat miatt mégsem jelenik meg az autofág jelző.