3.6. Szaporodás

Az egysejtűek osztódással szaporodnak. A sejtmag kettéosztódását (kariokinézis) követően a sejt befűződik majd kettéválik (citokinézis). Legtöbbször két egyforma leánysejt alakul ki, de a legkülönbözőbb helytülő egysejtűeknél az anyasejtről egy kisebb, eltérő formájú leánysejt, a rajzó válik le, majd elúszik (például csillósoknál: szájkoszorús csillósok, tölcsérszájúak, szívókás csillósok; Desmothoracida: nyeles napállatka; számos nagyméretű foraminifera).

3.23. ábra. Példák az inekvális osztódásra a) nyeles napállatka (Clathrulina elegans) ostoros rajzója és vegetatív alakja (Cienkowsky után) b) harangállatka (Vorticella sp.) bimbózó egyede c) tölcsérszájú csillós (Spirochona gemmipara) bimbózó példánya

3.23. ábra. Példák az inekvális osztódásra a) nyeles napállatka (Clathrulina elegans) ostoros rajzója és vegetatív alakja (Cienkowsky után) b) harangállatka (Vorticella sp.) bimbózó egyede c) tölcsérszájú csillós (Spirochona gemmipara) bimbózó példánya

A csúcsszerves spórásoknál a trofozoita skizonttá alakul, amely hasadásos sejtosztódást (skizogónia) végez. Ekkor mitózisok játszódnak le gyors egymásutánban, amelyek eredménye sok apró sejt (merozoita) kialakulása lesz.

A határozott sejtalakkal rendelkező protisztáknál a sejtosztódást jellemző alaki változások kísérik. A különféle ostoros egysejtűeknél a citokinézis a sejt elülső végén, az ostor közelében indul egy befűződéssel, amely mind mélyebbre hatol, végül a leánysejtek szétválnak. A csillósoknál mindig harátirányú a befűződés.A házas amőbáknál a testa megléte miatt igen látványos változások történnek az osztódás során. Az amőba a ház nyílásán kinyújtózva állábai segítségével létrehozza házának pontos tükörképi mását, a citokinézis csak utána következik. A leánysejt csak a „kulcsrakész” házat tudja birtokba venni.

3.24. ábra. Különböző egysejtűek osztódása. a) csupasz amőba (Amoeba) b) házas amőba (Euglypha) c) dinoflagelláta (Dinophysis) d) csillós egysejtű (Tetrahymena) (forrás: a) Schulze 1874 b) Schewiakoff után Calkins 1933)

3.24. ábra. Különböző egysejtűek osztódása. a) csupasz amőba (Amoeba) b) házas amőba (Euglypha) c) dinoflagelláta (Dinophysis) d) csillós egysejtű (Tetrahymena) (forrás: a) Schulze 1874 b) Schewiakoff után Calkins 1933)

A sejtmag mitózissal osztódik. A kromoszómákhoz kapcsolódó magorsófonalak kétoldalt egy-egy mikrotubulus organizátor centrumból erednek (MTOC), ezeken a nukleációs helyeken gyakran centriólumok vagy alapitestek találhatók. A soksejtűeknél a mitózis menete nem mutat változatosságot, a protisztáknál annál inkább. A sejtmaghártya sorsa, a magorsófonalak elhelyezkedése, szimmetriája és eredése a protiszta csoportoknál különböző lehet.

Nyílt mitózis során a maghártya teljesen lebomlik, zárt mitózisnál az osztódás során megmarad (utóbbit kriptomitózisnak is nevezik). A félig nyílt mitózis alatt a maghártya egyes pontjain folytonossági hiány alakul ki. Ezeken a helyeken keresztül kapcsolódnak majd a magorsófonalak a kromoszómákhoz. A sejtmaghártya részleges lebomlásának első lépése a sejtmaghártya egyes póruskomplexeinek szétesése, ezeken a helyeken indul meg a maghártya dezintegrálódása. A fragmentált sejtmaghártya azonban továbbra is a nukleuszra jellemző gömbölyded alakot formál. Megszűnik a kromatin és a sejtmaghártya alatti fehérjék kapcsolódása. Állatokban a sejtmaghártya alatti lamina szétesése is megtörténik, a lamin-szerű sejtvázelemek létezése azonban még csak néhány protisztánál bizonyított, így a folyamat további sejttani részletei még ismeretlenek.

Ortomitózisnál a magorsó a két MTOC által kijelölt tengelyre nézve szimmetrikus elrendeződést mutat, míg a pleuromitózisnál nem.

A nyílt ortomitózis a legismertebb osztódási forma, ez jellemző u.i. az állatok (Opisthokonta, Metazoa) és a növények (Archaeplastida, Chlorobionta) túlnyomó többségére. Változatos egysejtűcsoportoknál fordul elő: bizonyos nyálkagombáknál és az Acanthamoeba genusznál (Amoebozoa), a Cryptomonadea algáknál (Archaeplastida), számos Stramenopila-nál (Chrysomonadea, Pedinellida, Labyrinthulea), és egyes Alveolata-nál (Monocystis gregarina fajok), tehát öt különböző szupercsoportban. A különböző mitózis típusok között a nyílt ortomitózist tartják a leginkább levezetett, míg a zárt mitózist a legősibb tulajdonságnak.

A félig nyílt ortomitózis elején egy helyen alakul ki a két MTOC, a maghártyán kívül, majd a profázis végére a sejt két ellentétes pólusára vándorolnak. A maghártya a pólusoknál perforálódik, és a mikrotubulusokból álló magorsófonalak behatolnak a maghártya nyílásain és kialakítják a magorsót. Ez jellemző az Archaeplastida-ban a Chloromonadida csoportra, például a Volvox fajokra, Opisthokonta-ban a galléros-ostorosokra (és olyan állati modell-szervezetekre, mint a Caenorhabditis elegans, valamint a Drosophila melanogaster), az Amoeboza-ban az Amoeba proteus-ra, a Stramenopila-ban az Actinophryda napállatkákra és az Alveolata kládban néhány gregarinára.

A zárt ortomitózisnál az érintetlenül maradó maghártyán belül alakul ki a magorsó (például: Fungi, Amoebozoa: Arcella fajok, Rhizaria: Euglypha és Vampyrella fajok, Alveolata: a csillósok mikronukleusza, Excavata: Trypanosomatida), ezért zárt intranukleáris ortomitózisnak is szokás nevezni.

A pleuromitózisnál két, független, fél-magorsó jön létre a sejt egyik pólusa közelében, majd szétvándorolnak és elhelyezkednek a két ellentétes póluson, ezzel indul az anafázis. (Pleuromitózisnál nincs metafázis, nem helyezkednek el a kromoszómák a sejt egyenlítői síkjában.)

A félig nyílt pleuromitózisnál a magorsók (MTOC) a sejtmaghártyán kívül helyezkednek el, majd a maghártyán nyílások keletkeznek, amelyeken keresztül a magorsófonalak behatolnak a kromoszómákhoz. Ez az Apicomplexa jellemző mitózisa.

A hasadásos osztódás során (skizogónia) két mitózis között a magorsók nem bomlanak el. A kromoszómák a magorsófonalakhoz rögzülnek mindaddig, amíg valamennyi mitózis be nem fejeződik és kialakul a számtalan apró sejtmag. Ez a mechanizmus akadályozza meg a skizogónia során a kromatidák random szétterjedését az ideiglenesen poliploid magból.

3.25. ábra. A mitózis típusai protisztáknál. (Raikov 1994 nyomán)

3.25. ábra. A mitózis típusai protisztáknál. (Raikov 1994 nyomán)

Zárt pleuromitózisnál a maghártya külső vagy belső oldalán alakul ki a magorsó két pólusa. Zárt intranukleáris pleuromitózis fordul elő a kinetoplasztidáknál, oximonadidáknál, foraminiferáknál, radioláriáknál és egyes Archaeplastida-ba tartozó ostorosoknál. Zárt extranukleáris pleuromitózisnál a magorsó a citoplazmában helyezkedik el és nincs közvetlen kapcsolata a kromoszómákkal. A Parabasalia és a Dinoflagellata csoportokban jellemző (Raikov 1994). Az új sejtmaghártya a régi töredékeiből képződik.