3. fejezet - Eredmények

Tartalom

3.1 Lamb féle adatbázis
3.1.1 Módszertani vizsgálatok
3.1.2 Összehasonlító vizsgálatok
3.2 A Kakas féle adatbázis
3.2.1 Módszertani vizsgálatok
3.2.2 A módosított Thornthwaite féle módszer
3.3 Kérdések és feladatok
Felhasznált irodalom

Az eddigiekben az éghajlat-osztályozási módszerek alkalmazását csak egy-egy példán illusztráltuk. Az eljárásokat azonban a Lamb (1978), és a Kakas (1960) féle adatbázis adatain is teszteljük. Ez alól kivételt képez a módosított Thornthwaite (Ács és mtsai., 2007) féle modell. Ez utóbbi modellt csak a Kakas féle adatbázison futtattuk. Ugyanakkor e futtatások eredményei már túlmutatnak a klasszikus éghajlat-osztályozási módszerek eredményein, mivel Magyarország egyes vízháztartási elemeinek (evapotranszspiráció és a talaj vízkészlete) klimatológiájába adnak betekintést.

A következőkben a módszertani vizsgálatok mellett a klímaképletek összehasonlító elemzésével is foglalkozunk. Az elemzésekben vegetáció-képeket is fogunk használni, egyrészt azért, mert Holdridge rendszere típikus ökológiai egységekben és az adott egységekhez tartozó típikus vegetációban gondolkodik, másrészt pedig azért, mert a képek bizonyítékként fognak szolgálni érveléseink során. A vegetáció-képek alkalmazása csak a globális léptékű elemzésekben tanulságos. E szemlélet Magyarországra vonatkozóan nem alkalmazható, mivel a Kárpát-medence legnagyobb része kultúrtájjá alakult. A képeket a www.panoramio.com weboldalról töltöttük le.

3.1 Lamb féle adatbázis

3.1.1 Módszertani vizsgálatok

E fejezetben Köppen, Holdridge és Thornthwaite éghajlat-osztályozási módszereivel kapott eredményeket ismertetjük. A módszerek klímaképleteinek (Köppen, Thornthwaite), vagy vegetáció-típusainak (Holdridge) általánosabb – példáktól független – jellemzésével ezúttal nem foglalkozunk. Köppen módszerének, vagy az ahhoz hasonló más módszereknek leírása, mint pl. Trewartha módszerének leírása megtalálható, pl. Péczely (1979), vagy Dobosi és Felméry (1994) könyveiben. Látható, hogy Holdridge és Thornthwaite módszere sokkal több vegetáció- vagy klímatípust különböztet meg, mint a Köppen (1936) féle rendszer. Holdridge 38, míg Thornthwaite 81 klímatípust ír le, ha csak az évi jellemzőket nézzük. E nagy változatosság egyenkénti leírása, az általános jellemzők kiemelésével, valamint a típikus különbségek tárgyszerű bemutatásával, szinte lehetetlen feladat. Ezért ezt mellőzni fogjuk mind Holdridge, mind Thornthwaite esetében. Ugyanakkor a Lamb (1978) féle adatbázisra kapott eredményeket minden egyes módszer esetében röviden értékelni fogjuk.

Köppen módszere

A Köppen (1936) féle rendszerrel kapott eredmények a 3.1. ábrán láthatók.

A Köppen (1936) féle klímaképletek csapadék és hőmérséklet szerinti eloszlása a Lamb (1978) féle adatbázis adatai alapján

3.1. ábra. A Köppen (1936) féle rendszerrel kapott klímaképletek csapadék és hőmérséklet szerinti eloszlása

Az Af, Am, Aw klímaképletek eloszlása a 20-30°C közötti tartományban értelemszerűen a P függvényében alakul. Ezen pontok közül az Aw pontok szórása a legnagyobb. Észrevehető, hogy az egyik Aw pont 2500 mm körül található az Af pontok közvetlen közelében. Az előbbiekkel szemben a BS és BW pontok eloszlása a T függvényében alakul. A BS és a BW pontok között tapasztalható egy bizonyos mértékű átfedés a 20-25°C közötti tartományban. A Cf és Cw pontok szórása a legnagyobb. Hozzájuk képest a Cs pontok szórása már jóval kisebb. Vegyük észre a Cs és BS pontok közelségét, sőt tartományaik érintkezését, átfedését! Észrevehető az is, hogy a C és D pontok tartományai nem különülnek el egymástól egyértelműen. Ez tisztán látható a 10-20°C közötti intervallumban sűrűsödő 500-1000 mm körüli csapadéktartományban. Látható, hogy a D és ET pontok egyaránt előfordulnak a 0-tól -20°C-ig terjedő tartományban. Az eredményeket összegezve megállapíthatjuk, hogy a különböző pontokkal jelölt klímaképletek eloszlása nem egyértelmű. Ez főleg a P-T tartomány középső részén (az 500-1500 mm évi csapadékösszeg és a 0-20°C évi középhőmérséklet tartományában) szembeötlő. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a módszer mindössze 12 klímaképletet különböztet meg.

Holdridge módszere

A P-T diagram pontjainak Holdridge (1947) módszere alapján történő hőmérsékleti besorolása a 3.2. ábrán látható. Itt összesen hét hőmérsékleti tartomány fordul elő; így a pontok hőmérséklet szerinti eloszlása sokkal egyértelműbb, mint az előbbi esetben.

A P-T diagram pontjainak Holdridge (1947) szerinti besorolása

3. 2. ábra. A P-T diagram pontjainak Holdridge (1947) módszere alapján történő hőmérsékleti besorolása

Ennek ellenére a boreális, szubpoláris és a sarkvidéki jelölésű pontok nem különülnek el egyértelműen, s az csak a melegebb klímákban (a meleg-mérsékelt és az ennél melegebb klímákban) figyelhető meg.

Thornthwaite módszere

A Thornthwaite (1948) módszerével kapott klímaképletek második betűjének csapadék és hőmérséklet szerinti eloszlását a 3.3. ábra mutatja. Érdekes módon a legkisebb hőellátottság a C’1 (az évi PET 285-427 mm·év-1 közötti) jelölésű mikrotermális hőellátottság, még akkor is, ha az évi átlaghőmérséklet -20°C körüli.

A Thornthwaite (1948) féle klímaképlet második betűjének csapadék és hőmérséklet szerinti eloszlása a Lamb (1978) féle adatbázis adatai alapján

3.3 ábra. A Thornthwaite (1948) módszerével kapott klímaképletek második betűjének csapadék és hőmérséklet szerinti eloszlása

A tundra (az évi PET 142-285 mm·év-1 közötti), valamint a fagyos (az évi PET kisebb, mint 141 mm·év-1) hőellátottsággal rendelkező pontok elő sem fordulnak. Ugyanakkor látható az is, hogy a pontok eloszlása kísértetiesen hasonlít a Holdridge (1947) módszerénél tapasztalt ponteloszlásra. A különbség az, hogy a B’3 és B’4 pontok elkülönülése nem egyértelmű. Az előző esethez hasonlóan itt is, hét hőellátottsági tartomány fordul elő.

3.1.2 Összehasonlító vizsgálatok

A biofizikai éghajlat-osztályozási módszerek összehasonlító vizsgálata több szempontból is indokolt. Összehasonlító vizsgálataink során jobban megismerhető a Föld, a rendelkezésünkre álló erőforrások területi és időbeli eloszlása, valamint maguk a módszerek. Így jobban átláthatjuk a módszerek előnyeit, hátrányait, valamint az alkalmazhatóságukkal kapcsolatos korlátokat. A fő cél persze a helyszín klímájának minél pontosabb, valóságszerűbb leírása. Látni fogjuk, hogy ehhez viszont nélkülözhetetlen az adott terület típikus vegetációjának megfigyelése.

Köppen és Holdridge módszerének összehasonlítása

Összehasonlító vizsgálatunk az összes, valamint egyes kiválasztott állomásokra vonatkozik. Ezen utóbbi összehasonlításokra akkor került sor, amikor ugyanazon Köppen (1936) féle képlethez több, és nagyobb szórást tanúsító Holdridge (1947) féle életforma leírás tartozott.

Összes állomás

Nézzük előbb az összes állomásra vonatkozó összehasonlítás eredményeit! Ezt a 3.4. ábra szemlélteti, ahol a Köppen (1936) féle klímaképleteknek a Holdridge (1947) féle rendszerben szereplő biohőmérsékleti és nedvességi kategóriák szerinti eloszlását láthatjuk.

A Köppen (1936) féle klímaképletek eloszlása a Holdridge (1947) klasszifikációjában szereplő nedvességi és hőmérsékleti kategóriák szerint a Lamb (1978) féle adatbázis adatai alapján

3.4. ábra A Köppen (1936) féle képletek eloszlása a Holdridge (1947) féle klasszifikáció nedvességi és hőmérsékleti kategóriái szerint

A Holdridge-rendszer biohőmérsékleti kategóriái (trópusi, meleg-mérsékelt, hideg-mérsékelt, boreális, szubpoláris és poláris) az y-tengelyen, míg a nedvességi kategóriái (szemi parched, szuper arid, periarid, arid, szemiarid, szubhumid, humid, perhumid és szuperhumid) az x-tengelyen vannak feltüntetve. Vegyük szemügyre előbb az ET (tundra) klímák eloszlását! E klímaképlet mutatja a legnagyobb szórást a Holdridge-féle rendszerben a kapott összes klímaképlet közül, mely megtalálható nemcsak a poláris és a szubpoláris, hanem a boreális és a hideg-mérsékelt kategóriában is. A boreálisban négy, míg a hideg-mérsékelt kategóriában egy ilyen esetünk volt. A szórás a nedvességi kategóriák szerint valamelyest kisebb, mint a hőmérsékleti kategóriák esetében. A legnagyobb szórás a humid és a szuperhumid kategóriák között figyelhető meg.

Az ET képletek szórásához képest a D (Df, Dw és Ds) kategóriák szórása valamelyest kisebb. A biohőmérsékleti kategóriák szórása a szubpoláris és a hideg-mérsékelt között, míg a nedvességi kategóriáké a szubhumid és a szuperhumid között a legnagyobb. Megjegyzendő, hogy a szubpoláris kategóriában mindössze egy Df, s a szubhumid kategóriában is csupán egyetlen Ds képletünk volt. A D képletek zöme tehát a hideg-mérsékelt és a boreális, valamint a humid és a szuperhumid kategóriák között fordul elő. A C (Cf , Cw, a mediterrán Cs) képletek szórása már inkább a nedvességi kategóriák függvénye. Megfigyelhető, hogy számos C képlet található a hideg-mérsékelt biohőmérsékleti kategóriában is, azonban e kategóriák jóval inkább a nedvesség függvényében szóródnak: a szemiaridtól (itt a Cs a jellemző) a szuperhumidig (itt Cf fordul elő). A többi meleg klíma (A , BS és BW) esetében a szóródás már kizárólag a nedvességi kategóriák függvénye. A trópusi klímák eloszlása egy igen szűk hőmérsékleti sávban – a trópusi és a meleg-mérsékelt hőmérsékleti kategóriák határánál – figyelhető meg, a szubhumid és a perhumid nedvességi kategóriák között. Ehhez képest a BS klímák szóródása nagyobb. Ezek értelemszerűen megtalálhatók a hideg mérsékelt kategóriában is; a nedvességet illetően pedig az arid és a szubhumid tartományok között szóródnak. A BW klímák nedvességi kategóriák szerinti szóródása a BS klímákhoz képest még nagyobb. E szóródás négy tartományban, a szemi-parched és az arid tartományok között figyelhető meg. Ugyanúgy, mint a BS klímák esetében, a hideg-mérsékelt hőmérsékleti kategóriában is előfordulnak BW klímák. A BS és BW klímák területi eloszlása nem válik el élesen egymástól; átfedésük az arid nedvességi kategóriában figyelhető meg. Hasonló átfedés, illetve érintkezési terület figyelhető meg a BS és Cs klímák között a szemiarid nedvességi kategóriában.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Köppen (1936) klímaképleteinek területi eloszlása a Holdridge (1947) rendszer függvényében (az ET klímaképlet kivételével) a nedvességi kategóriák függvénye. Ugyanakkor az ET klímák esetében e területi eloszlás a hőmérsékleti kategóriák függvénye (3.4. ábra).

Kiválasztott állomások

Esettanulmányainkhoz olyan állomásokat választottunk, amelyekre vonatkozóan Köppen képlete megegyezett, azonban a Holdridge-féle életforma osztályozások különböztek, olyannyira, hogy nem voltak egymásnak közvetlen szomszédjai. Egy ilyen eset a trópusi sivatag és a trópusi tüskés bozót (2.9. ábra), ahol a közöttük elhelyezkedő életforma rendszer a trópusi sivatagi bozót. Vizsgálataink során egy ET, egy Cfa, egy Cfb, egy BW és egy Aw típusú Köppen (1936) féle klímát választottunk. Az adott esetekben a Holdridge (1947) féle életforma kategóriák észrevehetően különböztek. A kiválasztott esetek sorszámait, helyszíneit és klímaképleteit a 3.1. táblázatban láthatjuk. Menjünk sorban a Köppen-féle klímaképletek szerint!

3.1. táblázat Az esetvizsgálatokhoz kiválasztott állomások Köppen (1936) féle klímaképletei és Holdridge (1947) féle életforma kategóriái

ET klíma – tundra klíma

Mind a Baffin-szigeten (kb. 65°N), mind pedig a Falkland szigeteken kiválasztott helyszín (kb. 52°S) Köppen (1936) féle klíma képlete ET. Holdridge klasszifikációja szerint azonban a Baffin-szigeten szubpoláris esős tundra, míg a Falkland-szigeteken található Stanley-ben boreális üde erdő fordul elő.

A Baffin szigeten (felső kép) és a Falkland szigeteken (alsó kép) szigeteken a kiválasztott helyszínek növényzete. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3.5 ábra. A Baffin szigeten (felső kép) és a Falkland szigeteken (alsó kép) kiválasztott helyszínek növényzete

A Baffin-szigeten a típikus növényzet tundra, melynek vízellátottsága maximális (lásd: 3.5. ábra, felső kép), azaz szuperhumid. A Falkland szigeteken a karakterisztikus növényzet fenyves, melynek vízellátottsága közepes, azaz humid. Nyilvánvaló, hogy a fenyvesek nagyobb hő- és vízellátottságot igényelnek, mint a tundrák. Ezért Falkland szigetek növényzetének jóval dúsabbnak kell lennie a Baffin-sziget növényzeténél, legalábbis a Holdridge (1947) féle klasszifikáció szerint. E következtetésünket 3.5. ábra képei is igazolják. Látható, hogy Stanley közelében a növényzet jóval dúsabb, mint a típikus tundra növényzet. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy Stanley környékén nincsenek fenyvesek. Ez nem meglepő, ugyanis a Holdridge (1947) féle klasszifikáció a potenciális, klimatikusan lehetséges növényzetben gondolkodik.

Cfa klíma – meleg-mérsékelt klíma egyenletes éven belüli csapadékeloszlással és forró nyárral

A Köppen (1936) féle rendszer alapján Kagoshima (32°N) és Buenos Aires (35°S) klímája megegyezik és a Cfa képlettel jellemezhető. Holdridge alapján azonban klímáik különböznek. A Kagoshima klímájához tartozó típikus vegetáció a nedves erdő, míg a Buenos Aireséhez a száraz erdő. Kimutatható-e különbség a képeken is? Mindkét képen (3.6. ábra) a növényzet dús. Buenos Aires környékén a vegetáció szinte ugyanolyan, mint Magyarország alföldi részein. Kagoshima környékén a látható növényzet azonban az előbbi formától eltér: valamelyest dúsabb, a fás növényzet sűrűbb, és a kép alapján az a benyomásunk, hogy a Kagoshima környékét nagyobb vízbőség jellemzi, mint Buenos Aires környékét. Ezt más képek is igazolják, de az elmondottak a földrajzi szélességek összevetéséből is következnek.

Kagoshima (felső kép) és Buenos Aires (alsó kép) környékének növényzete. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3.6 ábra. Kagoshima (felső kép) és Buenos Aires (alsó kép) környékének típikus növényzete

Cfb klíma – meleg-mérsékelt klíma egyenletes éven belüli csapadékeloszlással és meleg nyárral

Holdridge szerint mind Bergen, mind Szimferopol mérsékelten hideg klímájú, de Bergen nedvessége szuperhumid (esős erdő életforma rendszer a hideg-mérsékelt hőmérsékleti övben), míg Szimferopolé szubhumid (füves puszta életforma rendszer a hideg-mérsékelt hőmérsékleti övben). E nedvességbeli különbség 3.7. ábra képei alapján is egyértelműen megfigyelhető. Ez a különbség a Thornthwaite (1948) féle képletek esetében is észrevehető. Persze ezeken a képeken is látható, hogy a szimferopoli táj – ugyanúgy, mint a bergeni – kifejezettebben kultúrtáj (ember alakította terület).

Bergen, Norvégia (felső kép) és Szimferopol, Ukrajna (alsó kép) környékének növényzete. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3.7. ábra. Bergen, Norvégia (felső kép) és Szimferopol, Ukrajna (alsó kép) környékének típikus növényzete

BWh klíma – forró sivatagi klíma

Jodhpur, India (felső) és Tamanrasset, Algéria (alsó) környéke. A képek az adott területek klímáira hivatottak utalni.

3.8. ábra. Jodhpur, India (felső kép) és Tamanrasset, Algéria (alsó kép) környéke

Köppen szerint Jodhpur és Tamanrasset éghajlata megegyezik, és BWh képlettel jellemezhető. Holdridge szerint azonban jelentős nedvességbeli különbség van közöttük: Jodhpurban a trópusi tüskés bozót, míg Tamanrassetben a szubtrópusi sivatag a jellegzetes életforma rendszer. Az előbbi arid, míg az utóbbi per-arid nedvességű, azaz az aridnál egy fokozattal szárazabb. A 3.8. ábrán látható képek alapján e nedvességbeli különbség – a gyér vegetáció és a kősivatag képeiről – egyértelműen látható.

Aw klíma – szavanna klíma

A szavanna klímák közötti nedvességbeli különbségek igen jelentősek lehetnek. E különbségeket alapvetően a csapadékos, vagy száraz évszak hossza határozza meg.

Manila környéke, Fülöp szigetek (felső kép) és a Kiribati szigetcsoport Canton szigetének (alsó kép) vegetációja. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3.9. ábra. Manila környéke (Fülöp szigetek) (felső kép) és a Kiribati szigetcsoport Canton szigetének (alsó kép) típikus vegetációja

E lehetséges jelentős különbségek szemléltetése végett Manila (Fülöp szigetek) és a Kiribati-szigetcsoport Canton szigetének klímáját hasonlítottuk össze. Köppen szerint mindkét helyszín klímája az Aw képlettel jellemezhető, azaz szavanna klímájúnak mondható. Holdridge szerint viszont a két helyszín életforma-rendszere jelentősen különbözik: Maniláé trópusi üde erdő, míg a Canton-szigeté trópusi extra száraz erdő. Az előbbi humid, míg az utóbbi szemiarid nedvességet jelent. A 3.9. ábra képei e markáns nedvességbeli különbséget gyönyörűen szemléltetik. A Manila környéki, rizstermesztéses kultúrtáj nagy csapadékosságára utal a rizskultúra nagy vízigénye is. Ezzel szemben Canton-sziget alacsony növésű, bozótos jellegű növényzete hűen tükrözi az előbbihez képest gyérebb nedvességi viszonyokat.

Köppen és Thornthwaite módszerének összehasonlítása

Összehasonlító vizsgálatainkat mind az összes, mind egyes kiválasztott állomásokra elvégeztük. Ezen utóbbi összehasonlításokra akkor került sor, amikor ugyanazon Köppen (1936) féle képlethez több, és nagyobb szórást mutató Thornthwaite (1948) féle klímaképlet tartozott.

Összes állomás

Az összes állomásra vonatkozó összehasonlítás eredményeit a 3.10. ábra szemlélteti, mely a Köppen (1936) féle képletek eloszlását mutatja a Thornthwaite (1948) féle képlet első két betűjéhez tartozó hő- és vízellátottsági kategóriák függvényében. Az ábrán az A' (megatermális) a legnagyobb, míg a C'1 (mikrotermális) a legkisebb hőellátottságot jelenti. Thornthwaite a hőellátottság jellemzésére használta a D' és az E' kategóriákat is, azonban ezek ritkán fordulnak elő. A vízellátottságot illetően az E (arid) a legszárazabb, míg az A (perhumid) a legnedvesebb kategória. A száraz és a nedves klímák közötti átmenet a C2 (nedves szubhumid) és a C1 (száraz szubhumid) kategóriák között húzódik. Első pillantásra a 3.10. ábra alapján nehéz egyértelmű összefüggést találni a két éghajlat-leíró módszer között. Látható azonban, hogy a pontok eloszlásában bizonyos rendszer fedezhető fel. Vegyük szemügyre előbb az ET (tundra) klímák eloszlását!

A Köppen (1936) féle képletek eloszlása a Thornthwaite (1948) féle képlet első két betűjének függvényében a Lamb (1978) féle adatbázis adatai alapján

3. 10. ábra. A Köppen (1936) féle képletek eloszlása a Thornthwaite (1948) féle képlet első két betűjének függvényében

Ezek a C'2 és a C'1 kategóriák az E (arid) és az A (perhumid) kategóriák között szóródnak. Azaz, az ET klímák között tekintélyes vízellátottságbeli különbségek vannak. Ebből kifolyólag beszélhetünk „száraz” (E) és „nedves” (A) tundráról, továbbá a kettő közötti számos átmenetről (D-B4). A „száraz” tundra évi átlagban nyilván jegesebb és havasabb, mint a „nedves” tundra. A jég és a hó ugyanis jellegzetesen a hideg-száraz klímák felszíntípusa. Az klímák tehát tipikusan vízszintesen, az x-tengely irányában szóródnak.

Hasonló a helyzet a D hideg-mérsékelt klímák esetében is. A D klímák szóródása a 3.10. ábrán többnyire vízszintes irányú. A hideg-mérsékelt klíma hideg nyárral jellemzett típusa, azaz a Dc klímájú pontok egy szélesebb, a C'1, C'2 kategóriákkal behatárolt sávban E-től (arid) A-ig (perhumid) terjedően mindenhol megtalálhatók. A tundrákkal kapcsolatos előbbi eszmefuttásunk a Dc klímák esetében is alkalmazható. Vannak tehát kifejezetten „száraz” (az E kategóriába eső), valamint „nedves” (az A kategóriába eső) Dc klímájú pontok.

Mi a helyzet a BW sivatagi klímákkal? A „hideg” (BWk) és a „forró” (BWh) sivatagi klímák egyértelműen elkülönülnek egymástól. Ezek többnyire csak az E (arid) kategóriában találhatók meg. A forró sivatagok az A' és B'4 (mindössze egy esetet regisztráltunk a B'2 kategóriában), míg a hideg sivatagok a B'2 és B'1 közötti tartományban csoportosulnak. A sztyepp klíma (BS) esetében nagyobbak a szórások. A „hideg” (BSh) és a „forró” (BSk) sztyepp klímák közötti elkülönülés már nem annyira egyértelmű, mint az előbbi esetben és a pontok – valamelyest jobbra tolódva az előbbi esethez képest – az E (arid) és a D (szemiarid) kategóriák közé esnek. A sivatagi és a sztyepp klímák esetében a pontok szóródása értelemszerűen „függőleges” irányú, azaz az y tengely irányában szóródnak, viszont nem a tengely teljes hosszában.

A trópusi égöv klímáiban (Af, Am és Aw) a pontok ismét „vízszintes” irányban szóródnak. Ezek – néhány pont kivételével – az A' (megatermális) kategóriába esnek. A szavanna (Aw) és az esőerdő (Af), vagy a trópusi monszun (Am) klímák közötti nedvességbeli különbségek azonban egyértelműen észrevehetők. Az Aw klímák D-től C2-ig, míg az Af és Am klímák C2-től A-ig terjednek. Megjegyzendő, hogy a Thornthwaite (1948) féle kritériumok alapján az Am klíma lehet nedvesebb is, mint az Af klíma. A két típus közötti alapvető különbséget a Thornthwaite (1948) féle képletek harmadik betűjén, a vízellátottság szezonális jellemzésén keresztül tudjuk érzékelni. A monszun klímák esetében téli vízhiány, míg a trópusi esőerdőknél a csapadékmemennyiség jelentéktelen éven belüli eltérése a jellemző.

A pontok legnagyobb területi szóródása (mind vízszintes, mind függőleges irányban) a C meleg-mérsékelt klímák esetében tapasztalható. A pontok szóródásában nincs szabályszerűség. A hőellátottság a C'2 és A' között, míg a vízellátottság a D és A között, azaz igen széles határok között szóródik. A Cs, a Cw és a Cf képletű pontok elrendeződésében semmilyen rendszert sem sikerült találnunk. Így pl. a Cfa (meleg-mérsékelt klíma egyenletes éven belüli csapadékeloszlással és forró nyárral) és a Cwa (meleg-mérsékelt klíma nyári csapadékmaximummal és forró nyárral) képletű klímaállomások az A' (megatermális) kategóriában is előfordulnak, jóllehet mindössze négy esetben. Ugyanakkor jogosan feltételezhetjük azt, hogy egy nagyobb adatbázis alkalmazásával az ilyen esetek száma növekedne. A Cs klímák (meleg-mérsékelt klíma nyári csapadékminimummal) többnyire a D (szemiarid) és a B1 (humid) kategóriák között szóródnak, persze – mint ahogy már említettük – átfedésben a Cf és a Cw klímákkal. Ugyanakkor a C (meleg-mérsékelt klíma) leghidegebb típusa, a Cfc (meleg-mérsékelt klíma egyenletes éven belüli csapadékeloszlással és hideg nyárral) klíma a C'2 (mikrotermális) kategóriáig terjed. Megjegyzendő tovább, hogy a Csb klíma (meleg-mérsékelt klíma nyári csapadékminimummal és meleg nyárral), s az ismertebb, típikusan mediterrán Csa klíma (meleg-mérsékelt klíma nyári csapadékminimummal és forró nyárral) között markáns különbségek lehetnek, főleg a nedvesség tekintetében. Így pl. találkozhatunk Csb klímával a D (szemiarid), a B4 (humid) és az A (perhumid) kategóriákban is. Ezzel szemben a Csa klíma legfeljebb a B1 kategóriáig terjed.

Kiválasztott állomások

Esetvizsgálatainkhoz olyan állomásokat választottunk ki, amelyeknél a Köppen (1936) féle képlet megegyezik, azonban a Thornthwaite (1948) féle képlet első két betűjéből legalább az egyik – mely egyaránt utalhat a termikus, vagy a hidrikus állapotra – markánsan eltér egymástól. Mint már említettük, a képletek jóságát a helyszínt jellemző típikus vegetáció alapján ítéltük meg. Vizsgálatainkhoz négy-négy meleg-mérsékelt (Csb, Cwa, Cfa, Cfb), egy-egy hideg-mérsékelt (Dfc) és egy-egy tundra klímájú (ET) helyszínt választottunk. A kiválasztott esetek sorszámait, helyszíneit és klímaképleteit a 3.2. táblázat tartalmazza. A következőkben példát mutatunk be az említett klímatípusokra.

3.2. táblázat Az esetvizsgálatokhoz kiválasztott állomások Köppen (1936) és Thornthwaite (1948) féle klímaképletei

Csb klíma – meleg-mérsékelt klíma nyári csapadékminimummal és meleg nyárral

Santiago (szemiarid) és Vancouver (humid) esetében arra voltunk kíváncsiak, hogy regisztrálható-e a Thornthwaite (1948) féle képletekben szereplő nedvességbeli különbség. Vancouver környékén a típikus vegetáció dús fenyves (3.11. ábra, felső kép). Ezzel szemben Santiago közelében a természetes növénytakarót inkább a cserjés és alacsony fás területek mozaikos elhelyezkedése jellemzi (3.11. ábra, alsó kép).

Vancouver (felső kép) és Santiago (alsó kép) környékének vegetációja. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3. 11. ábra. Vancouver (felső kép) és Santiago (alsó kép) típikus vegetációja

Megjegyzendő, hogy Santiago körzetében a szőlőtermesztés és a borkészítés is jellemző, míg Vancouver esetében ez teljesen elképzelhetetlen. A két Csb képletű helyszín éghajlata tehát inkább különböző, mintsem megegyező.

 Cwa klíma – meleg-mérsékelt klíma nyári csapadékmaximummal és forró nyárral

 Hasonlóan jelentős hő-, és vízellátottságbeli különbség mutatható ki a Thornthwaite (1948) féle képletekben az argentin Córdoba, valamint Hongkong között. Holdridge (1947) rendszere szerint a potenciális életforma Hongkong esetében a szubtrópusi nedves erdő, míg Córdoba esetében a meleg-mérsékelt száraz erdő. Megfigyelhető-e e különbség a vegetációban? A 3.12. ábra felső képe Hongkong, míg az ábra alsó képe Córdoba körzetének típikus vegetációját szemlélteti. A különbség ebben az esetben is szembeötlő.

Hongkong (felső kép) és Córdoba (alsó kép) környékének vegetációja. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3.12. ábra. Hongkong (felső kép) és Córdoba (alsó kép) típikus vegetációja

Cfa klíma – meleg-mérsékelt klíma egyenletes éven belüli csapadékeloszlással és forró nyárral

A grúz főváros, Tbiliszi, és a connecticuti New Haven Köppen (1936) féle klímaképlete megegyezik. Thornthwaite módszere ezzel szemben a két város között leheletnyi különbségeket tesz, pl. a nedvességi viszonyokban. Ennek megfelelően Tbiliszi vízellátottsága száraz szubhumid (C1), míg az egyesült államokbeli New Havené erősen humid (B3). A két település nedvességi viszonyai az őszi és a téli hónapokban különböznek (ez a klímadiagramokról egyértelműen megfigyelhető). A fényképek kiválasztásánál az őszi hónapokra összpontosítottunk, melyek alapján megállapíthatjuk, hogy a vegetációbeli különbségek nem jelentősek (3.13. ábra).

Tbiliszi (felső kép) és New Haven (alsó kép) környékének vegetációja. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3. 13. ábra. Tbiliszi (felső kép) és New Haven (alsó kép) típikus vegetációja

Cfb klíma – meleg-mérsékelt klíma egyenletes éven belüli csapadékeloszlással és meleg nyárral

Az észak-európai Bergen és a Krím-félszigeten fekvő Szimferopol Thornthwaite (1948) féle képletei között mindössze az első betűt illetően van jelentős eltérés. Bergen vízellátottsága perhumid (A), míg Szimferopolé száraz szubhumid (C1). Ismét felvetődik a kérdés: érzékelhető-e ez a nedvességbeli különbség a természetes növénytakaróban?

Bergen (felső kép) és Szimferopol (alsó kép) környékének vegetációja. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3. 14. ábra. Bergen (felső kép) és Szimferopol (alsó kép) típikus vegetációja

 Valamelyest igen (3.14. ábra), azonban a fő különbség – ez a fényképekről is bizonyos mértékig kimutatható – a földhasználatban jelentkezik. Észak-Európában, így Bergen környékén is a természet „érintetlennek” mondható a kelet-európai viszonyokhoz képest. Erről a tényről a Google Earth szoftver használata révén is meggyőződhetünk. Európa középső és keleti része gyakorlatilag teljesen humán jellegű. A síkvidéki területek igen jelentős részét a mezőgazdaság szolgálatába állították. A műholdképeken pl. kitűnően látszanak a felparcellázott területek.

Dfc klíma – hideg-mérsékelt klíma egyenletes éven belüli csapadékeloszlással és hideg nyárral

Az előbbi esethez hasonlóan markáns eltérés jelentkezik a Thornthwaite (1948) féle képlet első betűiben Tromso (Észak-Norvégia) és Khatanga (Oroszország, Észak-szibériai-alföld) között. Tromso vízellátottsága perhumid (A), így a Holdridge szerinti potenciális vegetációja a boreális esős erdő. Ezzel szemben Khatanga vízellátottsága száraz szubhumid (C1), így természetes növénytakarója a szubpoláris nedves tundra. A kérdésünk: érzékelhető-e a valóságban ez a különbség? A típikus vegetációról készített képek egyértelműen alátámasztják a képletek alapján tett megállapításainkat (3.15. ábra).

Tromso (felső kép) és Khatanga (alsó kép) környékének vegetációja. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3.15. ábra. Tromso (felső kép) és Khatanga (alsó kép) típikus vegetációja

ET klíma – tundra klíma

 Ivittuut az Északi-sarkkörtől délre, Grönland délnyugati csücskében fekszik, míg Kugluktuk az Északi-sarkkörön túl, a Kanadai-ősmasszívumon. Thornthwaite rendszere szerint Ivittuut vízellátottsága perhumid (A), míg Kugluktuké szemiarid (D). Holdridge (1947) rendszere szerint a potenciális életfora Ivittuut esetében a boreális esős erdő, míg a kanadai településnél a szubpoláris nedves tundra. Megállapítható-e a vízellátottságbeli különbség a két helyszín természetes növénytakarójában? Ivittuut esetében nincsenek kiterjedt fenyvesek (3.16a. ábra). A fényképek alapján mind a grönlandi, mind a kanadai település a tundra területek szerves részét képezik. A növénytakaró formájáról – legalábbis „makroskálán” – a nedvességbeli különbségek nem észlelhetők (3.16 ábra).

Ivittuut (felső kép) és Kugluktuk (alsó kép) környékének vegetációja. A képek a tipikus növényzetet hivatottak szemléltetni.

3.16. ábra. Ivittuut ((a) ábra, felső kép) és Kugluktuk ((b) ábra, alsó kép) típikus vegetációja

Összegzés

A Lamb (1978) féle adatbázison végzett vizsgálataink alapján röviden a következőket mondhatjuk:

  • A módszerek éghajlat-osztályozási képessége arányos a komplexitásukkal. Köppen módszere a legegyszerűbb, ugyanakkor a legdurvább is. A hőellátottságot évi skálán a lehető legegyszerűbb módon, az öt klímaöv megkülönböztetésével jellemzi. E tulajdonsága az ókori görög gondolkodásban gyökerezik. A vízellátottságot évi skálán nem is jellemzi. Ez a módszer leggyengébb eleme! Ez az oka annak, hogy Holdridge és Thornthwaite módszeréhez képest ez a módszer sokkal durvább. Holdridge évi skálán 38, míg Thornthwaite 81 kategóriát képes megkülönböztetni.

  • A fentiek miatt a Köppen (1936) féle klímaképletek szóródása jelentős a Holdridge, vagy Thornthwaite évi nedvességi kategóriáinak függvényében. Bizonyos mértékű szóródást tapasztalhattunk a hőellátottsági kategóriák függvényében is, főleg a száraz klímák esetén, a Thornthwaite módszerével kapcsolatban. Azonban nem ez a domináns jelenség, hanem az előbb említett nedvességi kategóriák szerinti szóródás.

  • Mivel jelentős nedvességbeli eltérések mutatkoznak egyfelől Köppen, másfelől Holdridge és Thornthwaite klímatipizálásai között, teszteltük ezek helyességét a kiválasztott állomásra vonatkozó vegetáció-képek alapján. Összesen 10 állomáspárral foglalkoztunk, melyek Köppen (1936) féle klímaképletei a következők: Aw, BWh, Cfa, Cfb, Cwa, Csb, Dfc és ET. Az Af és EF klímaképletű állomások kimaradtak, mivel ezekben az esetekben egyrészt nem volt szóródás, másrészt a vegetáció-képek alkalmazása nehézkes. A tíz eset közül mindössze két esetben nem volt látható a vegetációképeken a nedvességbeli különbség, nevezetesen 1 Cfa és 1 ET klíma esetén, amikor a Köppen és Thornthwaite klímaképletei közötti eltérést vizsgáltuk. Megjegyzendő továbbá, hogy a Csb, valamint a Bwh klímák esetén talált vegetáció-képek közötti különbségek óriásiak. E képek egyértelműen a Thornthwaite (1948), vagy a Holdridge (1947) féle tipizálást igazolják.