4.3 A jövőbeni éghajlatváltozás Thornthwaite módszerének tükrében

A három módszer közül Thornthwaite (1948) módszere a legösszetettebb. Ezért a módszert, és a benne használatos indexeket, de legfőképpen az ún. nedvességi indexet többször is módosították, oly módon, hogy a globális, vagy a regionális léptékű alkalmazásokban az adott éghajlat tulajdonságait, vagy az éghajlatváltozás folyamatát tanulmányozhassák. Thornthwaite hagyatékát többnyire a hazájában, az Egyesült Államokban ápolták, de voltak követői külföldön is, így pl. Magyarországon, ahol a módszere népszerű lett. Ezen alkalmazások teljes körű áttekintése nem könnyű feladat, nem is ez a célunk. Mi ugyanis az alkalmazásokat csak meghatározott szempontok szerint fogjuk áttekinteni. Azt nézzük majd, hogy eredeti-e, vagy módosított-e a modell (1. szempont), hogy globális-e, vagy regionális-e a skála (2. szempont), s hogy éghajlatot, vagy éghajlatváltozást vizsgáltak-e (3. szempont)?

4.3.1 Eredeti modell, globális skála – az éghajlat vizsgálata

A Thornthwaite (1948) féle klímaképletek területi eloszlása a Földön soha nem került bemutatásra[31]. Ez Feddema szerint reménytelen vállalkozás lett volna, mivel Thornthwaite (1948) szerint a Földön több, mint 800 klímatípus fordul elő (Feddema, 2005; 450. oldal).

A klímaképletek szimbólumait meghatározó indexek (összesen négy db index) globális léptékű bemutatása azonban megtörtént. Ehhez Feddema (2005) Legates and Willmott (1990a; 1900b) csapadék és hőmérséklet adatait használta 0,5°x0,5° felbontásban. A talaj hasznos vízkészletét 150 mm-nek vette. Az indexek területi eloszlása a munkájának 1., 2., 3. és 4. ábráján látható. Ezen ábrák közül az 1. és a 2. ábra érdemel több figyelmet. Az 1. ábra Thornthwaite (1948) képlete 1. betűjének (nedvességi index, Im), míg a 2. ábra Thornthwaite (1948) képlete 2. betűjének (a potenciális evapotranszspiráció, PET) területi eloszlását szemlélteti. Az 1. ábra alapján láthatjuk, hogy a Föld arid területei típikusak nemcsak a szubtrópusokon, vagy a kontinenseknek a mérsékelt övi belső területein, hanem a poláris, fagyos övezetekben is. Az ábráról megállapítható, hogy a Földön az arid területek jóval nagyobb kiterjedésüek, mint a legnedvesebb, ún. perhumid területek. Továbbá az összes száraz (száraz szubhumid + szemiarid + arid) térség nagyobb helyet foglal el, mint az összes nedves (perhumid + a humid négy típusa + nedves szubhumid) terület. A Kárpát-medence az ún. nedves szubhumid és/vagy a száraz szubhumid tartományba esik, azaz a nedves/száraz tartományok határán található. Ami a 2. ábrát illeti, megállapíthatjuk, hogy a Föld óriási területein (Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi övezete, Afrika trópusi és szubtrópusi övezete, az Arab-félsziget, India, Indokína, Indonézia, valamint Ausztrália trópusi és szubtrópusi övezete) a hőellátottság megatermális, azaz a PET évi értéke nagyobb, mint 1140 mm[32]. Európa jelentős részében – így a Kárpát-medencében is – a hőellátottság mezotermális, azonban ez a legkisebb mezotermális kategória, amelyre vonatkozóan az évi PET 570-712 mm[33]. Ez az egész Földet tekintve egyáltalán nem magas értéktartomány.

4.3.2 Eredeti modell, regionális skála – az éghajlat vizsgálata

Azokat a vizsgálatokat, amelyek nem terjednek ki az egész Földre, regionális skálájú vizsgálatoknak nevezzük. A régiók között lehetnek óriási területi különbségek, mint pl. az Egyesült Államok és a Kárpát-medence térsége között. Azért említettük ezt a két régiót, mert Thornthwaite (1948) módszerét már többször alkalmazták ezen régiók éghajlatának vizsgálatára. Thornthwaite (1948) egyesült-államokbeli alkalmazásainak ismertetését ezúttal mellőzzük. A Kárpát-medence régiójára vonatkozó alkalmazásokat is csupán megemlítjük, ugyanis – könyvünk keretében – ezekkel már foglalkoztunk.

Hazánkban Berényi (1943) alkalmazta elsőként Thornthwaite éghajlat-osztályozási módszerét. Egy újabb alkalmazás pedig Drucza és Ács[34] (2006) nevéhez fűződik.

4.3.3 Eredeti modell, regionális skála – az éghajlatváltozás vizsgálata

Ilyen alkalmazásokból kevés van, s ezek egyike Szelepcsényi (2012) munkája, mely a Kárpát-medencére és az 1951-2100 közötti időszakra vonatkozik. A tanulmányt egyedi volta miatt röviden ismertetjük. Szelepcsényi (2012) az adott időszakban 3 db 30-éves időszakot vizsgált: a referencia időszaknak számító 1961-1990 közötti, a 2021-2050 közötti, valamint a 2061-2090 közötti időszakot. A havi csapadék és hőmérséklet adatokat az ún. ENSEMBLES projekt (Van der Linden and Mitchell, 2009) keretében állították elő 11 regionális klímamodell (RCM) tranziens (folyamatos) futtatásával. A rácshálózat felbontása 25 km x 25 km, a futtatásokat az A1B szcenárió alapján végezték el. Az RCM-ek határfeltételeit három globális klímamodell (GCM) biztosította. A HadCM3Q globális klímamodell a CLM[35], a HadRM3Q, az RCA3[36] és az RCA regionális klímamodelleknek, az ECHAM5 globális modell az RCA, a RegCM[37], a RACMO2[38], a REMO[39] és a HIRHAM5[40] regionális klímamodelleknek, míg az ARPEGE[41] globális modell a HIRHAM és az ALADIN[42] regionális klímamodelleknek szolgáltatta a határfeltételeket. A csapadék és a hőmérséklet mezők ensemble átlagait a GCM-ek szerint képezték, így a HadCM3Q modellel kapott eredményeket négy, az ECHAM5-el kapott eredményeket öt, valamint az ARPEGE-vel kapott eredményeket két tag eredményeinek átlagolásával kapták. Feddema (2005) tanulmányához hasonlóan, itt is csak a klímaképlet első két betűje területi eloszlásának a bemutatására szorítkozunk. A vízellátottsági kategóriák területi eloszlása a GCM-ek és a kiválasztott időszakok szerint a 4.2. ábrán látható.

A Kárpát-medence szárazodása a 21. században Thornthwaite módszerének tükrében. Az adatokat különböző GCM-ek szolgáltatták.

4.2. ábra. A különböző GCM-ek adatai alapján kapott Thornthwaite (1948) féle vízellátottsági kategóriák területi eloszlása a Kárpát-medencében az 1961-1990 közötti, a 2021-2050 közötti, valamint a 2061-2090 közötti időszakokra vonatkozóan. A kategóriák jelölése az ábrán található. Forrás: Szelepcsényi (2012).

Mindhárom GCM-szimuláció esetén a melegedés okozta jövőbeni változások nyilvánvalók. A változások az ARPEGE esetén a legnagyobbak. A referencia időszakban a száraz szubhumid (C1) vízellátottsági kategória a domináns Magyarország területén. Az ország délnyugati és északkeleti határsávjában, valamint a Bakonyban találkozhattunk még a nedves szubhumid (C2) kategóriával. A Kárpátok és az Alpok irányában értelemszerűen nőtt a nedvesség egészen a perhumid kategóriáig. A 2021-2050 közötti időszakban a helyzet jelentősen módosul majd mindhárom GCM-szimuláció alapján. Az Alföld jelentős részein a szemiarid (D) állapot lesz a jellemző. A szemiarid területek kiterjedése növekedni fog. ARPEGE szerint a 2061-2090 közötti időszakban a térség 29%-a már szemiarid vízellátottságú lesz, a HadCM3Q szerint 17%, az ECHAM5 szerint pedig 12%. Ezzel párhuzamosan a humid kategóriák száma és kiterjedésük csökkeni fog a Kárpátokban, az Alpokban és a Dinári hegységben.

A hőellátottsági kategóriák területi eloszlását a GCM-ek és a kiválasztott időszakok szerint a 4.3. ábra szemlélteti.

A Kárpát-medence melegedése a 21. században Thornthwaite módszerének tükrében. Az adatokat különböző GCM-ek szolgáltatták.

4.3. ábra. A különböző GCM-ek adatai alapján kapott Thornthwaite-féle hőellátottsági kategóriák területi eloszlása a Kárpát-medencében az 1961-1990 közötti, a 2021-2050 közötti, valamint a 2061-2090 közötti időszakokra vonatkozóan. A kategóriák jelölése az ábrán található. Forrás: Szelepcsényi (2012).

Mindhárom GCM-szimuláció esetén a hőellátottság jövőbeni növekedése egyértelmű. A referencia időszakban a mezotermális B'1 kategória a tipikus Magyarország területén. Ez azt jelenti, hogy hazánkban az évi potenciális evapotranszspiráció 570-712 mm. A Kárpátokban előfordulnak mikrotermális C'2 hőellátottságú területek is, amelyek évi potenciális evapotranszspirációja 427-570 mm. Magyarországon a B'1 mezotermális kategória mellett megjelenik majd a B'2 mezotermális kategória is a 2021-2050 közötti időszakban. Ez azt jelenti, hogy az adott területeken az évi potenciális evapotranszspiráció értéke 800 mm-nél is nagyobb lehet. A melegedés erősen folytatódik majd, olyan mértékben, hogy a térségben a 2061-2090 közötti időszakban a B'2 kategória mellett felbukkan majd a B'3 kategória is, pl. Romániában a Havasalföld térségében. A legnagyobb mértékű melegedést a HadCM3Q GCM-el kapott adatok alapján regisztráltuk. Eszerint a 2061-2090 közötti időszakban már a térség 72%-a B'2 hőellátottságú lesz. Az ARPEGE és az ECHAM5 eredményei ennél csak 10-11%-al adnak kevesebbet. Az is szembetűnő, hogy a Kárpátokban a C'2 jelölésű mikrotermális hőellátottságú területek kiterjedése a 2061-2090 közötti időszakban drasztikusan csökken az előző időszakokéihoz képest.

4.3.4 Módosított modell, globális skála – az éghajlat vizsgálata

Feddema (2005) megállapította, hogy Thornthwaite (1948) módszere csak akkor lehet versenyképes Köppen (1936) módszerével szemben, ha a rendszerszemléletét megőrizve jelentősen egyszerűsödik. Ezt az egyszerűsítést Feddema (2005) hajtotta végre úgy, hogy a csöbörmodellt kiiktatta, az Im nedvességi indexet újradefiniálta, és a szezonalitás jellemzését átértékelte. Az alábbiakban e változtatások lényegét mutatjuk be, valamint azok globális skálájú alkalmazásának egyes eredményeit, főleg olyan szempontból, hogy ezek az eredmények mennyire térnek el az eredeti Thonthwaite (1948) féle modell eredményeitől.

Feddema módosításai

Thornthwaite (1948) modelljében Im = Ih - 0,6·Ia, azaz Thornthwaite nem egyformán súlyozta az Ih és az Ia indexeket. Ezt azzal indokolta, hogy 6 hüvelyk[43] víztöbblettel 10 hüvelyk vízhiányt lehet kiegyenlíteni, ha a növényzet gyökérzete elég mély. Mather megszüntette e különbségtételt a súlyozásban, és az Im = Ih - Ia formulát használta (Thornthwaite and Mather, 1955). Willmott and Feddema (1992) ezt az összefüggést is módosították, a következőképpen:

(4.1)

Ez az az egyenlet, ami Feddema (2005) cikkében is szerepel. Az index értéke -1 és 1 között változhat. Az index negatív értékei száraz (minél kisebb az Im, annál szárazabb), míg pozitív értékei (minél nagyobb az Im, annál nedvesebb) nedves állapotokra utalnak. Az Im 0 körüli értékei esetén a vízellátottság kiegyensúlyozott, nincsen sem vízhiány, sem víztöbblet. Feddema (2005) hat nedvességi kategóriát különböztetett meg, melyek (az index értékeikkel) a következők: nagyon nedves (0,66 - 1)[44], nedves (0,33 - 0,66), nyirkos (0 - 0,33), száraz (-0,33 - 0), szemiarid [-0,66 - (-0,33)] és arid [-0,66 - (-1)].

Feddema (2005) a hőellátottságot szintén a PET alapján becsülte. A PET-et Thornthwaite képletével számította, azonban valamelyest módosította a hőellátottsági kategóriák határértékeit. Ezek a kategóriák következők: forró, ha PET>1500 mm; nagyon meleg, ha 1200<PET≤1500 mm; meleg, ha 900<PET≤1200 mm; hűvös, ha 600<PET≤900 mm; hideg, ha 300<PET≤600 mm és fagyos, ha 0<PET≤300 mm.

Feddema (2005) a szezonalitást az Im index éven belüli változásai alapján becsülte (Carter and Mather, 1966). Mivel az Im értéke -1 (egy csapadékmentes hónapban Im= -1-el) és 1 (egy hideg és sok csapadékkal rendelkező hónapban az Im→1-hez) között ingadozhat, a szezonalitás mértékének jellemzésére Feddema a következő kategóriákat vezette be: a szezonalitás kicsi, ha 0<Im≤0,5; a szezonalitás közepes, ha 0,5<Im≤1; a szezonalitás nagy, ha 1<Im≤1,5 és a szezonalitás extrém, ha 1,5<Im≤2. Feddema nemcsak a szezonalitás mértékét jellemezte, hanem azt is, hogy mely elem[45] szezonalitásáról van szó. Ennek megítéléséhez a P és a PET évi ingadozását kell ismerni, majd az arányuk alapján számszerűsíthető az is, hogy mely elem ingadozása a domináns. Ha a P/PET arány kicsi (Feddema szerint 0,5-nél kisebb), akkor inkább a T, ha pedig nagy (Feddema szerint 2-nél nagyobb), akkor inkább a P ingadozása a meghatározó. Ha ez az arány se nem kicsi se nem nagy (Feddema szerint 0,5-2 közötti), akkor mindkét elem ingadozása fontos.

Az I m és a PET területi eloszlása Feddema kategóriái szerint

Feddema (2005) cikkében az Im és a PET területi eloszlását a Földön a 6. és a 7. ábra szemlélteti[46]. Az 1. (Feddema, 2005; Im Thornthwaite alapján) és a 6. (Feddema, 2005; Im Feddema alapján) ábra összehasonlításával megállapíthatjuk, hogy Grönland és Antarktisz nedvességi állapota között alapvető különbség mutatkozik. Thornthwaite szerint (1. ábra) Grönland és Antarktisz területe arid, míg Feddema szerint (6. ábra) igen nedves. Az eltérés nyilván az Im index újradefiniálásával, átértelmezésével magyarázható. Továbbá ott (pl. Észak-Amerikában a Kanadai-Parti-hegyvidéken és keleten az Északi-Appalache hegységben, Dél-Norvégiában, az Alpok egyes területein, a trópusokon, a Himalája jelentős területein, Japánban, Kelet-Kína egyes szubtrópusi területein, a Madagaszkári-hegyvidék egyes területein stb.), ahol a nedvesség Thornthwaite szerint perhumid, Feddema szerint nedves. Az arid és a szemiarid területek eloszlása között alapvetően nincs különbség. Az is látható, hogy a nedves és a száraz kategória közötti határ észrevehetőbb Feddema, mint Thornthwaite[47] esetében.

Feddema PET-skálája szélesebb határok között változik, mint Thornthwaite PET-skálája. Ezért a PET Feddema szerinti területi eloszlása árnyaltabb, finomabb szerkezetű, mint a Thornthwaite szerinti. Ez egyértelműen megállapítható Észak-Ausztrália és Észak-Afrika területein, valamint a trópusokon, vagyis ott, ahol a hőellátottság nagy. Az is nyilvánvaló, hogy Feddema hőellátottsági kategóriái között könnyebb eligazódni, mint Thornthwaite négy mezotermális és két mikrotermális kategóriája között.

A Föld éghajlata és éghajlat-változásai Feddema szerint

Feddema (2005) tanulmányában az éghajlat-típusok területi eloszlását a 12. ábra szemlélteti. Összesen 36 nedvességi/hőellátottsági és 12 szezonalitási kategóriát azonosított. Ez igen sok éghajlat-típus megkülönböztetésére ad lehetőséget [Köppen (Geiger, 1954) 33 éghajlat-típust különített el], de ez a szám mégsem akkora, hogy az egyes típusok ne legyenek ábrázolhatók. A következőkben megemlítünk néhány érdekességet. Az új típusok bevezetésével pl. a szaharai éghajlat finom szerkezete egyértelműen láthatóvá válik. A hőellátottság nagyobb területi változatossága mellett az is kimutatható, hogy egyes területeken az évi hőmérséklet-ingadozás is jelentős. Az éghajlat sokszínűsége a szárazföld és az óceán, valamint a hegyvidék és az alföld érintkezési övezeteiben domborodik ki. Ilyen területek pl. a Himalája, az Andok és a Kanadai-Parti-hegyvidék, ahol az éghajlati kontrasztok szinte elképesztők. Pl. a Déli-Andokkal határos dél-argentínai Santa Cruzban, a Csendes- és az Atlanti-óceán között, az arid és a nedves klímák mindenféle változata (a forró aridtól a hideg aridon és nedvesen át a nagyon meleg nedvesig) megtalálható. E területeken a szezonalitás típusok is jelentősen különböznek. Kárpát-medencében az éghajlat száraz, hűvös, s a hőmérséklet számottevő ingadozásokat mutat.

Végezetül megjegyzendő, hogy tudomásunk szerint Feddema (2005) módszerével még nem vizsgálták a Föld éghajlatváltozási folyamatait egy meghatározott időszakban.

4.3.5 Módosított modell, regionális skála – az éghajlat és az éghajlatváltozás vizsgálata

Ezúttal egy egyesült-államokbeli (McCabe et al., 1990) és egy hazai (Skarbit, 2012) alkalmazást mutatunk be röviden. McCabe és munkatársai az Im-et a (4.1) egyenlet alapján becsülték és az Im melegedéssel változó területi eloszlását vizsgálták. A szerzők az 1951-1980 közötti időszakot referencia időszaknak vették. A csapadék és hőmérséklet adatokat a Meteorológiai Szolgálat[48] mérései szolgáltatták, melyeket 2,5° x2,5° felbontású rácsra, ún. referencia-rácsra interpolálták. Az éghajlatváltozást reprezentáló adatokat GCM-futtatások[49] segítségével állították elő a P-T mezők ensemble átlagolásával. E két mezőre kapott évi Im-értékek különbségeinek területi eloszlását elemezve megállapították, hogy az Egyesült Államokban a melegedés várhatóan szárazodással jár[50]. A szárazodás mértéke területileg változó. A nyugati parton Washington és Oregon államokban a legnagyobb, őket követi a Felső-tóval határos Minesota és Wiskonsin, valamint a keleti parton levő Connecticut, Massachusetts, Vermont és Maine államok. A legkisebb mértékű változások Arizonában, Új-Mexikóban, Utahban, valamint Nevada és Kalifornia déli területein jelentkeztek.

Skarbit (2012) – ugyanúgy, mint Szelepcsényi – a CRU TS 1.2 adatbázist használta 1/6° -1/6° felbontásban. A vizsgálat tárgya a 45,17° -49° és a 16° -23° szélességi/hosszúsági körökkel határolt tartomány, azaz a Kárpát-medence térsége. Skarbit az adott 100 éves időszakban 71 darab 30-éves csapadék és hőmérséklet átlagokkal rendelkező mezőt állított elő, majd ezek alapján elkészítette a Feddema (2005) féle térképeket is. Ezek közül 3 térképet mutatunk be és elemzünk.

Magyarország éghajlata

Magyarország éghajlatát az 1961-1990 közötti ún. referencia időszakra mutatjuk be (4.4. ábra).

Magyarország éghajlata az 1961-1990 közötti referencia időszakban Feddema módszerének tükrében

4.4. ábra. A Feddema (2005) féle éghajlati osztályok területi eloszlása Magyarországon az 1961-1990 közötti referencia időszak átlagos évére vonatkozóan. A víz- és hőellátottsági kategóriák jelölése a szezonalitásra utaló kategóriákkal együtt az ábrán látható. Forrás: Skarbit (2012).

Az ábrán a következő klímatípusok különíthetők el:

  • hűvös, száraz éghajlat a T extrém ingadozásaival,

  • hűvös, száraz éghajlat a T nagy ingadozásaival,

  • hűvös, nyirkos éghajlat a T nagy ingadozásaival,

  • hűvös, nyirkos éghajlat a csapadék és a hőmérséklet nagy ingadozásaival és

  • hideg, nyirkos éghajlat a csapadék és a hőmérséklet nagy ingadozásaival.

A hűvös, száraz, extrém hőmérséklet-ingadozású éghajlat területi kiterjedése jelentős. Megtalálható az Alföldön, a Nyírség kivételével, a Mezőföldön, a Tolnai-Hegyháton, az Északi-középhegység egyes területein (Cserhát, Mátraalja), valamint a Kisalföld keleti részén. A hűvös, száraz, nagy hőmérséklet-ingadozású éghajlat területe is számottevő. E klíma uralkodik a Nyírségben, az Északi-középhegység egyes részein (Zempléni-hegység, Cserehát, Bükkalja, Mátra), az ország nyugati, délnyugati részében, a Hanságtól a Villányi-hegységig magába foglalva a Kisalföld nyugati részét, a Marcal-medencét, a Somogyi-dombságot és a Mecseket is. Az ország nyugati részében a hűvös, nyirkos, nagy hőmérséklet-ingadozású éghajlat a jellemző, amely megtalálható még a Bakonyban, a Zempléni-hegységben, Aggtelek térségében, a Mátrában, valamint a Börzsönyben. A Bakonyban, Börzsönyben, Mátrában, Bükkben és a Zempléni-hegységben megfigyelhető még a lejtők expozíció-hatása, ami a hőmérséklet-ingadozás mértékében fejeződik ki[51]. A Zempléni-hegységben az expozíció-hatás nemcsak a hőmérséklet-ingadozásban, hanem a területek közötti nedvességbeli eltérésben is kimutatható. A Bükk egyes területein olyan hideg, nyirkos éghajlat tapasztalható, amelyre egyaránt jellemző a csapadék és hőmérséklet szezonalitása. E két elem jelentős éven belüli ingadozása még Szentgotthárd térségében jellemző.

Éghajlatváltozás Magyarországon a XX. században

Az éghajlatváltozás folyamatát az 1901-1930 közötti, valamint az 1971-2000 közötti időszak térképei alapján fogjuk elemezni. Ezeket a 4.5. és a 4.6. ábra szemlélteti.

Magyarország éghajlata az 1901-1930 közötti időszakban Feddema módszerének tükrében

4.5. ábra. A Feddema (2005) féle éghajlati osztályok területi eloszlása Magyarországon az 1901-1930 közötti időszak átlagos évére vonatkozóan. A víz- és hőellátottsági kategóriák jelölése a szezonalitásra utaló kategóriákkal együtt az ábrán látható. Forrás: Skarbit (2012).

Magyarország éghajlata az 1971-2000 közötti időszakban Feddema módszerének tükrében

4.6. ábra. A Feddema (2005) féle éghajlati osztályok területi eloszlása Magyarországon az 1971-2000 közötti időszak átlagos évére vonatkozóan. A víz- és hőellátottsági kategóriák jelölése a szezonalitásra utaló kategóriákkal együtt az ábrán látható. Forrás: Skarbit (2012).

A térképek összehasonlítása alapján a megegyező klímatípusok a következők:

  • hűvös, száraz éghajlat a T extrém ingadozásaival,

  • hűvös, száraz éghajlat a T nagy ingadozásaival,

  • hűvös, nyirkos éghajlat a T nagy ingadozásaival és a

  • hűvös, nyirkos éghajlat a P és a T közepes ingadozásaival.

A melegedéssel a hűvös, száraz éghajlat területe nőtt a hűvös, nyirkos éghajlat területének rovására. E változás a Dunántúl térségében történt északkelet-délnyugati irányban. Ezzel egyidejűleg az Északi-középhegység hűvös, száraz éghajlatú területein a nagy T-ingadozással rendelkező területek kiterjedése nőtt az extrém T-ingadozással rendelkező területek rovására. Továbbá Szentgotthárd térségében valamelyest nőtt a közepes P, T ingadozással rendelkező hűvös, nyirkos terület nagysága.

Kimutattunk három olyan klímatípust is – jóllehet csak néhány pixel erejéig – melyekkel kapcsolatban a változások nem nyomon követhetők. Ilyen a hideg, nyirkos, nagy hőmérséklet-ingadozású klíma a Bükkben az 1901-1930 közötti időszakban; a csapadék és a hőmérséklet közepes ingadozásaival jellemzett hűvös, száraz éghajlat Aggtelek térségében az 1971-2000 közötti időszakban, valamint a hőmérséklet extrém ingadozásaival leírható hűvös, nyirkos éghajlat a Pilisben, a Börzyönyben és a Mecsekben az 1901-1930 közötti időszakban. Ezen egyedi klímákat csupán mint kuriózumokat említettük meg.



[31] Egy ilyen térkép bemutatása egyik híresebb tanítványának, John „Russ” Mathernek volt a kívánsága. Feddema pedig Mather tanítványa volt, így nyilvánvaló, hogy a Thornthwaite-Mather-Feddema névsor képviseli a Thornthwaite (1948) féle rendszerszemléletű gondolkodást az éghajlat-osztályozás tudományában.

[32] Ezt az értéket Thornthwaite képlete alapján kaphatjuk meg, ha 22°C havi átlaghőmérsékletet tételezünk fel.

[33] A Kárpátokban a hőellátottság már mikrotermális, ahol az évi PET értéke 427-570 mm.

[34] Thornthwaite módszerének népszerűsége Magyarországon azzal magyarázható, hogy a módszer más energetikai és hidrológiai célú vizsgálatokra is felhasználható aránylag kevés módosítás után. Ennek tipikus példája pl. Ács és Breuer (2006) munkája.

[35] Teljes neve:  Climate  LimitedArea  Model.

[36] Teljes neve:  Rossby  Centre  Atmospheric, version 3.

[37] Teljes neve:  Regional  Climate  Model.

[38] Teljes neve:  Regional  Atmospheric  Climate  Model, version 2.

[39] Teljes neve:  Regional  Model.

[40] Teljes neve:  HIRLAM ( High  Resolution  Limited  Area  Model) + EC HAM, version 5.

[41] Teljes neve:  Action de  Rechérche  Petite  Echelle  Grande  Echelle.

[42] Teljes neve:  Aire  Limitée,  Adaptation dynamique,  Dévelopement  Inter National.

[43] Amerikai hosszmérték: 1 hüvelyk 2,5 cm.

[44] Zárójelben az I tartomány alsó és felső értékei vannak feltüntetve.

[45] A két elem, amit tekintünk, a csapadék és a hőmérséklet. Így vagy csak a csapadék, vagy csak a hőmérséklet, vagy mindkettő rendelkezhet szezonális változásokkal.

[46] Az adatokkal és a térképekkel kapcsolatos információk értelemszerűen megegyeznek a 4.1 fejezetben közölt információkkal.

[47] Itt a nedves és a száraz közötti határt a nedves szubhumid és a száraz szubhumid kategóriák közötti határ jelenti.

[48] Angolul: National Weather Service.

[49] Összesen három GCM-modellt használtak és 2xCO-koncentráció szint növekedést feltételeztek.

[50] Itt jegyezzük meg azt, hogy az Egyesült Államokban a 20. századi melegedés sok helyen – főleg az ország keleti, délkeleti részeiben – bizonyos mértékű nedvesedéssel járt. Ez Grundstein (2009) 1895-2006 közötti időszakra vonatkozó tanulmányának egyik alaperedménye.

[51] A hőmérséklet ingadozása az északi lejtőkön kisebb, míg a déli lejtőkön nagyobb.