4.4 Az alkalmazások összehasonlítása

A következőkben az alkalmazások egyenkénti ismertetése után összehasonlítjuk azokat. Ezt három szempont szerint tesszük meg: kezdjük általánosabb szempontokkal majd folytajuk a globális és a regionális skálájú eredmények rövid összevetésével.

4.4.1 Általános vonatkozások

A módszerek közül Thornthwaite (1948) módszere a legösszetettebb, míg Köppen (1936) módszere a legegyszerűbb. Az alkalmazások során mindegyik módszert módosították: legnagyobb mértékben Thornthwaite módszerét (pl. Feddema, 2005), valamelyest kisebb mértékben Köppen módszerét (pl. Geiger, 1954; Réthly, 1933; Guetter and Kutzbach, 1990; Fábián and Matyasovszky, 2010), míg a legkisebb mértékben Holdridge (1947) módszerét (Henderson-Sellers, 1993). Az alkalmazásokból egyértelműen megállapítható, hogy Köppen módszere a legelterjedtebb. Ennek titka az, hogy logikája egyszerű[52], valamint az, hogy Köppen felismerte a térképes megjelenítés, azaz a vizualizálás óriási előnyeit[53]. Thornthwaite és Holdridge módszere ismert, főleg az Egyesült-Államokban használatosak[54]. Az alkalmazások áttekintése során az is nyilvánvaló lett, hogy Köppen sikeresebb globális, mint regionális skálán, míg Thornthwaite esetében ez fordítva van. Ennek az a magyarázata, hogy Köppen módszere a legegyszerűbbek egyike, míg Thornthwaite módszere igen komplex.

4.4.2 Globális skála

Az éghajlatváltozás folyamatát globális skálán Köppen és Holdridge alapján már taglaltuk. Thornthwaite ilyen típusú alkalmazására – akár annak módosított formájában – a szerzők tudomása szerint nem került sor. Köppen és Holdridge eredményei – az adatbázisok és a vizsgált időszakok különbözősége ellenére - többnyire megegyeznek. Csupán egyetlen eltérés tapasztalható: Köppen szerint az ún. hideg-mérsékelt, boreális klíma (Köppen jelölése szerint a D klíma) területe csökkeni (Rubel and Kottek, 2010), míg Holdridge szerint növekedni fog (Sisneros et al. 2011) – még ha kisebb mértékben is. Köppen és Holdridge módszerei közötti ellentmondásokra – főleg a hideg-mérsékelt D övezetben – már Emanuel et al. (1985)[55] is rávilágítottak. Másfelől köztudott, hogy Holdridge módszere eredetileg csupán a trópusokra vonatkozott; szélesebb körű alkalmazására csak később került sor.

4.4.3 Regionális skála

Mindhárom módszer jelezte az éghajlatváltozás folyamatát Kárpát-medencében. Köppen módszere adott legkevesebb információt, Holdridge módszere már valamelyest többet mutatott, Thornthwaite módszere pedig már a Holdridge módszerénél is jobb volt. A legtöbb információt azonban Feddema (2005) módszere[56] szolgáltatta. Köppen szerint Magyarország éghajlatának területi változékonysága – sokévi átlagot tekintve – csökkeni fog és hazánk – szinte kizárólag – meleg-mérsékelt klímájú lesz, ahol a csapadék éven belüli ingadozása egyenletesnek mondható (nincs kifejezett nyári, illetve téli maximum, vagy minimum). Fábián és Matyasovszky (2010) azt is kimutatták, hogy a csapadék és a hőmérséklet évközi ingadozása jelentősen nőni fog. Köppen a melegedést ugyan jelzi, de a jövőbeni szárazodással/nedvesedéssel kapcsolatban semmit sem említ. Holdridge alapján a melegedéssel járó szárazodás Magyarország területén egyértelműen kimutatható. Holdridge a szárazodást a hideg-mérsékelt üde erdő→hideg-mérsékelt füves puszta átmenettel írta le. Thornthwaite eredeti módszere jelezte mind a melegedést, mind a szárazodást. A módosított Thornthwaite (Feddema, 2005) féle módszer szintén közölte mind a melegedést, mind a szárazodást, azonban ezt a legárnyaltabban tette, mivel a különböző klíma-típusok száma itt volt a legnagyobb. A fentieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a vizsgált módszerek közül az egyszerű, rendszerszemléletű, módosított Thornthwaite (Feddema, 2005) féle modell jellemezte a legkörültekintőbb módon az éghajlatváltozást.



[52] A módszer két pillére: von Humboldt zseniális felismerése a vegetáció és az éghajlat kapcsolatrendszerét illetően és az ókori görög gondolkodás, amely öt éghajlati zónát különböztetett meg: egy forrót, két mérsékeltet és két fagyosat.

[53] Feddema (2005) elemezve Thornthwaite és Köppen módszerét épp ezt az aspektust emelte ki. A térképes megjelenítés előnyeiről személyesen is meggyőződhetünk, ha megtekintjük Köppen régi térképeit a  http://koeppen-geiger.vu-wien.ac.at című weboldalon.

[54] Magyarország ilyen vonatkozásban kivételt képez. Ennek két oka van: egyrészt hazánk területére Thornthwaite jobb eredményeket produkált, mint Köppen, másrészt Thornthwaite módszerét nemcsak éghajlat-osztályozási, hanem más tudományos célokra is alkalmazták.

[55] Lásd: Emanuel et al., 1985, 32. oldal.

[56] Láthattuk, hogy e módszer egy módosított Thornthwaite (1948) féle módszer.