5. fejezet - Befejezés

Tartalom

5.1 Kérdések
Felhasznált irodalom

Essenwanger (2001) szerint egy éghajlat-osztályozási módszer akkor jó, ha a következő kritériumokat teljesíti:

Köppen éghajlat-osztályozási módszere maradéktalanul teljesíti Essenwanger 1., 2., 4. és 5. kritériumát. A 3. kritériumot azonban csak részben teljesíti, mert az évi vízellátottságot, valamint a hőellátottság szezonális változásait nem veszi számításba. Holdridge éghajlat-osztályozási módszere maradéktalanul eleget tesz Essenwanger 1. és 4. kritériumának. A 2., a 3. és az 5. kritériumot viszont csak részben teljesíti. A módszer, mivel becsüli a potenciális evapotranszspirációt, már nem a lehető legegyszerűbb. Továbbá, Holdridge egyáltalán nem taglalja a szezonalitást, valamint a módszernél az ökológiai szempontok legalább annyira erősek, mint a meteorológiaiak. Thornthwaite módszere maradéktalanul eleget tesz Essenwanger 1., 3. és az 5. kritériumának. A 2. és a 4. kritériumot viszont egyáltalán nem teljesíti.

A következőkben áttekintjük a módszerek összehasonlító vizsgálata során kapott legfontosabb megállapításainkat globális skálán. Megállapíthatjuk, hogy a Köppen-féle klímaképletek szóródása a Holdridge (1947), valamint a Thornthwaite (1948) féle nedvességi kategóriák függvényében jelentős. A Holdridge (1947), valamint a Thornthwaite (1948) féle rendszerezéssel kapott nedvességbeli különbségeket a vegetáció-képek is igazolták (lásd pl: 3.11. ábra, ahol Vancouver és Santiago tipikus vegetációi közötti eltérés van bemutatva). Ennek ellenére az ilyen szembetűnő esetek száma csekély. Megemlítendő, hogy Köppen módszere – egyszerűségéhez képest – elfogadható eredményeket ad. Thornthwaite módszere viszont nem annyival jobb Köppen módszerénél, mint amennyivel komplexebb. Ezek nyilván szubjektív megállapítások, azonban a felhasználók nagy többsége ezen a véleményen lehetett miután Köppen módszere mellett döntöttek a mindennapi gyakorlatban. Fontos megjegyezni, hogy Köppen módszerét nemcsak a földtudományokban, a környezettudományban, az agrár- és biológiai tudományokban, hanem a társadalomtudományokban, az orvostudományban, a matematikában, az informatikában, sőt a művészetekben is alkalmazták (Rubel and Kottek, 2011).

A továbbiakban összegezzük a regionális/lokális skálán (a Kárpát-medence vagy Magyarország éghajlatának vizsgálata) kapott eredményeket. Köppen szerint Magyarország éghajlata túlnyomó részt meleg-mérsékelt. Holdridge szerint Magyarország területén a potenciális vegetáció alapvetően hideg-mérsékelt, üde erdő és hideg-mérsékelt füves puszta. Thornthwaite Magyarország hőellátottságát a „meleg-mérsékelt”, illetve „hideg-mérsékelt” kifejezések helyett a „mezotermális” szóval, pontosabban a B'1 mezotermális kategóriával jellemzi[57]. Ugyanakkor Thornthwaite e mezotermális kategóriája már határos a mikrotermális kategóriával. Feddema (2005) szerint Magyarországon többnyire hűvös, száraz, vagy hűvös, nyirkos éghajlatok fordulnak elő, de előfordult hideg, nyirkos éghajlat is, pl. a Bükkben. A „hűvös” szó inkább „hideg-mérsékelt”-nek, mintsem „meleg-mérsékelt”-nek értelmezendő, így belátható, hogy nemcsak Holdridge, hanem Feddema[58] tipizálása is ellentmond Köppen módszerének. A Köppen (1936) féle hideg-mérsékelt/meleg-mérsékelt megkülönböztetés Magyarországon aszerint történik, hogy a leghidegebb hónap (Tcold) hőmérséklete kisebb-e vagy nagyobb-e -3°C-nál[59]. A -3°C-os határértéket Réthly (1933) kifejezetten nehezményezte[60]. Réthly észrevette azt, hogy a Magyarország éghajlatára vonatkozó „meleg-mérsékelt” minősítés sok szempontból megkérdőjelezhető[61]. Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy hazánk éghajlatának jellemzése a mai napig is ellentmondásos.

A 19. század második fele a nemzeti meteorológiai szolgálatok megalapításának időszaka volt. Ekkor kezdődött el annak az adatbázisnak a megteremtése, amely lehetővé tette a generikus éghajlattan megszületését a 20. század elején/derekán (Köppen, 1936; Thornthwaite, 1948; Holdridge, 1947; Geiger, 1954). Köppen és Thornthwaite korszaka volt a generikus éghajlattan hőskora. Napjainkban azonban már nem a klímarendszerezés, hanem a klímamodellezés a cél (pl. McGuffie and Henderson-Sellers, 2005). A klímamodellezés célja a múltbeli klímák reprodukálása és elemzése, valamint a jövőbeni klímák becslése. E klímadinamikai kutatásokban a generikus módszerek szintén felhasználhatók (pl. Rubel and Kottek, 2010; Jylhä et al., 2010). Ezt a 4. Alkalmazások c. fejezetben be is mutattuk, szemléltetve a globális (Föld) és regionális (Kárpát-medence, vagy Magyarország) példákat.

Összességében megállapíthatjuk, hogy egy jó, generikus éghajlat-osztályozási módszer a mai információs társadalomban[62] is alapeszközzé válhat, pl. az éghajlatváltozás folyamatának megismerésében.

5.1 Kérdések

  1. Soroljuk fel és jellemezzük röviden az éghajlat-osztályozási módszerek jóságával kapcsolatos Essenwanger (2001) féle kritériumokat!

  2. Jellemezzük röviden Köppen éghajlat-osztályozását Essenwanger öt kritériuma alapján!

  3. Jellemezzük röviden Holdridge éghajlat-osztályozását Essenwanger öt kritériuma alapján!

  4. Jellemezzük röviden Thornthwaite éghajlat-osztályozását Essenwanger öt kritériuma alapján!

  5. Hasonlítsuk öszze a három éghajlat-osztályozási módszert Essenwanger kritériumai alapján!

  6. Az éghajlat-osztályozási módszerekben a terület hőellátottsága a) a potenciális, b) a tényleges párolgás alapján jellemezendő. Húzzuk alá a helyes választ!

  7. Az éghajlat-osztályozási módszerekben a terület vízellátottsága a) a potenciális, b) a tényleges párolgás alapján jellemezendő. Húzzuk alá a helyes választ!

  8. Az éghajlat-osztályozási módszerek számára bárrmilyen információ a talajról, pl. a talaj fizikai félesége, a) feltétlenül szükséges, b) szükséges, c) nem szükséges. Húzzuk alá a helyes választ!

  9. Van-e olyan éghajlat-osztályozási módszer Magyarországra vonatkozóan, amely maradéktalanul teljesíti az Essenwanger (2001) féle kritériumokat?

  10. Van-e olyan éghajlat-osztályozási módszer Magyarországra vonatkozóan, amely az éghajlat szezonális változásait is jellemzi?

  11. Mikor volt a generikus éghajlat-osztályozás fénykora?

  12. Mi a modern klimatológia célja és hogyan kapcsolódik e célokhoz a generikus éghajlat-osztályozás?



[57] Ez azt jelenti, hogy az évi hőellátottság 570-712 mm évi potenciális evapotranszspirációt tesz lehetővé.

[58] Megemlítendő, hogy Feddema (2005) éghajlat-osztályozási módszere, amely egy módosított Thornthwaite-féle módszer, az Essenwanger (2001) féle kritériumokat maradéktalanul teljesíti.

[59] Ha Tcold≤-3°C-nál, akkor az éghajlat hideg-mérsékelt, ha pedig Tcold>-3°C, akkor az éghajlat meleg-mérsékelt

[60] Réthly Magyarország területére ennél magasabb, -2°C körüli határértéket javasolt.

[61] Más kutatók is foglalkoztak Magyarország éghajlatának a tanulmányozásával, pl. Bacsó (1959), Varga-Haszonits (1977), Péczely (1979), Bartholy és Weidinger (1997). E tanulmányokban bevezették az ún. éghajlati körzeteket is. A körzetesítést az évi értékek területi eloszlása alapján végezték, azonban a szezonális változásokat csak érintették, vagy egyáltalán nem vizsgálták.

[62] Vegyük észre, hogy az információs társadalom megjelenése és a XXI. századi éghajlat-változás folyamata egybeesnek. Talán nem is véletlenül.