6.2 Charles Warren Thornthwaite (1899-1963) szakmai életrajza

Charles Warren Thornthwaite [Pinconning (Michigan, USA), 1899. március 7.–Arlington (Virginia, USA), 1963. június 11.] földrajztudós, klimatológus, az alkalmazott klimatológia egyik megalapítója. Thornthwaite-éknak négy gyermekük volt, Charles Warren volt a legidősebb. A protestáns bevándorlók számára – mint Thornthwaite-éknak is – a tanulás mindig fontos dolog volt, s mivel Pinconning-ben nem volt középiskola, a fiú Mount Pleasant-be költözött, hogy elvégezze középiskolai tanulmányait. Ott egy metodista[76] templomban dolgozott házfelügyelőként. A középiskola után a Honvédség kadétiskolájába megy, de az I. világháború befejeztével kikerül onnan és beíratkozik a Mount Pleasant-ban levő Főiskolára[77]. Ott ismerkedik meg jövendőbeli feleségével, Densil Slentz-el, valamint életre szóló barátjával, John Leighly-vel. 1922-ben lediplomázik, majd Owosso-ban tanít egy középiskolában. 1923-24-ben a Michigani Egyetemen oktat. 1924-ben ő és Leighly barátja a kaliforniai Berkeley-be mennek doktori képzésre, ahol Carl Sauer, a fizikai földrajz tanára a témavezetőjük. Sauer tudott németül és a kezdetektől bátorította mind Thornthwaite-ot, mind Leighly-t a német szakirodalom követésére. Ily módon Thornthwaite fiatalon megismerte Köppen munkásságát, és – mint ahogy más forrásokból is kiderült – alaposan tanulmányozta azt. 1925-ben feleségül veszi Denzil Slentz-et, aki három gyermekkel ajándékozta meg. A családi költségvetés kiegészítéséért munkát vállalt a Kentucky állam Geológiai Földmérő Hivatalában[78] részmunkaidőben. Mivel sok időt töltött Kentucky-ban, s mivel Sauert is érdekelték az ottani természetföldrajzi viszonyok, Louisville város földrajzával kezdett foglalkozni témavezetőjének javaslatára. A doktori képzése 1927-ig tartott, míg a doktori diplomáját 1930-ban szerezte városföldrajzi témában, melynek címe: Louisville, Kentucky: Egy városföldrajzi tanulmány[79]. 1927-től az Oklahomai Egyetem alkalmazottja Norman városában. Az első meteorológiai munkája 1929-ben jelent meg az Oklahomai Egyetem Kiadványaiban[80], s a címe: A poláris front helye és szerepe az oklahómai időjárás értelmezésében és előre jelzésében[81]. Az első világhírű cikke 1931-ben jelent meg, melynek címe: The Climates of North America according to a New Classification (Észak-Amerika éghajlatai egy új éghajlat-osztályozás szerint), ami a Köppen éghajlat-osztályozása alapos tanulmányozásának egyik eredményeként is értelmezhető. 1934-ben Thornthwaite elhagyja az Oklahomai Egyetemet és egy a Pennsylvaniai Egyetemen vezetett, társadalomföldrajzi témájú projekten kezd dolgozni. Itt nagyon rövid ideig marad, majd 1935 júliusától – Sauer javaslatára – megkapja a Természetvédelmi Hivatal Éghajlati Kutatólaboratóriumának[82] a vezetését Virginia állam Arlington városában. Ez idő tájt számos projektben dolgozik, és ekkoriban ismeri fel a mezoskálájú folyamatok jelentőségét is[83]. Az éghajlat-osztályozásban felismeri az evapotranszspiráció jelentőségét[84]. Ezt az An approach toward a Rational Classification of Climate (Egy közelítés a racionális éghajlat-osztályozás irányába) c. munkájában fejtette ki, amely az egyik leghíresebb, talán a legnagyobb hatású munkája is. 1946-ban Thornthwaite elhagyja Virginia államot és John Seabrook meghívására New Jersey-be költözik, ahol Seabrook farmján elkezdi öntözési szaktanácsadó munkáját. Itt agroklimatológusként dolgozva új, gyakorlat-orientált, mezőgazdasággal kapcsolatos tapasztalokat szerez. Itt kezd felszín közeli légköri turbulenciával, valamint műszerszerkesztéssel is foglalkozni. John Seabrook farmján 1952-ig marad, majd megalapítja saját tanácsadó cégét a vejével, Floyd Slentz-el. A cége tanácsadás mellett műszerszerkesztéssel is foglalkozott, s ez időben több szabadalma is megjelent. Thornthwaite ekkor már elismert kutató. 1947-48-ban az Amerikai Geofizikai Társaság Klimatológiai Bizottságának elnöke, 1951-ben a WMO Klimatológiai Bizottságának 1. elnöke, majd ezt a posztot 1957-ig tölti be. Az Amerikai Földrajzi Társaság a Kimagasló Teljesítmény Díjával[85] tünteti ki 1952-ben, majd az Amerikai Földrajzi Társaság Cullum Földrajzi Érmével[86] 1959-ben. Szeretett felesége 1962-ben hunyt el rákban. Emlékére alapítványt hozott létre az alma mater egyetemén[87]. 1963-ban, az alma mater egyeteme címzetes doktorává avatja, de a ceremónián nem tud résztvenni a betegsége miatt. Rákban hal meg kilenc nappal később, 1963. június 11.-én.



[76] A metodista tanítás a Szentlélek megszentelő munkájáról szól, ez a szeretet által munkálkodó hitről szóló tanítás.

[77] Angolul: Central Michigan Normal School, aminek mai neve: Central Michigan University.

[78] Angolul: Kentucky Geological Survey.

[79] Angolul: Louisville, Kentucky: A Study in Urban Geography. A tanulmány egyedi volt és sok mindenben megelőzte korát. Sokatmondó az a tény is, hogy Thornthwaite később csak városföldrajzi témában vezetett doktoranduszokat.

[80] Angolul: Proceedings of the Oklahoma Academy of Sciences.

[81] A tanulmányt annak fényében kell olvasni, hogy akkor még nem alkalmazták a Bergeni-iskola légtömegekkel és frontokkal kapcsolatos eredményeit az Egyesült Államokban.

[82] Angolul: Climatic and Physiographic Research Section of the Soil Conservation Service, Department of Agriculture.

[83] Egyik projektje keretében kb. 200 időjárás-mérő állomást üzemeltet egy kb. 60x80 km kiterjedésű területen.

[84] Az evapotranszspiráció fogalmát a klimatológiában a 20. század 40-50-es éveiben vezették be.

[85] Angolul: Outstanding Achievement Award.

[86] Angolul: Cullum Geographical Medal, a Földrajzi Társaság egyik legrégibb kitüntetése, amit George Washington Cullum-nak, a Földrajzi Társaság alelnökének a végrendeletére alapítottak. A rendelkezés szerint, e kitüntetés azokat illeti meg, akik jelentős földrajzi felfedezést tettek vagy a földrajztudomány előrehaladásához jelentősen hozzájárultak.

[87] Mindketten a Michigeni Egyetemen végeztek, Mount Pleasant-ben.