6.4 Réthly Antal (1879-1975) szakmai életrajza

Réthly Antal (Budapest, 1879. május 3.–Budapest, 1975. szeptember 21.) a földtudományok sokoldalú művelője (geofizika, szeizmológia, földrajz, balneológia, mezőgazdaság), azonban az utókor általában klimatológusként tartja számon. Életét alapvetően Konkoly-Thege Miklós[94] határozta meg azzal, hogy bevezette az ifjú Réthlyt a tudományok világába és építette benne a tudományok iránti vonzalmat. Érettségi után előbb fél évig dolgozott[95], majd beíratkozott a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Fakultására, ahol nyolc féléven át tanult mint rendkívüli hallgató. 1902-ben megkapja az asszisztensi kinevezését az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetbe. 1903-1904 között az ógyallai obszervatórium dolgozója. Doktori vizsgáját 1912. április 19.-én teszi le Kolozsvárott, Cholnoky Jenő professzornál. Dolgozatát, melynek címe A földrengésekről, különös tekintettel az Alföldre és Kecskemétre summa cum laude minősítéssel védte meg. 1913-ban meteorológusként részt vesz az 1. magyar, tudományos Adria-expedícióban. 1917-től meteorológiát és éghajlattant tanít az Állami Kertészeti Tanintézetben, 1918-tól pedig az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet adjunktusa. 1920-tól meteorológiát és éghajlattant tanít a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1923-ban megkapja a magántanári[96] címet. 1925-ben a Magyar Meteorológiai Társaság főtitkára[97]. Az 1925-1927 közötti időszakban megszervezi Törökország meteorológiai szolgálatát, amiért Kemal Atatürk, a török köztársaság államfője kitünteti Signum laudis éremmel. 1928-ban felkérik az első nemzeti Éghajlati Atlasz szerkesztésére, ami 1934-ben jelent meg 134 térképpel. 1931-ben az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet (ezentúl röviden Intézet) igazgatóhelyettese. 1935-ben kinevezik a Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Karának nyilvános rendes tanárává, majd ugyanebben az évben – az MTA előterjesztésére – megkapja az Intézet igazgatói posztját is. 1939-ben kéri nyugdíjazását, de visszatartják, majd később bekapcsolódik a romokban heverő Budapest meteorológiai mérőhálózatának újraélesztésébe. 1947-48-ban pedig megéli életének legviszontagságosabb időszakát[98] ... rákerül a Budapestről kitelepítésre itéltek listájára. Margit-körúti lakását el kellett hagynia. Hetekig élt becsomagolt bőröndök között, várva a retteget hajnali csengetést. Végül régi barátai közbenjárására lekerült a kitelepítési listáról, de lakását már sohasem kapta vissza. Valószínűleg ekkor határozta el, hogy a pótolhatatlan, kiadatlan kéziratait, cédula gyűjteményeit átadja a Mezőgazdasági Múzeum őrizetébe, így azok az ő személyes sorsától függetlenül relatív biztonságba kerültek. Volt Intézetében sem hagyhatta értékes feljegyzéseit, hiszen a Meteorológiai Intézet is ugyanekkor élte át történetének legellentmondásosabb időszakát. A felügyelet változása, a képzetlen odarendelt vezetők[99] személye nem jelentett biztonságot több évtizedes gyűjtőmunkájának fennmaradására. 1948. május 15.-én 50 éves megszakítás nélküli szolgálat után nyugállományba vonul. Tudományos tevékenységét azonban ezután is folytatta. 1963-ban publikálta[100] Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-ig c. gyüjteményes munkáját. 1970-ben közölte[101] Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800-ig c. könyvét, ami az előbbi anyagának a folytatása. Életművéért 1970 április 15.-én megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Az Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1801-1900-ig c. könyve I. és II. kötetének a megjelenését azonban már nem élte meg. E kötetek az előbbi könyveinek szerves folytatásai. Ezek Simon Antal szerkesztésével az Országos Meteorológiai Szolgálat gondozásában jelentek 1998-99-ben.

Réthlyt ugyan klimatológusként tartjuk számon, de sokoldalú – földtudományokkal foglalkozó – szervező és kutató volt. Így, pl. az Intézetben bevezette a rendszeres sugárzási- és földmágnességi méréseket, növelte a napfénytartam-mérő állomások számát, rendszeressé tette a légköri elektromossággal kapcsolatos méréseket, kezdeményezte a légszennyezettség-méréseket a fővárosban, valamint kidolgozta az agrometeorológiai sürgönyző szolgálat tervét is. A legfontosabb művei a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelentek meg: pl. Magyarország földrengési térképei 1913-ban, A Kárpát-medence földrengései 1952-ben, Kitaibel Pál, az úttörő geofizikus 1958-ban és a Magyarországon észlelt sarkifények 1523-1960 között 1963-ban, ami német nyelven jelent meg.



[94] Sokoldalú földbirtokos, többek között az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatója, aki igen jó viszonyban volt Réthly apjával, a Regensburg és Turnu-Severin között közlekedő gőzhajó kapitányával. Konkoly-Thege – barátja kérésére – igéretett tett, hogy felügyeli és gondját viseli a különben gyenge fizikumú ifjúnak barátja hosszú távollétei során.

[95] A Duna Gőzhajózási Társaságnál vállalt írnoki munkát.

[96] Napjainkban ez az oktatói fokozat egyenértékű a habilitált docens címmel.

[97] A Magyar Meteorológiai Társaság 1925-ben alakult meg Réthly javaslatára. Ezzel egyben meg is oldódott az 1897-ben indított  Időjárás című folyóirat rendszeres megjelenése.

[98] A most következő hosszú idézet Mersich Ivánnak, az Országos Meteorológiai Szolgálat volt elnökének tollából származik, a Réthly tiszteletére kiadott  Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1801-1900-ig, I. kötet című könyvnek Előszavából.

[99] Tóth Géza helyére 1950-ben rövid idejig Szirmai Ervin munkásigazgató került.

[100] Réthly ekkor 84 éves volt.

[101] Megjegyezzük, hogy Réthly ekkor már 91 éves volt.