6.5 Berényi Dénes (1900-1971) szakmai életrajza

Berényi Dénes (Karánsebes[102], 1900. szeptember 21.–Debrecen, 1971. november 30.) meteorológus, klimatológus, a Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett 1926-ban. 1927-ben doktorált, majd tanársegéddé nevezik ki a Földrajzi Intézetben, melynek vezetője Milleker Rezső, egyetemi tanár. 1928-ban agrometeorológiai, agroklimatológiai és fenológiai mérőhálózatot szervez bajor mintára a Tiszántúl területén a Mezőgazdasági Kamara támogatásával[103]. E mérésekkel párhuzamosan mérőállomást hoz létre az Egyetem sporttelepén is, amit később obszervatóriummá fejleszt. Ily módon Debrecenben a pallagi[104] megfigyelések mellett ez az adatsor is rendelkezésre állt. 1929-ben Berényi pilotballonozással magaslégköri kutatásokat is indít. E mérések alapján elkezdi az időjárás-jelentések szerkesztését. 1933-ban egyetemi magántanárrá[105] nevezik ki. 1934-ben megbízzák a Meteorológiai Intézet vezetésével. A méréseket a háború alatt is folytatta a Tiszántúl háborús cselekményektől mentes területein. Ezen erőfeszítéseit jelentős mértékben támogatta a tiszántúli Mezőgazdasági Kamara. A méréseket a háború után is folytatta a Nemzeti Kormány megbízásából. Amíg a Nemzeti Kormány Debrecenből Budapestre nem költözött, az Országos Meteorológiai Intézetet is vezette. E tevékenységéért külön miniszteri elismerésben részesült. 1951-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezik ki. Az 50-es években az állomás-mérések mellett terepi mérésekben[106] is részt vesz. Intenzív együttműködést folytat Manninger G. Adolf és Kreybig Lajos egyetemi tanárokkal. Ez időben zajlanak mikroklíma mérései a különböző szántóföldi és kertészeti növények állományaiban, a tokaj-hegyaljai borospincékben, az aggteleki karszt-barlangokban. 1958-1962 között a Természettudományi Kar dékánja. Az 1960-as években Máté Imre és Soó Rezső akadémikus professzorok kezdeményezésére energiaháztartási vizsgálatokat végez az újszentmargitai erdőben és a hortobágyi szikeseken. Szalai Sándor professzorral együttműködve pedig a légkör mesterséges radioaktivitását vizsgálja. Az országon belüli együttműködése is szerteágazó. Intenzív munkakapcsolatban volt Wágner Richárddal (Szegedi Tudományegyetem, Meteorológiai Tanszék), Száva-Kováts Józseffel (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Meteorológiai Tanszék), Réthly Antallal (Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet), valamint Bacsó Nándorral (Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Meteorológiai Tanszék). A mérési eredményeit számos publikációjában ismertette. Az első publikációja a Debreceni Szemlében 1929-ben, míg az utolsó cikke az Időjárás c. folyóiratban 1970-ben jelent meg. A mikroklíma-vizsgálatok eredményeit könyvekben is ismertette, így pl. közismert A talajmenti légréteg éghajlata (Mikroklíma és növényklíma) c. könyve, melyben társszerzője Száva-Kováts József. Publikációs tevékenysége töretlen még a háborús időszakban is. A Mikroklimatologie: Mikroklima der bodennahen Atmosphäre c. 328 oldalas könyv tekinthető életművének, mely 1967-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. A tudományban és az oktatásban kifejtett munkáját az állam és a Magyar Meteorológiai Társaság is elismerte. Az állam Munkaérdemrenddel és az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel, míg a Meteorológiai Társaság a Hegyfoky Kabos Emlékéremmel tüntette ki.

Berényi Dénes szakmai munkája a klimatológiai (mérőállomások) és agrometeorológiai (állományok mikroklímája) méréseken alapszik. E szakmai életútját serkentette a meteorológia fejlődése, ami abban a korban a meteorológiai állomáshálózat állandó építését és bővítését jelentette. E fősodorban klimatolósgusként és agrometeorológusként teljesedett ki. Klimatológusként többek között intenzíven foglalkozott mind Köppen (Berényi, 1943a), mind Thornthwaite (Berényi, 1943b) éghajlat-osztályozásával, míg agrometeorológusként a mikroklíma-vizsgálatokat tartotta szívügyének. E területen iskolateremtő munkát végzett, felnevelve fiatal aspiránsait, Szász Gábort és Justyák Jánost, akik továbbvitték a mérések iránti elkötelezettségét. Mindezt a munkát egy igen hányatott korban végezte. Egyrészt szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy szülővárosa a határon túlra került, másrészt, a Monarchia felbomlásával a Károlyi Mihály, Kun Béla, Horthy Miklós, Rákosi Mátyás és Kádár János neveivel fémjelzett időszakok sokaságát kellett megélnie és túlélnie, nem beszélve az I. és a II. világháború, valamint az 1956-os forradalom embert próbáló napjairól. Egy biztos: az életművén nem látszanak e társadalmi mozgások viszontagságai.



[102] Románul Caransebes, németül Karansebesch, a város a romániai Krassó-Szörény megyében található Temesvártól kb. 90 km-re délkeletre.

[103] A megfigyelési adatokat havi jelentések formájában publikálták. A hálózat sikeresen működött a II. világháború kezdetéig.

[104] Debrecenben 1854-től vannak rendszeres éghajlati megfigyelések. Ezeket  Tamássy Károly gyógyszerész végezte saját ambíciójából. Az adatokat az akkori meteorológiai központokba (Bécs, Szentpétervár) is továbbították. E méréseket 1868-tól a Debreceni Felsőfokú Mezőgazdasági Tanintézet végezte. Innentől kezdve az adatokat már tudományos célokra is használták. Az első monográfiát, amely feldolgozta Debrecen éghajlatát,  Tamássy Károly és  Zalka Zsigmond írták 1889-ben. Az 59 oldalas mű a Debreceni Felsőfokú Mezőgazdasági Tanintézet értesítőjében jelent meg.

[105] Ez az oktatói fokozat – mint már említettük – egyenértékű a habilitált docens címmel.

[106] A terepi mérések világába, az interdiszciplináris kutatások szellemiségébe  Kerpely Kálmán avatta be még fiatal korában.