6.6 Záró gondolatok

A bemutatott életrajzokat eddig nem hasonlítottuk össze és csak itt-ott vannak utalások az adott életrajznak, a kor szellemiségének, a szakmai fejlődéstörténetnek és a társadalmi változásoknak a viszonyáról. Ezúttal ezt kívánjuk pótolni egyes meglátásaink bemutatásával.

A kor szellemisége

Az emberiségre a legnagyobb hatást egyértelműen a növényvilág gyakorolta. Az éghajlat és a szárazföldi növényvilág kapcsolatrendszerének jellege biztosította azt, hogy az éghajlat-osztályozás tudományát meghatározó kutatók közül viszonylag sok a botanikus. Botanikus volt pl. nemcsak Humboldt, hanem Köppen és Holdridge is. Hármuk közül Holdridge volt a leginkább növény-orientált[107] és a legkevésbé éghajlat-osztályozó, annak ellenére, hogy élete utolsó évtizedeiben már intenzíven foglalkozott a modern fizika vívmányaival. A modern fizika Holdridge-re gyakorolt hatása igen nagy volt. Holdridge világképe kifejezetten tudományos, materialista, szakralitás nélküli, annak ellenére, hogy az ökológia és a modern fizika eredményeit próbálta a maga módján egységesíteni. E megítélésünk az A Complete Cosmology: The Cyclic Universe (Egy teljes kozmológia: A ciklikus Világmindenség) c. könyve egyes fejezeteinek olvasása alapján alakult ki. Ezzel szemben Humboldt kifejezetten szakrális[108] szemléletű ember volt. Ez feltehetően az óriási műveltsége révén alakult ki, amellett, hogy világjáróként személyesen is meggyőződhetett a Föld csodálatos arculatáról. A szakrális hozzáállásáról a Kozmosz c. ötkötetes[109], 1845 és 1862 között megjelenő művének olvasása alapján győződhetünk meg. E munkájában a természet lelkéről, spiritualitásáról beszél, a természettel kapcsolatos teremtő fogalmáról viszont nem értekezik. Ez úgy is értelmezhető, hogy természettudósként is megtalálta a módját annak, hogy betagolódjék a kor hivatalos szellemiségébe[110]. A fentieket összegezve, a jelen perspektivájából elgondolkodtató, hogy a tudománytörténet két meghatározó botanikusa, csodálva a növényeket, eljutott egészen a Világmindenség rendjének taglalásáig.

A meteorológia fejlődése

A modern időjárástan megszületése európai kutatók műve, és alapvetően Vilhelm Bjerknes nevéhez fűződik. Ez a folyamat a 20. század első évtizedeiben zajlott le az ún. bergeni iskola megteremtésével. A kor vezető meteorológiai folyóirata a Köppen által alapított és szerkesztett német nyelvű Meteorologische Zeitschrift. Többek között e folyóiratban jelent meg Vilhelm Bjerknesnek a tudományos időjárástant megalapozó Das Problem der Wettervorhersage, betrachtet von Standpunkt der Mechanik und Physik (Az időjárás előre jelzés problémája a Mechanika és a Fizika szempontjából) c. cikke[111] 1904-ben. Felvetődik a kérdés, milyen hatással volt e fejlődéstörténet könyvünk meghatározó szereplőire? Kezdjük Köppennel! Köppen ekkor már 60 év körüli. A meteorológia elméleti vonatkozásaival nap mint nap találkozhatott, amikor a Thermodynamik der Atmosphäre (A légkör termodinamikája) c. tankönyvön Wegenerrel együtt dolgozott. E hatások dacára Köppen az éghajlatot továbbra is statikus, egyensúlyi állapotban levő rendszerként szemlélte; az állandó mozgásban levő légkör meghatározó szerepétől eltekintett. A szemlélete annyiban lett elméletiesebb, hogy bevezette az ideális éghajlat és az ideális kontinens fogalmát is, azaz a gondolkodása, módszertana valamelyest elvontabbá vált. Egyéb tényezők érdemleges hatást nem gyakoroltak rá.

Nem tudhatjuk, hogy Thornthwaite mennyire ismerhette a bergeni iskola műveit, eredményeit. Thornthwaite-nak – tudomásunk szerint – mindössze egy időjárástannal kapcsolatos jelentősebb cikke ismeretes. A poláris front helye és szerepe az oklahómai időjárás értelmezésében és előre jelzésében c. cikke 1929-ben jelent meg. Az Egyesült Államok Meteorológiai Szolgálatában[112] ekkor még nem alkalmazták a bergeni iskola eredményeit. E tények arra utalnak, hogy a bergeni iskola Thornthwaite munkásságára gyakorolt hatása csekély volt, még akkor is, ha tudomást szerzett a kora időjárástanának jelentős fejlődéséről. Ugyanez érvényes Holdridge-re is, aki elsősorban ökológus, és csak másodsorban éghajlat-osztályozó.

A bergeni iskolának a hazai szinoptikus meteorológiára gyakorolt hatása szintén kicsi (Bodolai és Bodolainé Jakus, 1970). Az 1920-as években a bergeni iskola eredményeiről mindössze néhány szinoptikus vonatkozású recenzió jelent meg az 1897-ben alapított Időjárás c. folyóiratban Steiner Lajos, Róna Zsigmond és Réthly Antal tollából. Steiner (1920a; 1920b; 1924) rövid recenzióiban találunk először utalást az új szinoptikai irányzatra. Réthly (1925) is írt egy ismertetést Georgii könyvéről (Georgii, 1924), ami bemutatta és összefoglalta a bergeni iskola akkori új eredményeit. Bodolai és Bodolainé Jakus (1970) szerint a bergeni iskola hazai szinoptikára gyakorolt csekély hatása természetes következménye mindazoknak az állapotoknak, amelyek jellemezték az akkori szinoptikus gyakorlatot. Réthly a tornádóról is értekezett az egyik cikkében (Réthly, 1925). Ezzel kapcsolatban Bodolai és Bodolainé Jakus (1970) így érveltek: Megemlítjük még, hogy Réthlynek a biai tornádóról szóló – a lényegét tekintve még izobárszinoptikai – leírásában már az új felfogás[113] nyomait is felismerhetjük. Berényinél, aki szűkebb szakirányú kutató volt, mint Réthly, a szakmai modernitást nem az időjárástan, hanem a növényi mikroklímák mélyebb megismerése jelentette. A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy az éghajlat-osztályozást meghatározó külföldi és hazai kutatók az időjárással legfeljebb csak másodlagosan foglalkoztak.

Mindezek után érdemes áttekinteni azt is, hogy milyen hatással voltak egymásra a könyv főszereplői. Köppen hatása volt a legnagyobb. Egyértelműen hatott Thornthwaite munkásságára, sőt azt is mondhatjuk, hogy Thornthwaite éghajlat-osztályozása a Köppen-féle éghajlat-osztályozás egyfajta kritikájaként született meg. Köppen hatása Magyarországon is érvényesült Réthly és Berényi munkáin keresztül. E jelentős hatás azzal magyarázható, hogy Köppen az éghajlat-osztályozással alaptudományként foglalkozott. Hasonlóképpen gondolkodott Thornthwaite is, aki Köppen éghajlat-osztályozásából kiindúlva lerakta a fizikai klimatológia alapjait. Thornthwaite-nak szívügye volt, hogy a klimatológia a meteorológiától különváljon és önállósodjon. Ennek fényében nem csoda, hogy a fizikai klimatológia egyik alapítójaként tartják számon.

Társadalmi hatások

Az Egyesült Államokban, Németországban és Magyarországon élő kutatók merőben eltérő társadalmi környzetekben dolgoztak. Az I. és/vagy a II. világháború Thornthwaite-ot és Holdridge-ot nem érintette, Köppent részlegesen és közvetve, míg Réthlyt és Berényit igen nagy mértékben. Ez akár magyarázatként is szolgálhatna arra, hogy Köppen és Thornthwaite az alkotók, míg Réthly és Berényi az alkalmazók táborába sorolhatók. Holdridge-ot ezúttal is mellőztük, nemcsak azért, mert a trópusok szakavatott ökológusa volt, hanem azért is, mert ő már modern kori kutatónak tekinthető[114]. Réthly és Berényi átélték mind a fasizmus, mind a kommunizmus viszontagságait, annak ellnére, hogy mindketten az Osztrák-Magyar Monarchiában születtek. Ide kívánkozik, hogy a kommunizmus vészterhes időszakát csak a magyar kutatók élték meg és vészelték át, ki-ki a maga módján. E viszontagságos idők mély, negatív nyomokat hagytak a magyarországi meteorológiában. A fejlődés azonban egyértelmű, bár erősen hullámzó. A felívelő időszakokat stagnáló és romló időszakok sokasága követi, és ez típikus az első intézményeink megalapításától[115] kezdve egészen napjainkig. Az erőforrások gyakori megvonása azt tükrözi, hogy az állam számára a meteorológia eddig inkább erőforrás-nyelő, mintsem erőforrás-teremtő földtudományként van számontartva. E szemléletnek a logikus következménye, hogy Magyarországon a meteorológiát nem az alaptudományok, hanem inkább az alkalmazott tudományok szintjén művelik. Ez így volt a múltban, és – véleményünk szerint – így lesz a jövőben is, mindaddig, amíg a magyar társadalom süllyedése meg nem szűnik.



[107] Mint már említettük, a trópusi erdők elismert specialistája.

[108] A  szakrális szó istenit, természetfelettit jelent. Nem bocsátkozva e kifejezések értelmezésébe, mi ezt világosabban (természetfeletti?) fogalmazzuk meg:  a természetben zajló, egyensúlyi állapotukban lévő folyamatok összessége – a görögök e folyamatok összességét rendnek nevezték – iránti tiszteletként értelmezzük, nem vitatva azt, hogy a teremtőnk maga a Föld. Ezen értelmezésben a kulcsszó a  tisztelet, ami feltételezi a meglévő állapotokba való beilleszkedést és az egyensúly fennmaradását.

[109] E mű a Berlini Egyetemen bemutatott előadások sorozataként született, az ötödik kötet már posztumusz jelent meg.

[110] Ez Európában, Humboldt idejében, a keresztény vallás világszemlélete volt.

[111] Gyönyörű tudománytörténeti áttekintést olvashatunk Gabriele Gramelsberger tollából (Gramelsberger, 2009) Bjerknes cikkéről, és korának szakmai fejlődésébe való beágyazódottságáról.

[112] Az akkori elnevezése: U.S. Wearther Bureau

[113] Az új felfogás alatt a bergeni iskola szemlélete és eredményei értendő.

[114] Holdridge 1999-ben hunyt el, a 20. század utolsó előtti évében.

[115] Pl. az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetet 1870-ben alapították.