14.7. Stabil episzomális rendszerek

Jegyzetünkben eddig csak stabil genetikai elemekről beszéltünk, és csak a szervezet saját kromoszómáiról esett szó. Mióta azonban tudjuk hogy mi kell egy kromoszóma fenntartásához, létre tudunk hozni mesterséges kromoszómákat is. A plazmidokkal ellentétben, amelyeknek nincsenek örökítést segítő elemei (centromérái), de legtöbbször még eukarióta replikációs origói sem, a mesterséges kromoszómák genetikailag stabilnak tekinthetők. Élesztő esetén a technológiát már régóta használják (YAC), de ma már léteznek mesterséges emlős, sőt akár humán kromoszómák is (HAC). Ez lehetővé teszi nagyméretű gének sejtekbe történő stabil bevitelét, genomiális integráció nélkül. A technológia egyelőre még éretlen, de a módszer megoldást kínálhat sok, reverzibilis génmódosítást kívánó feladatra is. Példának említjük az indukált őssejtek előállítását. Ezek előállításához a ma létező összes protokoll megköveteli három vagy négy gén bevitelét a pluripotencia indukálására (pl. Sox2, Klf4,Oct-4 és Myc). Ha viszont ezek az érett szövetben továbbra is expresszálódnak, problémákat okozhatnak (pl. a Myc gén magas aktivitása daganatokra hajlamosít). Megoldást kínálhat, ha ezeket a géneket egy külön mesterséges kromoszómán visszük be, ahol a gének aktivitását könnyen szabályozhatjuk, akár blokkban is. De ha ez a minikromoszóma szelektíven eltávolítható (erre egyelőre csak a konvencionális negatív szelekciós technikák, pl TK/ganciklovir módszer állnak rendelkezésre), akkor megvalósítható az őssejtekké programozás bármilyen genetikai elem tartós beépítése nélkül, genetikailag tiszta rendszerben, stabil episzomális gének révén.