15.3. A transzgenikus élőlények felhasználásának tudományetikai és környezetbiztonsági kérdései

A géntechnológiai módszerekkel történő transzgenikus élőlények előállítása szigorú szabályozás alatt áll, mely kiterjed a kísérletes munkát megelőző engedélyeztetési eljárásra, a laboratóriumban felhasználásra kerülő protokollokra illetve a transzgenikus élőlény későbbi sorsára. Ezek a szabályok országról országra változhatnak, kiváltképp az emberi fogyasztásra szánt transzgenikus élelmiszerek felhasználásának és piacra kerülésének tekintetében, ahol a legszigorúbb szabályozás az Európai Unióban van. Az EU-ban – éles ellentétben például a GMO-t sokkal inkább támogató Egyesült Államokkal – minden genetikailag módosított élelmiszer új élelmiszernek minősül, ebből adódóan egyedi engedélyeztetési eljárásra kötelezett. Magyarországon az alkotmány tiltja a GM növények szabadtéri termesztését.

A transzgenikus élelmiszerek termesztésének és fogyasztásának a kérdése éles vitákat vált ki világszerte, ahol a tudományos érvek mellett sokszor az érzelmek és a politika is jelentős szerephez jut. A világ növekvő emberi populációjának az élelmezése komoly probléma, melyet az egyre szélsőségesebb és kiszámíthatatlanabb időjárás tovább súlyosbít. Fontos továbbá, hogy ha fizikai értelemben képesek is vagyunk az emberiség számára szükséges mennyiségű élelmiszer megtermelésére, azt olyan költséggel és hatékonysággal kell tennünk, hogy az mindenki számára hozzáférhető és megfizethető legyen. Amíg egy átlagos észak-amerikai lakos a jövedelmének 12%-át költi csupán élelmiszerre, addig ez a szám Magyarországon 27%, de Afrikában és Ázsiában akár 60-80% is lehet. Ha az élelmiszer árak tovább nőnek a fejlődő országok emberei egész egyszerűen nem lesznek képesek élelmet vásárolni. Ilyen körülmények között a GM-növények előnyei, mint a magasabb terméshozam vagy a kiszámíthatóbb termelés felértékelődnek.

Nem szabad azonban megfeledkezni a GM élelmiszerek termesztésének és fogyasztásának környezeti és egészségügyi kockázatairól sem. A GM-élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatosan nincs olyan dokumentált eset, ami azt bizonyítaná, hogy a génmódosítás, mint technológia bármiféle egészségügyi kockázatot jelentene. Ettől függetlenül a transzgén által kódolt fehérje kiválthat allergiás reakciókat az arra érzékeny emberekben, amivel számolni kell.

A transzgenikus emlősök, kiváltképp a főemlősök kísérleti illetve gyógyszeripari felhasználása is számos vita forrása, melyben az ellenzők az állatok „felesleges” kínzása ellen tiltakoznak. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az állatkísérletek mással nem helyettesíthetők, így szükségesek. Az állati áldozatok minimalizálása illetve a velük való kíméletes bánásmód minden kutató törvényi és erkölcsi kötelessége.

A humán génterápia - korunk nagy lehetőségekkel kecsegtető gyógyászati alkalmazása - bár még gyerekcipőben jár, mégis rengeteg etikai kérdést vet fel. Hogyan lehet különbséget tenni a génterápia „jó” és „rossz” felhasználása között? Ki dönti el, hogy mely tulajdonságok normálisak, és mik a rendellenesek? Megengedhető-e az alapvető képességeink génterápiával való fokozása, úgymint fizikai teljesítő képesség vagy intelligencia? Bár a jelenlegi szabályozás szerint a humán génterápia nem érintheti az ivarsejteket, illetve a transzgén generációról generációra nem öröklődhet, nem tudhatjuk, hogy e tekintetben mit hoz a holnap.