11.3. Eredmények

A hagyományos geodéziai mérések kiegyenlítése során a fent bemutatott kiegyenlítési eljárás általában kielégítő pontossággal megadja a javított (kiegyenlített) értékeket, mivel a méréseink eleve közel vannak a kiegyenlített értékekhez, és a (11.7) képletben alkalmazott lineáris összefüggés érvényesnek tekinthető.

A tapasztalatok szerint az eljárás egyszeri alkalmazása egy valódi adatsoron, nem hozza meg a kívánt eredményt. A kapott javításokkal korrigálva a méréseket, egyetlen iterációs lépésben csak egyetlen mérési pont koordinátái javulnak számottevően. Emiatt az eljárás ismétlésével, megközelítőleg a mérési pontok számával azonos számú iterációs lépést kell alkalmaznunk. Az utolsó lépések során, − mint az a nemlineáris kiegyenlítések során megszokott – az eredmény nem javul számottevően, és ilyenkor megtaláltuk a minimalizálandó függvény minimumhelyét. A kiinduló és a kiegyenlített koordináták térképi ábrázolása az 11.1 ábrán látható.

Az eredményeket vizsgálva elmondható, hogy a kapott nyomvonal – a térképi pontosság határain belül – illeszkedik a topográfiai térkép nyomvonalára. A kiegyenlítési folyamat során a GPS mérések gondoskodnak a nyomvonal globális elhelyezéséről, a távolság és szögmérések pedig biztosítják az álláspontok lokálisan jó pozícióját.

11.1 ábra: A Piliscsév település határában húzódó völgyben végzett szintezés álláspontjainak GPS-sel mért (kék) és kiegyenlített (fekete) síkkoordinátái az EOTR térképszelvényen megjelenítve.