12.7 A vízkémiai jelleg különböző rendű áramlási rendszerekben és a Chebotarev-sorozat

A lokális rendszerek kis mélységű és rövid áramlási útvonalakkal és rövid tartózkodási idővel jellemezhetők. Az áramlási sebesség gyors és erősen változó, sokszor változó áramlási irányokkal. Emiatt jellemző az intenzív kimosás, kioldás a kőzetekből. Alacsony a nyomás és hőmérséklet, a kőzettípus/ásványi összetétel is relatíve homogén. A lokális áramlási rendszerekre alacsony oldott anyag tartalom, a Ca2+, Mg2+ és HCO3- ionok dominanciája jellemző. Az évszakos meteorológiai változások hatással vannak a vízösszetételre, általában megfigyelhető az összetétel évszakos változása.

Intermedier rendszerek közepes mélységgel, hosszabb áramlási útvonallal és hosszabb tartózkodási idővel jellemezhetők, a lokális rendszerekkel összehasonlítva, ezért az évszakos meteorológiai változásokra kevésbé reagálnak. Az áramlási sebesség itt már lassúbb, a nyomás és a hőmérséklet magasabb, a kőzettípus/ásványos összetétel heterogén. Az intermedier rendszereket magasabb oldott anyag tartalom és nagyobb kémiai változatosság jellemzi. Megjelenik a Na+, SO42-, Cl-. Az oldódás mellett már a kicsapódás is jellemző.

Regionális rendszerek esetében nagy mélységgel, hosszú áramlási útvonalakkal és hosszú tartózkodási idővel van dolgunk. Az áramlási sebesség nagyon lassú, a nyomás és a hőmérséklet nagy. Az oldott anyag tartalom magas, domináns a Na+ és a Cl-, alacsony O2 és a CO2 tartalom. Évszakos meteorológiai változások hatása nem mutatható ki.

Chebotarev (1955) ausztráliai kutak több, mint 10000 kémiai analízise alapján a különböző rendű áramlási területeken megfigyelt jellemző ionokból megállapított egy fejlődési sorozatot, mely a lokálistól a regionális áramlási rendszerig haladva és ‒ az egyes rendszereken belül ‒ a beszivárgástól a megcsapolódásig is érvényes. Eszerint a lokális rendszerek jellemző anionja a hidrogén-karbonát, az intermedier rendszereké a szulfát, a regionális rendszereké pedig a klorid.

(12.48)