13. fejezet - Hidrológiai környezet, felszínalatti vízrezsim, a felszínalatti vizekkel kapcsolatos folyamatok, hatások, jelenségek

Tartalom

13.1 A hidrogeológiai környezet
13.2 A felszínalatti vízrezsim jellemzői
13.3 A felszín alatti víz, mint földtani hatótényező
13.3.1 In-situ kölcsönhatás a felszín alatti víz és a közvetlen környezete között
13.3.2 Áramlás: a szisztematikus szállítás és elosztás mechanizmusa
13.4 A felszín alatti vizek által előidézett jelenségcsoportok
13.4.1 Hidrológiai és hidraulikai
13.4.2 Kémiai és ásványtani
13.4.3 Növénytani jelenségek
13.4.4 Talaj- és kőzetmechanikai, geomorfológiai jelenségek
13.4.5 Szállítási és felhalmozódási jelenségek
13.5 A felszín alatti vizek megcsapolódásához köthető jellegzetes jelenségek részletes bemutatása
13.5.1 Elsődleges és másodlagos jellemzők kiáramlási területek esetében
13.5.2 Megcsapolódási jelenségek a hidrogeológiai környezet függvényében
13.6 Ellenőrző kérdések
13.7 A fejezetben felhasznált irodalmak

A hidrogeológiai körülmények leírásához, értelmezéséhez, előrejelzéséhez és ellenőrzéséhez ‒ ahogyan már utaltunk rá ‒ egy elvi keretrendszert használhatunk, amely a fizikai és kémiai paraméterek két csoportjából áll, ezek a „hidrogeológiai környezet” és a "felszín alatti vízrezsim" (Tóth, 1970). E két paramétercsoport között ok-okozati összefüggés áll fönn. A környezet és a vízrezsim kvantitatív kapcsolatban állnak egymással. Valamennyi rezsim paraméter matematikailag kifejezhető a környezeti elemek függvényeként. Ez lehetővé teszi a felszín alatti vízrezsim kiértékelését, ha a környezeti viszonyok ismertek, illetve fordítva, a kőzetvázra és a többi környezeti elemre vonatkozó következtetés is levonható a rezsim tulajdonságok ismeretében. Mi ezeknek a jelentősége? A 11. fejezetekben megismerkedtünk az elemi és a kis vízgyűjtő medence fogalmával és áramképével. Elmondtuk, hogy a valós medencék áramképe, vízrezsime ezekéhez képest jóval összetettebb és visszavezethető a hidrogeológiai környezet elemeire.

13.1 A hidrogeológiai környezet

A hidrogeológiai környezet a morfológiai, geológiai, klimatikus paraméterek koncepcionális rendszere, amelyek meghatározzák egy adott terület felszínalatti vízrezsimjének legfontosabb jellemzőit (Tóth, 1970). A hidrogeológiai környezet három komponense a domborzat, geológia és a klíma. Ezeket a komponenseket számos paraméter alkotja.

A domborzat esetében a mélyedések, lejtők, magaslatok alakja és mérete, és a geomorfológiai elemek tájolása, gyakorisága fontos. A domborzat szolgáltatja a víz mozgatásához szükséges energiát, az áramlási tartomány határainak kialakításával meghatározza az áramlást létre hozó energia eloszlását.

A geológiai paramétercsoportban a kőzetek oldható ásvány tartalma és a különböző permeabilitású kőzettestek típusa, természete és geometriája (azaz a rétegzettség, lencsésség, vetők, repedések, karsztosodás, anizotrópia foka) játszik meghatározó szerepet. A geológia képviseli a tározó közeget és a lehetséges áramlási pályákat, amelyektől az áramlás intenzitás, sebesség lokális mintázata, valamint a tározott víz mennyisége és eloszlása függ. Ezen felül meghatározza a vizekben oldott kémiai alkotókat, illetve a kompakció, kompresszió vagy hő által lokális vagy regionális enegiaforrás lehet.

A klíma paraméterei közé tartozik a hőmérséklet, a csapadék mennyisége, típusa, évszakos eloszlása és a potenciális evaporáció. A klíma alapvetően a terület vízmennyiségét és eloszlását határozza meg.

Ezeknek a paramétereknek a természetben szinte végtelen számú kombinációja létezik, amelyek különböző módon hatnak az adott terület felszín alatti áramlási rendszerére és a felszín alatti víz áramlásához köthető jelenségekre.