3.3. Különleges kiállítási színhelyek

A múzeum szót hallva épületekre gondolunk. Ebben a részben azonban szakítanunk kell ezzel az elképzeléssel, ahogyan kiléptek az építészeti térből az utcamúzeumok létrehozói is. (Ilyen volt az „Utcaképek, 2012” című rendhagyó tárlat). A múzeumi kiállításokon gyakran láthatunk utcarészletet, amely egy, a bemutatott tárgyak szempontjából fontos földrajzi helyszínt idéz fel. A 10. Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonjában a Budapestre érkező kínai bevándorlók város-használati módjait feltáró kutatások eredményeit tükröző installációk, fotók és „utcahasználati tárgyak” töltötték meg. Az utcaművészet (street art) alkotásai a nagyvárosokban megszokott látványosságnak számítanak. Ezek közé tartoznak a hazánkban is igen népszerű Banksy konceptuális graffiti munkái vagy a magyar Gerber Pál villamoson, hídfőkön vagy házak falán kiállított képzőművészeti üzenetei is. Új jelenség és múzeumi bemutatást kíván a nagyvárosi régészet, amely a városi környezet érdekes, jelentésteli részleteit mutatja be.[9] A projektet 2010 nyarán a Holdudvarban, egy szabadtéri szórakozóhelyen (úgynevezett romkocsmában) mutatták be, ahol a kiállítóhely maga is a kutatás része lehetett.

színes poszter kopott falon.

3.38. kép: A Nagyvárosi régészet projekt kiállítása, Holdudvar, 2010

A nem múzeumépületben megrendezett kiállításoknak lassan egy évszázados múltja van. Különleges helyszínnek számítanak, bár részéleteikben a múzeumi kommunikációt idézik az autóbuszokban megrendezett, mobil kiállítások. Ilyen volt a Néprajzi Múzeum által koordinált Etnomobil 2.0 projekt[10], egy lakókocsiban utazó kiállítás, amely tizenhét hazai múzeum együttműködésével jött létre. Célja a mozgás és a kultúra kapcsolatának bemutatása mai tárgyakkal és történetekkel. Ha felszállnak a buszra, a látogatók maguk is gazdagíthatják a bemutatót történetekkel, saját, a mozgáshoz, helyváltoztatáshoz kapcsolódó tárgyaival vagy helyszíni alkotásokkal. A Petőfi Irodalmi Múzeum már több kiállításhoz készített autóbuszos tárlatot, amely az országban és a határon túl is ízelítőt nyújt a nagy időszaki kiállítás témáiból. A Nyugat 100 busz a folyóirat jubileumi kiállításához, a „Nyelvet öltünk” című pedig a Kazinczy-évfordulóhoz kapcsolódott.[11] Mindkettőt több ezer látogató kereste fel országszerte – köztük sok olyan, aki először találkozott múzeumi kiállítással.

kék városi busz, oldalán hangjegyek és felirat.

3.39. kép: Az Erkel Ferenc – kiállítás mobil kiállítóhelye. Petőfi Irodalmi Múzeum, (PIM), Budapest. (Fotó: Gál Csaba, Petőfi Irodalmi Múzeum)

Az előzőképen látott busz belseje, opera színpaddal.

3.40. kép: Az Erkel Ferenc – kiállítás mobil kiállítóhelye, a busz belseje. Petőfi Irodalmi Múzeum, (PIM), Budapest. (Fotó: Gál Csaba, Petőfi Irodalmi Múzeum)

A rendhagyó színhelyeknek éppen ez a varázsa: barátságos (és rövid) ismerkedési lehetőséget kínálnak egy patinás intézménnyel, amely sajnos sokak számára az elavult tudás és az unalmas időtöltés szinonimája. Ha azonban az utcán vagy egy parkban találkoznak vele, a műfaj már nem is tűnik olyan életidegennek. Hát még, ha egy tavon, csónakázás közben nézhetünk szobrokat! Művészeti kiállítás egy tavon? Aki ezt hallja, valószínűleg egy olyan, a vízen lebegő építményt képzel el, amelyben képeket, szobrokat láthatunk, az ablakokon becsillogó vízzel a háttérben. Ennél sokkal izgalmasabb az Art on the Lake (Művészet a tavon) kiállítás, amelyet már két alkalommal rendeztek meg a Városligeti tóban és környékén. A 2011-ben másodszor megrendezett tárlat[12] ötletgazdája és kurátora Jerger Krisztina volt. A 35 ezer négyzetméteres vízfelületen elterülő kiállítás az Európai Unió első magyar elnökségi periódusának egyik jelentős rendezvénye volt, amelyre huszonöt alkotó kapott meghívást az Unió tagállamaiból, köztük Magyarországról is. Új alkotások és „vízre adaptált” művek lebegtek a Városligeti tavon, háttérben a magyar állam ezer éves fennállását ünneplő különös épület-mozaikkal, a történeti emlékek részleteiből összeszerkesztett Vajdahunyad várral. A látogatók nemcsak a tavat átszelő hídról és a parti sétányról, hanem az eseményre készült, formatervezett csónakokból, délelőtt 10 órától este 10 óráig közvetlen közelről is megcsodálhatták az alkotásokat. Változó térben, más és más fényviszonyok mellett, a víz illatát érezve olyanok is „sétáltak” a kortárs szobrok és installációk között, akiket egy galériában rendezett modern szobrászati tárlat vajmi kevéssé vonzana.

3.41. kép: Art on Lake: a városligeti környezet és a művek, csónakázó látogatókkal. (Fotó: Gyuricza János, a kép a művész Pinterest oldalán látható.)

Vannak olyan kiállítások is, amelyek az évnek csak egy szakaszában, vagy csak egyetlen napig láthatók – máskor hivatalként, színházként vagy éppen családi otthonként működnek. Évről évre megrendezik a „Budapest 100” akciót, a napot, amikor legalább százéves budapesti házak látogathatók. Nemcsak a lépcsőház és az udvar fogadja egy napig a főváros közelmúltja iránt érdeklődőket, hanem a lakásokba is be lehet pillantani. Megnézhetjük például Róth Miksa szecessziós üvegablakait egy Andrássy úti palotában, verkli hangaira kapaszkodhatunk fel egy gangos bérház padlására, ahol poros ládák őrzik ma is az elfeledett lakók itt feledett holmijait. A tárlatvezetők gyakran maguk az ott lakók, akik büszkén ismertetik hajdani híres lakótársuk életművét és felhívják a figyelmet mindarra, ami az eredeti épületből szépen fennmaradt.

Régi városi épület árkádos homlokzata..

3.42. kép: A Budapest 100! című projektről készült video első képe.

Ma már egyáltalán nem szokatlan egy olyan tudományos gyűjtemény, ahol szinte mindegyik kiállítási tárgy egyben kísérleti eszköz is. A „tudományos játszóház” (science center) sokszor már elhelyezésében is rendkívüli: egy használaton kívüli gyárépületbe került (mint a ma már másutt látható budapesti Csodák Palotája), egy rakparton áll (Exploratorium, San Francisco), [13] vagy új, a kiállításhoz illően futurisztikus épületben helyezkedik el (Ontario Science Centre, Toronto).[14] A tudományos eredmények alapját képező ismereteket és a lehetséges következményeket egyaránt érzékeltető, a „jövő múzeumának” is felfogható létesítmények sokat tehetnek a természettudományos kultúra beépítéséért a köz-műveltségbe (szerk. Palugyai, 2013). Az épületek közös sajátossága a hatalmas, egybenyitott belső tér, amely – a múzeumokban szokatlan módon – egyáltalán nem törekszik egyetlen látogatói útvonal sugalmazására, hanem szabadon engedi barangolni a látogatót. A kortárs német muzeológia jeles képviselője, Michael Fehr szerint ez az ideális kiállítótér és megismerési módszer.

„Egy olyan múzeumot képzelek el (…), amely nem bejárható történelemkönyvként funkcionál, hanem amelyben a látogatók – éppúgy, mint a művészeti alkotások szemlélésénél, produktív viszonyba kerülnek a kiállítási tárggyal, még annak az árán is, hogy eleinte sok dolog idegen és érthetetlen marad, és először csak akkor értik meg, ha átrágták magukat a gyűjteményen, úgy, ahogy azt maguk a tudósok teszik.” (Fehr, 2012, 254. old.)

Különleges helyszíneknek számítanak azok a műemlékek is, amelyeket nem eredeti funkciójuknak megfelelően állítanak helyre, hanem épület-héjuk és a belül megrendezett kiállítás kétféle műemléki üzenet hordozója. A pécsi Cella Septichorához[15]érve egy ókori katakombát láthatunk, a belső térben viszont a korra jellemző életmód és művészet kiállítása fogad. A múzeumépítész feladata itt az, hogy az eredeti funkciót érzékeltetve adjon új kereteket az új rendeltetéshez.

Régi templomépület alaprajza.

3.43. kép: Bachmann Zoltán: Cella Septichora, Látogatóközpont alaprajza. A Pécs kulturális örökségét bemutató portál (Pécsörökség.hu) képe.

„Bachman épülete a múlt átélhetőségének nehézségeit egyetlen pillanatra sem tagadja, nem becsüli alá annak az időutazásnak a jelentőségét, amelyet a sírkamrák közé érkező látogatónak meg kell tennie. A betonkapu mögötti sötét folyosón át a fényekkel teli, üvegtetővel megvilágított térbe lépő látogatónak alkalma nyílik arra, hogy megértse: egy pillanatra a holtak birodalmába ér, amikor átlép a múlt kapuján. S ezt a határátlépést Bachman bármiféle külsődleges díszítés, vagy geg használata nélkül, a térrel magával éri el.” (György, 2007e)

Régi épület romos falai között berendezett hangversenyterem.

3.44. kép: Bachmann Zoltán: Cella Septichora. Épületbelső. (Fotó: Gyimesi Imréné Berzsenyi Eszter. Forrás: http://www.panoramio.com/photo/20898197.)

A kiállítótér tehát maga is kommunikációs eszköz. Tulajdonosa és használói változnak, de az épület üzenetét nem hagyhatják figyelmen kívül. Az alábbi feladat megoldásával átélheti, milyen kihívásokat jelent a múzeumi tanulás szakembere számára az épület birtokba vétele.



[9] A Tökmag Gruppo (Budha Tamás és Tábori András) és Rácz Miklós Nagyvárosi régészet című projektje 2010-es, a Holdudvarban megtartott kiállításának ismertetője. A 2011-es, a Laborban (az egykori Stúdió Galéria budapesti, Képíró utcai kiállítóhelyén, melyet ma a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány üzemeltet) megrendezett kiállítás ismertetője.

[10] A Néprajzi Múzeumaz Etnomobil 2.0-ról.

[11] A Petőfi Irodalmi Múzeum Nyugat 100 buszáról: http://www.pim.hu/object.318f68ec-f325-4826-84cd-25aaa0f26f36.ivy és egy beszámoló a Nyelvet öltünk! című kiállítását szállító buszának szegedi látogatásáról, a köré szervezett nyelvművelő programokkal: http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/pentek-nyelvoltogeto-pim-busz.html

[12] Az első Art on Lake kiállításon, az ezredfordulón, 22 magyar alkotó szerepelt, a 2011-es tárlaton 20, az Európai Unió országaiból – köztük hazánkból – származó alkotó egy-egy művét lehetett látni. A 2011-es kiállítás honlapja: http://www.artonlake.hu/. Fitz Péter, a Fővárosi Képtár igazgatója, Jerger Krisztina művészettörténész és kiállítás-rendező, valamint dr. Alexander Tolnay, független kurátor 2008–2011 között hozták létre a rendhagyó tárlatot.

[13] Wikipédia bejegyzés, amely listázza az európai és amerikai tudományos-technikai múzeumokat és science center-eket (tudományos játszóházakat): http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_science_museums

[14] Ontario Science Centre, Toronto, Kanada, a tanároknak szóló, „Tantervi kapcsolatok” (Curriculuim Connections) honlaprész: http://www.ontariosciencecentre.ca/School/Resources/Teacher/#curriculum

[15] Cella Septichora, Pécs: fejlesztés alatt álló (2013 május) digitális vezető: http://septichora.hu/