4.2 Kiállítás-rendezés, mint szellemi alkotás: gyűjtemény és kiállítás (Kárpáti Andrea)

„A valódi utazás nem az, amikor új tájakat fedezünk fel, hanem az, ha új szemmel nézzük az ismerős vidéket.” Marcel Proustnak ezzel a gondolatával kezdődik John H. Falk „Identitás és látogatói élmény” című kötete (2009). Falk ebben a kötetben a látogatók megismerésének fontosságáról ír, hogy számukra érthető és hatásos kiállításokat tudjunk rendezni. A kiállítás alkotóinak meg kell tanulni új szemmel – a látogatók igen változatos csoportjainak tekintetével – nézni a jól ismert alkotásokra. A műben közölt kutatásokra könyvünk 8. fejezetében még visszatérünk, most azért idézzük ezt a nyitó gondolatot, mert a múzeumok állandó és időszaki kiállításaival kapcsolatban is relevánsnak tűnik. Az időszaki kiállítás gyakran valóban a gyűjtemény új szempontú számbavétele, hiszen még a vendég-művekben bővelkedő tárlaton is vannak fontos, helyben őrzött alkotások. De ha egyetlen saját mű sem kerül be a vándorkiállítás anyagába, akkor is arra kényszerít a múzeum falai közé érkező kollekció, hogy új szemmel nézzük azt, ami már korábban is ott volt, ami körbeveszi, és ez által értelmezi, értékeli az új, időlegesen jelen való kiállítást. Az állandó és időszaki kiállítás közötti kapcsolat tehát a múzeum küldetésében és arculatában keresendő.

Fal kiállító teremben: keretezett képek, falra írt szövegek, számítógép képernyők.

4.6. kép: DesignLab: Designing the Future. (Tervek a jövőnek). Alcím: Kreatív együttműködés a SeymourPowell céggel és a V and A oktatási programjaival. Időszaki kiállítás, a világ egyik legjelentősebb iparművészeti gyűjteményében, a londoni Victoria and Albert Museum-ban, 2011-ben. (Fotó: Kárpáti Andrea)

.

Szöveg és rajzok.

4.7. kép: Az ötletelés bemutatása folyamatábrán. Victoria and Albert Museum, London, 2011. (Fotó: Kárpáti Andrea)

A múzeum állandó kiállítása – az a bemutató, amely legalább öt, de néha ennél jóval több éven át változatlanul vagy csekély módosításokkal várja a látogatókat –, olyan, mint egy névjegy: jelzi, milyen kötődésű és presztízsű helyen járunk. Főművek, ritkaságok, saját leletek, jelentős adományok – az állandó kiállítás pontosan behatárolja a múzeum helyét az országban, a régióban és a világ múzeumai között. A gyűjtemény legalább fele mindenütt a raktárakban várja, hogy egy-egy időszaki kiállításon – általában 4–6 hétig, de néha csak egy hétvégén át, vagy egyetlen múzeumi éjszakára megrendezett tárlaton végre ráterelődjön a figyelem. Az állandó és időszaki kiállítások együtt adják a múzeum tudományos és társadalmi kommunikációjának tartalmát.

Szöveg és rajzok.

4.8. kép: DesignLab: Designing the Future. (Tervek a jövőnek). Az ötletelés bemutatása jegyzetekkel kiegészített ábrán. Victoria and Albert Museum, London, 2011-ben. (Fotó: Kárpáti Andrea)

Susan Pearce angol múzeumtörténész szerint a kiállítás éppúgy történeti jelenség, mint mindazok a szellemi képződmények, amelyeket a kiállítások bemutatnak (Pearce, 1999). Egy kiállítás, amely megnyitásakor erős kritikai indulatokat váltott ki, vagy lelkesedést, meghatottságot keltett, egy évtized múlva már senkit sem érdekel. Azt mondják róla, elavult: irreleváns tartalmakat közvetít egy meghaladott kommunikációs kultúra jegyében. Igen kevés olyan állandó kiállítás van, melyet ne rendeznének időnként teljesen újjá, egy új koncepció jegyében, megváltoztatott terekben, legalább részben új tárgyakkal és szövegekkel. A „Ki vagyok én? Nem mondom meg!” című Petőfi-kiállítás a róla elnevezett budapesti múzeumban (melyről Kómár Éva ír könyvünk utolsó részében) jó példa arra, hogy nem szentségtörés modern, életteli értelmezést adni egy klasszikus életműnek. A Magyar Természettudományi Múzeum ebben a fejezetben elemzett, és könyvünk utolsó részében, Bajzáth Judit tollából, esettanulmánnyal is bemutatott új állandó kiállítása a korszerű tudományos eredmények megjelenítésének igényével rendezte át igen sikeres korábbi bemutatóját. Ludwig Múzeum időről időre áttekinti raktárait, és a kurrens művészeti irányzatok és viták szellemében újraválogatja állandó kiállításának egészét vagy egy részét.

Múmia üveg fedelű tárlóban.

4.9. kép: Múmiák. A Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása: részlet a kiállításból. Ez az időszaki kiállítás a múzeumban folyó tudományos munkát mutatta be látványosan, sokféle kommunikációs csatorna összehangolt működtetésével. A fotó a kiállítás weboldaláról származik. Budapesti Múmia Projekt.

a kép egy, a Természettudományi Múzeum tetőterében található dolgozószobát mutat, egy múmia arcrekonstrukciójával.

4.10. kép: Múmiák. A Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása: kiállítási blog illusztrációja.

Tudományos kísérlettel kapcsolatos fotó dokumentumok: számítógépen mérési eredmények, kutatók múmia körül, kutató számítógépes képet tanulmányoz.

4.11. kép: Budapesti Múmia Projekt. A Szépművészeti Múzeum „Múmiák” című időszaki kiállítása: tudományos eredményeket bemutató weboldal részlete: a kiállításhoz kapcsolt tudományos ismeretterjesztés

A Szépművészeti Múzeum ókori tárlatait az új, részben saját régészeti expedíciókból származó leletek és tudományos felfedezések fényében rendezték át, igen népszerű időszaki kiállításai pedig új műfajt teremtettek a magyar múzeumi kommunikációban: a kulturális reklám magas színvonalú alkotásait hozták létre. (A témáról szóló, már említett Múzeumcafé folyóiratszám beszédes címe: Cézanne – Sztárkiállítás és mindennapi múzeumi munka, 2012)

Az állandó kiállításon áthaladva érhető el az időszakos bemutató. A gyűjtemény így értelmezi a vendég kollekciót vagy a saját, időszakos válogatást. Ha az időszaki kiállítás nem éri el az állandó bemutató színvonalát, a hatás átsugárzik és az egész gyűjteményt leértékeli. A fordítottja gyakoribb: egy ügyesen megszerzett és nagy médiafigyelem mellett, értőn honosított vándor-tárlat jót tehet az intézmény meg- és elismertetéséért. Jó példa erre a kiváló kortárs gyűjteményéről és tudományos szenzációnak számító, a közönség körében is népszerű bemutatóiról ismert debreceni MODEM helyett adott a „profilidegen” Leonardo-rajzok és makettekben kiállított találmányok bemutatójának. Az esemény ikonikus alkotása volt egy média- és közönségcsalogató, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt hatalmas jelentőségű mű: a Leonardo tervei alapján készült, lovat ábrázoló szobor, amely az eredeti tervnek megfelelő, monumentális méretben került kiállításra. A mű hazai vonatkozása, hogy Leonardo egy lovat és lovasát ábrázoló át kisplasztikáját a Szépművészeti Múzeum őrzi.[18]

Ló fényes fekete anyagból készült óriási szobra épület előtt.

4.12. kép: Leonardo terve alapján készült lovas szobor a debreceni MODEM előtt, 2007Forrás_ www.hotdog.hu

Néha előfordul, hogy a valamikor saját, karakteres gyűjteménnyel és ehhez illő kulturális misszióval rendelkezett gyűjteményből csak az épület marad. A tárgyak más múzeumba kerülnek, a falakon belül pedig megkezdődik egy új hagyomány kialakítása. Hogy ez egyáltalán nem könnyű, mutatja a tavaly százéves jubileumát ült Ernst Múzeum példája. Az alapító, Ernst Lajos portrékat gyűjtött és állított ki, a nemzeti identitás gazdagítása céljával:

„… egyszerre otthont adni a múltnak, a gyökereknek, és bemutatni a jelent, a modern, európai színvonalú magyar művészetet. (…) Meg van adva a keret, a szellem, mely eddig is vezetett a gyűjtésben és vezetni fog: összegyűjteni, mindazt, ami a magyar kultúrának emléke, hogy az ifjúság megtanulja múltját megbecsülni, hogy a jövőjét szolgálhassa.” (Ernst Lajost idézi Vágvölgyi Busi, 2012, 70. old.)

Az évfordulóra az Ernst gyűjtemény egy részének rekonstruálásával tisztelegni nem illeszkedett volna a kiállítóhely kortárs művészeti programjába, és nem is adott volna többet, mint egy, Ernst korában fontos üzenet, a „híres magyarok”-tematika felmelegítését, a „gondolatok múzeumát”. A gyűjtemény vezetése azonban sikeresen megtalálta azt a formát, amellyel tiszteleghetett a múzeumalapító mecénás előtt, miközben saját modern művészet-bemutató szerepéből sem lépett ki: a korábban már említett, „Tükör által homályosan” című, jelentős kortárs művészek portréit bemutató, nemzetközi tárlattal ülte meg a százéves évfordulót. A jó időszaki kiállítás ugyanis szorosan kötődik anyaintézménye missziójához, de ez a kötődés nem bénító gúzs, inkább szellemi összetartozás. A múzeum történetéhez képest elenyészően rövid ideig tartó időszaki kiállítás akkor hatásos, ha nem tűnik ideiglenesnek, a múzeumra erőszakolt függeléknek.

törött üveg mögött felirat: Tükör által homályosan.

4.13. kép: Ernst Múzeum: A Tükör által homályosan c. kiállítása (2013) honlapjának a kiállítás tartalmát és hangulatát remekül kifejező képe. Forrás: a kiállítást beharangozó hír a múzeum oldalán

Az alábbiakban felsorolunk néhány, az interneten jól megismerhető (mert kiváló kommunikációval kísért) időszaki kiállítást, amelyek gazdagítják, frissítik, árnyalják a múzeumról alkotott képünket, ahol megrendezésre kerültek:



[18] „Az igazi da Vinci”, a debreceni MODEM kiállítása, 2007. augusztus 16 – november 30.