4.3 A tudományos eredmények lefordítása közérthető, kiállítási nyelvre (Vásárhelyi Tamás)

A tudományos kutatásnak része az eredmények közzététele, hiszen így értesül erről a többi kutató, így teszik az eredményt hozzáférhetővé, ellenőrizhetővé. A kutatók közzétételkor a többi kutatóval kommunikálnak, akikkel – még ha anyanyelvük más is – bizonyos értelemben egy nyelvet beszélnek. A tudományos nyelvezet tömör, szűkszavú, lényegre koncentráló. (A leíró állattanban ez odáig ment, hogy az angolban általánosan használt létigét is szinte teljesen mellőzik.) De nemcsak a nyelv, hanem a fogalmak és értelmezésük is ismert minden résztvevő számára, így az érvelés vagy leírás egyszerűsödik, csak a lényegre, csak az újra szorítkozhat.

A tudományos kommunikációban is használnak számos olyan eszközt, ami a mondandót lerövidíti, megértését könnyíti, esetleg kiegészíti. Ilyen eszköz például a szakkifejezések (terminus technicus-ok) használata[19]. Ilyen a rövidítés, például hogy a periódusos rendszerben az elemeket csak betűkódjuk képviseli (pl. a foszfor jele P), számos hosszú nevű vegyületet betűkombinációval említenek (pl adenozin-trifoszfát = ATP, ribonukleinsav = RNS). A matematikai, kémiai képletek, a bennük szereplő sajátságos jelekkel együtt, hosszú szövegeket helyettesítenek. A molekulaszerkezeti ábrák, gráfok összefüggések megértését segítik a vizualizációval. A grafikonok (pl. vonalas, oszlop, kör, sugár) adatsorok összefüggésének megértésére szolgálnak. Sok adat, többféle adatsor egyidejű ábrázolása már bonyolítja az ábrát. A bemutatott példánál sokkal bonyolultabb grafikus ábrázolásokat is kidolgoztak a különböző tudományterületek kutatói, és egymás ábrázolásait sem feltétlenül értik. A tudományos folyóiratok cikkeiben mindezeket az eszközöket viszonylag visszafogottan, fekete-fehérben használják. Konferenciákon egyre terjed az a módszer, hogy az eredményeket úgynevezett posztereken mutatják be. Ezek plakátszerű, utcai plakát méretű lapok. Ezeket minden kutató maga állítja elő, és itt megengedett, sőt, ha a nagyobb konferenciákon egy időben bemutatott poszter-erdőre gondolunk, akkor megértjük, hogy előnyös is a figyelemfelkeltő, vizualizáló eszközök (nagyméretű, színes, geg-es cím, színek, többféle betűméret, fényképek, grafikonok, ritkán a 3. dimenzió, kisebb tárgyak) használata.

a négy ábra négy számérték különféle grafikus megjelenítési lehetőségét mutatja.

4.1. ábra: Ugyanazon értékek grafikus ábrázolása négyféle módon (csak a módozatok illusztrálására). Fent vonalas és oszlopgrafikon, lent kör- és sugár-diagram.

a képek három különböző stílusú tudományos posztert ábrázolnak.

4.14. kép: Tudományos konferenciákon kifüggesztett poszterek három stílusváltozata: hagyományos, sok szöveggel; látványosságra törekvő, kissé modoros a szövegdobozok és a betűtípusok tekintetében; szinte csak figyelemfelkeltést szolgáló (a honlapra csalogat). (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

Mi a helyzet akkor, ha a kutatók a laikus közönségnek készítenek kiállítást? Gyakori eset, hogy használnak szakkifejezéseket, rövidítéseket, képleteket, bonyolult grafikus ábrázolásokat. Ennek két oka is lehet. Egyrészt magától értetődően használják ezeket, hiszen számukra ez a természetes kommunikáció, és nem gondolnak arra, hogy ezt az emberiségnek csak egy törpe kisebbsége érti. Másrészt azért élnek például a latin-görög alapú kifejezések használatával, mert azoknak a magyar megfelelői (ha egyáltalán vannak), nem felétlenül jelentik ugyanazt. Sok kifejezést csakis azért fordítottak magyarra, hogy ismeretterjesztő céllal használják őket, és a magyar definiálásuk eleve leegyszerűsítéseket tartalmazott, ezért ezeknek az alkalmazásától is idegenkednek kutatók[20].

Pszichológiai vizsgálatok szerint laikus hallgatóság tudományosabbnak, megbízhatóbbnak ítélte azt a kutatót, aki előadásába idegen eredetű szakkifejezéseket is kevert, még ha nem is értették ezeket – akkor, ha ezt mértékkel tette. Mindkét másik esetben, ha a szövegben hemzsegtek az érthetetlen szakszavak, és ha mindent lefordítottak a számukra közérthető kifejezésekkel, az előadást és magát a kutatót is hiteltelenebbnek ítélték. Ezen túl, sok tudományos kommunikációs eszköz azért átment a köztudatba, hiszen az előzőekben említett példák a középiskolás tananyagban szerepelnek, grafikonok (gyakran nem száraz, hanem színekkel, viccel ábrákkal „oldott” grafikonok), valamiért felkapott kifejezések (DNS, GMO) még bulvárlapokban is szerepelnek.

a kép egy kiállítási szövegpanel részletét mutatja.

4.15. kép: A tudományos kifejezések használatának látogatóbarát és nem látogatóbarát használata, avagy miért lenne közérthetőbb a fluidum, kontaktmetamorf, illetve érctelér szó, mint a hidrotermás (előbbieket nem fordítja le a szöveg, utóbbit igen). A kiállítási szövegírókra gyakran nagy nyomás nehezedik. (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest) (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

az ábrán a fenti négy számérték grafikus megjelenítésének a laikusok számára vonzóbb külalakú módozatai láthatók.

4.2. ábra: A korábbi grafikonok két látványosabb, figyelemfelkeltőbb változata: úgynevezett „torta” és kúpdiagram.

Ezért hát tudományos eredményeket bemutató kiállításokban – ha azokat szeretnénk elérhetővé, hozzáférhetővé, érthetővé, befogadhatóvá tenni a laikus közönség számára is – a lehető legdidaktikusabban építsük fel a mondanivalót, egyszerű nyelvet használjunk, amit csak lehet illusztráljunk is, és mértékkel, de használhatjuk a tudományos kommunikációnak alkalmazott formáit. Nehéz mondanivaló esetén különösen fontos, hogy figyelemmel legyünk a látogatók különböző tanulási stílusára (Kárpáti 2011, Black, 2005), lehetőleg többféle stílusú látogató számára is kínáljunk megfigyelni, kipróbálni, megérteni, emésztenivalót (pl. Puczkó-Rátz, 2000, 5. fejezet). Mindenképpen érdemes a figyelemfelkeltés különféle lehetőségeit mérlegelni és használni.

a fotó olyan megoldást mutat, ahol a rovarok sokszínűségét humorral fűszerezve mutatják be.

4.16. kép: A humor segíthet a nem könnyű, vagy nem vonzó témák feldolgozásában. Ismert reklámszlogenre utaló szöveg, a rovarok sokszínűségére utal (olaszul Insetta = rovarok) (Róma, Állattani Múzeum). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A fotó kockás abrosszal leterített asztalon ételmaradék felé mászó hatalmas csótányt mutat.

4.17. kép: Humor és komolyság. A különböző rovarok eltérő táplálkozását bemutató kiállításrész, avagy a csótány számára terített asztalra kenyérmorzsa kerül (Magyar Természettudományi Múzeum). A kockás abroszra tett centiméter-skála a tudományos igény jele. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép fehértől a feketéig, narancssárgától türkiz-zöldig terjedő színskálát mutat, kitömött madarak segítségével.

4.18. kép: Madarakat a legritkább esetben mutatnak kiállításon „bőrbe tömve”, azaz a praktikus gyűjteményi elhelyezés céljainak megfelelően preparálva. Itt azonban ez a megoldás alkalmas arra, hogy a színskála érvényesüljön, más ne vonja el a figyelmet (Állattani Múzeum, Koppenhága). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A következő ábrákon az állatok testfelépítését, illetve a kiállításon látható állatpreparátumok készítését különböző didaktikus módszerekkel ábrázoló külföldi kiállításrészleteket mutatunk be.

a képek két bizarr állatpreparátumot mutatnak.

4.19. kép: Bizarr állatpreparátumok. Balra: teknős koponyája és végtagcsontjai, a páncéljában természetes helyzetben elhelyezve. Jobbra: az emlőspreparálás folyamata egyetlen bizarr mókuspreparátumon keresztül bemutatva. (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

a képek állatpreparátumok két különböző kiállítási módját mutatják.

4.20. kép: Több példányos „beavató” kiállításrészletek: olyasmit tudunk meg belőlük, amire nemigen gondoltunk volna. Balra: egy sor preparátum – a lenyúzott bőrtől a róka gipsz-testén át az elkészült remekműig – mutatja, hogyan „tömik ki” az emlősöket. Jobbra: a félbe vágott teknős esetében jobban látszik a gerincoszlop és a csontok kapcsolata a páncéllal. (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

a képek egy kiterjesztett szárnyú ragadozó madarat és annak hasonló testtartásban álló csontvázát mutatják.

4.21. kép: Az érdekes, átbillenő tükörrel operáló vitrin azt mutatja, milyen kicsiny testet mekkorára nagyít fel a tollazat. Ugyanannak a madárfajnak két különböző preparátumát látjuk (Koppenhága, Állattani Múzeum). (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

Kiállított tárgyak jelentését gyökeresen megváltoztathatja a környezetük, esetleg egyetlenegy melléjük állított egyéb tárgy. Sokszor ez az eljárás hosszú szövegek helyett frappánsan magyaráz valamilyen jelenséget vagy kapcsolatot. Ilyen megoldásokat mutatunk a következő néhány ábrán.

a kép olyan kiállításrészletet mutat, amelyben kiegészítő tárgy segítik a mondanivaló megértésében: egy kövület mellett az eredeti repülő őshüllő színes rekonstrukciója van.

4.22. kép: A lapos, színtelen kövület révén megőrződött állat szinte megelevenedik, ha a rekonstrukciója is mellette van (Jura Museum, Eichstaett). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy kukásedény iránt kíváncsiskodó rókát mutat.

4.23. kép: A városokban egyre gyakrabban megjelenő rókát hogyan lehetne jobban közel hozni a látogatóhoz, mint azzal a jelenettel, amint a szemetesben kutakodik. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép „korabeli” öltözékek mellett munkáscsizmát, fényvisszaverő mellényt, fejvédő sisakot mutat.

4.24. kép: A néprajzi múzeum (Ljubljana) régi ruhadarabjainak új értelmet ad a modern munkaruha és sisak melléjük helyezése. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy megrágott fatörzs mellett felegyenesedve álló hódot mutat.

4.25. kép: Önmagában a hód is, az általa megrágott fa is érdemes kiállítási bemutatásra. Így azonban egymást is értelmezik. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A különféle érzékelési, észlelési és a megértést, tudatos megismerést, tanulást segítő didaktikai megoldásoknak se vége, se hossza. A múzeumok nagyon kreatívan keresik az új, eredeti ötleteket, lehetőségeket, illetve sokszor rajtakaphatók, hogy másolják egymás megoldásait. Az élettelen természet néhány jelenségét bemutató, kreatív megoldásokból adunk ízelítőt a 4.23.-4.26. ábrán.

a kép geológiai kiállítás részletét mutatja. A padló hasított, durva felületű terméskővel van burkolva.

4.26. kép: A természetes kőzetből hasított padlólapok egyenetlenek, rajtuk járva jobban beleéljük magunkat a kőzettan témájába. (Természettudományi Múzeum, London.) (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép két vitrint mutat: az egyikben újságtorony, a másikban geológiai rétegződést jelző példány van.

4.27. kép: A földtörténeti múltban egymás fölé rétegződött maradványok kormeghatározó szerepét könnyebben értjük a bemutatott újságtorony segítségével: itt is a régebbi lapszámok vannak lejjebb (Természettudományi Múzeum, London). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy poros autót mutat, sárga csíkos útlezáró korlát mögött.

4.28. kép: A vulkánkitörések emberek számára néha katasztrófát jelentenek. Ezt könnyebb átélni, ha közvetlen közelről látjuk a hamuval lepett kocsit, amit az utasok nyilván menekülés közben hagytak ott nyitott ajtóval, égő lámpával (Természettudományi Múzeum, London). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy szatócsbolt belsejét mutatja, az előtérben lévő bevásárlókocsiban képernyőt helyeztek el.

4.29. kép: Egyszer egy földrengés hatását egy vegyesbolt biztonsági kamerája rögzítette. A múzeumban berendezték ugyanazt a vegyesboltot. A bevásárlókocsiban elhelyezett monitoron látjuk a biztonsági kamera képeit, és amikor ott a konzervek táncolni kezdenek, itt is megmozdul a szoba, a látogató a talpán keresztül is, a csörömpölés által is érzékeli a földrengés hatását, és valamelyest megéli az élményét (Természettudományi Múzeum, London). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a két ábrán két kiállítási panel látható, hatalmas kérdőjellel jelzett kérdésekkel.

4.30. kép: A kérdések alkalmasak arra is, hogy kíváncsiságot ébresszenek, és arra is, hogy vezessék a látogatók figyelmét. A londoni Természettudományi Múzeum dinoszaurusz kiállítása nagyon didaktikus módon épült fel, kérdésekkel és gazdag leletanyag, illetve magyarázatok révén adott válaszokkal vezet végig a hatalmas termen. (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

a kép régi vasalót mutat, melyre kérdéssel hívják fel a figyelmet.

4.31. kép: Hazai jó példa a kérdés használatára, megtoldva azzal, hogy a rövid kérdés megszólít, személyes emlékre kérdez rá, miközben a tárgyra is felhívja a figyelmet, a tárgy megnevezését is tartalmazza (Gőzerő, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum vándorkiállítása). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)



[19] Próbáljuk csak ki: írjunk be egy tetszőleges szakkifejezést a Wikipedia keresőjébe, és ámuljunk azon, hogy egyes kifejezéseket milyen hosszan, esetleg több oldalnyi szöveggel magyaráznak meg. A tudományos élet értő szereplői számára a világ minden pontján az egyszerű szó, illetve kifejezés mindezt a háttértudást jelenti.

[20] Sok ismeretterjesztő írásban, és sok természettudományi kiállítási szövegben találkozni azzal a gyakorlattal, hogy a szakkifejezést először a nemzetközi formában említik a magyar szövegben, majd zárójelben megadják magyar fordítását is – ahelyett, hogy éppen fordítva járnának el, így segítenék a laikusok olvasását, megértését. Ez a sorrend az értőbb olvasóknak viszont élvezetesebb lehet, a beavatottság érzetét táplálhatja, illetve a szöveg (ezáltal a szerző) hitelességét sugallhatja.