5. fejezet - Gyűjtemény és kiállítás (Vásárhelyi Tamás)

Tartalom

5.1. A kiállítás, mint a gyűjtemény tükre
5.2. Kiállítandó tárgyak kiválasztása:   presztízs-, biztonsági, műtárgyvédelmi megfontolások (Vásárhelyi Tamás)
Feladat 1:
Feladat 2:

5.1. A kiállítás, mint a gyűjtemény tükre

A kiállítás a látvány és információ mellett magától értetődően tárgyakkal operáló kommunikációs forma. Egy gyár, egy mezőgazdasági termelő egyaránt állíthat ki tárgyakat termékbemutató céljából (érdekes példa a müncheni BMW Welt: látványos termékbemutató és múzeum egyszerre). Ha azonban nemcsak egyes, alkalmi, új tárgyakat állítanak ki, hanem gyűjteményből állítanak ki tárgyakat, igen gyakran ott van a kiállítás mögött egy múzeum (sokszor persze magángyűjtemény, vagy más, nem múzeumként besorolt, de hasonlóan működő intézmény, amelynek gyűjteménye is van). Indokolt tehát, hogy ebben a fejezetben a múzeumi gyűjtemények és a kiállítások kapcsolatáról ejtsünk szót.

az ábra stilizált magasfeszültségű oszlop körüli kiállítóteret mutat.

5.1. kép: A Paksi Atomerőmű látogatóközpontja. Emellett van egy múzeuma is a vállalatnak. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A gyűjtemények tárgyakból állnak. A tárgyak emberi tudatunktól független objektumok, írja Hernádi (1982). Egy részük emberi célokra, emberi megmunkálás által válik ki a természeti világ anyagbázisából. (Közéjük tartoznak a természetrajzi gyűjtemények tárgyai is: itt a megmunkálás alatt minimálisan a kiválasztás, a természetből való kiemelés mozzanatát és a tárgyhoz kapcsolódó metaadatok rögzítését kell érteni. Nyilvánvalóbb az eset, ha preparátumról, mondjuk kiállítási célokra kitömött állatról, vagy az alapkőzetből aprólékos munkával kibontott kövületről van szó.)

A tárgyak társadalmi funkciót töltenek be, ezért társadalmi jelentés hordozói. Ugyanakkor téves azt feltételezni, hogy egy tárgynak csak egyetlen jelentése lehet, sőt azt is, hogy van „fő-jelentése”, „lényegi jelentése”. Korek (1998) értekezik a muzealitásról, mint olyan jellegről, amely a tárgy különlegességében rejlik. Nem minden különlegesség esik ebbe a kategóriába (hiszen akkor visszalépnénk a kuriozitások gyűjtése felé), hanem a szaktudomány számára való különlegességről van szó. A tárgy gyűjtésének lehet célja a forráskeresés, azaz újabb ismeretek szerzése. De cél lehet a dokumentáció is, ekkor a meglévő vagy új ismeretek dokumentálására, bizonyítására alkalmas tárgyak kerülnek a gyűjteménybe. Ekkor kétféle tárgyról beszélhetünk: eredeti tárgyról és ismeretközvetítő tárgyról, utóbbiak a valóságról indirekt úton informálnak. (Példájában egy zászló – anyaga, hímzése – az eredeti tárgy. A róla készült film, hangdokumentum, korabeli fénykép lehet az ismeretközvetítő.) Az ismeretközvetítő tárgyak is lehetnek eredeti tárgyak, a maguk gyűjteményében (pl. fotográfiai gyűjteményben).

az ábra régi kézírással írt jegyzeteket mutat.

5.2. kép: Biró Lajos több mint egy évszázada apró cédulákra jegyezte fel az általa a trópusi Új-Guineán fogott nagy rovarok külsejére vonatkozó információkat. Mire Pestre ért ez a hím kabóca, ami rajta élőben különféle zöld volt, az majdnem minden egyszínű sárgásbarnára változott. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Minden tárgy minden személy számára mást jelent, jelenthet, és a neki tulajdonított jelentés még akkor sem egységes és egyértelmű, ha múzeumban kiállítva, egyértelmű jelentéssel felruházva, hasonszőrű (hasonló tanulmányi háttérrel rendelkező, hasonló érdeklődésű) látogatók szemlélik meg, fogadják be. Képzelhető, mennyire eltérő jelentése van a kiállítási tárgyaknak a különböző hátterű személyek számára (pl. egy bilincs a rendőr és a rab számára). Sok esetben ez vezet oda, hogy a laikus látogatók a múzeumot – ahol a tárgyat muzealitásának megfelelő információkkal ellátva állítják ki – mint nem nekik való intézményt könyvelik el. A modern, nyitott múzeumok már nemcsak megengedik, hogy a látogatók egyes tárgyakkal kapcsolatban saját jelentést alakítsanak ki, hanem egyenesen támogatják, akár kiprovokálják ezt a tevékenységet.

Lord (2001) háromféle tárgyat különböztet meg:

  • kiemelkedő tárgyak (pl. egy művész legjellemzőbb alkotásai, a legszebb példányok, egy esemény fontos dokumentumai),

  • reprezentatív tárgyak (amelyek valamilyen jelenség vagy folyamat bemutatására alkalmasak, mint pl. egy korban jellemző életforma, egy élőlénycsoport, egy kézművesipar jellemző eszközei),

  • sorozatok (melyek az adott tárgytípus minden változatának bemutatására alkalmasak és gyakran látványraktárakban kerülnek bemutatásra).

az ábra egy hatalmas márványszobor ember méretű lábfejét mutatja.

5.3. kép: A kiemelkedő tárgy egyik tipikus példája. Már csak a méretével is lenyűgöz Dávid lába Rómában, a Capitoliumi Múzeumban. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

az ábra egy hatalmas munkaasztalt mutat, rengeteg szerszámmal.

5.4. kép: Egy kézművesipar reprezentatív tárgyai: bábkészítő munkaasztala a müncheni Városi Múzeumban.(Fotó: Vásárhelyi Tamás)

az ábra egy sorozat régi, díszes megmunkálású fémeszközt mutat.

5.5. kép: Példa a sorozatra: régi sebészeti eszközök a Wellcome Collections-ben. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A gyűjtőről szólva Hernádi (i.m.) néhány komoly mondata a komikum felé is ablakot nyit. A gyűjtő tevékenysége nem nyitott, hanem zárt felhalmozás (a gyűjtőkör tárgyainak minél teljesebb felhalmozása). A gyűjtőkör minden szerényebb sugarú kör betelésével menthetetlenül kitágul. „Minden gyűjtő elérhető céllal kezdi, de menthetetlenül megbokrosodik.” A korai modern múzeumok – és néha mai múzeumok is – ilyen gyűjtőtevékenység eredményével jöttek létre. Azután az alapítók akarata együtt élt a következő gyűjtők különböző irányban kilengő érdeklődésével, a szaktudományok fejlődése hozta változásokkal és új igényekkel, illetve a múzeum lehetőségeivel. És mára sok óriási, sokféle szempontnak megfelelő gyűjtemény halmozódott fel művészeti, történeti, természettudományi és más muzeológiai területeken egyaránt. Ma már a korszerű múzeumok gyűjteményi stratégia mentén, gondosan mérlegelve gyarapítják anyagukat. Magyarországon a múzeumok gyűjtőkörét az alapító okiratuk rögzíti.

Kiállítás sokféle céllal készülhet. Ha a cél a múzeum ön-reprezentációja, vagy ha nagyon teljes a múzeum gyűjteménye, akkor saját anyagából válogat. Ha egy életművet, egy tudományos tételt, egy közérdeklődésre számot tartó jelenséget akar bemutatni, akkor könnyen lehet, hogy még gazdag gyűjtemény esetén is kölcsönökkel kell kiegészítenie a kiállítandó tárgyak körét. (Nagyobb, elismertebb múzeumnak nagyobb esélye van nagyobb múzeumoktól jelentősebb darabokat kölcsönözni.) Az ilyen kölcsönzések időszaki kiállítások alkalmából gyakoriak, de van rá példa, hogy egy múzeum állandó kiállítás kiegészítésére tartós kölcsönbe vesz más múzeumoktól tárgyakat. Végül olyan – leginkább időszaki – kiállítás is létrejön, amelynek anyaga jellemzően nem egy múzeumhoz kapcsolódik, hanem több múzeum anyaga képezi a magvát, és számos további múzeumból vannak benne reprezentatív vagy kiemelkedő darabok. A következő képeken az Első Magyar Látványtár A rózsaszínről és a nemzet színeiről című kiállításából mutatunk részleteket. Itt jellemzően minden évben készül egy kiállítás, amelyen a Látványtár saját anyagát kortárs képzőművészek anyagaival egészítik ki.

az ábra dokumentumokkal sűrűn teleaggatott falfelületet mutat.

5.6. kép: Dekoratív falfelület a kiállítás témájába vágó dokumentumokkal teletűzdelve. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

az ábra ablaknyílást mutat, 3 edénnyel.

5.7. kép: Ezek a tárgyak inkább csak látványelemként szolgálnak. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

az ábra kétfejű, kétfelé induló mézeskalácshuszár-hintalovat mutat.

5.8. kép: Baktay Parícia: Előre magyarok! (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép vasaló által gyűrt nemzetiszín lobogót mutat.

5.9. kép: Thuróczy Zoltán: Rend a lelke. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kiállított anyag csoportosítása többféle szempont szerint lehetséges. Korek például a néprajzi gyűjtésnek két alapvető irányát említi: horizontális, a tárgyak milyensége alapján való csoportosítás (textil, kerámia, fegyver, és ezeken a kategóriákon belül további csoportosítások). A vertikális gyűjtési módban az idő kiemelt szerepet játszik, a tárgytípus illetve a társadalom fejlődésének dokumentálása áll a középpontban.

a kép régi faeszközöket mutat.

5.10. kép: Horizontális szempontú néprajzi tárgyválogatás, kétszeresen is (Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre). A képeken fából készült tárgyakat látunk, de a válogatás/bemutatás szempontja a felirat szerint az, hogy ezeket férfiak készítették. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép sok kis csapdát mutat.

5.11. kép: Vertikális szempontú tárgyválogatás: a pelék csapdázására szolgáló készülékek sokféleségét és fejlődését mutatja (Néprajzi Múzeum, Ljubljana). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Hasonló logika szerint jellemezhetjük a kiállításoknak két alapvető típusát: vannak egy tárgycsoportot bemutató, alapvetően taxonómiai kiállítások (ilyenkor a tárgyak állnak a középpontban minden tudományterületen), és vannak jelenségeket, folyamatokat bemutató kiállítások (melyekben a tárgyaknak inkább illusztratív szerepe van). A következő képeken taxonómiai, azaz egy tárgycsoporton belüli sokféleséget/hasonlóságot hangsúlyozó bemutatások képeit láthatjuk, s meglepődhetünk azon, hogy ezt a szempontot milyen elterjedten alkalmazzák a múzeumokban.

a kép több hasonló tárgy együttes kiállítását mutatja: régi üvegedényekben különböző színű festékek.

5.12. kép: Festékek, alapanyagok, melyeket nemcsak a szín, hanem az üvegedények egyformasága is összeköt (Technikatörténeti Múzeum, Firenze). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép több hasonló tárgy együttes kiállítását mutatja: régi nagyítólencsék.

5.13. kép: Különféle kézi nagyítók a Deutsches Museumban, Münchenben. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép több hasonló tárgy együttes kiállítását mutatja: arányos méretű posztamensekre állított márvány emberfejek.

5.14. kép: Római portrék, Münchenben a Glyptothek termében. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép több hasonló tárgy együttes kiállítását mutatja: ásványok.

5.15. kép: Ásványok, rendszertani rendben az ELTE Természetrajzi Múzeumában. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép több hasonló tárgy együttes kiállítását mutatja: cetfélék csontvázai.

5.16. kép: A cetfélék, sőt valamennyi vízi életmódra áttért emlős csontvázát bemutató terem Brüsszelben a Királyi Belga Biológiai Intézetben. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép több hasonló tárgy együttes kiállítását mutatja: 4 kisalakú pointillista festmény.

5.17. kép: Seurat festményeinek sora a Neue Pinacothek kiállításán. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

az ábra látványosan egymás közelébe rakott afrikai pajzsokat mutat.

5.18. kép: Pajzsok a hágai Museon kiállításán. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

az ábra egy múzeumi bolt belsejét mutatja.

5.19. kép: A taxonómiai, azaz tipizáláson alapuló elrendezés nem lehet nekünk idegen, hiszen a legtöbb boltban így kínálják az árucikkeket. A Wellcome Collections múzeumi boltjában sincs ez másként. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az alábbiakban a másik domináns szervező elv szerint jelenségeket, folyamatokat (evolúciót) bemutató kiállítások képei következnek.

a kép több tárgyat mutat, megkövült cetkoponyákat.

5.20. kép: A cetek evolúciója koponyájukon bemutatva. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép több tárgyat mutat, gőzmozdonyokat ábrázoló metszeteket.

5.21. kép: A gőzmozdony fejlődésének állomásai, metszeteken. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép kihalt ormányosok makettjeit és leszármazási ágaikat mutatja.

5.22. kép: Az ormányosok törzsfája, makettekkel látványosabbá téve. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép csontvázakat mutat, melyek fölött csimpánz függeszkedik, a háttérben csimpánz és ember lábnyomát vetítik a falra.

5.23. kép: A főemlősök evolúciója csontvázakkal, kitömött állattal és árnyjátékkal bemutatva (Koppenhága, Állattani Múzeum). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a képek polcokon elhelyezett ásványokat mutatnak, melyek egészen más színűek látható illetve ultraibolya fénnyel megvilágítva.

5.24. kép: A fluoreszcencia jelenségének bemutatása: ásványok természetes és ultraibolya fényben (Gyöngyös, Mátra Múzeum). (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

Dean (1994) szemléletes ábrán mutatja be egy kiállítás tárgy- illetve információ-központúságát, ezt egy későbbi fejezetben ismertetjük.

Kiemelkedő, közismert tárgyak esetében talán elhagyható a tárgyhoz fűződő információk közlése. Az a tömeg, amely napról napra megrohamozza a Louvre kapuját és folyosóit, hogy a Mona Lisa-t láthassa, nem akar ott sokat olvasgatni, valamennyit már tud a képről és alkotójáról (és valószínűleg nem tudja, hogy az a legújabb ismeretek szerint igaz, vagy sem). Más esetekben kívánatos lehet, hogy a tárgyak mellett szerepeljen többletinformáció. Ha egy portré-festmény mellett ott van néhány mondat arról, ki az ábrázolt személy, miért ábrázolta őt a művész, netán milyen helyet foglal el ez a kép a művész alkotásainak sorában, attól a kép vonzereje, érdekessége nem csökken. A keret úgyis kiemeli a képet környezetéből, amelybe ráadásul diszkréten lehet belehelyezni az információ- hordozót. Van, aki szerint az olvasó műélvezetét csökkenti, ha közben olvas, meg-megszakítja a képekre figyelést, más szerint (és szerző szerint) épp ellenkezőleg, némi információ növelheti a kép érdekességét, jelentésteliségét, ezáltal fokozhatja a figyelmet.