6. fejezet - Kiállítási típusok és jellemzőik

Tartalom

6.1 Technikai jellegű szempontok (Vásárhelyi Tamás)
Helyszín
Időtartam
Terjedelem
Néhány egyéb tipizálási szempont
Feladat 1:
6.2. A látogató-központúság szempontjai (Kárpáti Andrea)
A kiállítás tudományos koncepciójának értelmezése a látogatói üzenetek szempontjából
Látogatói célcsoportok meghatározása, interpretációs terv készítése
A kiállítási tárgyakhoz kapcsolható információs eszközök megtervezése
A látogatói utak kialakítása
Média elemek kiválasztása, megtervezése
Marketing terv készítése
Kipróbálási, értékelési, módosítási terv készítése
Feladat 2:
6.3. A kiállítási koncepció: ismeretektől a narratíváig (Kárpáti Andrea)
Feladat 3:
Feladat 4:
6.4. A tárgyakhoz és az üzenethez illő kiállítási műfaj és kommunikációs stratégia meghatározása (Kárpáti Andrea)

Sokféle szempontból tipizálhatók a kiállítások. A klasszikus muzeológiai szakirodalom didaktikus, propagandisztikus és asszociatív típusokra osztja fel a kiállításokat (Gergely István 1979-ben didaktikust, agitatívot és illusztratívot ír) az elérni kívánt hatás érdekében használatos megjelenítési formák alapján. Balassa (1964), Swiecimski (1978), Frank (1992), Vasáros (2010) más-más szempontok alapján tipizál. Ugyanaz a típus természetesen többféle felosztásban is szerepelhet. Ez az eljárás hasonlít ahhoz, ahogyan mondjuk a művészeti gyűjteményi tárgyakat is más-máshová soroljuk be, ha az alkotó, ha a korszak, ha az anyag, ha a stílus szerint kategorizáljuk őket egy kiállítás tervezésekor. Az itt következő képek illusztrációk valamely típushoz.

6.1 Technikai jellegű szempontok (Vásárhelyi Tamás)

Helyszín

Egy kiállítás helyszíne többféle szempontból is vizsgálható. Vannak például nemzeti emlékhelyek (Múzeumkert, Hősök tere, Budavári Palota), és az itt létező múzeumoknak, itt látható kiállításoknak ez egyes látogatók számára bizonyos érzelmi töltetet adhat – akkor is, ha a rendező erről nem tud, vagy nem vesz tudomást. Egy nagyobb településen lehetnek szigetszerűen elhelyezkedő múzeumi negyedek, központok.[21] Lehet a múzeum és a kiállítás elszigetelt a környezetében, lehet, hogy kisebb településen van, és maga a település is elszigetelt.

a kép egy klasszicista múzeumépületet mutat.

6.1. kép: A magyar Nemzeti Múzeum főhomlokzata. Minden év március 15-e körül előtérbe kerül a kertnek és a múzeum lépcsőinek történelmi szerepe. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép a Vajdahunyad vár egy részletét mutatja.

6.2. kép: A Mezőgazdasági Múzeumnak otthont adó Vajdahunyadvár szokatlan nézetből. Az épület önálló hírnevet is kivívott magának, rengetegen a történelmi hangulatot árasztó udvart keresik csak fel. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egysejtelmes párába burkolódzó, keletiesen elrendezett kertet mutat.

6.3. kép: Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeumának hátsó kertje a megnyitáskor. A keleti hangulat felkészít a látogatásra, vagy utóbb felkeresve tartósítja a látogatás hangulatát. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy hatalmas teret mutat három görög templomot idéző épülettel.

6.4. kép: A Königsplatz Münchenben, három különböző ókori építészeti stílusban megépített épülettel. Jobbra az ókori szobrászatnak rendelt Glyptothek homlokzata. Ide csak a téren átsétálva lehet megérkezni, s az hagy felkészülési időt. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Kiállítás nemcsak múzeumban van, még muzeális kiállítás sem feltétlenül csak múzeumban, hiszen pl. a Műcsarnok, a VAM Design Center nem múzeumok. De a kiállítás helyszínének még csak nyilvánosnak sem kell lennie. Lehet kiállítás korlátozottan nyilvános, mint az ELTE TTK Természetrajzi Múzeumának kiállításai, vagy teljesen zárt, mint a magángyűjteményeké. Lehet, hogy a helyiség kiállításnak készült (vagy kiállítási célra alakították át, mint oly sok használaton kívül került középületet), és lehet, hogy nem, de most mégis kiállítás készül benne. Ezeknek a szempontoknak megvannak a maguk következményei a kiállítás-tervezésre, rendezésre nézve.

a kép egy modern építésű, nehezen áttekinthető berendezésű teret mutat.

6.5. kép: Az ELTE TTK „Földgömb-aulája” az egyetemi polgárok és látogatóik számára válik láthatóvá. Funkciója nem világos: fogad, felemel vagy legalábbis bemutat, miközben lerakat és pihenőhely is. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy üvegpiramisban lévő, kivilágított kiállítást mutat.

6.6. kép: Az ELTE Természetrajzi Múzeumának Biológiai és Őslénytani Tárát látjuk. A kiállítási csarnok egy magas épületbe ágyazott négyzet alakú udvarban emelkedik. A sok ablak látványa nappal zavar, esti kivilágításban pazar. A széksorból látszik, hogy nemcsak kiállítási funkciója van. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy épület belső udvarában elhelyezett őslény-csontvázakat mutat.

6.7. kép: Müncheni őslénytani kiállítás az egyetem épületében. A térség a hallgatók tartózkodásának is megfelelne, így csak kiállítási funkciója van. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy egyetemi folyosón lévő egyszerű, szinte hirdetőtábla-szerű vitrineket mutat.

6.8. kép: Egy oktatási intézmény folyosói számos alkalmi kiállítás vagy legalábbis kiállítási vitrin lelőhelyei szoktak lenni. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy klasszikus kiállítási vitrint mutat.

6.9. kép: A régi stílusú múzeumi vitrin feltűnőbben közvetíti a kiállítási szándékot, mint az előző képen látott lapos, üvegfalú dobozok. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Különleges kiállítási helyszínekről a harmadik fejezetben már volt szó, itt technikai szempontok alapján beszélünk a kérdésről. Mi tesz egy kiállítási helyszínt különlegessé? Lehetséges, hogy a térbeli elhelyezkedése: barlangban vagy más földalatti térben van, mint például a Sziklakórház a budai Várhegy gyomrában. Sőt, még víz alatt is lehet, mint Pistyur Imre szoborkiállítása volt Szentendrén az uszodában 2012-ben. Vízen úszó, vízből kiálló, és legjobban csónakból nézhető kiállítást sem sokat láthatunk: ilyen volt a Jerger Krisztina rendezte nemzetközi kiállítás a Vajdahunyad vár körüli tavon 2011-ben. (Erről a 3. fejezetben már volt szó.) Még a köztéri szobrok esetében is előfordulnak extrém helyzetek (mint a zuhanó kövek egy békés utcán, azaz a köztéri szobor nem talapzaton, hanem a levegőben van).

a vízből kiálló köveken nyugvó hatalmas lepkeszárny-szerű felületen érdekesen csillannak meg a fénysugarak.

6.10. kép: Úszó szoborkiállítás a Városligeti-tavon, 2011-ben[22].

az ábrák egy utcán a levegőből „hulló” köveket, illetve egy „lehullott” kő alatt egy útjelző táblát mutatnak.

6.11. kép: Hulló kövek Ljubljanában. Rossz érzés alájuk sétálni. Szorongásunk humorban oldódik föl: íme, a zuhanó kő a kőhullást mutató útjelző táblát is maga alá temette! (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

A térbeli szokatlansággal párosulhat a szokásostól eltérő társadalmi környezet is. Találunk kiállítást, vagy legalább kiállítási vitrint bevásárlóközpontban (mint a mamutcsontokat a Mamut Bevásárlóközpontban), szobormásolatokat egyes nagyvárosokban egy-egy jelentős múzeum alatti metrómegállóban, vagy kiállítóteret szállodában (itt példaként a hét éves kísérletként felfogható, már bezárt Las Vegas-i Guggenheim Hermitage Museum említhető). Működik muzeális intézmény tájház pajtájában állandó kiállításként (az ország valószínűleg legkisebb múzeuma, illetve kiállítása a Míves tojás gyűjtemény Zengővárkonyban), illetve láthatunk kiállítást pajtában néhány napos attrakcióként (mint például Kapolcson a Művészetek Völgye nevű kulturális fesztivál keretében, ahol egyébként padláson-pincében is botorkál a sok ezer látogató a néha nagyon kreatívan kiállított alkotások között, egyben a népi építészet tárgykörében is szerezve élményeket). Szélsőséges esetként említhetjük a mozgó helyszíneket, mint például a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a Nyugat jubileuma alkalmából indult Nyugat 100 buszát, amely országos turnét tett, vagy a Néprajzi Múzeum interaktív lakókocsiját (Etnomobil 2.0), amelyet Joó Emese esettanulmánya mutat be ebben a kötetben.

A különleges helyszíneken való kiállításkésztés technikai problémákat vet fel, ezek között muzeológiai szempontból a műtárgyvédelmi problémák előtérben vannak, és gyakran limitálják a kiállítható tárgyak körét, fajtáját, méretét, értékét. Természetes, hogy a különleges helyszínek kommunikációs problémákat is okozhatnak, ilyen lehet a fény hiánya vagy túlzott bősége, vagy a tárgyakhoz, a meglévő bútorzathoz nem illő környezet, amely így a tervezett hatást leronthatja. Máskor az extrém környezet éppen a hatást fokozza, hiszen például a vízből kiálló szobrok felületén a hullámok és a napfény játéka különleges, mozgó fényhatásokat eredményez. Az sem véletlen, hogy olyan sok korábbi ipari létesítményt alakítottak át úgy művészeti múzeummá, hogy a termeléshez kialakított tereket, a fémszerkezeteket, esetleg feketére mázolva s így még jobban hangsúlyozva őrizték meg, a művészi könnyedség bizarr ellenpólusaként. Néhány képen a római Centrale Montemartini ilyen kontrasztos megjelenését mutatjuk be.

a kép egy vakolatlan vasbeton helyiségben lévő kiállítás látogatóit mutatja.

6.12. kép: Leégett és félig újjáépített múzeum szokatlan vállalkozása. Amíg lesz pénz az építkezés befejezésére, addig is kiállításokkal mutatkozik be az intézmény. (Lisszabon, Nemzeti Természettudományi Múzeum). (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép gerendaházban fából emelt több-emeletes ágyat mutat.

6.13. kép: Partizánok egykori rejtekhelyén berendezett kiállítás (Szlovénia). A helyszín és a történelem emeli az egyszerű, magában is kiállítási tárgyként tekinthető épületet kiállítótérré. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a képek feketére festett fémszerkezetek előtt álló hófehér szobrokat mutatnak.

6.14. kép: A fekete ipari létesítmény és a fehér márványszobor, illetve a szögletes és gömbölyű formák kontrasztjára épített látvány Rómában (Centrale Montemartini). (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

A különleges helyszínek a látogatói élményt, a befogadást is befolyásolják. Más várakozásokkal, benyomásokkal és közérzettel érkeznek ilyen helyre a látogatók. Az élményt alapvetően befolyásolja, ha számukra a szokatlan környezet elfogadható, esetleg tetszésükkel találkozik, vagy ha nem tudják elfogadni a rendellenességet. Lehetséges, hogy a barlang sötét bezártsága elrettentő, a padláson való botorkálás a bizonytalanságérzet miatt gátolja a befogadást. A bevásárlóközpont nyüzsgése, a vásárlási szándék megakadályozza a komoly odafigyelést, esetleg eltereli a figyelmet, ha kisméretű kiállított tárgyról van szó. Nagy kiállítások, mint például a Tropicarium vagy a Csodák Palotája önálló látogatási szándékot feltételeznek, azaz aki ide betér, az át is adja magát az élménynek. Gergely István beszédes című könyve (A helyek világa – a világ helyei, 1983) a szerző világszerte szerzett tapasztalatait mutatja be igen szemléletes leírásokban.

Időtartam

Időtartam szerint többféle kiállításról beszélhetünk.

  • Kamarakiállítás (néhány óra vagy nap). Ilyesmi ünnepi alkalomra, egy tudományos konferencia idejére, vásárra, termékbemutatásra készül.

  • Időszaki kiállítás (néhány hét vagy hónap). Az időtartam sok tényezőtől függhet, pl. a kiállítóhely szabad kapacitása, a műtárgyak kölcsönözhetősége, a műtárgyak időtállósága, a kiállítási költségek megtérülése, költség-haszon aránya.

  • Állandó kiállítás (néhány év). A szakmai közvélemény szerint minden kiállítás elöregszik 5-10 év alatt, elkopik, nemcsak fizikailag, hanem vonzerejében is, mondanivalója elavul, tartalmán a tudomány haladása már átlépett, más kommunikációs, kiállítási stílus válik divatossá. Mégis találkozni 20-30 éves kiállításokkal is Magyarországon, és meglétük nagyobb öröm, mintha egyáltalán semmi nem volna a helyükön. Sőt, néha úgy gondolhatunk rájuk, mint „a múzeum múzeumára”: van, aki ezt szereti igazán. Bizonyos nagy hatású kiállításrészleteket, kiállítási exponátumokat gyermekkori emlékeik alapján szívesen mutatnak meg saját gyermekeiknek is a szülők. És el sem tudnánk képzelni a civilizációt úgy, hogy a Mona Lisa nem látható a Louvre-ban.

  • Vándorkiállítás. Átmenet az utóbbi két típus között: több évig is létezhet, miközben egy-egy helyen néhány hétig vagy hónapig van csak nyitva, mint időszaki kiállítás. Tartalma viszonylag változatlan lehet (pl. a Titanic bemutató), de lehetséges, hogy minden helyszínen máshogy egészül ki a befogadó múzeum(ok) anyagával.

a kép egy lakókocsi-szerű jármű oldalában egy kiállítás bejáratát mutatja.

6.15. kép: A rövid ideig álló kamarakiállítás jellemző példája: Szőnyi István olaszországi útjáról készült kiállítás egy műtárgyszállító kocsiban a Múzeumok majálisán. Két napig állt. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép az előző kocsi belsejét mutatja, a falra rendben felaggatott képekkel.

6.16. kép: A Szőnyi kiállítás tartalmilag ugyanolyan igénnyel épült, mintha kőépületben lett volna: a képek, az aláírások, néhány esetben a helyszínen készült fotók mind a szokásos rendben vannak. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép a műtárgyszállító kocsi falán elhelyezett monitort, azon Szőnyi Istvánt mutatja.

6.17. kép: A kocsiban még videovetítés is ment. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy nagy kiállítást mutat.

6.18. kép: A sokáig álló állandó kiállítás egy jó példája. Az anyag a megnyitás idején formabontó és úttörő volt, így könnyebben élte túl azt a 3 évtizedet, amennyi alatt minden kiállítás elavul. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy kiállítási sarkot mutat, a falon sok szöveggel, ábrával.

6.19. kép: Ma már nemigen terveznénk ilyen falat, merev mértani rendben elhelyezett sok szöveggel és ábrával. A karosszék jól utal a készülés korára. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy nagy vitrint ábrázol, amelyben kitömött állatok, préselt levelek, és rövid szövegeket tartalmazó táblák vannak.

6.20. kép: Három évtizednél rövidebb idő alatt is kifakulnak a préselt levelek, ettől kopottá válik a vitrin látványa. Ilyen helyen ma már valószínűleg színes fotót alkalmaznánk. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép kiállítás-részletet mutat, látogatókkal.

6.21. kép: Egy másik állandó kiállítási matuzsálem, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A divatból kiment bútorzatot, s a kiállítás egyszerűségét láthatólag ellensúlyozza az eredeti tárgyak érdekessége, jelentősége, mert a látogatók élénk figyelem jeleit mutatják. Szerző ennek az egyszerűségnek egyáltalán nem ellensége, de mostanában szofisztikáltabb látványok vannak divatban. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy vitrin részletét mutatja.

6.22. kép: A divatból kiment vitrinszövegre többszörösen is példa, amit látunk. Sem a feldomborodó kasírozás, sem a hosszabb és csupa nagybetűvel szedett szövegek nem kívánatosak a mai múzeumi kiállításokon. A nagybetűs szedés ráadásul az olvashatóságot is rontja. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kiállítási időtartammal is összefügg az állandóság kérdése. Az állandó kiállítások is változnak, kérdés, mennyi időnként. Egy kiállítás időnkénti frissítése lehet cél és betervezett folyamat is. Interaktív kiállításokat ezen túl, az elhasználódás, meghibásodás miatt terven kívül is gyakran kell frissíteni. Sajnos elkönyvelhetjük, hogy Magyarországon még akkor is nehezen változtatnak egy kiállításon, ha a megnyitó után azonnal kiderülnek benne hibák, vagy ha már húsz éve nézik nap mint nap ugyanazt a problémát. Ennek számos oka lehet az objektív nehézségektől (forráshiány) a munkatársak alulmotiváltságáig.

a kép egy kiállítási szövegtabló sarkát mutatja, ahová egy látogató javító célzattal egy szót írt.

6.23. kép: Vajon mennyi ideig állt így ez a panel, látogatói korrekcióval, egy állandó kiállításban? (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Terjedelem

A kiállítás kiterjedése, azaz területe illetve mérete szerint beszélhetünk egyetlen tárgyról (exponátumról), aminek általában szimbolikus szerepe van pl. egy fogadócsarnokban. Kamarakiállítás lehet egyetlen vitrin, egy sarok, egy vásári bemutató fülke, egy kis terem. Sok múzeumnak van egyetlen időszaki kiállítási terme, ekkor itt egytermes, gyakran könnyen átlátható kiállítások épülnek. Természetesen egyetlen teremben vagy nagyobb, egybefüggő kiállítási térben is lehet bonyolult alaprajzú, a látogatók áramlását rafinált útvonalon megoldó kiállítást építeni. Ha több, vagy sok termen át vezet a látogatói útvonal, akkor már kézenfekvően lehet a termekre, mint tematikus egységek alapjára is építeni. A több szinten, esetleg nem egybefüggő térben elhelyezett nagy kiállítások (pl. Az idő a Néprajzi Múzeumban) próbára teszik a látogatók tájékozódási képességeit, akkor is, ha a rendezők szerint, akik a helyszínen jól kiismerik magukat, jól ki van táblázva az útvonal. Amíg egyik emeletről a másikba, egyik épületrészből a másikba átjutnak, sok minden terelheti el a figyelmüket, zökkentheti ki őket a hangulatból, gondolatvilágból. Ha a múzeumnak kertje is van, arra is építhet (szerencsés például a Magyar Földrajzi Múzeum, vagy az Öntödei Múzeum kertje az odaillő szoborparkkal). Végül a szabadtéri múzeumokat kell említeni, pl. emlékparkokat, szabadtéri néprajzi múzeumokat, melyek a fedett és nyitott területek és terek sajátságos kombinációi.

a kép fás környezetben álló épületeket mutat.

6.24. kép: A Szlovén Műszaki Múzeum nagy területen, több épületben van elhelyezve, s területén üde patak is átfolyik. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy gerendával ácsolt, nyitott tetőszerkezetű épület belsejét mutatja.

6.25. kép: Az épületek egy része eredeti funkcióját megőrizve mutatja be a technikatörténet emlékeit. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép új, könnyűszerkezetes bemutató folyosót mutat.

6.26. kép: A modern bemutatásoknak jó helye van a feltehetően toldalékként megépült folyosón. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép faszerkezetekkel játszó látogatókat mutat.

6.27. kép: A régi faszerkezetű gépek interaktív makettjei jó helyen vannak a régi, gerendavázas épületben. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép egy vízemelőt forgató férfit és őt néző nőket mutat.

6.28. kép: Az interaktivitásnak egyszerű, minden látogató által kedvelt formája a vízzel való játék. A vízemelésre szolgáló Archimédesz-csavar természetes helyszíne a patakpart. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Néhány egyéb tipizálási szempont

A tervezők, készítők száma, hierarchiája, munkamegosztása azért fontos tényező, mert mennél többen tervezik, annál nehezebben készül egy kiállítás, de annál kiegyensúlyozottabb lehet mondanivalójában, megjelenésében, gazdálkodásában. A kis múzeumok, galériák „egyszemélyes” kiállításai még elkészülhetnek rutinfeladatként, de több intézmény (esetleg köztük külföldi partnerek is) nagyobb kiállítását csak jól definiált és vezetett projekt formájában érdemes készíteni, hivatásos tervező, kivitelező partnerek illetve alvállalkozók bevonásával.

Gazdaságossági szempontok szerint is tipizálhatjuk a kiállításokat. Vannak, amelyek támogatás nélkül sosem jöhetnének létre, vannak magukat eltartó, és vannak busásan jövedelmező kiállítások. Utóbbiak közt vannak, amelyeket pont erre a célra találtak ki és hoztak létre. Ezt meg kell különböztetnünk attól, ha olyan kiállítást készít valaki, amelybe tódulnak a látogatók. A nézettség a bevételtől függetlenül is pozitív tényező. Hiszen minek a sok erőlködés, ha nincs, aki látná az eredményét.

Tudományos jellegük szempontjából nézve, egy-egy kiállítás lehet egyetlen szűkebb vagy tágabb tudományterületen mozgó. Előbbi esetben – felbomlóban ugyan, de – vannak bizonyos hagyományai a művészeti, néprajzi, természettudományi kiállításoknak. Az utóbbi évtizedekben megjelentek a multidiszciplináris, vagy holisztikus kiállítások is (kulturális kísérletnek is érdekes volt pl. a Néprajzi Múzeum említett, Az idő kiállítása). Nagy kérdés, hogy ezek a kiállítások milyen műveltségi kört szolgálnak ki: annak figyelembe vételével kell tervezni a mondanivalót, megjelenést, szöveget. Részben ez szabja meg azt is, mennyire lesz didaktikus a kiállítás. Egyetlen útvonalat kínál-e, vagy a látogatóra bízza, hogy melyiket válassza, esetleg hogy magának hozzon létre útvonalat. Szájba rágó (bizonyos témák esetében a propagandisztikus, vagy az agymosás kifejezések is felmerülhetnek), vagy töprengésre késztető, vagy esetleg csak az érdeklődés felkeltését tűzi ki célul? Már az is jó, ha csak mély benyomásokat, erős emlékeket hagy a látogatókban, amelyek nyomán tartós érdeklődés alakulhat ki.

a kép meglehetős zsúfoltságban lévő hat vitrint és három panelt mutat.

6.29. kép: Az ásványtan történetével foglalkozó kiállítás tudományos igényűek számára készült. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

a kép kiállításrészletet mutat.

6.30. kép: A mindannyiunk által ismert posta történetét bemutató kiállítás kevesebb tárggyal, kevesebb információval, többféle történetet is bemutat. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)



[21] A rendszerváltás után néhány évig kiadták a budapesti múzeumok kalauzát. Ebben a Várban lévő múzeumok, a Hősök tere és a Városliget, a Belváros múzeumai ilyen csoportosításban szerepeltek, s a Nagykörúttól egy metrómegállóra lévő Természettudományi Múzeum már önálló, magányos blokknak számított. Mennél kevesebb valahol a múzeum, és mennél kisebb az, amelyik ott van, általában annál kisebb a hely vonzereje (a mi szempontunkból), vagy annál nagyobb szenzációval kell kirukkolni.

[22] Cikk a kiállításról az origo portálon.