7.2. Az üzenet lefordítása (Vásárhelyi Tamás)

Nem közömbös, hogy a múzeumi gyűjteményben finom ezüsttárgyak vagy működőképes lokomobilok, gőzgépek, traktorok vannak-e, ősnyomtatványok vagy plakátok, orvosi műszerek vagy asztalos-szerszámok, madártojások vagy Fabergé-tojások. A múzeumok természete már olyan, hogy a tárgyak jellege némileg megszabja azoknak az üzeneteknek a körét, amelyeket az ott dolgozó szakemberek kiagyalhatnak, és viszont, egy eltervezett üzenet közvetítését a rendelkezésre álló tárgyakkal akarják majd megvalósítani.

A második fejezetben láttuk, hogy egy tárgy, aszerint, hogy milyen tárgykörnyezetbe helyezzük, illetve milyen kiegészítő információval látjuk el (képek, grafikák, szövegek), más-más jelentésű lehet. Erre nézve szerző legmegragadóbb élménye Nagy Judit textilművész kiállításának megnyitása volt. A művésznő nagyméretű, állatokat, reneszánsz tájakat is ábrázoló gobelineket állított ki a Magyar Természettudományi Múzeumban, és a megnyitóhoz egyszerű ételekkel megrakott, de reneszánsz pompát idéző asztalokat rendezett be barátaival. Az asztalon kitömött madarak, díszes fácánok is voltak dekorációul. És elkérte azt az óriáskígyót, azt a kockás pitont, ami kiállításunk egyik nagy becsben tartott darabja. A hatalmas példányt Xántus János természetvizsgáló és néprajzkutató gyűjtötte a 19. században, Őry Sándor kitűnő állatpreparátor készítette el látványosra a 20. században. Az ilyen példányokat minden természettudományi múzeum nagy becsben tartja a tudományos és az oktatási értékük, jelen esetben a tudománytörténeti és esztétikai érték miatt is.

Nagy Judit a kígyó egyik görbületébe egy szép piros almát helyezett. Ettől a példány jelentése azonnal és teljes egészében megváltozott: bibliai szereplővé vált, az Ószövetség szerint az emberiség sorsát alapvetően megfordító szörnyeteg megtestesítőjévé. Mindezt egyetlen almával érte el.

Az ábrák egy „kitömött” pitont mutatnak, az egyiken nincs, a másikon van egy alma a kígyó testhajlatában.

7.2. kép: Egyetlen különbség van a két kép között. Megtalálja? Ugye, hogy jelentésváltozást okoz ez a kis változtatás? Ugyanezt egy citrom nem tenné. (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

Az alábbiakban több képet bemutatunk, amelyek tárgyaknak más tárgyak általi jelentésváltozását ábrázolják.

Az ábra egy léghajó kosarát mutatja, benne pilótanő fehér szobra.

7.3. kép: Egy léghajó kosara önmagában is érdekes lehet, de még egy gipszbábú is emberi kontextusba hozza. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra egy hatalmasra felnagyított életképet mutat, az avarban mászkáló ízeltlábúak között piszkos söröskupak mutatja a valódi méretet.

7.4. kép: Nehéz elképzelni ennek a parányi lényeket bemutató életképnek a valós dimenzióját, még a lóhere levele sem igazán segít, mert nem ilyennek ismerjük, de a söröskupak – az igen. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra sok bogarat mutat, magyarázó szövegekkel, s köztük egy autógumit, amely behorpad az alatta lévő bogár kemény testének ellenállása következtében.

7.5. kép: A bogarak sokféleségét bemutató szokványos vitrinbe helyezett, és ott a látványt hatalmasan uraló autógumi. A szöveg azt magyarázza, hogy bizonyos bogarak teste olyan kemény, hogy az autó alatt sem lapulnak el. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Fekvő vitrinben rengeteg „folyóparti” kagylóhéj és egy női strandpapucs.

7.6. kép: A Duna part kagylóit bemutató vitrint „megbolondítja” az ottfelejtett lila strandpapucs. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra emberi csontvázat mutat, ölében nyitott, népszerű csonttani könyv fekszik.

7.7. kép: A csontváz, ölében az anatómia könyvvel, az alaktani avagy csonttani jelentőséget hangsúlyozza. A Magyar Természettudományi Múzeumban kiállított csontváz, nagyjából Rodin Gondolkodójának pózában egészen más jelentést hordoz. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra Kossuth Lajos két herbáriumi lapját és tiszteletet ébresztő méretű kézi lupéját mutatja.

7.8. kép: A herbáriumi lapok elvont tudományosságába a készítő személyét, a herbáriumokkal való foglalatosság módját hívja be a kézi nagyító. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra egy fűrészgép részletét mutatja, párhuzamos fűrészlapok éppen vágnak fel egy farönköt pallókká.

7.9. kép: A félig felfűrészelt rönkfa minden szövegnél egyszerűbben magyarázza ennek a fűrésznek a működését. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra három fűrészes élű tárgyat mutat: dinoszaurusz-fogat, cápafogat és konyhakést.

7.10. kép: Dino-fog, cápafog, fűrészfogas kés. A tárgyak közösen generálnak jelentést. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra régi, nagykerekű, fekete kerékpárt mutat, mögötte túl közel van a piros színű tűzoltó készülék elhelyezve.

7.11. kép: Nem szándékos jelentésvesztés. Az izgalmas és szép kerékpár látványába beleront a túl közel helyezett poroltó készülék. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A tárgyak környezete is súlyosan befolyásolja jelentésüket. A terembe zárt vitorlás hajó vagy repülőgép, a mozaikkockákon nyugvó tengeralattjáró említhető az egyik oldalon, a bársonnyal borított emelvényre helyezett ékszer, díszes talapzatra helyezett, csúcsfénnyel megvilágított szobor a másikon.

Az ábra egy kockacukor-kupacon mászó, felnagyított hangyát mutat.

7.12. kép: A fáraóhangya nagyított makettjét a kockacukor halom helyezi konyhai kontextusba. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra nagyméretű vitrint mutat, benne brácsák és hegedűk, némelyik úgy és ott elhelyezve, ahogy és ahol a nagyméretű háttérképen látható zenekar tagjai tartják a saját hangszerüket.

7.13. kép: A hangszer kiállítás vitrinjének üveg mögötti statikus tárgyai mintegy megelevenednek azáltal, hogy némelyiket a nagyzenekar háttérfotójába helyezik be. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A vitorlás hajó zárt téri bemutatását több tényező indokolhatja: az, hogy nincs a múzeum mellett olyan víz, amin úszna, és ahová kiköthető lenne, az, hogy így tartósan védve van a korhadástól, időjárástól, az, hogy így nincs szükség külön személyzetre. Mindezek ára azonban, hogy az árboc messziről hívogató integetése, a hajó fensége, az imbolygás izgalma elvész. A muzealizált tárgyak jelentésvesztéséről, jelentésváltozásáról könyvtárnyi irodalom született már, érdeklődőknek ajánlható pl. Fejős Zoltán Tárgyfordítások c. könyve (Fejős, 2003).

Az ábra egy hatalmas vitorlás hajót mutat, mely be van szorítva az épület elemei közé.

7.14. kép: A nagyszerű vitorlás a tengeren a suhanó elegancia szimbóluma lehet, itt azonban, börtönbe zártan, kiállítási tárggyá, sőt, demonstrációs eszközzé minősül vissza. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra egy vitorlás hajónak az áttört födémen keresztül, a felső emeleten, régi repülőgépek között végződő árbocát mutatja.

7.15. kép: A vitorlás hajó árboca és vitorlája a felső szint repülőgépei közé nyúlhat fel, valamennyit megőrizve a széllel haladás illúziójából. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kiállítási környezet meghatározó jellegére nézve érdekes példa lehet a bécsi Naturhistorisches Museumé. Az épületet eleve természettudományi múzeumnak építették, sőt, egyes nagy termek díszes freskóinak témája az ott bemutatni kívánt témákkal kapcsolatos. A berendezés a 19. század első felének tipikus bútorzata: sötétbarna favázú, üvegezett vitrinek, a legkülönbözőbb méretekben, hogy apró kristályok vagy nagy krokodilok is védetten, rendszertani besorolás szerint pihenhessenek bennük, és jól láthatóak is legyenek a nappali világosságban. (Az ásványtani kiállításba csak nemrég vezették be a villanyt!) Az épület is, a bútorzat is műemlékvédelem alatt áll. A 20. század végén az a feladat állt a múzeum előtt, hogy az egészen más viselkedési szokásokkal és elvárásokkal érkező ősök számára tervezett külsőségek közepette látványos, modern, didaktikus, aktivizáló, sőt, több elemében interaktív kiállításokat rendezzen be. Az ilyen stílusú bútorzat, nem kötelezi a készítőket, hogy korabeli legyen a kiállítás stílusa is. Sikerült mai értelemben lebilincselővé varázsolniuk a klasszikus tereket.

Az ábra hatalmas, sötét teremben kivilágított, ásványokkal teli vitrineket mutat.

7.16. kép: A bécsi Naturhistorisches Museum ásványkiállítása igazi „múzeum a múzeumban”. Néhány éve vezeték be a villanyt. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra nagy vitrinekben, kék háttér elé, rendben betűzött lepkéket mutat.

7.17. kép: Hiába szépek, tarkák a lepkék, ez a bemutatás sok látogató számára unalmas. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra egy hatalmas teremben, vitrinekben bemutatott kígyókat, a falra szerelt kígyócsontvázakat mutat.

7.18. kép: A kígyók termében a vitrinek fölött a falakon óriáskígyó-csontvázak tekeregnek, a vitrinekben pedig a kígyók kultúrtörténetéből is kapunk ízelítőt. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ELTE Ásvány- és Kőzettárának klasszikus múzeumi belsőként megépült berendezése ugyancsak védettséget kapott, és a Múzeum körútról való átköltöztetés úgy történhetett, hogy a Lágymányosi épület mellett megépítették számára a korábbi folyosó mását, amely teljes egészében befogadja a gyönyörű, muzeális értéket.

Az ábra klasszikus, 19. századi kiállítási teret mutat, régi bútorzattal, vas korlátos galériával, ásványokkal.

7.19. kép: Az ELTE TTK Természetrajzi Múzeuma Ásványtárának védett bútorzata a 19. századból. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A bécsi Naturhistorisches Museum 19. századi bútorzatáról vette a mintát a gyöngyösi Mátra Múzeum a 21. században. A szakmai vélemények megoszlanak abban a tekintetben, hogy ez helyes volt-e. Év Múzeuma díjat kapott a múzeum, miközben elmarasztaló kritika is született, amely ezekről a kérdésekről kicsit bővebben is ír (Vásárhelyi 2010). Itt a 21. századi geg, az épületbe épített, 3 emelet magas, lombozatos tölgyfa és a klasszikus bútorzat kontrasztja nagyon érdekessé teszi az összhatást. Ugyanakkor az előző üzenete (alapvetően ökológiai jellegű, a talajszint illetve a lombkoronaszint élővilága más) és a vitrinek üzenete (az állatok klasszikusan rendszerbe illeszthetőek) üti egymást. A következő négy kép ezt a kiállítást mutatja.

Az ábra egy épületen belül megépített tölgyfa elágazását mutatja.

7.20. kép: Izgalmas látvány az áttört mennyezeten át az „égbe” nyúló tölgyfa. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra a tölgyfa koronáját mutatja, benne nagytestű ragadozó madár ül fészke mellett.

7.21. kép: A harmadik emeleten akár át is sétálhatunk a lombkoronán, beleshetünk a madárfészekbe. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra egy régimódi, szögletes vitrint mutat, a látványt a vastag fa részek dominálják.

7.22. kép: A 19. századi vitrinek mintájára legyártott új bútorzat idegenül is hat, és magassága figyelmen kívül hagyja a gyermeklátogatók szemmagasságát. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra az előző képen lévő vitrinhez hasonló színű, de tágas, könnyed, ívelt falú vitrint mutat, benne nagyvadakkal.

7.23. kép: Az előző vitrin anyaghasználatával és színvilágával készített modern, körbejárható vitrin remek, látványos eleme lett a kiállításnak. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Nagyon szerencsések azok a bemutatások, ahol az épület, a bútorzat, a tárgyak együttesen, egymást erősítve vagy kiegészítve hordozzák az alkotók üzenetét. Egy természetbarát és egy techno megoldást mutatunk be képeken: a Nemzeti Botanikus Kert (Vácrátót) Berkenye Házát és a BMW Welt (München) kiállítását.

Az ábra egyemeletes, sátortetős épületet mutat.

7.24. kép: Eklektikus, de kisméretű, emberléptékű épület fogadja be a természetről, ökológiáról szóló kiállítást. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra deszkából kivágott fa nagyméretű „leveleire” kasírozott képeket és szövegeket mutat.

7.25. kép: A tájékoztató információ egy része stilizált fán, annak levelein van elhelyezve. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra fából készült fiókos szekrényt mutat, a fiókokon a tartalomra utaló képek.

7.26. kép: Az egyszerű, nyers színű, lakkozott fa bútorok a nemes nyersanyagot mutatják be nekünk. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra vékony falemezből lombfűrésszel kivágott falevél-formákat mutat, az illető fafaj neve van rajtuk.

7.27. kép: Az interaktív egységek, a játékok általában szintén természetes anyagokból készülnek. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábrákon egy panelt látunk, azon felnyitható fedeleket. A legalsó felirata: „A biológiai sokféleség őre”. Ha ezt felnyitjuk, egy tükörben önmagunkat látjuk, és azt olvashatjuk: „Ugye te leszel az?”.

7.28. kép: Ez a panel is közvetíti a Berkenye Ház üzenetét: ugye te leszel majd a biológiai sokféleség őre? A fedél felnyitásakor a tükörben a gyermek önmagát látja, a többi híresség: Kitaibel, Durrell mellett. (Fotók: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra hatalmas, ívelt falú, ívelt galériájú épületbelsőt mutat, az ember elvész benne.

7.29. kép: Az előző sorozatban bemutatott épülettel és kiállítással szemben a „BMW Világ” épülete hatalmas, impozáns, egy autóipari nagyhatalom reprezentatív területe. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra egy autó stilizált felülnézeti rajzán lévő német feliratokat mutat.

7.30. kép: Már a puszta szavak is sulykolják belénk a márka tiszteletét: reakciósebesség, biztos, rugalmas, előretekintő, dinamikus. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra fémbakra erősített biciklikerék csillogó sebességváltóját mutatja.

7.31. kép: A csillogó, precízen megmunkált fémek, a bonyolult szerkezetek újra és újra a szemünk elé kerülnek. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábrán fekete autó mögött kandalló, mellette nyitott fedelű hangversenyzongora.

7.32. kép: A kiállítás egyik üzenetét ez az ál-enteriőr közvetíti: a fekete hatalmas autó mögött kandalló, oldalt nagy, polgári zongora, és itt halk klasszikus zene is szól. Az üzenetet szerző így dekódolta: „BMW-t birtokolni nagyszerű életérzés, a gondtalan gazdagság tudata és élvezete”. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kiállítások tervezésénél az üzeneteket befolyásolják a fent említett tényezők, és mintegy keretet adnak az üzenetek lefordításának is. Még a frissen festett, hófehér vagy tört fehér falú, üres galéria is jelentős vizuális hatást jelenthet. A tervező vagy egyre inkább tervező team felkészültségén, kreativitásán is múlik, hogy a kötöttségek közepette hogyan birkózik meg a feladattal. És nemcsak a feladatra kell gondolniuk, hanem a leendő látogatóra is. Ami a készítők számára adottság, esetleg évtizedek óta megszokott körülmény, merőben új, tetsző vagy ellenszenves lehet az először érkező látogatók számára, így máshogyan befolyásolhatja a megértett üzenetet.