8.7. Hangok

A hangok használatának alig van gyökere a hazai múzeumi kiállítási gyakorlatban, és viszonylag ritkán fordul elő használatuk. Az interaktivitás és az informatikai megoldások előretörésével azért a hangok könnyebben felhasználhatóvá váltak, de a legtöbb múzeumi kiállításban visszafogottan, vagy sehogyan sem bánnak velük. Talán a bevásárlóközpontok erőltetett, kényszeres zene-szolgáltatása[44], azaz az alantasnak tartott konkurencia gyakorlata tart vissza sok kiállítót attól, hogy – akkor már nívós, például a kiállításon bemutatott korhoz illő – háttérzenét szolgáltasson. Vannak persze egészen másfajta, feltétlenül támogatható hang-használatok is. Amikor egy hangszergyűjteményben az egyes régi, vagy egzotikus hangszerek hangját szólaltathatjuk meg gombnyomással; vagy vezényelhetünk egy képzeletbeli zenekart; amikor az erdő madarainak hangját hívhatjuk elő (és ismerhetünk rá egy dallamra, amit sokszor hallottunk a természetben, de sosem tudtuk, melyik madár éneke); amikor egy kortanú mesél nekünk élményeiről, megpróbáltatásairól, vagy csak mindennapi életéről, akkor örülhetünk annak, hogy a múzeumi kiállítások eszköztára így kibővülhetett, és a hallásunk segítségével ilyen nagy mértékben lehet segíteni egy kiállítás befogadását.



[44] …ami decemberben Bing Crosby nyálas karácsonyi dalainak unos-untig való nyomatásával sok potenciális vásárlót is elriaszt a színtérről.