8.9. Szövegek

A kiállítási szövegek mennyisége, stílusa körül sokféle vélemény ütközik. Dean (1994) szemléletes ábrájának továbbgondolása a tárgyak és információk viszonyát mutatja. Az egyik szélsőséges esetben (szinte) csak tárgyak alkotják a kiállítást, ilyenek a látványraktárak. (A magánéletben a tisztaszoba a csak tárgyakkal operáló kiállítás jellemző példája lehet.) A másik szélsőséges esetben csak információk vannak közszemlére téve, de ezt nem hívjuk kiállításnak (esetleg faliújságnak, hirdetménynek). A szokásos kiállításokban valahol a végletek között van a tárgyak és szövegek aránya, de közhelyszerű vélemény, hogy a jó kiállításban nem a szöveg, hanem a látnivaló dominál.

A tárgyak és információk összefüggését mutató grafikon.

8.1. ábra: A tárgyak és információk viszonyának elméleti lehetőségei. Ezen a síkon különböző helyre kerülnek a különböző jellegű kiállítások. (Dean 1994 nyomán)

A kiállításokban sokféle szöveggel találkozhatunk. Vasáros (2010) két helyen kissé eltérő módon adja közre lényegében azt a kézenfekvő hierarchiát, amit Dean (1994) is javasolt már a kiállítási szövegekre.

Főcím

Főszöveg

Cím

Kiállításrész szövege

Alcím

Vitrin szövege

Tárgyaláírás (lehet címe, gyakran a név)

Tárgyaláírás szövege

Főcím

Bevezető szöveg

Cím

Csoport- vagy tematikus szöveg

Alcím

Vitrin szövege

Tárgyfelirat (lehet címe, gyakran a név)

Tárgyaláírás szövege

8.1. Táblázat: A kiállítási szövegek hierarchiái Vasáros kötetében.

Az alábbiakban, több szerző alapján, táblázatos formában ismertetjük a különböző kiállítási szövegekkel kapcsolatos javaslatokat (néha több féle ajánlást egymás mellett). Kevesebb kategória szerepel, mint a fenti táblázatban, mert kisebb kiállítás esetén egy szint fölösleges lehet (nagy kiállítás esetén sem kell 4–5 szintnél többet használni, mert áttekinthetetlen, kiismerhetetlen lesz a hierarchia, inkább csak megtévesztjük a látogatót vele). Különböző szerzők különböző szöveghosszúságokat javasolnak, a kiállítás-készítők pedig saját tapasztalataik (vagy vélekedésük) alapján, maguk is különböző gyakorlatot folytatnak e tekintetben. Ez nem probléma, ha tartózkodunk a mértéktelenségtől (amire egyetlen példát fogunk említeni). A betűméretek is tájékoztató jellegűek, hiszen hatalmas kiállítótérben más lehet egy bevezető szöveg mérete, mint egy emlékház szűk előterében. Az azonban bizonyos, hogy a tárgyaláírások legkisebb betűméretét komolyan fontolóra kell venni, és általában figyelni kell az olvashatósági szempontokra (a jó szeműek esetében is, a gyengébben látókról nem is beszélve).

Főcím

5–7,5 cm

A kiállítás főcíme ragadja meg a figyelmet (ez jelenik meg a plakátokon, hirdetményekben is). Legyen ezért rövid (1–10, illetve 3–8 szó), orientáljon a témát illetően, szabja meg az alaphangulatot. Néha a külalakja fontosabb a tartalmánál.

Alcím (a főcímé)

100–120 pont

Az utóbbi időben divatba jött a frappáns (és néha önmagában érthetetlen) főcím alá alcímet rakni. Ha lehet, kerüljük el, mert a figyelem esetleg elsiklik fölötte. Ha mégis van, lehet hosszabb (10–20, illetve 10–25 szó), legyen informatív, témaorientált. A külalak és a tartalom egyformán fontos.

Bevezető szöveg

Lehet hosszabb (50–200, 50–60, 60–80, illetve maximum 200 szó). (Mint szélsőséget említhetjük az egyik megyei múzeum 525 szavas bevezető szövegét, ráadásul szűk folyosóban.) Legyen velős, szabatos, és tagoljuk jól láthatóan legfeljebb 75 szavas bekezdésekre. Ez a kiállítás alapja, magyarázza a kiállítás indokát, bevezeti a kiállítás főbb mondanivalóit.

Tárgycsoportok (vitrinek) szövege

30–40 pont, ill. 24–32 pont

Akkor használjuk, ha a kiállítást részekre („fejezetekre”) osztjuk. Ez a szöveg mutatja be a csoport rendező elvét, vagy specialitásait. Ne legyen nagyon hosszú (75–100, 60–80, 70–80, illetve maximum 150 szó). Nem baj, ha néha valami figyelemfelkeltővel kezdődik, de legyen informatív, magyarázó.

Tárgyak cédulái, tárgyaláírások

18–22 pont

Kétféle szövegre is gondoljunk. Az egyik a magyarázó, informatív szöveg, ami egyetlen tárgyra vagy azok szűk körére vonatkozik. Ennek hossza legyen mérsékelt (10–20, illetve maximum 60–80 szó), ne legyen több mint egy bekezdés. A másik típusú szövegnél nem érdemes terjedelmi korlátot szabni, mert az az azonosító cédula, ami megnevezi a tárgyat és esetleg alapvető tényeket, információkat tartalmaz.

8.2. táblázat: Javaslatok a különböző szintű kiállítási szövegek méretére, tartalmára, stílusára vonatkozóan.

A kép múzeumban falra erősített szövegpaneleket mutat.

8.28. kép: Elrettentő bevezető szöveg, nem késztet olvasásra sem a mennyisége, sem a tördelése, sem a színhasználata. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kép múzeumi vitrint mutat, a talapzatán feliratokkal.

8.29. kép: Érdekes megoldás: A kiállítás címe és a tárgyaláírás együtt szerepelnek a vitrin lábazatán a londoni Wellcome Collections-ban. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kép múzeum falán lévő hosszú feliratot mutat.

8.30. kép: A kiállítás főszövege ijesztően hosszú, hosszú, nehezen olvasható sorokba van tördelve, nem csábít olvasásra. Közelebb lépve kiderül, hogy a jobb oldali hasáb az angol változat. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kép múzeumi tárgyakat és alattuk a feliratukat mutatja.

8.31. kép: A (sajnos életlen) képen is olvasható a felirat: Oroszlán alakú aquamanile a Dunából. Ez csak a beavatottaknak szól. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Hogyan tehető érdekessé a kiállítási szöveg:

Figyelni kell arra, hogy ugyanannak az elemnek a túl gyakori használata ellenhatást vált ki.

A jó szöveg:

Tudományos kutatók szeretik a precíz, tudományos nyelvet (mondván: „nem baj, ha a közönség megtanul néhány szakkifejezést”), szeretik a részletes szöveges bemutatásokat („legalább annak legyen ott, aki el akarja olvasni, aki nem akarja, nem olvassa el”). Aki így gondolkozik, figyelmen kívül hagyja, hogy a magyarországi lakosság komoly olvasási-szövegértési problémákkal küzd, és hogy csak az egyetemi szintű tanulmányokat végzettek képesek a tudományos nyelvezetet elsajátítani, de ők is leginkább csak a maguk tudományáét. Van, amikor keveselljük az információt, de előfordul a szöveg túlburjánzása is, mintha nem állva-sétálva kellene olvasnia a látogatónak, miközben a tárgyak és egyéb látvány-elemek kötik le a figyelmét. Nemrégiben az MTM egyik legjobb kiállításában 40 oldal szöveg jelent meg. Nem volt feltűnő, mert sok szövegpanelon fért csak el, de ha belegondolunk, hogy csak a szövegek elolvasása is mennyi időt igényelt volna... – hogy mennyit, azt a fejezet végén lévő egyik feladat segít meghatározni.

A kép múzeumi vitrint és fölötte lévő feliratot mutat.

8.32. kép: A világosabb vitrin fénycsíkjával kontrasztban, magasba helyezett, a háttér színétől nem élesen elváló színű, csupa nagybetűvel szedett, két farostlemez látható találkozásán átívelő, rosszul tagolt (az első mondat végén a pont nem látszik), rosszul sorokba tördelt (fogalmak összetartozó szavai kerülnek külön sorba), nem orvosok számára nehezebben megérthető szöveg a meghaladott kiállítás-rendezési gyakorlat „állatorvosi lova” lehetne. Kiáltó ellentétben áll a vitrin szép, értékes és hallatlanul érdekes tárgyaival. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kép dinoszaurusz lábánál elhelyezett két kis táblát mutat.

8.33. kép: Rosszul elhelyezett szöveg egy dinoszaurusz-rekonstrukció lábánál. Beleront a látványba, és a ragadozó dinamikus mozgásának képzetét is megtöri. Kétségtelen előny viszont, hogy eltéveszthetetlenül ehhez a tárgyhoz tartozik. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)