11.3 Pedagógiai kommunikáció: a tárlatvezetéstől az interaktív értelmezésig és alkotásig (Kárpáti Andrea)

„ …a múzeumi kommunikáció lényege az üzenetek cseréjének legfontosabb csatornája: a kiállítás. E paradigmaváltó múzeumtudományi megközelítés a kommunikáció egyszerű modellje helyett – amely a kommunikációt információ átvitelként értelmezve lineáris felfogást képvisel – a kulturális megközelítést alkalmazza. A kommunikáció ezen felfogása szerint a jelentéstermelés megoszlik a feladó (a kurátor) és a vevő (a látogató) között, azaz minél nagyobb mértékben valósul meg az információ- megosztás, annál nagyobb valószínűséggel lesz hatékony a kommunikáció.” (Süvecz, é. n., o. n.)

A múzeumi kommunikáció, mint közös jelentésalkotás, a pedagógia kollaboratív tudás-létrehozó modelljében, a trialogikus tanuláselméletben is központi szerepet játszik. (Kárpáti és Dorner, 2008) A tanár és diák egyoldalú információ-megosztásán, a hagyományos, monológon alapuló vagy frontális módszerű oktatáson lassan túllép a magyar iskola. Az együttműködő tanulás, a tudásmegosztó párbeszéd dialogikus tanulási modelljéhez képest a trialogikus tanulás egy lépéssel tovább megy: közös alkotásra buzdít, amelyben az ismeretszerzés részvevői – például a múzeumpedagógus és a látogató – közösen értelmezik a harmadik komponenst: a kiállítás egy-egy darabját. Mindkét fél átadja azokat az élményeket és ismereteket, amelyek fontosak lehetnek az alapos megismeréshez és megértéshez, és érdeklődve figyeli a másik véleményét. A közös produktum lehet egy jó beszélgetés – a szokványos tárlatvezetés helyett, de lehet egy közös alkotás a múzeumi műhelyben, vagy egy, a múzeum webkettes környezetébe feltöltött kommentár: egy írásmű, melyet a kiállítás inspirált.

Múzeumi munkatárs kezében cseréptányér, előtte mázazó, festő eszközök.

11.10. kép: Múzeumpedagógiai foglalkozás: a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa a porcelánfestés műveleteit magyarázza. 2013. (Fotó: Kárpáti Andrea)

Gyerekek papír makettet készítenek.

11.11. kép: Múzeumpedagógiai foglalkozás a pécsi Vasarely Múzeum Zebra Műhelyében. 2009. (Fotó: Kovács Hajnalka)

Árkádos, márvány padlós csarnokban fiatalok asztaloknál képeket nézegetnek.

11.12. kép: A múzeumpedagógiai foglalkozás része a közös alkotás – felnőtteknek is. Múzeum Plusz este a Szépművészeti Múzeumban. (Fotó: Kárpáti Andrea)

A múzeum pedagógiai kommunikációjának nyelve átmenet kell, hogy legyen a szakszerű magyarázat és a szórakoztató ismeretterjesztés között. Míg az előbbi a szakértő közönségnek szól, az utóbbi az alkalmi látogatóknak. Aki pedagógiai programokon vesz részt, elkötelezett, tudni vágyó látogató, aki megérdemli, hogy többet kapjon anekdotáknál és esztétikai közhelyeknél. A bombasztikus megfogalmazások kétségkívül hatásosak, mégis kerülendők, hiszen nem illenek a hely szelleméhez. Mártonffy Attila nyelvész így vélekedik a múzeumpedagógiai stílusról:

„Míg azonban számos területen a reklám lehet elborzasztó és botrányt keltő jellege által hatékony, úgy gondolom, hogy akármennyire is emberközeli manapság a múzeumpedagógia, a múzeum még mindig egyfajta tekintélyt áraszt magából, elvégre konzervatív tevékenységet végez. Még akkor is, ha éppen az a feladata, hogy a mát konzerválja; így az a meglátásom, hogy nyelvi formák tekintetében is mindenképpen visszafogott kell, hogy legyen. Számomra a bombasztikus megoldások kissé túlzottnak tűnnek, másik oldalról viszont azt gondolom, hogy a nagyon hivatalos stílusú vagy szakszavak használata szintúgy nem szerencsés megoldás. (Kortárs művészeti témák esetén persze nyilván szabadabban szárnyalhat a múzeumpedagógusi fantázia, de ott is a kreativitást célszerű előtérbe helyezni a cirkuszi, rikkancsi harsánysághoz képet.) Nagyon nehéz elkerülni ezt a két végletet. Megtalálni azt a szűk folyosót, ahol igazán hatékony lehet a kommunikáció, melynek egyrészt hitelesnek kell lennie, másrészt bizalmat kell sugároznia: senki ne érezze becsapva magát, hogy nem azt kapta, amit ígértek a számára. A múzeum a közönség bizalmát úgy tudja megőrizni, ha csak azt ígéri, amit nyújtani tud, és persze tartózkodik a cirkuszi látványosságokra csábító szlogenektől is.” (Mártonffy, 2009, o. n.)

A múzeumpedagógiának egyre bővülő, korszerű magyar szakirodalma van, és más könyvekben magunk is részletesen szóltunk a múzeumi tanulás módszereiről. Ebben a részben csak felsoroljuk a kommunikációs szempontból lényeges pedagógiai módszereket, melyek közül számos már szerepelt ebben a könyvben, illetve részletesen megismerhetők a könyvünk 12. fejezetében közölt esettanulmányokból.

Zenekar játékhoz készülődik, előttük éttermi asztaloknál ülő közönség.

11.13. kép: Rendhagyó múzeumkommunikációs program: „Múzeum Plusz” a Szépművészeti Múzeumban, koncerttel és rendhagyó tárlatvezetésekkel. (Fotó: Kárpáti Andrea)

Illatos anyagokat tartalmazó üvegcsék, mellettük papírhengerek.

11.14. kép: Kísérletezés a kiállítótérben: Illatok és érzelmek. Az üvegcsékben lévő illatos anyagokat megszagolva, a látogatót arra kérik, gondolkodjon el azon, milyen hangulatokat, érzelmeket idéz fel az illat. Heureka Science Centre, Helsinki, 2010. (Fotó: Kárpáti Andrea)

Illatos üvegcse mellett kinyitott papírhenger szöveggel..

11.15. kép: Az üvegcsék melletti fehér hengerbe rejtett szöveg elmondja, milyen anyagot szagoltunk meg, honnan való, és mire használják. Heureka Science Centre, Helsinki, 2010. (Fotó: Kárpáti Andrea)

Gyerekrajz plakáton.

11.16. kép: Múzeumi tábor plakátja. Vasvári Pál Múzeum, Tiszavasvári

Szarvas előtt guggoló, vidám tárlatvezető és fiatal nézők.

11.17. kép: Önkéntesek honlap oldala, London Natural History Museum.



[99] Múzeumpedagógus beszámolója az „Ésszel járom be a földet” blogon egy múzeumi nyári táborról, sok képpel.