13. fejezet - Kiállítás értékelési módszerek

Tartalom

13.1 Miért és hogyan értékeljünk? (Vásárhelyi Tamás)
13.2 Mikor értékelünk? (Vásárhelyi Tamás)
Előzetes felmérés
Ellenőrzés
Értékelés
Néhány egyszerű értékelési módszer, látogatók bevonásával:
13.3 Egy látogatóbarát értékelési módszer (Kárpáti Andrea, Vásárhelyi Tamás)
13.4 Múzeumi multimédia megoldások értékelése (Kárpáti Andrea)
13.5 Tehát miért értékeljünk? (Vásárhelyi Tamás)
Feladat 1:
Feladat 2:
Feladat 3:
Feladat 4:

13.1 Miért és hogyan értékeljünk? (Vásárhelyi Tamás)

Az értékeléssel sokféle célunk lehet, és ha nem volna célunk vele, akkor is sokféle igény vagy kényszer miatt végezhetjük. Legegyszerűbb okunk az lehet, hogy ne (csak) a közönség értékelje a kiállításunkat, hanem mi. És gyakran elvégezzük úgy is, hogy nem is tudatosul bennünk…

Minden értékelés esetében alapvető kérdés, hogy kinek a szempontjait vesszük alapul, illetve hogy mi a célunk az értékeléssel. Az nyilvánvaló, hogy egy kiállítást máshogy (más módszerekkel, más szempontokkal) értékel egy látogató, mint a múzeum igazgatója, a gazdasági igazgatója, illetve a kurátora, vagy a szaktudomány máshol dolgozó képviselői. Az értékelés célját illetően pedig azt az angolszász irodalomban elterjedt hármas tagolást vehetjük alapul, amely a kiállítás (vagy bármely produkció) készülésének különböző szakaszai szerint tesz különbséget a célok (és szempontok) között (lásd lejjebb).

Mit jelent a „minőség” egy kiállítás esetében? Ha ezt a kérdést szakmai körökben feltesszük, kézenfekvő, hogy a válaszoló múzeumi munkatársak részéről hasonló vélemények hangzanak el. Jellemzően említett tényezők például a szakmai megbízhatóság, az esztétikus megjelenésen túl is a látványos jelleg, az érthetőség, az interaktivitás, a műtárgyak biztonsága, a látogatószám, az anyagi sikeresség. Többféle módszer is kínálkozik arra, hogy ezeket a nyilvánvaló, ám tulajdonképpen nem kellőképpen definiált szempontokat pontosítsuk, illetve a szempontok körét bővítsük([100]). A múzeumoktól független, a minőségbiztosítással foglalkozó szakirodalom alapján egy ipari termék minőségének megítélésére kidolgozott kritériumsort nem sok fáradsággal lehetett a kiállítás-értékelésben használható szempontrendszerré alakítani:

  • információ a kiállításról (a médiában megjelenőtől az előcsarnokban kifüggesztett tájékoztatásig),

  • megbízhatóság (pl. szakmai hitel, vagy akár a nyitva tartás – zárva tartás betartása, kiszámíthatósága),

  • szakértelem, pontosság,

  • hatékony hozzáférés (ne csak a megszokott esélyegyenlőségre gondoljunk, hanem a különböző korú, műveltségű, beállítottságú látogatók megértési esélyeire, azaz a szellemi hozzáférésre is),

  • hatékony panaszkezelés (jelzett hibák kijavítása, látogatói sérelmek kivizsgálása, orvoslása),

  • fizikai megjelenés (itt az esztétikum és a kommunikációs célszerűség is szempont lehet),

  • érzékenység (pl. speciális igényűek iránt, a tervezéstől a frontszemélyzet viselkedéséig),

  • biztonság és védelem (a műtárgyé, a látogatóé),

  • empátia a látogató iránt (pl. a tervezőké, a személyzeté),

  • bevonódás és választhatóság (a látogatási útvonal választhatósága, a befogadási események befolyásolhatósága),

  • a látogató helyzete, méltósága (pl. teremőri rendreutasítás alkalmával!).

Ez az eredetileg porszívókra alkalmazott, múzeumi kiállításokra átfogalmazott lista nemcsak mint gondolatkísérlet érdemel figyelmet. Elemei többféle értékelési eljárásban felbukkannak, együtt pedig bizonyos fajta kerek egészet alkotnak. A piaci irányultságú megközelítésmód pedig segítheti a közönségbarát irányba való elmozdulásunkat.



[100] Ilyen minőségbiztosítási rendszereket készít például az ISO (International Organisation of Standardisation, Nemzetközi Sztenderd Szervezet, www.iso.org/). Egy jó összefoglaló oldal róla a magyar Wikipédiában: http://hu.wikipedia.org/wiki/ISO_9001