14. fejezet - Esettanulmányok

Tartalom

14.1. Bajzáth Judit: Sokszínű élet – Felfedező úton Magyarország tájain: Egy kiállítás átalakulása
14.2 Joó Emese: Kiment a ház az ablakon - Az EtnoMobil 2.0 projekt
Üzemen kívül
Brand-teremtés
Kortárs kultúra? Mozgás!
EtnoMobil 2.0 – kiállítás, fotóműterem, archívum
Tartalomhoz a formát
Lakótérből kiállítótér
A harmadik nő
Mobilitás fogalmak
Egy tárgy, egy történet: a vízipipa
Véradó állomás? Lángosos bódé? Aláírásgyűjtés?
„Rajta hordom az életemet”
Mobil fotóműterem és archívum
Interaktivity 14 +
Kommunikáció 2.0
Minőségi eredmények
Nincs megállás!
14.3 Kómár Éva: Médiumok összjátéka. - A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítási kommunikációja a hálózati kultúra korában
Bevezető
PIM és az új muzeológia
A PIM kiállítási kommunikációja
Az Infokommunikációs (IKT) eszközök beépülése és szerepe a PIM kiállításaiban
Tervezés
14.4 Szabics Ágnes: Múzeumpedagógiai programok Bukta Imre: Másik Magyarország című kiállításán
A kiállítás pedagógiai kommunikációja
A kiállításhoz meghirdetett múzeumpedagógiai programok:

14.1. Bajzáth Judit: Sokszínű élet – Felfedező úton Magyarország tájain: Egy kiállítás átalakulása

„Jelenlegi ismereteink szerint a Föld az egyetlen bolygó, ahol kialakult az Élet.

Az évmilliárdok alatt elképesztő változatosságot ért el. A Földön szó szerint nyüzsög az Élet.

Sokmilliárdnyi, élő, lélegző, izgő-mozgó élőlény.

Vajon mi a közös bennük? Mi kapcsol össze egymással növényt és állatot: gerincest és gerinctelent: szárazföldi és vízi lényt: egysejtűt és soksejtűt? A rokonság. Egy láthatatlan kapocs, ami az összes földi életformát egymáshoz fűzi. Van egy közös ősünk. Egy sejt, ami évmilliárdokkal ezelőtt jött létre az ősóceán vizében, majd szaporodásnak, fejlődésnek indult, hogy évmilliók során számtalan változatban, formában és színben szülessen újjá... Ugyanazok az evolúciós erők formálnak minket, ugyanazokból az anyagokból épülünk fel, ugyanazon az elven működünk. A természetes szelekció alakított és alakít minket, embereket is. Ennek köszönhető a változatosság. Kiállításunk az Élet sokfélesége, sokszínűsége előtt tiszteleg. A biológiai változatosság előtt, amelyen az ember túlélése is múlik.” (Idézet a kiállítás bevezető klipjéből)

Egy állandó kiállítás megépítése mérföldkő a múzeumok életében. Összegzés, amely több évig tartó muzeológiai (gyűjteményezési, kutatási és közreadási) munka eredménye, és évekig az ismeretátadás egyik eszköze. A Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításai küldetésnyilatkozatának és alaptevékenységének megfelelő szemléletformáló témájúak: a Kárpát-medence egészére és a világra vonatkozó, a biodiverzitás változását bemutató-elemző, az ember és természet viszonyát áttekintő bemutatók. A jelen problémáinak, jelenségeinek megismertetését, feldolgozását és a természettudományok mélyebb megismerését is szolgálják. Mindig valamilyen „történést, változást, eseményt” (story-line) mondanak el, abba ágyazódik a probléma-felvetés és a kiállítás üzenete.

Az MTM 1996-ban, amikor új épületet kapott, nyitotta meg az országban az első interaktív állandó kiállítást Ember és természet Magyarországon címmel. Több évtizeddel azelőtt épült utoljára a Nemzeti Múzeum épületében a Természettudományi Múzeum korábbi állandó kiállítása, mely diorámákon keresztül mutatta be a hazai élőhelyeket a látogatóknak. A rendkívül népszerű kiállítás után az új, interaktív bemutató részben szakított a „klasszikus” életképeken alapuló kiállítás-technikával és aktív befogadásra késztető eszközökkel szólította meg a látogatókat.

Az ábra egy elég nagy kiállítási épület belsejét mutatja.

14.1. kép: Az Ember és természet Magyarországon című kiállítás átnézete. A mamuttól balra a múlt, hátul a nagydioráma. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra egy félbevágott, félig földbe vájt kunyhót mutat.

14.2. kép: Dioráma is, didaktikus bemutatás is, aktivizáló egység is. A földbe vájt kunyhó félbe van vágva, számos tárgyhoz magyarázat kapcsolódik, a balra lévő nádfalban rések vannak, ezen a „kukkolón” keresztül régi lápi életképek láthatók. (Ráadásul sokáig lehetett érezni a szárított gomba illatát.) (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra embermagasságú posztamensekre állított arcrekonstrukciók közt nézelődő felnőttet és gyermeket mutat.

14.3. kép: Honfoglalás-kori arcok rekonstrukciói között sétálhattunk, méregethettük magunkat az ősökhöz. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

2011-ig, 15 éves története alatt mintegy 1,5 millióan látták. A kiállítás a hazai természeti környezet átalakulását, az ember természetátalakító tevékenységét, a természeti erőforrások használatát mutatta be. Középpontjában az ember és az ember természetátalakító tevékenysége állt. Inkább az emberi hatások, az ember által használt természeti erőforrások bemutatására került a nagyobb hangsúly, mint magára a természet változatosságának megjelenítésére. A kiállítás üzenete: A Kárpát-medencében az ember megjelenése óta felgyorsult a természet átalakulása. Még megvannak azok az értékek, amelyeket védenünk érdemes és kell. A természet védelme határokon átívelő folyamat.

A kiállítás kronológiai sorrendben tárgyalta a szakmai témát, mely a tér szerkezetét is meghatározta: a tér egyik oldala a múltról, a másik oldala a jelenről szólt.

A bemutatás három nagyobb látványelme az épületrész hosszanti tengelyében elhelyezett életnagyságú életképekből áll: Noé bárkája; mamut a barlanggal; a Kárpát-medence élőhelyeit bemutató nagydioráma. Noé bárkája a Föld élővilágának veszélyeztetettségét és megóvását jelképezi. Az életnagyságú mamut a barlanggal a jégkorszakban élt és kihalt állatfajt mutatja be, melynek kihalásához a vadászat is hozzájárulhatott (így mintegy első áldozatunk); az élőhely-dioráma pedig a jelenlegi változatosságot jeleníti meg.

Az épület rövidebb tengelyén elhelyezett másik látvány-együttes: a jégkori barlang mint a neandervölgyi ember lakóhelye (a múlt) és természeti környezete, a másik oldalon vele szemben a mai modern ember lakóhelye a város (konyha) és természeti környezete.

Az ábra a fajokban dús tölgyerdő és szegényes akácerdő összehasonlítását mutatja. A vitrinben a két erdő háttérfotója előtt teli és üres rovardoboz, illetve sok és kevés növényfotó van.

14.4. kép: Tölgyes (őshonos) és akácos (jövevény) didaktikus összehasonlítása. Előbbiben sok növény alkotja az aljnövényzetet, utóbbiban kevés. Előbbiben sok rovar élhet meg a lombon, utóbbiban kevés. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra ugyanannak a „fűrészfogas” kiállítási elemnek kétféle nézetét mutatja. Az egyiken vegyes korú, szabálytalanul nőtt tölgyerdőt, a másikon egyféle korú, szabályos sorokba ültetett nyárerdőt látni.

14.5. kép: Egyszerű trükkös bemutatás az érintetlen és ültetett erdők összehasonlítására. „Menetirányban” haladva előbb az ősi tölgyest, utóbb (visszanézve) a helyén nőtt nyárast lehet látni. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra kerek dobogóra zsúfolt farönköket és fa használati eszközöket mutat.

14.6. kép: „A fa: élőlény és nyersanyag” volt ennek az egységnek a címe. Azt is mutatta, hogy a fa a bölcsőtől a fejfáig elkíséri az életünket. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra panelfal előtt (és üveg mögött) lévő vasúti terepasztalt, illetve valódi vasúti talpfákon lévő síndarabot mutat. A panelfalon a vasúthálózat fejlődését mutató térképek vannak.

14.7. kép: Az ipari forradalom utáni tájátalakulás egyik mozgatója a vasút építése volt. Három dimenzióban látjuk a jelenséget: térkép, (működő) modellvasút és valódi vasúti sín részlete segítségével. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra üvegvitrinbe helyezett színes tévé alkatrészeket mutat, előttük ferde panelon az elemek periódusos rendszere, nyomógombokkal.

14.8. kép: Sok mindenre van szükségünk a mindennapi életünkhöz, amit a természetből nyerünk. A periódusos rendszer elemei közül vagy harminc fordul elő a színes televízióban. A megfelelő gomb megnyomásakor az elem előfordulási helyén kis lámpa gyulladt a tévé alkatrészeiben. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

2011-ben ezt az állandó kiállítást új szemlélettel és új kiállítástechnikák alkalmazásával újította meg a múzeum: 15 éves kiállításrendezési tapasztalat, tudományos kutatás és gyűjteménygyarapítás együttes eredményeként épült meg a „Sokszínű élet - Felfedező úton Magyarország tájain” című komplex, interaktív kiállítás, melynek témája – összhangban a múzeum jelenlegi küldetésnyilatkozatával – a Kárpát-medence kialakulása, természeti változatosságának átalakulása a földtörténet során és jelen korunkban az új tudományos eredmények tükrében.

Az ábra ugyanazt a kiállítóteret mutatja, félig kész berendezéssel, és a becsomagolt mamuttal.

14.9. kép: Az átalakulás nehéz hónapjaiban a megtartott elemekre vigyázni kellett. A mamutot is be kellett csomagolni. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra a Bárka bejárata előtt várakozó, félkész állatmenetet mutatja, az előtérben festékek, szerszámok és egyéb eszközök.

14.10. kép: Az átalakítás folyik, a Bárka funkciója megváltozott, szimbolikus jelentését most a befelé igyekvő állatmenet adja meg. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A kiállítás témája tehát átalakult. Középpontjában a biológiai sokféleség jelenségének komplex bemutatása áll: a biodiverzitás különböző szintjei, formái, értéke és szépsége; alakulásának rejtett és látható tényezői; különlegességei és fontossága; a múlt és jelen összefüggései; a biodiverzitás kutatásának módjai. Így az előző állandó bemutatóhoz képest jóval összetettebb és átfogóbb látásmódú, többszintű, többrétegű kiállítás jött létre.

Az üzenete is átalakult: „Mielőtt túl késő lenne...4,5 milliárd év alatt folyamatos változások során alakult ki az élővilág sokfélesége. Az élővilág sokfélesége szép, izgalmas, felfedezni való. Fennmaradása létérdekünk. Te is az élővilág része vagy, egy faj vagyunk a sok közül. Te is felelős vagy az élővilágban zajló változásokért. Csodálkozni fogsz, hogy Magyarország mennyi természeti értéket kínál!”

A kiállítás tehát pozitív, cselekvésre szólító üzenetet hordoz. Arra az egyszerű képletre alapoz, hogy „ami szép, azt szeretnéd megismerni, amit megismersz, azt szereted, s amit szeretsz, azt óvni is fogod”. A kiállítás mondanivalója: „A természet megismerése segít abban, hogy megértsük a biodiverzitás fontosságát és a természetben zajló változásokat. Létezésünk és jövőnk elválaszthatatlan a földi élet sokszínűségétől, a többi élőlény létezésétől. A fajok millióinak milliárdnyi egyede, és az őket összekapcsoló biológiai folyamatok, táplálékláncok, az ökoszisztémák hálózata biztosítja a Földi élet állandóságát és fennmaradását.“

A kiállítás szakmai koncepciója szerint az élővilág változatosságával összefüggő jelenségek egyszerű szemléltetésén túl ok-okozati összefüggéseket, természeti törvényszerűségeket is bemutat, elemez, kérdéseket tesz fel. A tudományos tapasztalatszerzés, kutatás módszereit („felfedezés”) használja, a tudományos kutatás-felfedezés élményét adja. A készen kapott ismeretek reprodukálása helyett a problémamegoldó tudományos folyamatokba kapcsolja be a látogatót, a tudományos ismeretek és a tudományos gondolkodás elsajátítása érdekében: tényeket sorakoztat fel (gyűjteményi tárgyak).

A kiállítás szakmai tartalmát tekintve megtartotta a korábbi bemutató logikai rendjét, nagyobb szakmai fejezeteit, látványelemeit és befejezését: a természet múltbeli változása, különös tekintettel a Jégkorra, a hazai nagyobb élőhelyek (vizes élőhelyek, erdők) átalakulása, az emberi környezet, a városok élővilága. Ugyanakkor szakmai részleteit tekintve jóval összetettebb lett.

A tér alapszerkezete is megmaradt: múlt, jelen és a továbbgondolkodtató jelen.

Az ábra ugyanazt a kiállítóteret mutatja, az új kiállítással, amelyben a bútorzat fehér színű.

14.11. kép: A megújult kiállításban a fehér szín uralkodóvá vált. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az új tartalmi és kiállításrendezési koncepció egyaránt megengedte, hogy a meglévő nagy látványelemek új, kibővített tartalmat kapjanak és egyben térszervező elemként megmaradjanak. A bárka a földi élet sokféleségét jelképezi és egyben a kiállítás bevezetője, mely a biodiverzitás fogalmával és kutatásának alapjaival ismerteti meg a látogatót és a Föld legváltozatosabb állatcsoportjait mutatja be.

Az ábra sötét térben négy erősen megvilágított vitrint mutat, bennük rendre csigák, kagylók, bogarak, lepkék sokasága és tarkasága.

14.12. kép: A Bárka belsejében pazar látványt nyújt az ízelítő is a csigák, kagylók, bogarak és lepkék sokféleségéből. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A fotó a levegőben függő, tátott pofájú őscápát mutat.

14.13. kép: Az új kiállítás is a Bárkától indul. A 18 millió éves múltat (amikor itt jobbára tenger hullámzott) ez az őscápa is jelképezi. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A jégkorszaki dioráma a mamuttal (és a barlanggal), valamint a felújított nagydioráma egy-egy összefoglaló-összegző kiállítási egység: a múlt és a jelen élőhelyeinek sokféleségét és egyben átváltozását szemlélteti klasszikus kiállítástechnikai eszközként. A nagydioráma egyben „kiállítás a kiállításban”, amennyiben a korábbi állandó kiállítást is őrzi nemcsak mondanivalóját, de technikáját illetően is.

Az ábra a mamut mellett álló, bőrökbe öltözött embert mutat.

14.14. kép: A jégkori ember dárdával támad a mamutra. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Mivel a kiállítás üzenetében a rácsodálkozás, a felfedezés, az élményszerzés fogalmazódik meg, ezért maga a tér is ilyen „labirintusszerűen” van berendezve.

Az ábra magas üveghasábokat mutat, bennük növények, illetve madarak látszanak.

14.15 kép: Az egyik legsejtelmesebb kiállításrészlet a különböző – őshonos és jövevény, illetve ültetett – erdők bemutatása, új módszerrel, üveglapokra ragasztva. Középen az erdőkben kevésbé válogató gerinces állatok láthatók. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra üveglapra ragasztott, préselt növényeket mutat, fent akácleveleket, lejjebb a szegényes aljnövényzet jellemző fajait.

14.16. kép: Az akácerdő üvegfala, az aljnövényzetben előforduló – részben jövevény, invazív – fajokkal. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az új állandó kiállítás három nagyobb tartalmi fejezetből áll:

A bevezető rész a földi élet sokféleségét és veszélyeztetettségét bemutató fejezet, mely egyben a biodiverzitás-kutatás tudományának szakmai bevezetője is.

A kiállítás második része a Kárpát-medence kialakulását és a területén lezajlott környezetváltozást mutatja be — beleértve a geomorfológiai változásokat is — az utolsó kb. 18 millió év folyamán, a miocéntől a holocénig.

A kiállítás harmadik részében Magyarország élőhelyeit és fajdiverzitásukat mutatjuk be. Hangsúlyos szerepet kapnak a bennszülött, a reliktum és a különleges fajok. Az egyes egységekben megjelennek az élőhelyhez vagy az egyes fajokhoz kapcsolódó természetvédelmi programok és a múzeum biodiverzitás-kutatásai is. Az élőhelyeken nemcsak az őshonos, hanem a betelepített, özönfajokat is bemutatjuk. Kiemeljük az egyes élőhelyek veszélyeztetettségét. Bemutatjuk a biodiverzitás változásait, mind a természetes folyamatokat, mind az emberi hatásokat. A kiállításban megjelenik az emberi környezet mint a jelenlegi természeti sokféleség párja.

Az ábra kamrapolcot mutat, amelyen számtalan különböző növényből vagy állatból készült konzervek, befőttel, bőrtárgyak, ciroksöprű, kenderkötél van.

14.17. kép: Új szemléltető módszer annak bemutatására, mennyi mindenre szükségünk van a természetből. Most azonban a biodiverzitás van a középpontban, így az éléskamra és a ruházat, a használati eszközök élőlény-eredetű származása közvetíti az üzenetet. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A tartalmi elemek elhelyezése a térben, azaz a kiállítás térszerkezete tudatosan rendezett, felfedező út (jelenségek, érdekességek, felfedezendő ajtók mögé rejtett tárgyak, oda-visszautalások, rejtvények stb.). A látogató aktív befogadó, mind vizuálisan, mind fizikailag, mind pedig intellektuálisan.

A múltbeli természeti események jelenbeli hatásai egymással „összenézhetők”; pl. a tér egyik oldalán elhelyezett jégkorszaki egység (az az egység, amely a jelenkori felszíni formákat, hordalékkúpokat, lösz- és homokhátakat létrehozta, valamint az éghajlatot döntően befolyásolta) pont szemben helyezkedik el azzal a kiállítási egységgel, ahol a mai magyarországi homoki, lösz- és szikes pusztai élőhelyeket mutatjuk be. Így a látogatónak feltett kérdésre: „vajon emlékszel?”, a választ a térszerkezet is megtámogatja.

A tér nemcsak vízszintesen, tartalmi egységenként tagolt, hanem függőlegesen is: a biodiverzitás három szintjét mutatja be: élőhelyszintű (vagy tájszintű), fajszintű és genetikai szintű változatosság.

A tartalom komplexitását és többrétegűségét az installációs elemek, az audiovizuális és IT-elemek, valamint a játékos, foglalkoztató egységek is hordozzák.

Az ábra nyomógombokat izgatottan nyomogató kisgyerekeket mutat.

14.18. kép: A nyomógombos, okos gépeket nemcsak az okosabb gyerekek, hanem azok az egészen kicsit is használatba veszik, akik nem értenek semmit belőle. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az ábra egy gyermekeknek szánt, elég kis nyílásba bebújni próbáló felnőtt nőt mutat.

14.19. kép: A kisgyerekeknek szánt, bebújós vitrinre pedig felnőttek is kíváncsiak. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

A letisztult, egyszerű, fehér hordozófelületek a „tudomány” pontosságát jelképezik.

Az élőhelyek sokféleségét rekonstrukciók, diorámák, tájfotók és filmek jelenítik meg. Az általában már mindenki számára ismert élőhelyek általános ismertetése mellett új szempontként jelenik meg egy-egy ismeretlen, vagy a tudomány által nemrégiben felfedezett jelenség (pl. lemeztektonikai események), vagy aktualitás (globális klímaváltozás, invazív fajok terjedése) bemutatása, amit az installációval külön kiemelünk. Az adott élőhelyek illetve fajok sokféleségét a múzeumi gyűjteményi anyagok segítségével mutatjuk be.

A genetikai diverzitás egy-egy, elsősorban a múzeum által vizsgált példán keresztül látható (pl. unkák, rákosi vipera, pannon gyík, földi kutya).

A magyarországi élőhelyek és fajok diverzitásának egyik kulcsa az élőhelyek mozaikosságában rejlik, melynek nyitja a múltbeli geológiai, geomorfológiai és klimatikus változások hatása. Ezért az installációs elemek is „mozaikokból”, modulokból épülnek fel. Az egyes elemek szigetszerűen, csoportokban jelennek meg. Például. a Kárpát-medence kialakulásában szerepet játszó lemeztektonikai események, a mozgalmas múlt tükröződik az installációs elemek elrendezésében („ki-beugrálnak” a falak és posztamensek); vagy a pusztai élőhelyek mikro-mozaikosságát tükrözi a „kisdioráma-egységek” magasságának változatossága.

Az ábra üveghasábokat mutat, mindegyikben más pici életképpel.

14.20. kép: Üvegkocka-modulok a kiállításban. (Fotó: Vásárhelyi Tamás)

Az élőhelyhez vagy a fajokhoz kötődő jelenség mögött rejlő ok-okozati összefüggésekre, törvényszerűségekre, magyarázatokra (pl. a Kárpát-medence kialakulásának lemeztektonikai okai, a klímaváltozás okai, alkalmazkodás az extrém klímához vagy élőhelyhez) interaktív számítógépes animációk, játékok, egyéni vizsgálódás révén talál rá a látogató. Az egyes információk egységes megjelenésű színes installációs elemekben vannak elhelyezve.

Külön rétegként jelentik meg a kiállításban az óvodások és alsó tagozatos iskolások számára készült, a térben is elkülönült játékos elemek sorozata, mely az adott szakmai témát dolgozza fel.

A nagyobb látványelemek, összefoglaló részekben, valamint és a kiállítás végén kialakított pihenőhelyeken játékok, társasjátékok, kirakók késztetik a látogatót arra, hogy hosszabb időt töltsenek el az adott helyen.

A szándék megvalósítása, hogy az egykori, a közönség által már jól ismert és kedvelt állandó kiállítás megmaradjon, de tartalmában, kiállítás-technikájában megújuljon, úgy tűnik sikerült.

Az ábra a kiállítás színes alaprajzát mutatja.

14.21. kép: A kiállítás alaprajza.