14.3 Kómár Éva: Médiumok összjátéka. - A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítási kommunikációja a hálózati kultúra korában

Bevezető

A szociokulturális környezetben bekövetkezett változások döntő módon alakítják át a kulturális kommunikáció eszközrendszerét. A kommunikációban résztvevő kultúraközvetítő intézmények egyfajta „contact zone[104] - ként működnek, egyaránt kiszolgálva a tudományos és a szélesebb közönség igényeit. Az információs társadalom megjelenése a múzeumokat is más mediális közegbe helyezte. A 21. századi múzeumlátogatók új elvárásokat fogalmaznak meg, szemlélődés helyett élményszerűségre vágynak, valamint a korszerűségnek a hétköznapi életben megszokott igényével lépnek be a múzeum épületébe. Mindez kihívást jelent a múzeumok számára, ám egyben olyan lehetőséget is kínál, amely sosem látott szerepbe emelheti az intézményeket. Így lesznek a múzeumok a „modern kor csodagyerekei”, amelyek páratlan karriert képesek befutni[105]

A kultúraközvetítő intézmények hatékonyságát és sikerességét nagyban meghatározza, hogy milyen gyorsan és milyen minőségben képesek reflektálni erre a paradigmaváltásra.

PIM és az új muzeológia

A Petőfi Irodalmi Múzeum stratégiájában központi helyet kap a „nyitott múzeum” elve. A múzeum hármas funkciói (gyűjtés, megőrzés, közlés) közül egyre nagyobb hangsúlyt helyez az artefaktumok és a feltáró munka során hozzájuk adott információk sokféle formájú publikálására, melynek pozitív következménye, hogy „összekapcsolja az élő kultúrát, a jelen gyakorlatát a kulturális örökséggel”.[106]Az alapfeladatok mellett ellát közművelődési és edukatív feladatokat, figyelembe veszi a turisztikai igényeket is. A komplex ismeretek közvetítésekor a tudás dinamikus folyamatként épül be, lehetővé téve az élményszerű tanulás gyakorlatát. Ezzel a múzeum megszűnik „csupán” memoriterintézmény lenni, a kanonikus tipologizálást átlépve olyan korszerű kommunikációs modellekre épít, melyek által a látogató szabadságot kap az olvasatok individualizálására.

A PIM kiállítási kommunikációja

A múzeumi kommunikáció egyik leghatékonyabb eszköze a kiállítás. „A műalkotások új életet kapnak azáltal, hogy megosztják őket a közönséggel.”[107] A tárlaton bemutatott műtárgyak új kontextusba kerülnek, új jelentést kapnak, és újabb metamorfózisok alapját képezhetik. Ugyanakkor napjaink kiállításai a látogató aktív részvételére is építenek, befolyásolva a jelentésalkotást. A kiállítás üzenetét a szakemberek, a látogatók és a médiumok együttesen alakítják.[108]

Amennyiben a múzeumot médiumnak tekintjük, megfigyelhetjük egy tárlat mediális rétegzettségét (pl. múzeum, kiállítás, autentikus műtárgyak, installációk, alkalmazott infokommunikációs eszközök), ezt a tényt fogalmazza meg McLuhan tételszerűen, miszerint „egy médium tartalma mindig egy másik médium”.[109] Az irodalmi múzeumban a szöveg maga számít elsődleges médiumnak, ami hatással van a kiállítási koncepciók kidolgozására. Az irodalmi kiállításban egyrészt szétválasztható a mű és a szöveg, másrészt az irodalmi szöveg képes tárgyiasulni – autentikus műtárgyként megjelenni,[110] (például az autográf kézirat maga is műtárgy), és beíródhat más technikai hordozókba is. A textus „metamorfózisai” izgalmassá teszik a kiállításokat, és a látogatót nagyobb mennyiségű információ befogadására motiválják. A PIM tárlatain a dialógus megteremtése, az interaktivitás fontos szerepet játszik, amihez az informatikai alkalmazások nagy segítséget nyújtanak a kurátorok és látványtervezők számára.

Az Infokommunikációs (IKT) eszközök beépülése és szerepe a PIM kiállításaiban

A múzeumi kiállítás ma már nem fizikai térhez kötött, többféle formában és többféle hordozón valósulhat meg. Beszélhetünk a múzeumépületben vagy mobil kiállító térben elhelyezett tárlatról. Online formában a gyűjtemény anyagából szervezhetünk virtuális kiállítást, de alkothatunk képzeletbeli webmúzeumot is, tetszőlegesen válogatott médiatartalmakból. Mindezt offline hordozókon is szolgáltathatjuk. A kiállítási kommunikációhoz napjainkban szorosan kapcsolódnak a web2-es és a mobileszközökre kifejlesztett alkalmazások.

Tervezés

Az informatika „hasznosulása” már a kiállítástervezés kezdetén szerepet kap, hiszen az anyaggyűjtés és témakutatás sokkal hatékonyabb egy gyűjteményi integrált rendszer segítségével. Azáltal, hogy a PIM gyűjteményi, bibliográfiai és életrajzi adatbázisai egy rendszerben kapcsolódnak össze (Huntéka-M), lehetővé válik, hogy a kurátor egy felületen való kereséssel tájékozódjon a vonatkozó műtárgyakról vagy a témához kapcsolódó egykorú szakirodalomról, valamint a szerzői kapcsolatrendszerről és életrajzi forrásokról. Amennyiben az adatbázisban lévő rekordokhoz a műtárgyakról készült nézőkép is tartozik, a digitális másolatot a forgatókönyvbe azonnal beilleszthetjük.

Négy oszlopos táblázat szöveggel és képekkel.

14.27. kép: Részlet a „Ködlovagok” című kiállítás képes forgatókönyvéből. Petőfi Irodalmi Múzeum

Az IKT eszközök „betervezése”, kommunikációs szerepük kitalálása a forgatókönyv megírásával párhuzamosan zajlik. Ezért nagyon fontos az informatikai szakemberek bevonása a kezdetektől, éppen úgy, ahogy a múzeumpedagógusok és a marketing szakembereké is. A tervezés során feltérképezzük a szolgáltatáshoz szükséges hardver- és szoftverigényt, tekintettel arra, hogy olyan eszközöket szerezzünk be, amelyeket hosszú távon fel tud használni az intézmény. Az egyedi szoftverfejlesztések irányának kijelölésekor is ajánlatos a többszöri felhasználás lehetőségét figyelembe venni.

Szükséges mérlegelnünk, hogy az üzemeltetés megoldható-e házon belül, vagy külső forrásokat igényel, valamint hogy megkívánja-e az állandó informatikai felügyeletet. Kurátorként tudnunk kell, hogy az előbb felsorolt szempontok alapján milyen anyagi ráfordítást igényel az adott kiállítás informatikai támogatása.

A forgatókönyv elkészítése a fizikai tér felosztása mentén halad, és ahogy a műtárgyak, installációk helyét kijelöljük, ugyanígy az IKT eszközök helyét, szerepét és tartalmát is feltüntetjük.

Négy oszlopos táblázat szöveggel és képpel.

14.28. kép: Kiállítási forgatókönyv az informatikai alkalmazások helyének megjelölésével. Petőfi Irodalmi Múzeum

Mindenekelőtt olyan IKT technológiákat alkalmazunk, amelyek elősegítik a tematika többszólamú reprezentációját, funkcionálisan és módszertanilag igazolható a jelenlétük, ugyanakkor felhasználóbarát alkalmazások. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az eszközök külső megjelenése és az interfészek grafikai terve szervesen illeszkedjen a kiállítás szín- és látványvilágához. Azáltal, hogy felkínáljuk a hipermedialitás lehetőségét, elősegítjük a felfedezéses tanulást, így a tárlat képes releváns élményt nyújtani különböző elvárási szinteknek.

Milyen típusait használjuk az informatikai megoldásoknak?

Ismeretközlő informatika

Jellemzői: egyirányú kommunikáció, melynek célja az ismertközlő információátadás. Például szöveges anyag vetítése PC-n vagy digitális képkeretben. (Ezt a típust egyre kevésbé használjuk önállóan.)

Illusztrációs informatika

Jellemzői: szintén egyirányú kommunikáció, melynek célja az illusztrálás, szórakoztatás, ráhangolás. Például intrók, vetítések plazma tévén vagy digitális képkeretekben.

Interaktív informatika

Jellemzői: kétirányú kommunikáció, nem direkt irányított ismeretközlés, melynek célja az ismeretátadás interakció által. Lehetővé teszi a navigációt és a hipermedialitást. Például infopultok, érintőképernyős eszközök, játékkonzolok.

Példák az alkalmazásokra a PIM kiállításiból

A következő részben olyan tárlatokból emelünk ki példákat, amelyeknél a kiállítási informatikai megoldások újdonságot jelentettek ötlet, funkció, módszertan, technológia stb. tekintetében.

IKT a kiállítási terekben

Reneszánsz utak, virtuális találkozások (2008)[111]

Az első kiállításunk, amelyben hangsúlyosan alkalmaztuk a kiállítási informatikát a Reneszánsz Év jegyében született. A tematika, a reneszánsz időszakára jellemző felfedező-tudományos gondolkodás sajátossága miatt az új médiumok könnyedén beépültek a tárlat világába. Az előtérben egy falon 3D-s grafikával készült beharangozó film (intró) futott, amelynek vizuális és zenei hatása a tárlat élményvilágának első elementáris élményét jelentette. Az intró itt látható:

Az első teremben négy mini PC-n játszott kisfilm segítette, hogy a kiállítás legértékesebb műtárgyának Augustinus Moravus patérájának szimbólumrendszerét és vonatkozásait bemutassuk. Az autentikus műtárgy más kontextusba helyezése lehetővé tette új jelentések és összefüggések közvetítését a látogató számára.

Múzeumi terem vörös hátterű kiállítási vitrinekkel, nagy vetítő képernyővel, a terem közepén műtárgy tárolóval.

14.29. kép: A Reneszánsz utak, virtuális találkozások (2008) c. kiállítás részlete. Petőfi Irodalmi Múzeum (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Projektorok segítségével két egész falat betöltő grafikával a napszakok váltakozását, és a lakomához készülődés aktusát idéztük meg, mely hangulati elem alapvetően meghatározta a terem atmoszféráját. A videófilm itt látható:

A tér-idő érzet kitágításának illúzióját szolgálta a plafonra vetített interaktív csillagtérkép, melyen a látogató különböző bolygómozgásokat navigálhatott.

A szép és a jó. Kazinczy és a művészetek (2009) [112]

A Kazinczy-kiállítás intrója, egy 3D-s grafikával készült film a virtuális terekbe való átlépés hatását keltette. Az egész falat betöltő vetítés segítségével a látogató számára hiteles források[113] alapján rekonstruálhattuk Kazinczy Ferenc egykori szülőházát. Az intró itt látható:

Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880–1914 (2010)[114]

A Ködlovagok kiállítás volt az a tárlat, amely legszebben tudta megvalósítani a régi és új médiumok esztétikai és funkcionális összhangját.[115]A szépirodalmi szövegek és a képzőművészeti alkotások autenticizmusa és az új technológiai eszközök általi metamorfózisaik felbontották a kiállítás lineáris narratíváját, a látogató egyéni benyomásai alapján viszonyulhatott a Ködlovag-nemzedék útkeresését kifejező alkotásokhoz. A látvány szándékos esztétizmusa miatt a falakon csak minimális szöveget helyezhettünk el, a témát kibontó további szépirodalmi idézeteket, a kutatási eredményeket tükröző művészettörténeti és irodalomtörténeti adalékokat, illetve digitális reprodukciókat infopultban tettük hozzáférhetővé. Az infopult menüstruktúrája leképezte a kiállítási tér témafelosztását, így a látogató a számítógép interfészén keresztül átélhette a „tér a térben barangolás” élményét – bővített tartalommal.

számítógép képernyő sok szöveggel és alul képsorral.

14.30. kép: Infopult a Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880–1914 (2010) c. kiállításon, Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

A közönség által leginkább kedvelt látványelem a „virtuális pocsolya” volt, vagyis egy szimulációs víztükör, mely a vízben járás érzetét keltette egy nagyvárosi térben. Az aktus metaforikussága kifejezte az érzetek, a belső megfigyelés útján keletkező impressziót.

kockaköves úttest, rá vetített pocsolyával.

14.31. kép: „Virtuális pocsolya”. Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880–1914 (2010), Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Az IKT eszközök segítségével elvont fogalmakat (pl. metafora) jeleníthettünk meg érzéki, vizuális módon. Az összművészet termében a szinesztézia stíluseszközét tettük láthatóvá-hallhatóvá egy színorgona és egy szózongora működtetésével. A színorgona színes fénynyalábjaiba nyújtott kezünk hangzó idézeteket szólaltatott meg, melyek segítettek megérteni a szinesztézia mibenlétét. Másik interaktív eszközünk a szózongora volt, mely a szöveg-kép-hang egyidejűségével közvetítette a „művészet egy” üzenetét.

Falfülke, három félköríves részében, alul, piros, kék és sárga fényt vetítő reflektorokkal.

14.32. kép: Színorgona. Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880–1914 (2010) c. kiállításon, Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

számítógép képernyő zongorabillentyűkkel.

14.33. kép: Szózongora. Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880–1914 (2010) c. kiállításon, Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

A tárlat harmadik, vízió termében a multimédiás eszközök a szimbolizmus jellegzetes stíluseszközének bemutatásában játszottak szerepet. A műalkotások, a fal mellé állított fülhallgatókból hallható monoton sustorgás, a plazmatévén látható „víziós” szövegek-képek és a falra vetített színes kaleidoszkóp egységes, közegszerűen működő atmoszférát teremtettek.

félhomályos terem, falán szövegek panelekre ragasztva és festmények.

14.34. kép: „Vízió terem”. Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880–1914 (2010) c. kiállításon, Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

„Ki vagyok én? Nem mondom meg…” – Petőfi választásai (2011)[116]

Megújult állandó kiállításunk friss szemlélettel és a legújabb technológiai megoldásokkal mutatja be a költőt, életének főbb állomásait és a hozzá kapcsolódó kultuszt – Petőfi szokatlan választásait, identitáskeresését állítva a középpontba. A különc személyiség és formabontó életművének színre vitele pozitív feszültséggel tölti meg a kiállítás tereit, különösen vonzó problémafelvetést jelent a fiatalabb generáció számára. Az interaktív múzeumpedagógiai pontok köré telepített informatikai eszközök tovább erősítik a tárlat játékos, izgalmas kínálatát. A digitalizált néprajzi, tárgyi, kéziratos műtárgykollekció padokba épített érintőképernyős számítógépeken böngészhető.

számítógép képernyő régi fa iskolapadba építve, mellette fogas kiskabáttal.

14.35. kép: Iskolapad beépített képernyővel. Petőfi állandó kiállítás részlete. Petőfi Irodalmi Múzeum.(Fotó: Gál Csaba - PIM)

számítógép képernyő előtt ülő, kócsagtollas süveget és prémgalléros köpönyeget viselő férfi.

14.36. kép: Kéziratok. Petőfi állandó kiállítás részlete. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Mellettük biliárdasztalba helyezett számítógépes szerepjátékot navigálva élheti át a látogató március 15-e fordulatait, játszva tanulva, a menüpontok közül választva követheti végig „Petőfi napját”, saját neve alatt gyűjthet maga köré támogató követőket.

billiárdasztalba épített számítógép képernyők, a falakon képek.

14.37. kép: Játékok. Petőfi állandó kiállítás részlete. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

A program gondosan kidolgozott grafikával készült, dinamikus mozgással, több képsíkban ábrázolva a helyszíneket és szereplőket.

A kiállításban két új – eddig nem használt – technológiai megoldás szerepel: egy hologramos vetítés és Petőfi „digitális lábnyoma”. A vetítés hologramos technikával eleveníti fel négy márciusi ifjú – köztük Jókai és Petőfi – beszélgetését a Pilvax Kávéházban, azt a drámai pillanatot, amikor Czakó Zsigmond haláláról értesülnek.

Petőfi és három barátja kerek asztal mellett állnak. Az életnagyságú alakokat papírból vágták ki, fényképek vannak rájuk ragasztva, az alakok arcvonásainak mozgását jelző, beszédét érzékeltető hologramok ezekre vetülnek.

14.38. kép: Hologram alakok. Petőfi állandó kiállítás részlete. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

A Petőfi-kultuszt bemutató teremben található a „digitális lábnyom”: a látogató érintőképernyő segítségével a költő megzenésített verseiből válogathat a youtube.com videó-megosztón.

Kiállítások rendhagyó térben

Mobilkiállítások – Nyugat100 (2008); Nyelvet öltünk (2010); Erkel 1800-as járat (2010)

A Nyugat100 című időszaki kiállítás sikerének köszönhetően merült fel először az az ötlet, hogy juttassuk el az installáció egy változatát minél több településre. A mozgó kiállítások „hordozója” egy átalakított Ikarusz busz lett, melynek utasterében épült fel az első minitárlat, s később még két tematikus buszjárat követte.

Autóbusz, színes képekkel az oldalán.

14.39. kép: Nyugat-busz. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Autóbusz, színes képekkel az oldalán.

14.40. kép: Kazinczy-busz. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Az informatikai és multimédiás alkalmazások különösen hasznosnak bizonyultak, hiszen a szűk térben egy-egy eszköz hatványozott számú információs és illusztrációs anyagot tárolt és szolgáltatott. Nagy sikerük volt a beépített interaktív játékoknak is, mint például egy Wii konzol segítségével irányítható zenekarnak az Erkel-buszban.

Autóbusz, nagy alakú fotóval és kottafejekkel az oldalán.

14.41. Erkel-busz. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Autóbusz belseje operaszínpaddal, amely előtt kicsi figurák jelzik a közönséget.

14.42. kép: Wii konzol az Erkel-buszban. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Egyéb megjelenési formák

Offline hordozók

A kiállításokhoz kapcsolódó offline formában megjelenő kiadványaink biztosítják a látogató számára, hogy még inkább elmélyülhessen a tárlat tematikájában, és további aspektusokat fedezhessen fel. A Nyugat100 tárlathoz kapcsolódóan két igen informatív kiadvány jelent meg. A Kelettől Nyugatig [117](2009) című interaktív térképgyűjteményen a Nyugat írói lakhelyeinek és munkahelyeinek topográfiáját tanulmányozhatjuk. A Nyugat-mozi[118](2009) filmfelvételei pedig a nyugatos írókról készült összes archív filmanyagot gyűjtötte egybe. Nemcsak különleges esztétikai élményt ad, de oktatási segédanyagként is használható a Ködlovagok-DVD [119] (2012), hiszen a századforduló két művészeti ágának – irodalomnak és képzőművészetnek – egymásra hatásait eddig soha nem látott, gazdag anyaggal mutatja be. Különlegessége még, hogy a múzeum terében megvalósuló kiállítás vendégkönyvéből használtunk fel idézeteket témamegjelölő mottóként, így a látogatók reflexiói beépültek a virtuális tárlatba.

Virtuális kiállítások

A PIM dokumentumaiból, tárgyi anyagából szervezett kiállítások, melyek csak virtuális formában léteznek.

A MaraiSandor.hu honlapon látható virtuális kiállításon az író életrajzát követhetjük nyomon egykorú fotók segítségével, miközben Márai hangját halljuk, amint 1967-es végrendeletét olvassa fel magnóra fiának.

Az 1956-os forradalom évfordulóján induló Gond és hitvallás című kiállítás a történelmi eseményt elsősorban a szépirodalom felől mutatja be egykorú dokumentumokkal, hangfelvételekkel, szintén a PIM gyűjteményeinek anyagából.

Unikálisnak mondható virtuális kiállítások a múzeum pimmédia oldalán található Emlékezések sorozathoz (Vas István, Nemes Nagy Ágnes,[120] Ottlik Géza) tartozó összeállítások, melyek a múzeum médiatárának hangfelvételeiből készültek, kiegészülve fotókkal és egyéb dokumentumokkal.

Hálózati kommunikáció

Portál, microsite-ok

A PIM-portálon az újonnan nyíló tárlatokról külön oldalakon informálódhat a látogató, a nagyobb kiállítások számára pedig önálló honlapot biztosítunk. Ilyenek a 100 éves A Pál utcai fiúk vagy a Nyugat100 kiállítások microsite-jai. A lebontott időszaki kiállítások is „továbbélnek” általuk, összesítik a kutatási eredményeket, reprezentálják a tárlatok gazdag tárgyi anyagát, és informálnak a recepciótörténetről is.

Mobileszközökre kifejlesztett alkalmazások

A közönség részéről egyre inkább elvárás, hogy a múzeumi tartalmakat mobileszközökön is elérjék. A Petőfi-kiállításunkhoz már hozzátartozik az a szolgáltatás, hogy QR-kód segítségével Android és iPhone operációs rendszerre egyaránt letölthetik a tárlat katalógusát. A többnyelvű multimédiás program végigkalauzolja a látogatót a termeken, aki mindeközben különböző lapozókat nézegethet olyan digitalizált műtárgyakról és dokumentumokról, amelyek nem szerepelnek a kiállítási térben.

Igazi újdonságnak számít az Ottlik-kiállításhoz (2012) készült lokatív technológiát alkalmazó interaktív irodalmi séta. Az okostelefonra letölthető program segítségével bebarangolhatjuk a Hajnali háztetők című regény budapesti helyszíneit, miközben megismerhetjük a regény cselekményét és a szereplőket. A mintegy hatórás séta alatt korabeli audiovizuális anyagokat is olvashatunk-nézhetünk.

Tablet számítógépet tartó kéz, a képernyőn várostérkép, bejelölt épületek piktogramjaival.

14.43. kép: Guide@Hand alkalmazás az Ottlik Gézáról szóló kiállításhoz – 1. kép. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Tablet számítógépet tartó kéz, a képernyőn szöveg..

14.44. kép: Guide@Hand alkalmazás az Ottlik Gézáról szóló kiállításhoz – 2. kép. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Tablet számítógépet tartó kéz, a képernyőn fotók.

14.45. kép: Guide@Hand alkalmazás az Ottlik Gézáról szóló kiállításhoz – 3. kép. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Fotó: Gál Csaba - PIM)

Web 2.0.

A közösségi média hatása a múzeumokat sem kerüli el. A PIM is rendelkezik Facebook profillal. A legfrissebb hírek posztolásával azonnali feedback-ekre adunk lehetőséget, amelyek visszahatnak a múzeumi kommunikáció további alakulására.

A kreatív írás kedvelői számára a PIM online kávéházat „nyitott” (2011). A Költőtoll online felületére azok a középiskolás diákok küldhették el írásaikat, akik részt vettek a múzeumban tartott PIMasz Tintászok (újságírók) vagy Irodalmi (C)irkálók (írók, költők) tehetséggondozó szakkörök valamelyikén.

A Petőfi-kiállítás megnyitása előtt indult egy web2-es kampány, melynek keretében a jövőbeli látogató blogoldalon tájékozódhatott a tárlat létrejöttének mozzanatairól, így ő maga is átélhette az alkotás izgalmát.

A fenti példák is bizonyítják, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum kommunikációjában hatékonyan alkalmazza a legújabb trendeket, lépést tartva az információs társadalom folytonosan megújuló igényeivel. Ugyanakkor a muzeológusok számára rendkívül fontos, hogy sikerüljön fenntartani az ismeretátadás és az élménykeltés egyensúlyát. A szakemberek feladata, hogy a digitális másolatok térhódításának idején megtanítsák a múzeumlátogatót az „eredeti” értékelésére. A PIM mint kultúraközvetítő intézmény meghatározó szerepet játszik ebben, éppen úgy, mint ahogy fontosnak tartja az olvasás örömének megidézését, a szépirodalom – az irodalom mint szépművészet – üzeneteinek kódolását és dekódolását a kódrendszerek fragmentálódásának korában, a „törött tükrök világában, amely olyan szövegekből áll, amelyek nem lépnek kapcsolatba egymással”.[121]



[104] James Clifford, Museums as Contact Zones = Uő, Routes. Travel and Translation in the Late Twenthieth Century, Cambridge, Mass, Harvard University Press, 1997, 188–219.

[105] idézi Ébli Gábor, Az antropologizált múzeum. Közgyűjtemények átalakulása az ezredfordulón, Bp., Typotex, 2005, 33.

[106] Manuel Castels, Múzeumok az információs korszakban = Múzeumelmélet. A képzeletbeli múzeumtól a hálózati múzeumig, szerk. Palkó Gábor, Bp., PIM – Ráció Kiadó, 2012, 38.

[107] Antonio M. Battro, Malraux képzeletbeli múzeumától a virtuális múzeumig = Múzeumelmélet..., i. m., 38.

[108] Rhiannon Mason, Múzeumok, galériák, kulturális örökség = Múzeumelmélet..., i. m., 129.

[109] Marshall McLuhan, Understanding Media. The extension of Man, London, Routledge, 2001, 8.

[110] Uwe Wirth, Mi mutatkozik meg, amikor irodalmat mutatunk be? = Múzeumelmélet..., i. m., 279.

[111] Reneszánsz utak, virtuális találkozások, rend. Komlóssy Gyöngyi, látványterv Kemény Gyula, Bp., PIM, 2008. november 8. – 2009. február 28.

[112] A szép és a jó. Kazinczy és a művészetek, rend. Gyapay László, Kovács Ida, látványterv Kemény Gyula, 2009. május 22. – 2010. február 28.

[113] Jakoby Károly, Kazinczy széphalmi háza sírjával, emlékoszlopával, 1859, MTA Művészeti gyűjtemény

[114] Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880–1914, társrend. Bauernhuber Enikő, Cséve Anna, Kómár Éva, Kőrös Kata, látványterv Kemény Gyula, Bp., PIM, 2010. november 11. – 2011. szeptember 18.

[115] A témáról bővebben ld. Kómár Éva, Ködlovagok a régi és új médiumokban. Kép és szöveg transzformációi az irodalmi kiállításban, Irodalomismeret online, 2012. 3. ]

[116] „Ki vagyok én? Nem mondom meg…”. Petőfi választásai, rend. Adrovitz Anna, Kalla Zsuzsa, látványterv Mihalkov György, Bp., PIM, 2011. szeptember – 2016. szeptember

[117] Kelettől Nyugatig. Mesélő térképek a Nyugat íróinak életéről, szerk. Kelevéz Ágnes, Szilágyi Judit, Bp., PIM, 2009. [CD-ROM]

[118] Nyugat-mozi. Archív filmfelvételek a Nyugat íróiról, szerk. Kelevéz Ágnes, Kemény Aranka, Szilágyi Judit, Bp., PIM, 2009. [DVD-ROM]

[119] Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón 1880–1914, szerk. Bauernhuber Enikő, Cséve Anna, Kómár Éva, Kőrös Kata, Bp., PIM, 2012. [DVD-ROM]

[120] Kelevéz Ágnes: A virtuális kiállítás médiatári lehetőségei. Emlékezések Nemes Nagy Ágnesre a pimmedia honlapján, Irodalomismeret, 2012. 1.[http://www.irodalomismeret.hu/linkek/175]

[121] Manuel Castells, Múzeumok az információs korszakban = Múzeumelmélet..., i. m., 38.