III.3. Kőzetalkotó elegyrészek és makroszkópos felismerésük

A kőzetalkotó ásványok megjelenése a kőzetekben általában különbözik attól a jól kifejlődött, szép kristályos előfordulástól, amelyek az egyes ásványokra közismertek. Ebben a részben a makroszkóposan, terepi módszerekkel (vagyis elsősorban szabad szemmel illetve kézi nagyítóval, továbbá egyszerű eszközökkel vizsgálva) felismerhető, magmás kőzetekben előforduló kőzetalkotó ásványokat írjuk le úgy, ahogyan azok a kőzetekben előfordulnak.

III.3.1. Színtelen elegyrészek

Földpátok:

A földpátok nagyon gyakori elegyrészek a magmás kőzetekben. Az ultrabázitok és egyes szélsőségesen telítetlen alkáli kőzetek kivételével szinte minden magmás kőzet tartalmaz több-kevesebb földpátot. A földpátokat két nagy csoportra, plagioklászokra és káliföldpátokra oszthatjuk. Ez utóbbiak közül kőzetalkotó elegyrészként az ortoklász, a mikroklin, a szanidin és az anortoklász fordul elő. Makroszkóposan az ortoklász és a mikroklin nem különíthető el egymástól ás az anortoklászt sem lehet elkülöníteni a többi fajtától.

Megjelenés: A kőzetalkotó földpátokra általában jellemző a táblás, egyes vulkáni kőzetekben a nyúlt táblás, csaknem léces megjelenés. A táblákra merőleges metszetek mindig léc alakúak, vagyis a kőzetfelszínt vizsgálva táblás és léces alakban láthatók. Mélységi kőzetekben hipidiomorfok, ritkábban xenomorfok, vulkáni kőzetekben idiomorfok-hipidiomorfok. A földpátok fehér, sárgásfehér, rózsaszín-húsvörös színűek vagy színtelenek. Közepesen-gyengén áttetszőek, a színtelenek átlátszóak. A földpátokra jellemző, hogy gyakran alkotnak ikreket. A káliföldpátokra elsősorban a két tagból álló ikrek, a plagioklászokra a sok, egymás mellé nőtt ikertagból álló poliszintetikus ikrek jellemzőek. Minden földpát több irányba hasad, a hasadási lapok általában üde ásványok esetében üvegfénnyel csillannak be. A földpátok az utólagos hatásokra gyakran átalakulnak, ennek során nagyon finomszemcsés ásványok, agyagásványok illetve szericit képződik. Ez a felismerhetőséget csökkenti, az erőteljesen átalakult földpátok csak a jellegzetes alakjuk után ismerhetők fel, valamint arról, hogy helyüket finomszemcsés fehér vagy zöldes, puha, körömmel kikaparható anyag tölti ki.

Az egyes földpátok elkülönítését, képződését a következőkben külön-kölön ismertetjük.

Plagioklász:

Képlet: albit: NaAlSi3O8

anortit: CaAl2Si2O8

Rendszer: triklin

A plagioklászok izomorf sort alkotnak: albit – oligoklász – andezin – labradorit – bytownit – anortit tagokkal. Makroszkóposan az egyes típusokat nem lehet elkülöníteni egymástól.

Megjelenés: Táblás vagy nyúlt oszlopos, színtelen, fehér, halványszürke esetleg zöldes árnyalatú (ha átalakult), üdén üvegfényű, átlátszó-áttetsző. A bázisos plagioklász esetenként sötét színű lehet a benne előforduló apró magnetit zárványoktól. A vulkáni kőzetekben idiomorf-hipidiomorf és általában nyúltabb, mint a mélységi kőzetekben, amelyekben inkább táblás hipidiomorf-xenomorf. Savanyú kőzetekben nyúltabb, bázisos kőzetekben zömökebb. A táblákkal párhuzamos metszetek a jellegzetes aszimmetrikus földpát alakot mutatják, míg azokra merőlegesen léces megjelenésű az ásvány. Gyakran előfordul, hogy néhány plagioklász szemcse összenövéséből kerekded halmazok alakulnak ki. A plagioklász egymásra közel merőlegesen két irányban kiválóan hasad, a hasadási felületek különösen élénken, üvegesen csillognak. A plagioklász tűvel nem karcolható, az üveget viszont karcolja. Egyes üde, üvegfényű plagioklászok kék illetve barna színben verik vissza rájuk eső fényt, a jelenséget labradorizálásnak nevezzük.

A plagioklászok gyakran és előszeretettel ikresednek, mind változatos megjelenésű kéttagú, de még jellegzetesebben többtagú, ún. poliszintetikus ikreket alkotnak. Ez utóbbi esetben több, egymással párhuzamos, éles elválású ikersík (vonal) mentén érintkező, keskeny lemezt észlelhetünk, amelyeket egyközpontú fényforrás felé fordítva minden második csillan be egy adott helyzetben. Az ásvány kis elmozdítása esetén az eddig becsillanó lapok fénytelenek, a közöttük levők pedig fényesen becsillanók lesznek. A jelenség oka, hogy a szorosan egymás mellé nőtt, ikerhelyzetben levő egyedek közül minden második orientációja fordított. A poliszintetikus ikerlemezesség azonban nem minden szemcsén figyelhető meg a kőzetben, csak azokon, amelyeknél az ikersíkok merőlegesek, vagy közel merőlegesek a kőzet felszínére. A többi esetben ugyanis a sűrűn egymás mellett elhelyezkedő ikreket elválasztó síkok vonalát a legfelső ikertag eltakarja. Általában savanyú kőzetekben több tagból álló ikerlemezesség jellemző, mint a bázisos kőzetekben.

A vulkáni kőzetekben előforduló plagioklász porfírok általában zónásak. Szabad szemmel illetve kézi nagyító alatt is megfigyelhető, hogy egy vagy több belső, színében és fényében és gyakran átalakultságában is eltérő zóna alakul ki.

A plagioklász gyakran átalakul, amelynek során egyes fent leírt jellemző tulajdonságai megváltoznak. Átalakulása során szeircitesedik (finomszemcsés muszkovittá alakul, ez elsősorban a savanyú plagioklászok átalakulása), agyagásványosodik, esetleg karbonátosodik (ez utóbbi átalakulás elsősorban a bázisosabb tagokat érinti). A átalakulás során a plagioklász jellegzetes alakja megmarad, azt legtöbbször finomszemcsés fehér (agyagásvány) vagy zöldes árnyalatú (szericit) anyag tölti ki, vagyis a plagioklász puha, körömmel karcolható, átlátszatlan porszerű anyaggá alakul.

Elkülönítés: A plagioklászok a káliföldpátokkal téveszthetők elsősorban össze. Amennyiben a poliszintetikus ikerlemezesség felismerhető, illetve vulkáni kőzetekben a zónásság látható, ez egyértelműen plagioklászra utal. Ugyancsak plagioklászra utal a zöld színárnyalat is. Általában a plagioklász kisebb a vele együtt gyakran előforduló káliföldpátoknál.

IIII.21. ábra – Földpát (plagioklász) monzonitban.

IIII.22. ábra – Földpát (plagioklász)fenokristályok andezitben.

Káliföldpátok

A káliföldpátok közül az ortoklász és a mikroklin makroszkóposan nem különíthető el egymástól, ezek az ásványok elsősorban mélységi magmás kőzetekben fordulnak elő, szemben a szanidinnel, amely vulkáni kőzetekre jellemző kizárólag.

Képlet:

ortoklász, mikroklin: KAlSi3O8

szanidin: (K,Na)AlSi3O8

Rendszer:

ortoklász, szanidin: monoklin

mikroklin: triklin

Megjelenés: A káliföldpátok húsvörös, rózsaszínű, ritkábban fehér vagy színtelen, esetleg szürke, legtöbbször üvegfényű ásványok. A húsvörös színt a bennük gyakran előforduló, igen finomszemcsés és egyenletes eloszlású hematit okozza. A szanidin kristálylapjai gyöngyházfényűek, de hasadási lapja ennek az ásványnak is üvegfényű. Nagyon ritkán egyes káliföldpátok kék illetve kékeszöld színben irizálnak, ezt a változatot holdkőnek nevezzük. A mélységi kőzetekben előforduló ortoklász és mikroklin hipidiomorf, zömök táblás és a plagioklászoknál általában mindig nagyobb méretű. A szanidin általában idiomorf, ritkán hipidiomorf, lapos táblás, esetenként kissé nyúlt szemcséket alkot, jellegzetes „földpát” alakkal. A káliföldpátok két irányban (egymásra közel merőlegesen) kiválóan hasadnak, a hasadási lapok üvegfénnyel, nagy felületen csillannak be. Jellegzetességük, hogy kéttagú ikreket alkotnak (a mikroklin nagyon finom poliszintetikus keresztrácsozottsága még kézi nagyító segítségével sem figyelhető meg), az ikersíkok felszíni metszete két, egymással közel azonos méretű, külön-külön becsillanó lapra osztja az ikerkristályt. A káliföldpátok keménysége gyakorlatilag azonos a plagioklászokéval, vagyis tűvel nem karcolhatók, de az üveget karcolják.

A káliföldpátok utólagos átalakulásokkal szemben a plagioklászoknál ellenállóbbak, de előfordul agyagásványosodásuk (elsősorban kaolinesedés) illetve szericitesedésük. Színük szericitesedéskor azonban csak kevésbé változik, illetve agyagásványosodáskor kifehérednek.

Elkülönítés: A káliföldpátok elsősorban a plagioklászokkal téveszthetőek össze. Poliszintetikus ikresedés és zónásság azonban sohasem figyelhető meg rajtuk. A rózsaszín-húsvörös szín – amennyiben a földpátjelleg meghatározható – egyértelműen káliföldpátra utal. Esetenként nefelinnel összetéveszthető, de a nefelin zsírfényű és csak nagyon gyengén hasad.

IIII.23. ábra – Földpát (ortoklász) gránitban.

IIII.24. ábra – Húsvörös ortoklász, fehér plagioklász, színtelen, zsírfényű kvarc és fekete biotit gránitban.

A káliföldpátok és a plagioklászok tulajdonságainak összehasonlítása

tulajdonság

káliföldpát

plagioklász

alak

táblás, ritkán léces

táblás, esetenként léces

méret

nagy

a káliföldpátnál kisebb

hasadás

többirányban kitűnő

többirányban kitűnő

szín

húsvörös, fehér, színtelen

színtelen, fehér, zöldes

fény

üveg, (szanidin: gyöngyház)

üveg

ikresedés

kéttagú

többtagú (poliszintetikus)

zónásság

nincs

lehet (vulkáni kőzetekben)

átalakulási termék

fehér, porszerű

zöldes-rózsaszínes árnyalatú, fehér

Kvarc

Képlet: SiO2

Rendszer: 573oC alatt trigonális, efölött hexagonális

Megjelenés: A kőzetalkotó kvarc az esetek döntő többségében xenomorf, izometrikus (minden irányban közel azonos méretű), gömbölyded-kerekded kifejlődésű. Általában szürke-halványszürke, néha színtelen, gyengén vagy erősen áttetsző, nem hasadó, a törési felülete egyenetlen vagy kagylós, zsírfényű. Leginkább apró „zsírcsöpp”-re emlékeztető megjelenésű. A szürke mellett ritkán kékes, ibolyás valamint vöröses színű is lehet, ez utóbbi elsősorban az oxidatív körülmények között előforduló kőzetekben. Ilyenkor a kvarc mikrorepedéseibe behatoló oxidatív vasat tartalmazó oldatokból történő finomszemcsés hematit színezheti az ásványt. A kvarc nagy keménységű, az üveget karcolja. A vele együtt előforduló ásványoknál való nagyobb keménysége miatt a kőzet mállott felszínén kipreparálódik vagyis mintegy „kiugrik”. A kvarc rendkívül ellenálló ásvány, ezért egyáltalán nem alakul át.

Elkülönítés: A földpátoktól a hasadás hiánya, a zsírfény valamint az eltérő alak alapján egyértelműen elkülöníthető. Leginkább a mélységi kőzetekben megjelenő nefelinnel lehet összetéveszteni, de a nefelin általában nagyobb méretű, több összenőtt szemcséből áll, és szabálytalan alakú vagy négyszögletes (négyzet vagy téglalap alakú) megjelenésű, azonkívül nagyon gyengén hasad. A vulkáni kőzetekben előforduló nefelin üvegfényű, és táblás vagy hatszöges alakú. A nefelin – a kvarccal ellentétben – könnyen mállik, kitett felületen a mállott szemcsék helyén kialakult bemélyedések figyelhetők meg, míg a kvarc inkább „kiugrik” a mállott kőzetfelszínből.

IIII.25. ábra – Színtelen, zsírfényű kvarc gránitban.

Nefelin

Képlet: NaAlSiO4

Rendszer: hexagonális

Megjelenés: A nefelin némileg eltérő megjelenést mutat a mélységi és a vulkáni kőzetekben. Mélységi kőzetekben xenomorf vagy hipidiomorf, táblás, általában négyszögletes (négyzet vagy téglalap alakú), ritkán hatszöges megjelenésű, de leginkább nagyobb, szabálytalan alakú „foltok” formájában jelenik meg, a korábban kikristályosodott ásványok közötti maradék helyet kitöltve. Nagyon gyengén hasad, a hasadási illetve törési felülete zsírfényű. Színe változatos, fehér, halvány szürke, rózsaszínű, vörös, zöld is lehet. A vulkáni kőzetekben előforduló nefelin általában színtelen, üvegfényű, idiomorf vagy hipidiomorf, táblás (közel négyzetes felületekkel) illetve hatszöges, víztiszta, átlátszó megjelenésű. A nefelin felszíni körülmények között könnyen mállik, ezért a kőzet felszínén az egykori nefelinek helyén beöblösödések figyelhetők meg.

Elkülönítés: A mélységi nefelin a kvarccal téveszthető össze elsősorban. Az elkülönítésben segíthet a nefelin esetleg eltérő színe, nagyon gyenge hasadása és eltérő alakja. Ugyancsak segíthet, ha a kőzet más földpátpótlót is tartalmaz. A nefelin és a kvarc elkülönítésében sokat segít, ha mállott a kőzetfelszín, ugyanis a két ásvány mállással szembeni ellenállása nagyon különböző. Ennek következtében a kitett kőzetfelszínen a gyorsan málló nefelin helyén beöblösödés figyelhető meg, míg a mállási folyamatoknak ellenálló kvarc szemcsék mintegy „kiugranak” a felületből. A vulkáni kőzetekben előforduló nefelin a földpátokkal téveszthető össze. Ebben az esetben a nefelin négyzetes, zömök téglalap kőzetfelszíni metszetei egyértelműen elkülöníthetőek a jellegzetes alakú földpátoktól. Ugyancsak segít az elkülönítésben, hogy a nefelin csak nagyon gyengén hasad és egyáltalán nem ikresedik.

IIII.26. ábra – Nefelin szineitben.

IIII.27. ábra – Nefelin fonolitban.

Leucit

Képlet: KAlSi2O6

Rendszer: szabályos, (625oC alatt tetragonális)

Megjelenés: A leucit a vulkáni kőzetekben fehér, sárgásfehér, ritkán színtelen. Miután csaknem mindig 24 lapú kristályformát alkot (deltoidikozitetraéder, „leucitoéder”), ezért idiomorf, gömbölyded-kerekded megjelenésű. Rosszul hasad. Gyakran tartalmaz apró, legtöbbször fekete magnetit zárványokat, amelyek általában zárványkoszorút alkotnak. Ez azonban szabad szemmel illetve kézinagyítóval is csak nagyobb méretű példányokon látható.

Elkülönítés: A leucit jellegzetes megjelenése alapján viszonylag jól felismerhető. Esetleg a szanidinnel téveszthető össze, de a leucit esetében a kőzetben minden egyes leucitkristály kerekded, izometrikus megjelenésű, míg a szanidinnél gyakoriak a nyúlt, szögletes, táblás kristályok. A leucit a vulkáni kőzetekben előforduló analcimmal viszont könnyen összetéveszthető, lévén, hogy az analcim is hasonló kristályformában szeret megjelenni. Az elkülönítés makroszkóposan nem mindig egyértelmű, segíthet benne, hogy az analcim üvegfényű, általában színtelen és nem tartalmaz zárványokat. Esetenként a leucit a szodalitok közül a nozeánnal és a haüynnel is összetéveszthető, de ez utóbbi ásványok általában hatszöges vagy négyzetes megjelenésűek, durvább szemcsések és mindig nagyon sok zárványt tartalmaznak.

IIII.28. ábra – Leucit fenokristályok tefritben.

Szodalitcsoport

A szodalitcsoport tagjai közül kőzetalkotóként a szodalit, a nozeán és a haüyn fordul elő.

Képlet:

Szodalit Na8[AlSiO4]6Cl2

Nozeán Na8[AlSiO4]6SO4

Haüyn (Na,Ca)8-4[AlSiO4]6(SO4,S,Cl)2-1

Rendszer: szabályos

Megjelenés: A szodalit – mivel általában mélységi kőzetekben fordul elő – általában xenomorf, izometrikus, de legtöbbször szabálytalan alakú, leggyakrabban kék színű, esetenként színtelen vagy szürke. A nozeán és a haüyn – mivel vulkáni kőzetekben fordulnak elő – idiomorf, rombdodekaéderes vagy oktaéderes megjelenésűek, vagyis a kőzetfelszínen izometrikus, legtöbbször hatszöges megjelenésű ásványok látszanak. A nozeán fehér, szürke, barna, a haüyn fehér, szürke, zöld vagy kék színű. Mindhárom ásványra jellemző, hogy általában igen nagy mennyiségben tartalmaznak apró zárványokat, ezek kézi nagyítóval legtöbbször láthatóak. A szodalitcsoport ásványai jól hasadnak, a hasadási lapjuk üvegfényű. A vulkáni kőzetekben a magmás visszaolvadás (rezorpció) következtében az ásványok barnás elszíneződése gyakori, miközben alakjuk is beöblösödővé, xenomorffá válik.

Elkülönítés: A szodalitcsoport ásványai közül a kék színű szodalit könnyen felismerhető, de a szürke-barna színű csak nehezen észrevehető ásvány. A nozeánt és a haüynt a leucittal és az analcimmal lehet összetéveszteni, segíthet a szodalitok gyakran előforduló hatszöges megjelenése, általában nagyobb mérete, üvegfénye (ha üde), és a nagy mennyiségű zárványtartalma. Általában a szodalitok nefelinnel vagy leucittal esetleg analcimmal társulnak, és ilyenkor a két- vagy háromféle földpátpótló egymástól elkülöníthető.

III.29. ábra – Kék színű szodalit nefelinszientiben (foyait, ditróit; Ditró)

Analcim

Képlet: NaAlSi2O6 · H2O

Rendszer: szabályos

Megjelenés: A kőzetalkotó analcim szabad szemmel nagyon nehezen felismerhető ásvány. Ennek oka, hogy általában aprószemcsés, legtöbbször izometrikus, kerekded („leucitoéderes”) ásványegyedekből álló szemcsehalmazokat alkot a kőzetben. A maradékhelyeket kitöltő analcim általában szintén finomszemcsés, és még kézi nagyítóval sem különíthető el. Hasadása jó, de ritkán észlelhető, törése kagylós. Színtelen, esetleg fehér, üvegfényű, átlátszó-áttetsző ásvány.

Elkülönítés: Amennyiben megfelelő mérete miatt mégis felismerhető, a leucittal és a szodalittal téveszthető össze. A leucit azonban nagyobb méretű, a szodalit pedig általában sok zárvány tartalmaz.

III.3.2. Színes elegyrészek

A színes elegyrészek az ásványok saját színének köszönhetően mindig sötét színűek (zöld, barna, fekete).

Olivin

Képlet: (Mg,Fe)2SiO4 (forsterit és fayalit izomorf elegye)

Rendszer: rombos

Megjelenés: Az olivin mélységi magmás kőzetekben xenomorf, hipidiomorf, zömök oszlopos vagy csaknem izometrikus alakban, általában tömegesen fordul elő. Vulkáni kőzetekben legtöbbször sajátalakú fenokristályok formájában található. Ez esetben jellegzetes „koporsó” alakú formákat alkot, vagyis kissé nyúlt, mindkét végén ékalakú prizmalapokkal határolva. Színe jellegzetesen sárgászöld, palackzöld, átlátszó vagy erősen áttetsző üvegfényű ásvány. Az olivin azonban igen gyakran átalakul, és ilyenkor színe és fénye is megváltozik, finomszemcsés, szálas, matt, vörös, sárgásvörös, vörösbarna vagy halványzöldes árnyalatú lesz. Az olivin három egymásra merőleges irányban hasad (két irányban jól, a harmadik irányban gyengébben), de a hasadás általában rosszul látható. Az olivin felülete általában egyenetlen, kagylós.

Átalakulása: Amint fentebb már említettük az olivin felszíni és felszínközeli körülmények között könnyen és gyorsan átalakul. Elsősorban szerpentinesedik, részben agyagásványosodik, esetleg kloritosodik. Az átalakulás a szemcsék szegélyén és a hasadások mentén indul meg. Ez nagyméretű olivinszemcséken figyelhető meg jól, jellegzetes „hálós” szerkezet alakul ki. A vulkáni kőzetekben megjelenő olivin jellemző átalakulása az iddingsitesedés, amelynek során oxidáció hatására vörös színű, finomszemcsés bevonat képződik, de gyakran az egész ásvány vörös színű lesz.

III.30. ábra – Olivin fenokristályok bazaltban

Elkülönítés: A vulkáni kőzetekben (bazalt, bazanit) fenokristályként előforduló olivin színe és alakja alapján jól felismerhető. Ugyancsak egyértelműen azonosítható jellegzetes színéről, és üvegfényéről a mélységi kőzetekben előforduló üde olivin. A mélységi kőzetekben azonban az olivin gyakran átalakul, és ekkor már nehezebb felismerni. Elsősorban az epidottal és a klorittal téveszthető össze, de az epidot ultrabázisos magmás kőzetekben nem fordul elő, és a színe is jellegzetesen sárgászöld. A klorit élénkebb zöld és pikkelyes megjelenésű, másodlagos ásvány. A vörös-sárgásvörös-vörösbarna átalakult olivin limonittal és hematittal téveszthető össze elsősorban, de ez utóbbi ásványok inkább földes (limonit) illetve élénkvörös, fémes fényű (hematit) megjelenésűek.

III.31. ábra – Peridotit xenolit közeli képe: az uralkodó mennyiségű halványzöld olivin kristályok mellett, sötét színű ortopiroxének és fűzöld klinopiroxének ismerhetők fel.

Piroxén

Magmás kőzetekben mind a rombos, mind a monoklin piroxén gyakori színes elegyrész.

Képlet:

Rombos piroxének:

ensztatit: Mg2Si2O6,

bronzit: (Mg,Fe)2Si2O6

hipersztén: (Fe,Mg)2Si2O6

Monoklin piroxének:

augit: (Ca,Mg,Fe,Ti,Al)2(Si,Al)2O6

egirin: NaFe3+Si2O6

Megjelenés: A piroxének a magmás kőzetben zömök oszlopos, a vulkáni kőzetekben a hipersztén valamint az egirin nyúlt, kristályokat alkotnak. A megnyúlásra merőlegesen a piroxén nyolcszögű, közel izometrikus alakú. Mélységi kőzetekben legtöbbször hipidiomorf, vulkáni kőzetekben idiomorf-hipidiomorf megjelenésűek. A piroxének makroszkóposan általában fekete, zöldesfekete, barnásfekete színűek. Ez alól kivétel az ultrabázisos kőzetekben előforduló ensztatit, amelyik fehér-halvány zöld színű, de az átalakulása során bronzbarna lesz. A monoklin piroxének átalakulásuk során elsősorban kloritosodnak, ami zöldes árnyalattal jelentkezik. Az üde piroxén üvegfényű. A piroxén jól hasad a megnyúlási irányával párhuzamosan, a hasadási lapjai által bezárt szög kb. 87o, vagyis a hasadási lapok csaknem merőleges szöget zárnak be egymással. A vizsgálat során azonban feltétlenül két hasadási lap által bezárt szöget kell figyelembe venni, mert a piroxén két egymás melletti kristálylapja tompa szöget (kb 120o-ot) zár be egymással. A fenti hasadáson túl a nagyméretű rombos piroxéneken gyakran harántelválás is megfigyelhető.

Elkülönítés: A piroxének elsősorban az amfibollal téveszthetők össze, kis szemcseméret esetén gyakori, hogy szabad szemmel illetve kézi nagyítóval nem lehet meghatározni, hogy piroxént vagy amfibolt tartalmaz-e a kőzet. Az amfiboltól való elkülönítés legbiztosabb módja a hosszirányú hasadási lapok által bezárt szög, a piroxének esetében ez közel merőleges, míg az amfibolok esetében a hasadási lapok mintegy 124o-os szöget zárnak be. Segíthet az elkülönítésben, hogy általában az amfibolok nyúltabbak. A piroxén esetenként a fekete turmalinnal is összetéveszthető, de a turmalin nem hasad, és a megnyúlására merőlegesen jellegzetes, ditrigon alakja van, míg a piroxén a megnyúlására merőlegesen nyolcszögű, csaknem izometrikus.

III.32. ábra – Piroxén fenokristályok andezitben.

Amfibolok

Az amfibolok közül magmás kőzetekben elsősorban a hornblende (zöldamfibol) fordul elő

Képlet: NaCa2(Mg, Fe,Al)5[Si7AlO22](OH)2

Rendszer: monoklin

Megjelenés: A magmás kőzetekben előforduló amfibol általában nyúlt, oszlopos, fekete (esetenként zöldes vagy barna árnyalattal), üvegfényű elegyrész. A megnyúlására merőlegesen kissé lapított nem egyenlő oldalú hatszög alakú. A megnyúlásával párhuzamosan kiválóan hasad, a hasadási lapok által bezárt szög mintegy 124o, vagyis tompa szög. Magmás kőzetekben viszonylag üde, átalakulása során kloritosodhat (zöldes árnyalatúvá válik), biotitosodhat, illetve bázisos kőzetekben oxidálódhat, ez utóbbi esetben vöröses árnyalatú bevonat jelenik meg a felületén.

Elkülönítés: Az amfibol elsősorban a piroxénnel téveszthető össze, amennyiben nagyon kisméretű, akkor szabad szemmel vagy kézi nagyítóval sem különíthető el egymástól a két ásvány. A piroxéntől való elkülönítést egyértelművé teszi a hasadási lapok által bezárt tompa (124o) szög. Segít az elkülönítésben, hogy általában az amfibol nyúlt, oszlopos megjelenésű ásvány. Összetéveszthető a fekete színű turmalinnal is, de a turmalin nem hasad, és a megnyúlására merőlegesen jellegzetes, ditrigon alakja van, míg az amfibol a megnyúlására merőlegesen lapított, nem egyenlő oldalú hatszögű.

III.33. ábra – Amfibol foyaitban.

III.34. ábra – Amfibol megakristályban andezitben.

III.35. ábra – Fekete amfibol kristályok a csomádi dácitban

Biotit

Képlet: K(Mg,Fe)3[AlSi3O10](OH)2

Rendszer: monoklin (álhexagonális)

Megjelenés: A biotit fekete, (vékony lemezekben barnásfekete) színű, vékony pikkelyes, lemezes formában jelenik meg a kőzetekben. A pikkelyek alakja hatszöges, illetve ha xenomorf, akkor izometrikus, kerekded alakú. Gyakori, hogy a kőzet felszínére merőlegesen álló biotitból csak egy keskeny, nyúlt metszet látszik, ilyenkor nem tévesztendő össze más, oszlopos ásvánnyal (pl. amfibollal). A biotit kitűnően hasad a pikkelyeivel párhuzamosan. Üvegfényű, de a hasadási lapja gyakran gyöngyházfényű, hullámos, rovátkoltság nélkül. Magmás kőzetben általában üde, de kloritosodása megfigyelhető, ilyenkor zöld színűvé válik. Másik jellegzetes átalakulása a kifakulás, más néven a baueritesedés. Ennek során Fe-tartalmát fokozatosan elvesztve az ásvány színe is változik a kilépő vas mennyiségének arányában. Először sárgásbarna, majd aranysárga lesz az ásvány, végül a vas teljes mennyiségének eltávoztával színtelenné válik.

Elkülönítés: Megjelenése alapján az üde biotit semmilyen más kőzetalkotó ásvánnyal nem téveszthető össze. A kifakult, teljesen baueritesedett biotit a muszkovittal összetéveszthető, az elkülönítés gyakran csak mikroszkópos vagy műszeres vizsgálatokkal lehetséges. Segíthet az elkülönítésben, hogy a kifakult biotit mellett általában a kőzet többi elegyrésze is mállottabb, átalakult.

III.36. ábra – Fekete biotit kristályok gránitban

III.37. ábra – Hatszöges átmetszetű biotit kristályok andezitben

Muszkovit (szericit)

(A szericit a muszkovit finomszemcsés változata)

Képlet: KAl2[AlSi3O10](OH)2

Rendszer: monoklin (álhexagonális)

Megjelenés: A muszkovit megjelenésében a biotithoz teljesen hasonló, pikkelyes, lemezes (erre merőlegesen hatszöges, izometrikus) megjelenésű ásvány, lényeges eltérés azonban a biotittól, hogy a muszkovit színtelen, illetve gyakran ezüstösen csillogó megjelenésű. Üvegfényű, a hasadási lapon azonban a gyöngyházfénye még kifejezőbb, mint a biotité. A muszkovit általában üde megjelenésű, csak ritkán alakul áll magmás kőzetekben. A szericit mikroszkópikus méretű muszkovit változat, földpátok átalakulása során képződik, szabad szemmel nem ismerhető fel.

Elkülönítés: Tulajdonságai alapján a muszkovit egyértelműen elkülöníthető a többi magmás kőzetalkotó elegyrésztől. Egyedül a teljesen kifakult, elszíntelenedett biotittal téveszthető össze, de a muszkovit ezüstösen csillogó fénye, valamint a többi elegyrész üde jellege segít az azonosításában.

III.38. ábra – Muszkovit gránit pegmatitban

III.3.3. Akcesszóriák (mellékes vagy járulékos elegyrészek)

Oxidásványok (opakásványok)

A magmás kőzetekben gyakran fordulnak elő elsődleges képződésű (a magmából kristályosodó) oxidásványok. Ezek közül a magnetit az ilmenit és a kromit, a leggyakoribb. A kromit kivételével általában csak kis mennyiségben és kis méretben fordulnak elő, ezért szabad szemmel nem mindig ismerhetők fel.

Kromit

Képlet: FeCr2O4

Rendszer: szabályos

Megjelenés: A kromit általában szemcsés halmazokként, tömegesen fordul elő egyes ultrabázisos kőzetekben. Ritkábban hintetten, illetve fészkekben, gumókban vagy „szalagokban-rétegekben” is megjelenik. Fekete, de jellegzetes lilás esetleg lilásbarna árnyalatot mutat. Fénye félig fémes, némileg a szurokra emlékeztető. Nem hasad, általában rideg, egyenetlen törésű. Az egyes szemcsék izometrikusak, általában lekerekítettek. Jellegzetes előfordulása, hogy világosabb, általában átalakult színes szilikátokkal körülvéve leopárdbőrhöz hasonló megjelenést mutat („leopárdérc”).

Elkülönítés: A kromit elsősorban a többi oxidásvánnyal téveszthető össze, de tömegesen csak a kromit fordul elő. Ugyancsak jellemző és segít a meghatározásban a jellegzetes lilás árnyalata.

Magnetit

Képlet: Fe3O4 (vagy FeFe2O4)

Rendszer: szabályos

Megjelenés: A magnetit magmás kőzetekben nem nagy mennyiségben, általában elszórtan előforduló elegyrész. Nagyon gyakran mikroszkópos méretű, így szabad szemmel vagy kézi nagyítóval sem ismerhető fel a kőzetben. Jellegzetesen sajátalakú oktaéderes, esetleg hexaéderes kristályformákat alkot, de gyakran hipidiomorf, vagy xenomorf megjelenésű, ez esetben izometrikus. Fekete színű fémes fényű ásvány, nem hasad. A mágnest vonzza, ez segíthet felismerésében. A magnetit a mállás során limonitosodhat vagy hematitosodhat, vagyis a felszínén sárgásbarna-vörösesbarna földes megjelenésű bevonat képződhet, vagy limonitos bevonatú bemélyedésként az egykori magnetit nyoma látható a kőzet felszínén.

Elkülönítés: A magnetit más oxidásványokkal, elsősorban az ilmenittel téveszthető össze terepi módszerekkel történő határozás során. Amennyiben xenomorf, szabad szemmel és kézi nagyítóval nem különíthető el a két ásvány.

Ilmenit

Képlet: FeTiO3

Rendszer: trigonális

Megjelenés: A ilmenit táblás, lemezes, három- vagy torz hatszögalakú, viszonylag vékony kristályokat alkot, de gyakoribb xenomorf vagy tömött, szemcsés halmazok formájában. Fekete, félfémes fényű, csak rosszul hasad. Gyakori az átalakulása, amelynek során rosszul kristályos, földes megjelenésű, más, Ti tartalmú ásvánnyá (titanit, rutil) alakul át, ez azonban csak mikroszkóp alatt figyelhető meg.

Elkülönítés: Az ilmenit szabad szemmel vagy kézi nagyítóval csak nagyon nehezen azonosítható elegyrész.

III.3.4. Egyéb akcesszóriák

Turmalin

Képlet: Na(Mg,Fe,Mn,Li,Al)3Al6[(OH)4(BO3)3Si6O18]

Rendszer: trigonális

Megjelenés: A turmalin nyúlt, oszlopos, az oszlopokra merőlegesen jellegzetes ditrigon alakkal. Leggyakrabban idiomorf esetleg hipidiomorf megjelenésű Magmás kőzetalkotóként gyakori sugaras-tűs halmazokként is (napturmalin). A turmalin változatos összetételű ásvány, ennek megfelelően színe is változatos. A magmás kőzetekben leggyakoribb változata a sörl, ami fekete színű, de a kisebb szemcsék jellegzetes füstbarnák, gyengén áttetszőek. Üvegfényű. A turmalin egyáltalán nem hasad, a megnyúlására merőlegesen elválás észlelhető.

Elkülönítés: Makroszkópos határozás során a turmalin elsősorban a piroxénnel és az amfibollal téveszthető össze. A piroxén és az amfibol azonban jól illetve kiválóan hasad, a turmalin pedig egyáltalán nem. A megnyúlásra merőlegesen a három ásvány alakja teljesen eltérő, a turmalin jellegzetes ditrigon alakja alapján jól elkülöníthető a másik két ásványtól. Amennyiben a turmalin jellegzetes füstbarna színe megfigyelhető, ez is segíthet az elkülönítésben.

III.37. ábra – Turmalin pegmatitban

Gránátcsoport

A gránátcsoportba alapvetően hat gránátfajtát soorlhatunk: pirop, almandin, spessartin, uvarovit, grosszulár, andradit. Az első három az Al-gránátsort, a második három pedig a Ca-gránátsort alkotja. Magmás kőzetekben a pirop, az almandin valamint az andradit Ti-gazdag változata fordul elő.

Általános képlet: R2+3R3+2(SiO4)3R2+: Mg, Fe, Mn, Ca; R3+: Al, Fe, Cr

Az egyes tagok képlete:

Pirop

Mg3Al2(SiO4)3

Almandin

Fe3Al2(SiO4)3

Spessartin

Mn3Al2(SiO4)3

Uvarovit

Ca3Cr2(SiO4)3

Grosszulár

Ca3Al2(SiO4)3

Andradit

Ca3Fe2(SiO4)3

Rendszer: szabályos

Alak, megjelenés: Magmás kőzetekben elsősorban az almandin fordul elő, ez a legközönségesebb gránát. Általában hipidiomorf, ritkán idiomorf vagy xenomorf, rombdodekaéderes (12 lapú kristályforma, „granatoéder”) vagy gömbölyded-kerekded, izometrikus, elkülönült szemcsék formájában fordul elő a magmás kőzetekben. A magmás kőzetekben leggyakrabban előforduló almandin jellegzetes sötétvörös-lilásvörös színű, kristálylapjai üvegfényűek, a törési felülete azonban gyakran gyanta vagy zsírfényű is lehet. Csak nagyon gyengén vagy egyáltalán nem áttetsző. A kőzetalkotó gránát esetenként matt is lehet. Nem hasad, de gyakran repedezett. Makroszkóposan esetenként megfigyelhetőek a jelentős mennyiségű zárványai. Az ultrabázisos kőzetekben ritkán előforduló pirop halványrózsaszínű, gyakran átalakulási (kelifites) szegéllyel. Az alkáli kőzetek Ti-andraditja (melanit) sötétbarna színű.

Elkülönítés: A magmás kőzetben előforduló gránát fenti tulajdonságai alapján egyértelműen és könnyen felismerhető. Esetleg színe alapján másodlagosan képződött limonittal-hematittal összetéveszthető, de a hematitnak és limonitnak az alakja szabálytalan vagy foltos, és határozatlan szegélye van.

III.38. ábra – Gránát andezitben (Karancs)

Titanit (szfén)

Képlet: CaTiSiO5

Rendszer: monoklin

Alak, megjelenés: A titanit akcesszórikus elegyrészként nagyon gyakran mikroszkópos méretű, csak ritkán (elsősorban alkáli kőzetekben) alkot nagyobb méretű ásványokat. A szabad szemmel felismerhető titanit áttetsző, jellegzetes gyantasárga-dohánybarna színű, mindig sajátalakú, levélboríték vagy ékalakú, táblás-lemezes ásvány. Jól hasad, a hasadási lapja és a kristálylapja gyémánt (esetleg gyanta) fényű.

Elkülönítés: Megjelenése alapján egyértelműen felismerhető.

III.39. ábra – Titanit foyaitban

Kőzetüveg

Rendszer: - (amorf)

Makroszkópos módszerekkel a kőzetüveg közvetlenül nem ismerhető fel egyértelműen, hanem az homogén alapanyag igen erősen tömött, és rideg megjelenéséből következtethetünk jelenlétére. A színe változatos, a savanyú kőzetekben, ahol leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben fordul elő világos vörös, esetenként fehéressárga vagy fehér. Az igen jelentős vulkáni üveget tartalmazó riolitváltozatokban a folyásos jellege gyakran megfigyelhető.

III.3.5. Másodlagos elegyrészek

Magmás kőzetekben a másodlagos elegyrészek nem a magmából kristályosodtak ki, hanem utólagos (elsősorban hirdrotermális vagy mállási) folyamatok révén képződtek. A magmás kőzetekben előforduló leggyakoribb másodlagos ásványok: limonit, hematit, agyagásványok, klorit, szerpentinásványok, karbonátásványok (elsősorban kalcit), és a pirit.

Limonit (goethit+lepidokrokit illetve amorf vas-hidroxid gél)

Képlet: Fe2O3 · nH2O vagy FeO(OH)

Rendszer: - (amorf)

Megjelenés: A limonit barna, sárgásbarna, vörösesbarna földes, tömeges megjelenésű. Határozatlan körvonalú, szabálytalan alakú foltokban a leggyakoribb, de sávokban, erekben fészkekben is kialakulhat. Nagyon gyakran hematittal fordul elő.

Elkülönítés: A fent leírt jellegzetes előfordulás alapján a limonit egyértelműen felismerhető.

Hematit

Képlet: Fe2O3

Rendszer: trigonális

Megjelenés: A hematit általában limonittal együtt fordul elő. Lemezes, táblás kristályok halmazai, tömeges, gömbös-vesés, fémes-félfémes felületű kristályok, uralkodóan azonban a másodlagos átalakulás során sávosan, erekben vagy határozatlan határvonalú foltokban képződik. Színe jellegzetesen vörös, vörösbarna, a jól kristályos változat fekete, és ez utóbbi fémes-félfémes fényű. Nem hasad.

Elkülönítés: A másodlagos hematit egyértelműen felismerhető. Esetleg a vörös, foltos hematit a gránátokkal összetéveszthető, de a gránátoknak határozott körvonalú és izometrikus alakja van.

Pirit

Képlet: FeS2

Rendszer: szabályos

Megjelenés: A pirit általában idiomorf, kocka vagy ötszögtizenkettes rostozott kristálylapú felületekkel megjelenő ásvány. Esetenként xenomorf, tömeges is lehet. Színe jellegzetes aranysárga, fakósárga, fémes fényű. Nem hasad. Felszíni körülmények között néha limonitosodhat vagy hematitosodhat, ekkor az alakja után felismerhető sárgásbarna limonitos vagy vörösbarna hematitos pszeudomorfózákat alkot.

Elkülönítés: Tulajdonságai alapján a sajátalakú pirit egyértelműen felismerhető. A tömegesen megjelenő pirit más, hasonló színű szulfidokkal (markazit, kalkopirit, pirrhotin) esetleg összetéveszthető, az elkülönítés ekkor csak mikroszkóp alatt lehetséges.

Klorit(csoport)

Összetétel: Mg, Fe, Al - rétegszilikátok

Rendszer: monoklin

Megjelenés: A klorit kőzetalkotóként csak ritkán pikkelyes, lemezes, általában rosszul kristályosodott halmazok formájában fordul elő, esetenként tömeges megjelenésű. Színe a vastartalmától függően leggyakrabban zöld, feketészöld, de a vasban szegény, magnéziumban gazdag változatok halványzöldek, a Fe-mentes klorit pedig színtelen is lehet, ez utóbbi azonban nagyon ritka. A kloritok a pikkelyekkel, lemezekkel párhuzamosan kitűnően hasadnak, ez azonban csak a jól kristályos kifejlődésű szemcséknél figyelhető meg.

Elkülönítés: A fent leírt megjelenés alapján a jól kristályos klorit egyértelműen meghatározható. A tömeges, szemcsés, rosszul kristályos klorit könnyen összetéveszthető a szerpentinásványokkal, elkülönítésük szabad szemmel általában nem egyértelmű, leggyakrabban csak műszeres vizsgálatokkal lehetséges. Az elkülönítést nehezíti, hogy gyakran a klorit és a szerpentinásványok együtt fordulnak elő.

Szerpentinásványok

Képlet: Mg3[Si2O5](OH)4 vagy Mg6[Si4O10](OH)8

Rendszer: monoklin

Megjelenés: A szerpentinásványokat kőzetalkotóként nem könnyű felismerni. Lemezes-pikkelyes (antigorit) illetve szálas (krizotil) megjelenésűek, de sem a lemezek sem a szálak nem, vagy csak nagyon ritkán ismerhetőek fel a szerpentinásványok finomszemcsés, tömeges megjelenése miatt. A szerpentinásványok színe sárgászöld-zöld, de a tömeges előfordulás miatt gyakran zöldesfekete színűek. Az ultrabázisos kőzetekben előforduló olivin, de még inkább a nagyméretű rombos piroxén átalakulása során képződött szerpentinásványok jellegzetes bronzos fényűek. Bár kitűnően hasadnak, ez a tulajdonságuk sem látható szabad szemmel. Gyakran előfordul azonban, hogy a tömeges szerpentinit testben repedésekben, erekben jól kristályos, durvább szemcseméretű szálas szerpentinit (szerpentinazbeszt) fordul elő, amely alapján a tömeges szerpentinit is jobban felismerhető.

Elkülönítés: A szerpentinit elsősorban a klorittal téveszthető össze, amennyiben finomszemcsés és tömeges a megjelenése, csak polarizációs mikroszkóppal vagy műszeres vizsgálatokkal lehet meghatározni.

Kalcit

Képlet: CaCO3

Rendszer: trigonális

Megjelenés: A kalcit magmás kőzetekben elsősorban finomszemcsés átalakulási termékként jelenik meg Ca-tartalmú ásványok (bázisos plagioklász, piroxén, amfibol) helyén. Emellett mandulakövekben gyakran előforduló kitöltésként is megjelenik. A kalcit színtelen, fehér, esetleg halványan bármilyen színezett lehet, ez utóbbi a benne levő szennyeződéstől függ, esetenként még fekete színű kalcit is előfordul. A durvaszemcsés kalcit áttetsző, néha átlátszó, üvegfényű ásvány. Hasadása tökéletes, három irányban a romboéder szerint, vagyis a hasadási lapok tompa (120o-os) szöget zárnak be egymással, de a hasadás szabad szemmel csak a nagyobb méretű (legalább 0,5 mm-es) szemcséken látható. A kalcit viszonylag puha ásvány, tűvel, késsel karcolható, a kalapácsot illetve az üveget nem karcolja. Jellegzetessége és a kalcit felismerését egyértelművé teszi, hogy gyenge (max. 10%-os) sósav vagy ecetsav hatására élénk pezsgés kíséretében oldódik. Ezzel a módszerrel a nagyon finom szemcsés kalcit jelenléte is felismerhető a kőzetekben.

Elkülönítés: A kalcit a megjelenése, kitűnő hasadása, és a hasadási lapok elhelyezkedése alapján, valamint, hogy gyenge sósav vagy ecetsav hatására pezseg, egyértelműen felismerhető. Esetenként a finomszemcsés, tömeges megjelenésű kalcit és a hasonló módon megjelenő kvarc összetéveszthető. A kalcit pezsgésén kívül a két ásvány keménysége közötti jelentős különbség segít az elkülönítésükben, a puha kalcit az üveget és a kalapácsot nem, míg a kvarc mindkettőt karcolja.

Agyagásványok (összefoglalóan)

Az agyagásványok rendkívül kis szemcseméretű ásványok, az egyes egyedek gyakran még mikroszkóppal sem figyelhetők meg. Képződésük a mállási és gyakran a hidrotermális folyamatok során igen jelentős, a magmás kőzetekben előforduló elsődleges szilikátásványok átalakulása révén nagy tömegben képződnek. Ez indokolja, hogy érintőlegesen, de foglalkozzunk velük ebben az anyagban.

Az agyagásványok három alapvető típusát különítjük el kaolinit, illit, szmektit (montmorillonit).

Képlet illetve összetétel:

Kaolinit:

Al4[Si4O10](OH)8 vagy Al2[Si2O5](OH)4

Illit:

K-Al rétegszilikát

Szmektit:

Ca-Na-Mg-Fe-Al rétegszilikát

Rendszer:

Kaolinit:

monoklin és triklin

Illit:

monoklin

Szmektit:

monoklin

Megjelenés: Az agyagásványok nagyon finomszemcsés, pikkelyes, tömeges kristályhalmazok A kaolinit színtelen, hófehér, az illit színtelen, néha sárgásfehér, a szmektit halványsárga, zöldessárga, rózsaszín, fehér színű lehet. Általában puhák, körömmel könnyen karcolhatók. Nedvszívóak, legkevésbé az illit, legerősebben a szmektit. Ezt a nyelvhez való tapadással érzékelhetjük elsősorban, ez azonban magmás kőzetek esetében csak nagyon ritkán észlelhető.

Elkülönítés: Az agyagásvány jelleg – ha tömeges – a fentiek alapján viszonylag jól megállapítható. Egymástól való elkülönítésük már nehezebb, főleg, miután egymásba is alakulnak, sőt egymással kevert szerkezeteket hoznak létre. A kaolinit általában a hófehér színével és hogy kézen, papíron nyomot hagy általában makroszkóposan is biztosan elkülöníthető a többi agyagásványtól. A szmektit a legerősebb nedvszívásával különíthető el.

Képződés, előfordulás:

Az agyagásványok szilikátos kőzetalkotó ásványok mállásterméke, a kaolinit és az illit elsősorban földpátok, földpátpótlók, szmektit (montmorillonit) elsősorban színes elegyrészek, plagioklász vakamint kőzetüveg átalakulása révén képződik, de a keletkező agyagásvány minőségét más fizikokémiai paraméterek (pl pH, stb.) is befolyásolják. Az agyagásványok másik jelentős képződése hidrotermás körülmények között történik.

Mn-oxidok-hidroxidok

A Mn-oxidok, hidroxidok, oxihidroxidok eésősorban az üledékes Mn-kőzetek jellegzetes ásványai, de magmás kőzetek másodlagos ásványaként is gyakran megjelennek. Leggyakoribb képviselői a piroluzit, pszilomelán és a manganit.

Piroluzit

Képlet: MnO2

Rendszer: tetragonális

Pszilomelán

Képlet: BaMn2+Mn4+8O16(OH)4

Rendszer: monoklin

Manganit

Képlet: MnO(OH)

Rendszer: monoklin

Megjelenés: Acélszürke, fekete, esetenként barnásfekete, általában mikrokristályos más esetben vaskos-földes, ritkábban fürtös-vesés vagy sugaras-gömbös, csaknem mindig tömeges, ritkán fémes fényű kristályos megjelenésűek. Sűrűségük nagy. Az erekben, repedésekben, ritkábban a kőzetek mállott felszínén gyorsan kiváló Mn-ásványok faághoz hasonló, dendrites kifejlődésűek

Elkülönítés: A fekete szín, nagy sűrűség és földes-tömeges vagy dendrites megjelenés alapján egyértelműen elkülöníthetőek.

Képződés, előfordulás: Az üledékes oxidos Mn-ásványok sekélytengeri-partszegélyi vagy mocsári üledékben, vagy más Mn-ásványok átalakulása során képződnek. Kialakulhatnak karbonátos Mn-érctelepek oxidációs övében másodlagosan is. Magmás kőzetekben másodlagosan, elsősorban a kőzet mállott felszínén, valamint erekben, repedésekben fordul elő.