III.7. Kőzetalkotó elegyrészek és mikroszkópos felismerésük

Ebben a fejezetben a legfontosabb kőzetalkotó ásványok petrográfiai mikroszkópban megfigyelhető tulajdonságait tekintjük át. A leírás során elsősorban a meghatározásnál fontos bélyegeket ismertetjük sokszor a pontos adatok nélkül, a részletes adatokat számos kézikönyv részletesen közli. Az egyes ásványok leírásánál kiemelten kezeltük a magmás kőzetek lényeges elegyrészeit, miután ezek meghatározása a legfontosabb ahhoz, hogy a vizsgált kőzetet a magmás kőzetrendszerben el tudjuk helyezni. Az egyes ásványcsoportok (pl. piroxének, amfibolok) jellemzésénél jelen könyvben csak a magmás kőzetekben megjelenő típusok tulajdonságait adtuk meg.

III.7.1. Elsődleges, lényeges elegyrészek

KVARC

Rendszer: hexagonális, 573oC alatt trigonális

Hasadás: nincs

Alak, habitus, metszetek: izometrikus, kerekded; xenomorf, nagyon ritkán egyes vulkáni eredetű kőzetekben hipidiomorf

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen

Törésmutató: kicsi; 1,544-1,553; a kanadabalzsaménál, műgyantáénál nagyobb

Maximális interferenciaszín: I. rendű fehéres szürke

Kioltás: egyenes (nem figyelhető meg); mélységi kőzetekben gyakran hullámos

Optikai jelleg: egytengelyű, +

Főzónajelleg; nem értelmezhető

Iker: vékonycsiszolatban nem látható

Zárvány: gyakran sok apró, fluid és gázzárvány, ritkábban szilárd fázisú zárványok. A sok zárvány a felületet kissé zavarossá teszi

Egyéb: vulkáni eredetű kőzetekben rezorpció megfigyelhető

Átalakulás: nincs

Genetika: savanyú magmás kőzetekben, mandulakövekben másodlagosan

Felismerés: Színtelen, izometrikus, kis (de a kanadabalzsaménál valamivel nagyobb) törésmutatójú, izometrikus, xenomorf, nem hasadó, kis kettőstörésű, elsősorban egyedi szemcsékként előforduló ásvány. Mindig üde.

Elkülönítés: A kvarc magmás kőzetekben leginkább a földpátokkal téveszthető össze, de a földpátok törésmutatója (kivéve az oligoklásznál bázisosabb plagioklászokat) kisebb, és hasadásuk megfigyelhető, emellett gyakran ikresednek. Nefelinnel szintén összetéveszthető, ebben az esetben a nefelin negatív optikai jellege, a kanadabalzsamnál kisebb törésmutatója, a két ásvány általában eltérő alakja, és – ha megjelenik – a nefelin gyenge hasadása – alapján különíthető el.

III.138. ábra – Kvarc mikroszkópos képe. Balra: kvarc mikroklinben (keresztezett nikolok; gránitaplit, Erdősmecske). Jobbra: kerekded (rezorbeált) kvarc dácitban (Csomád; egy nikolos kép)

III.139. ábra – Kvarc kristályok (xenokristályok) a kissomlyói bazalttufában (egy nikolos és keresztezett nikolos képek)

KÁLIFÖLDPÁTOK

A tárgyalt káliföldpátok közül mélységi kőzetekben az ortoklász és a mikroklin, a vulkáni kőzetekben a szanidin fordul elő.

Rendszer: monoklin (ortoklász, szanidin), triklin (mikroklin)

Hasadás: (010) és (001) kitűnő; továbbá a szanidinnak a megnyúlásra merőleges harántelválása a vulkáni kőzetek fenokristályaira jellemző.

Alak, habitus, metszetek: táblás, esetenként nyúlt oszlopos (szanidin), ami kissé vagy erőteljesebben megnyúlt, közel téglalap alakú metszeteket jelent. Mélységi kőzetekben hipidiomorf vagy xenomorf, kissé nyúlt vagy zömök és általában nagyméretű. Vulkáni kőzetek porfíros elegyrészeként a szanidin vékonyabb, vastagabb téglalap alakú, idiomorf-hipidiomorf, az alapanyagban elsősorban nyúlt, oszlopos

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen, esetenként halványbarna a nagyon finomszemcsés, diszperz eloszlású hematittól.

Törésmutató: kicsi, a kanadabalzsamnál kisebb: 1,518-1,540

Maximális interferenciaszín: I. rendű szürke

Kioltás: általában ferde, ritkán a szanidin és az ortoklász egyes metszetei egyenesen is kiolthatnak

Optikai jelleg: kéttengelyű negatív

Főzónajelleg: változó

Iker: a szanidin és az ortoklász kéttagú, a mikroklin a kéttagú ikrek mellett kétirányban poliszintetikusan ikres is, amely finom keresztrácsozott ikerlemezességet mutat.

Zárvány: előfordulhatnak, gyakori a nagyon finomszemcsés, diszperz eloszlású hematit

Egyéb: A káliföldpátok, elsősorban a mélységi vagy szubvulkáni kőzetekben pertitesednek, ami a Na albitorsók formájában történő orientált kiválását jelenti. Az albitorsók egymással párhuzamosan, valamivel magasabb (I. rendű szürkésfehér) interferenciaszínük alapján ismerhetők fel.

Átalakulás: szericitté, és agyagásvánnyá (elősorban kaolinitté)

Genetika: savanyú, illetve K-ban dús neutrális kőzetekben, alkáli kőzetekben, elsősorban gránit és szienit változatokban, foyaitban, monzonitban, kisebb mennyiségben granodioritban és ezek vulkáni-szubvulkáni változataiban. Az ortoklász és a mikroklin mélységi, a szanidin vulkáni kőzetekben fordul elő.

Felismerés: Színtelen, gyakran a finomszemcsés diszperz eloszlású hematit zárványok miatt halvány barna színű, a kanadabalzsamnál/műgyantánál valamivel kisebb törésmutatójú, zömöken vagy nyúltabban táblás, kitűnően hasadó, kis kettőstörésű, gyakran kéttagú ikreket alkotó ásványok. A hasadási vonalak nagyon vékonyak és gyakran csak röviden futnak le, a két irányú kitűnő hasadás következtében. A metszetek általában ferde kioltásúak. A mikroklin a többi tárgyalt földpáttól a keresztrácsozatos megjelenésével egyértelműen felismerhető.

Elkülönítés: A káliföldpátok a plagioklászoktól az általában kisebb (a kanadabalzsamnál is kisebb) törésmutatójukkal (kivéve albit), valamint a plagioklászokra jellemző poliszintetikus ikerlemezesség hiányával egyértelműen elkülöníthető. Mélységi kőzetekben a plagioklásznál általában nagyobb méretű. A mikroklin poliszintetikus ikerrácsozata nagyságrendekkel vékonyabb, mint a plagioklászok albit ikerlemezessége. A nefelintől az eltérő alak és a sokkal jobb hasadás, valamint a ferde kioltás alapján különíthető el.

III.140. ábra – A mikroklin poliszintetikus ikerrácsozattal (bal oldal) és ikerrácsozat nélkül (jobb oldal) keresztezett nikolokkal készült fotókon (gránit, Mongólia).

III.141. ábra – A mikroklin jellegzetes pertitesedése keresztezett nikolokkal készült fotókon (gránit, Mongólia).

III.142. ábra –Pertites ortoklász monzonitban. Fotó: keresztezett nikolokkal.

III.143. ábra – A nikolok keresztezésének hatása fonolitban megjelenő szanidin fenokristályok esetében (Mecsek-hegység, Szamár-hegy)

III.14.animáció: A nikolok keresztezésének hatása fonolitban megjelenő szanidin fenokristályok esetében (Mecsek-hegység, Szamár-hegy). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.144. ábra – Szanidin fenokristályok fonolitban (Mecsek hegység). Fotó: keresztezett nikolokkal.

PLAGIOKLÁSZ

Rendszer: triklin

Hasadás: (010) és (001) kitűnő

Alak, habitus, metszetek: táblás, a vulkáni kőzetek alapanyagában előfordulók gyakran nyúlt oszlopos, a spilitekben tűs is lehet, vagyis a hűlés sebességének növekedésével egyre nyúltabbá válik. ami kissé vagy erőteljesebben megnyúlt, közel téglalap alakú metszeteket jelent. Mélységi kőzetekben hipidiomorf vagy xenomorf, vulkáni kőzetekben idiomorf-hipidiomorf. Nagyon gyakori a rezobeálódás következtésben kialakult visszaoldott felület, amelyet az esetek nagy részében egy sajátalakú szegély nő körbe.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen

Törésmutató: kicsi, esetleg közepes 1,518-1,590; az albittól az anortitig nő.

Maximális interferenciaszín: I. rendű szürke-fehéres szürke (összetételtől függően kissé változik, a legnagyobb kettőstörése az anortitnak valamint az albitnak van).

Kioltás: ferde

Optikai jelleg: kéttengelyű, az összetétel függvényében változó

Főzónajelleg: változó

Iker: legjellemzőbb a 010 szerinti poliszintetikus ikresedés. Emellett gyakran alkot kettős ikreket, a szintén poliszintetikus periklin ikresedés ritka.

Zárvány: gyakran tartalmaz szilárd fázisú (ásvány) zárványokat. A vulkáni kőzetek plagioklász fenokristályainak szegélyzónájában gyakori a kőzetüveg zárványok jelentős mennyisége.

Egyéb: A vulkáni kőzetekben előforduló plagioklász fenokritályok szinte mindig zónásak. A zónásság általában Ca-gazdagabb magból és Ca-szegény szegélyből áll, de gyakori az oszcillációs zónásság is. A káliföldpátokéhoz hasonlóan az intruzív kőzetekben magas hőmérsékleten kikristályosodott Na-gazdag plagioklászból a káliföldpát orientáltan szételegyedik, amit antipertitnek nevezünk

Átalakulás: szericitté, agyagásvánnyá (elsősorban montmorillonittá) gyakran átalakul, emellett a Ca-ban gazdag plagioklász megfelelő körülmények között kalcittá alakulhat. Minél bázisosabb a plagioklász, annál inkább hajlamos az átalakulásra. Itt kell megjegyezni, hogy a plagioklászban előforduló üvegzárvány gyakran kloritosodik.

Genetika: A plagioklász magmás kőzetekben a savanyútól a bázisos összetételűig gyakran és nagy mennyiségben előfordul. Összetételét tekintve a savanyú és az alkáli kőzetekben albitos és oligoklászos, a neutrális-intermedier kőzetekben andezines, a bázisos kőzetekben labradoritos-bytownitos összetételű. A vulkáni kőzetekben a zónás plagioklász a magtól a szegély felé általában savanyúbb összetételű. Az alapanyagban előforduló plagioklász szintén savanyúbb, legtöbbször a porfíros plagioklász szegélyének összetételéhez hasonló.

Felismerés: Színtelen, kis törésmutatójú, de - az albit kivételével – a kanadabalzsaménál/műgyantánál valamivel nagyobb törésmutatójú, zömöken vagy nyúltabban táblás, kitűnően hasadó, ferdén kioltó, kis kettőstörésű, magmás kőzetekben szinte mindig poliszintetikus ikreket alkotó ásvány. A vulkáni kőzetekben a zónásság nagyon jellemző.

Elkülönítés: A magmás kőzetekben előforduló plagioklász egyik legfontosabb ismertetőjele a poliszintetikus ikerlemezesség megjelenése. A kálifölpátoktól ezzel és (az albit kivételével) a kanadabalzsaménál/műgyantáénál) nagyobb törésmutatójával különíthető el. Mélységi kőzetekben általában megfigyelhető, hogy a plagioklász a káliföldpátnál kisebb méretű. Az esetek jelentős részében a plagioklász gyorsabban és erőteljesebben alakul át, mint a káliföldpát.

A plagioklászsor tagjainak egymástól való elkülönítése:

Az egyes tagok elkülönítésére számos, többé-kevésbé pontos módszer használható. Legpontosabban műszeres vizsgálatokkal, elsősorban elektron-mikroszondás ásványkémiai elemzéssel határozható meg az összetétele.

Mikroszkópban a törésmutatója a plagioklász bázicitásával együtt nő. Az albité a kanadabalzsamnál/műgyantánál kisebb, az oligoklászé a kvarcénál kisebb, a többi tagé nagyobb. Általában megfigyelhető, hogy a savanyúbb plagioklászok több és sűrűbb, a bázisosabb plagioklászok kevesebb és szélesebb ikertagokból állnak.

Valamivel pontosabban meghatározható a plagioklászok összetétele a plagioklász ikerlemezek szimmetrikus zónában mért maximális kioltási szögének (Michel-Lévy módszer) meghatározásával. A mérés alapja, hogy a poliszintikus (ún. albit) ikerlemezek ikersíkja a (010) metszettel párhuzamos. Ezeknek a kioltási szögét mérjük a polarizátor síkjához viszonyítva. A mérésre tehát azok a szemcsék a legalkalmasabbak, amelyek a (010) metszetre merőleges tengelynek a zónájába tartoznak (a (010)-tól a (001) metszetig). Ezt úgy ismerjük fel, hogy az ikerlemezek síkját párhuzamossá téve a függőleges szálkereszttel (amely a polarizátor rezgési síkját képviseli), a tárgyasztalt balra és jobbra azonos szöggel kell elforgatni, hogy minden páros, illetve minden páratlan ikertag kioltási helyzetbe kerüljön. Ugyanakkor azonban az albit ikerlemezek kioltási szöge az (100)-tól a (001) metszet felé haladva változik, először csökken, majd újra növekszik. A mérés kiértékeléséhez az egyes plagioklász elegykristályok legnagyobb kioltási szöghöz tartozó értékeit ábrázoló diagramot használjuk. Vagyis a vékonycsiszolatban ideális esetben meg kell találjuk azt a metszetet, amelyik a fenti feltételeknek megfelel. Ennek kiválasztása nem könnyű és nem is garantált, hogy az adott vékonycsiszolatban biztosan találunk pontosan ennek megfelelően orientált metszetet. Ezt áthidalva több, legalább tíz alkalmas szemcsét megmérve a közülük legnagyobb kioltási szög értéket elérőt tekintjük maximális kioltási szögű metszetnek. Miután az sem biztos, hogy a csiszolatban pontosan a (010) metszet tengelyének zónájába eső metszetekből elegendő számú áll rendelkezésre, a mérésbe bevonhatjuk a kissé ferde metszeteket is. Azok a szemcsék a legalkalmasabbak a mérésre, amelyek ikersíkját párhuzamossá téve a függőleges szálkereszttel, az ikerlemezek kioltási helyzetbe történő balra és jobbra forgatás során a forgatási szögek között maximálisan 10 fok az eltérés. A mérés konkrét menete.

III.145. ábra – A plagioklász ikerlemezek szimmetrikus zónában mérhető kioltási szögének meghatározása (Michel-Lévy módszer) (gabbró, Alsórákos).

III.15.animáció: A plagioklász ikerlemezek szimmetrikus zónában mérhető kioltási szögének meghatározása (Michel-Lévy módszer) (gabbró, Alsórákos). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

1) A mérésre kiválasztott szemcsének (gyakorlatban úgy tudjuk kiválasztani, hogy a páros és páratlan ikertagok interferenciaszíne közel azonos tónust mutat) a poliszintetikus tagok ikersíkjait a tárgyasztal forgatásával a függőleges szálkereszttel párhuzamosra állítjuk, majd leolvassuk és feljegyezzük a mikroszkóp tárgyasztalán lévő skála segítségével a 0-hoz tartozó szögértéket.

2) A tárgyasztalt elforgatjuk balra, amíg minden második ikertag ki nem olt, és leolvassuk a szögértéket.

3) A tárgyasztalt visszaforgatjuk az 1) pont szerinti alapállásba, majd jobbra forgatva szintén leolvassuk a szögértéket.

4) A két szögértéket (amennyiben a köztük lévő különbség 10o-nál kisebb), átlagoljuk, és feljegyezzük. Megjegyzés: amennyiben a szögértékek 10o-nál nagyobb különbséget mutatnak, a szemcse nem alkalmas a mérésre.

5) A fenti 1)-4) pontban leírtakat további szemcséken elvégezzük.

6) A kapott kioltási szögértékek közül a legnagyobbat kiválasztjuk és diagramba behelyezve megkapjuk a plagioklász összetételét. A diagramot megszemlélve látjuk, hogy az értékek aszimmetrikus „v” alakot formálnak, vagyis a 0-20o közötti tartományba eső szögértékek kétféle összetételre is utalnak. Az ide eső szögértékek esetében más módszerekkel (pl. relatív törésmutató, optikai jelleg stb.) határozhatjuk meg a plagioklász összetételét.

Megjegyzés: a módszerrel a valóságosnál általában savanyúbb összetételt kapunk, miután nem mindig fordul elő a maximális kioltású metszet a vékonycsiszolatban.

III.146. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő plagioklász fenokristályok esetében (Bükkalja, andezit litoklaszt riolit piroklasztitban)

III.16.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő plagioklász fenokristályok esetében (Bükkalja, andezit litoklaszt riolit piroklasztitban). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.147. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő plagioklász fenokristályok esetében (Visegrádi-hg, Pilismarót)

III.17.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő plagioklász fenokristályok esetében (Visegrádi-hg, Pilismarót). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.148. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő plagioklász fenokristályok esetében (Sátoros, Karancs)

III.18.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő plagioklász fenokristályok esetében (Sátoros, Karancs). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.149.ábra – Plagioklásztűk bazaltban (Darnó-hegy).(bal oldal) Fotó: keresztezett nikolokkal. Plagioklász lécek bazaltban (Balatonboglár).(jobb oldal) Fotó: egy nikollal.

III.150.ábra – Zónamentén megjelenő szilikátolvadék zárványsorok andezitlitoklasztban lévő plagioklász fenokristályban (Bükkalja).(bal oldal) Fotó: keresztezett nikolokkal. Plagioklász glomeroprfír andezitlitoklasztban (Bükkalja).(jobb oldal) Fotó: keresztezett nikolokkal.

III.151. ábra – Eltérő (erősen rezorbeált és üde) megjelenésű plagioklász kristályok a csomádi dácitban. Egy nikolos és keresztezett nikolos képek.

III.152. ábra – Oszcillációs zónás plagioklászok a béri andezitben (keresztezett nikolos képek).

NEFELIN

Rendszer: hexagonális

Hasadás: (1010) és (0001), gyenge, és csak a nagyobb méretű idiomorf-hipidiomorf szemcséken jelenik meg.

Alak, habitus, metszetei: általában zömök, hatszöges prizmás, ami négy vagy hatszöges metszeteket jelent, emellett gyakori, hogy szabálytalan, maradékhelyeket kitöltő-átitató formában van jelen. Mélységi kőzetekben xenomorf vagy hipidiomorf, a vulkáni kőzetekben idiomorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen, fényes, selymes felületű.

Törésmutató: 1,524-1,547 (a természetben előforduló nefelin törésmutatója a kanadabalzsamnál/műgyantánál valamivel kisebb.

Maximális interferenciaszín: I. rendű sötétszürke

Kioltás: egyenes (a xenomorf, szabálytalan alakú nefelin esetében ez nem látható mikroszkópban)

Optikai jelleg: egytengelyű negatív

Főzónajelleg: negatív, de a zömök prizmás megjelenés miatt nem egyértelmű az egyes metszetek esetében.

Iker: nincs

Zárvány: a nefelin legtöbbször zárványmentes, esetenként a külső szegélyén, azzal párhuzamosan igen apró, tűs zárványok előfordulnak.

Egyéb: A fényes, selymes felület gyakran nagyon jellemző.

Átalakulás: zeolittá, muszkovittá (szericitté), kankrinitté alakulhat, illetve esetenként rosszul kristályos barna „földes” megjelenésű átalakulási termék keletkezhet belőle.

Genetika: telítetlen alkáli kőzetekben

Felismerés: Színtelen, fényes felületű, a kanadabalzsamnál/műgyantánál valamivel kisebb törésmutatójú, négyszöges-közel négyzetes, ritkán hatszöges vagy maradékhelyeket kitöltő-átitató, nem, vagy gyengén hasadó, kis kettőstörésű , egyenesen kioltó ásvány.

Elkülönítés: A nefelin a kvarccal téveszthető össze elsősorban. Attól a kanadabalzsamnál/műgyantánál kisebb törésmutatója, a szögletes vagy maradékhelyeket átitató megjelenése, az esetenként megjelenő gyenge hasadása és a negatív optikai jellege alapján különíthető el. A földpátoktól az eltérő alaki megjelenése, a lényegesen gyengébb hasadása és az egyenes kioltása mellett az egyoptikai tengelyű jellegével lehet megkülönböztetni.

III.153.ábra – A nikolok keresztezésének hatása fonolitban megjelenő nefelin fenokristály esetében (Laacher-see, Németország)

III.19.animáció: A nikolok keresztezésének hatása fonolitban megjelenő nefelin fenokristály esetében (Laacher-see, Németország). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

LEUCIT

Rendszer: 625oC felett szabályos, alatta tetragonális

Hasadás: (110), gyenge, ritkán látszik.

Alak, habitus, metszetei: leggyakrabban 24 lapos kristályformát („leucitoéder”, deltoidikozitetraéder) alkot, a metszetei nyolcszög vagy kerekded alakúak. Idiomorf, ritkábban hipidiomorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen

Törésmutató: kicsi, a kanadabalzsamnál/műgyantánál jelentősen kisebb; 1,508-1,511

Maximális interferenciaszín: nagyon gyengén kettőstörő, I. rendű sötétszürke.

Kioltás: nem meghatározható

Optikai jelleg: pozitív (általában nem meghatározható)

Főzónajelleg: nem értelmezhető

Iker: (110) szerint kialakult parkettás ikerlemezesség

Zárvány: viszonylag gyakori, sokszor a szemcse körvonalát követő zárványkoszorú alakul ki benne.

Egyéb: A 625oC-on bekövetkező szabályos → tetragonális kristályrendszer változás miatt a szemcsék belsejében (110) szerint összenövő parkettás ikerlemezesség alakul ki.

Átalakulás: ritkán szodalittá alakulhat. A mélységi kőzetekben eredetileg kikristályosodott leucit a hűlés során nefelinné+ortoklásszá elegyedik szét (pszeudoleucit)

Genetika: telítetlen alkáli, vulkáni kőzetekben.

Felismerés: Színtelen, kis törésmutatójú, kerekded vagy nyolcszögletű, nem, vagy csak ritkán hasadó ásvány ásvány. Keresztezett nikolokkal nagyon kis kettőstörésű, a szemcse belsejét 120o-ban érintkező szegmenseket kitöltő sűrű parkettás ikerlemezesség jellemző.

Elkülönítés: A nyolcszögű vagy kerekded megjelenésű hasonló analcimtól nagyon nehéz elkülöníteni, egyedül a leucit belsejében előforduló parkettás ikerlemezesség alapján lehet elkülöníteni ezt a két ásványt, de megjegyzendő, hogy az analcim is gyakran nagyon gyengén kettőstörő. A keresztrácsos ikerlemezességű mikroklintől a keresztrácsok érintkezési szöge (a leucitnál 120o, a mikroklinnél közel merőleges, együtt a szemcse alakjával (leucit kerekded, mikroklin táblás) egyértelműen elkülöníthető.

III.154.ábra – A nikolok keresztezésének hatása leucit fenokristály esetében

III.20.animáció: A nikolok keresztezésének hatása leucit fenokristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.155.ábra – Alapanyagban lévő leucit olivin-leucitiben (egy nikolos kép; Bár)

SZODALIT-csoport

A szodalitcsoport tagjai közül magmás kőzetekben a szodalit elsősorban mélységi, a nozeán és a haüyn elsősorban vulkáni kőzetekben fordul elő.

Rendszer: szabályos

Hasadás: (110) jó, de ritka

Alak, habitus, metszetei: leggyakrabban a 12 lapú rombdodekaéder szerint kristályosodik, ennélfogva hatszögű metszetei a legáltalánosabbak. Előfordul azonban kerekded-izometrikus vagy szabálytalan alakban is. Idiomorf, a mélységi kőzetekben hipidiomorf, esetenként xenomorf. A rezorpció miatt az eredeti kristály egy része (elsősorban a sarkoknál) visszaoldódik.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen, a rezorbeálódott szemcsék – elsősorban a szegélyük mentén – gyakran barnák, a haüyn lehet kék-kékesszürke árnyalatú.

Törésmutató: nagyon kicsi-kicsi, a kanadabalzsamnál/műgyantánál lényegesen kisebb; 1,483-1,509.

Maximális interferenciaszín: mindig teljesen izotróp

Iker: nincs

Zárvány: általában sok, apró zárványt tartalmaz

Egyéb: A vulkáni-szubvulkáni kőzetekben előforduló szodalitcsoport ásványai gyakran rezorbeálódnak, elsősorban a sarkok mentén erőteljes visszaoldódás következik be. A benne található zárványok nagy része azonban a rezorbeálódott ásvány szegélyén változó vastagságban legtöbbször felhős megjelenésben felhalmozódik, egyenletesen barnára színezve az ásvány külső részét.

Átalakulás: zeolittá, szericitté+hidragillitté, diaszpórrá alakulhat.

Genetika: telítetlen alkáli kőzetekben fordul elő. A szodalit elsősorban mélységi-szubvulkáni, a nozeán és a haüyn pedig vulkáni kőzetekben.

Felismerés: Színtelen (ritkán barna vagy halvány kék), a kanadabalzsamnál/műgyantánál lényegesen kisebb törésmutatójú, izometrikus, gyakran hatszög alakú, nagyon sok apró zárványt tartalmazó, teljesen izotróp ásvány, hasadása jó, de csak ritkán látszik, amennyiben látható, a hasadási vonalak közel 120o-ban metszik egymást.

Elkülönítés: A szodalit a többi szabályos színtelen elegyrésszel téveszthető össze leginkább. A szodalit mindig teljesen izotróp, az analcim azonban gyakran gyengén kettőstörő, és az (100) hasadása miatt a hasadási vonalak közel 90o-ban érintkeznek, és lényegesen kevesebb zárványt tartalmaz. A leucit szintén gyengén kettőstörő, valamint parkettás ikerlemezessége jellegzetes. Amennyiben a leucit és az analcim sajátalakú, általában nyolcszöges metszetűek, szemben a szodalitcsoport tagjaival, amelyek metszetei általában hatszögesek.

III.156. ábra – A nikolok keresztezésének hatása szodalit (jobbra) és leucit (balra) fenokristályok esetében.

III.21.animáció: A nikolok keresztezésének hatása szodalit (jobbra) és leucit (balra) fenokristályok esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

ANALCIM

Rendszer: szabályos

Hasadás: (100) jó, de nem túl gyakori

Alak, habitus, metszetei: mélységi kőzetekben szabálytalan alakú, vulkáni kőzetekben általában 24 lapos kristályformát („leucitoéder”, deltoidikozitetraéder) alkot, a metszetei nyolcszög vagy kerekded alakúak. Vvulkáni kőzetekben idiomorf, mélységi kőzetekben vagy ha földpátokból vagy más földpátpótlóból alakul át, akkor xenomorf, szabálytalan alakú, a maradékhelyeket tölti ki.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen

Törésmutató: nagyon kicsi, kicsi, a kanadabalzsamnál/műgyantánál általában jelentősen kisebb; 1,479-1,524 között változhat

Maximális interferenciaszín: I. rendű nagyon sötétszürke (amennyiben kettőstörő)

Kioltás: nem értelmezhető

Optikai jelleg: nem értelmezhető

Főzónajelleg: nem értelmezhető

Iker: nincs

Zárvány: általában zárványmentes

Egyéb: az analcim a kristályvíztartalmának elvesztése során nagyon gyengén kettőstörővé válik.

Átalakulás: nincs

Genetika: Az analcim a földpátpótlók közé tartozik, vagyis ha elsődlegesen képződik, akkor telítetlen alkáli kőzetekben fordul elő. Elsősorban vulkáni vagy telér kőzetekben, a mélységi kőzetekben földpátok vagy földpátpótlók átalakulása során képződik. Másodlagosan vulkáni kőzetek üregeiben (mandulakő kitöltés) képződik.

Felismerés: Színtelen, nyolcszög vagy kerekded, illetve szabálytalan alakú, a kanadabalzsamnál/műgyantánál általában lényegesen kisebb törésmutatójú, ritkán, de jól hasadó, nagyon gyengén kettőstörő ásvány.

Elkülönítés: Az analcim, ha sajátalakú, a leucithoz nagyon hasonló megjelenésű. A hasadása azonban jó, és gyakrabban megjelenik, mint a leucité, és a hasadási vonalak merőlegesen metszik egymást. Mindkét ásvány lehet gyengén kettőstörő, de a leucit parkettásan ikerlemezes. Az analcim általában nem tartalmaz zárványt. A szabálytalan alakú analcim sok hasonlóságot mutat a szodalitokhoz. A szodalitoknak azonban a hasadási szöge közel 120o, az analcimé merőleges. Az analcim nem rezorbeálódik, és lehet nagyon gyengén kettőstörő, a szodalitok mindig teljesen izotrópok. Az elkülönítésben segít, hogy a szodalitok nagyon sok apró zárványt tartalmaznak, ami nem jellemző az analcimra.

III.157. ábra – A nikolok keresztezésének hatása bazanitban megjelenő analcim fenokristály esetében.

III.22.animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazanitban megjelenő analcim fenokristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

KŐZETÜVEG

Rendszer: nincs (amorf)

Hasadás: nincs

Alak: szabálytalan alakú, maradékhelyeket tölt ki, illetve itat át

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelentől a barna különböző árnyalatain és tónusain át egészen a feketéig, az összetételétől (savanyú-bázisos) függően egyre sötétebb.

Törésmutató: kicsi-közepes; 1,48-1,62; összetételétől függően változó, a bázicitás (SiO2-tartalom) növekedésével nő.

Maximális interferenciaszín: izotróp

Zárvány: apró mikrolitokat, kristálykezdeményeket gyakran tartalmaz

Egyéb: -

Átalakulás: agyagásványosodik, kloritosodik, továbbá átkristályosodik. Ez utóbbi esetben szferolitosodik, illetve ennek előrehaladtával felzitesedik.

Genetika: Vulkáni kőzetek alapanyagában, a bázisos kőzetektől a savanyúig növekvő gyakorisággal és mennyiséggel fordul elő. Egyes savanyú vulkanitok (obszidián, szurokkő, perlit, horzsakő) szinte kizárólag vulkáni üvegből állnak.

Felismerés: Színtelentől a barnán át a csaknem opakig, leggyakrabban azonban színtelen vagy halvány színű) változó színben, a maradékhelyeket kitöltő vagy átitató, szabálytalan alakban előforduló, kis-közepes törésmutatójú elegyrész. Gyakran tartalmaz szubmikroszkópos méretű kristálykezdeményeket, mikrolitokat.

Elkülönítés: A szabálytalan alakú, maradékhelyeket kitöltő izotróp jellegével egyedül az opállal téveszthető össze, amelynek azonban lényegesen kisebb a törésmutatója, és gyakran repedezett, valamint üregeket vagy ereket tölt ki..

III.158. ábra – Bazaltos kőzetüveg: Balra kőzetüveges (szideromelán) alapanyag trachibazaltban (Teleki vulkán), jobbra: szideromelán és tachylit üvegszilánkok piroklasztitban (Kissomlyó; az ábra alsó hossza 2.9 mm). Egy nikolos mikroszkópos képek.

III.159. ábra – Szideromelán kőzetüveg egy nikolos és keresztezett nikolos képe (Pele könnye; Hawaii).

III.23.animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazaltos összetételű üveg esetében (Pelé könnye, Hawaii). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.24. animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazaltos összetételű üveg esetében (Pelé könnye, Hawaii). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.160. ábra – Szideromelán kőzetüveg egy nikolos és keresztezett nikolos képe (Pele könnye; Hawaii)

III.161. ábra – Színtelen szilíciumgazdag kőzetüveg szilánkok a bükkaljai piroklasztitban (egy nikolos képek).

OLIVIN

Rendszer: rombos

Hasadás: (010) jó, (001) közepes, (100) gyenge; a hasadási vonalak viszonylag vastagok

Alak, habitus, metszetei: zömök prizmás, „koporsó” alakú. Metszetei zömök oszloposak. Általában idiomorf-hipidiomorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: a magmás kőzetekben előforduló olivin teljesen színtelen.

Törésmutató: nagy; 1,635-1,879, összetételtől függ, a Fe-ben gazdagabb változatoké nagyobb.

Maximális interferenciaszín: III. kék (vékonycsiszolatban általában I. vörös-II. rendű kék-zöld metszetei találhatóak)

Kioltás: egyenes

Optikai jelleg: változó; 12,5% fayalit tartalomig pozitív, ennél nagyobb Fe-tartalom esetén negatív.

Főzónajelleg: változó (nem értelmezhető)

Iker: nincs

Zárvány: nagyon ritka, spinell, illetve szulfid zárványokat tartalmazhat.

Egyéb: A tektonikus ultrabázitokban, illetve a köpenyeredetű zárványokban jellemző az olivin kinkesedése. Ennek során az ásványszemcsék mechanikai hatásra, egyenes vonalak mentén ikresednek, az egyes, egymás mellett kialakult szegmensek kioltási szöge 1-2 fokkal tér el egymástól. Mélységi bázisos kőzetekben gyakori, hogy az olivin és a vele szomszédos másik ásvány (legtöbbször plagioklász) szegélyén reakciószegély (kelifites szegély) alakul ki, amely újonnan kristályosodott ásványok (amfibol, spinell, piroxén) finomszemcsés együtteséből áll.

Átalakulás: A legkönnyebben átalakuló ásvány. Az átalakulás a szemcsék szegélyén és az átalakulások mentén kezdődik, kialakítva a jellegzetes „hálós” (mesh) szerkezetet. Leggyakrabban szerpentinásványokká részben klorittá, agyagásvánnyá alakulhat. Az iddingsitesedés a vulkáni kőzetekben oxigéngazdag környezetben képződött olivin fenokristályokra-mikrofenokristályokra jellemző, szálas vagy tömeges megjelenésű vörös színű finomszemcsés, többféle ásványból álló átalakulási termék. A bowlingit zöld, kisebb törésmutatójú és kis törésmutatójú, az iddingzitesedésnél kevésbé oxidált körülmények között képződött, szintén többféle ásványból álló átalakulási termék.

Genetika: Ultrabázisos és bázisos összetételű magmás kőzetekben képződik. Telítetlen ásvány, így viszonylag SiO2-szegény magmaképződési körülmények között képződik. Az olivin fayalit-tartalmából az olivint tartalmazó ultrabázisos kőzetek eredetére következtethetünk, a viszonylag nagy fayalit tartalmúak differenciációs, a kis fayalit tartalmúak tektonikus (ún. „alpi” eredetűek)

Felismerés: Teljesen színtelen, zömök oszlopos, több irányban hasadó, keresztezett nikolokkal egyenes kioltású, a viszonylag magas interferenciaszíne miatt pedig ugyanabban a csiszolatban változatos interferenciaszínű szemcsék formájában megjelenő ásvány. Üde példányai ritkák, általában többé-kevésbé átalakult a hasadásai és a szemcsék szegélye mentén kiindulóan, ami sok esetben az egész szemcsére kiterjed.

Elkülönítés: Az olivin gyakran összetéveszthető a monoklin piroxének közül az augittal. Az augitnak azonban van egy nagyon halvány pleokroizmusa, ellenben az olivin mindig színtelen. Az augit kioltási szöge nagy, és nagyon gyakran zónás, az olivin egyenesen olt ki és zónássága mikroszkópban nem figyelhető meg. Az ultrabázisos kőzetekben előforduló rombos piroxénektől a lényegesen nagyobb kettőstörés a teljesen színtelen megjelenés és a valamivel gyengébb és ritkábban lefutó hasadási vonalak alapján lehet elkülöníteni.

III.162. ábra – Az olivin egyenes kiolása (trachibazalt, Teleki vulkán).

III.25.animáció: Az olivin egyenes kiolása (trachibazalt, Teleki vulkán). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.163. ábra – A nikolok keresztezésének hatása peridotitzárványban megjelenő olivinkristályok esetében (Gruiu salakkúp, Persány).

III.26.animáció: A nikolok keresztezésének hatása peridotitzárványban megjelenő olivinkristályok esetében (Gruiu salakkúp, Persány). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.164. ábra – A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő olivin fenokristály esetében (Pécskő).

III.27.animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő olivin fenokristály esetében (Pécskő). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.165. ábra – A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő iddingzites olivin fenokristály esetében (Balatonboglár).

III.28.animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő iddingzites olivin fenokristály esetében (Balatonboglár). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.166. ábra – A nikolok keresztezésének hatása gabbróban megjelenő szerpentines átalakulást mutató, „hálós” (mesh) szerkezetű olivinkristály esetében (Kuba).

III.29.animáció: A nikolok keresztezésének hatása gabbróban megjelenő szerpentines átalakulást mutató, „hálós” (mesh) szerkezetű olivinkristály esetében (Kuba). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.167. ábra – A nikolok keresztezésének hatása plagioklásztartalmú ultrabázitban megjelenő szerpentines átalakulást mutató, „hálós” (mesh) szerkezetű olivinkristályok esetében (Troodos, Ciprus).

III.30.animáció: A nikolok keresztezésének hatása plagioklásztartalmú ultrabázitban megjelenő szerpentines átalakulást mutató, „hálós” (mesh) szerkezetű olivinkristályok esetében (Troodos, Ciprus). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.168. ábra – Olivinkristályok megjelenése egynikolos és keresztezett nikolos fotókon különböző bazaltos kőzetekben (Teleki vulkán, trachibazalt, 1-4 kép és Keleti-Mecsek, ankaramit 5-8 kép) kőzetekből).

III.31.animáció: Olivinkristályok megjelenése egynikolos és keresztezett nikolos fotókon bazaltos kőzetben. Egy kattintásra indul a lépek lejátszása.

ROMBOS PIROXÉNEK

A rombos piroxének közé az ultrabázisos kőzetekben előforduló ensztatit, valamint a bázisos-neutrális kőzetekben előforduló bronzit és hipersztén tartozik.

Rendszer: rombos

Hasadás: (110), vagyis a megnyúlással párhuzamosan jó, emellett a megnyúlásra merőleges harántelválás gyakran megfigyelhető. A megnyúlásra merőleges metszeteken az 110 és az 110 hasadások által bezárt szög közel merőleges (86-87o).

Alak, habitus, metszetei: a mélységi kőzetekben előforduló ensztatit zömök oszlopos, a vulkáni kőzetekben előforduló rombos piroxén nyúlt, oszlopos megjelenésű. Ennélfogva leggyakrabban nyúlt téglalap alakú metszetek fordulnak elő, de a megnyúlásra merőlegesen nyolcszög alakú, izometrikus. Mélységi kőzetekben hipidiomorf vagy xenomorf, vulkáni kőzetekben idiomorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: nagyon halvány barnás-rózsaszínes-zöldes színű, pleokroizmusuk nem észlelhető, csak 30 μm-nél vastagabb metszetekben.

Törésmutató: nagy, 1,651-1,788; a Fe-tartalom növekedésével nő.

Maximális interferenciaszín: I. rendű fehéres sárga

Kioltás: egyenes (lehet ferde, maximálisan 7o, amely az összetétel változása, elsősorban a beépülő Ca-tartalom miatt válik ferdévé).

Optikai jelleg: az összetétel függvényében változó, az ensztatit pozitív, a hipersztén negatív

Főzónajelleg: pozitív

Iker: nincs

Zárvány: nem jellemző, általában nincs

Egyéb: Vulkáni kőzetekben gyakran előfordul, hogy a korábban kikristályosodott rombos piroxént finomszemcsés monoklin piroxénekből álló koszorú veszi körül. Ultrabázisos kőzetek Ca tartalmú rombos piroxénjeiben a Ca-tartalom lamellásan monoklin- és ortopiroxénné szételegyedhet a hűlés során. Ez még a teljesen szerpentinesedett változatokban is felismerhető.

Átalakulás: könnyen átalakuló ásvány. A nagy Mg-tartalmú változatok szerpentinásványokká alakulnak át (basztitosodás). Gyakori a Fe-tartamú agyagásványosodás, és ritkább az amfibolosodás.

Genetika: Az ensztatit ultrabázisos kőzetekben, a bronzit és a hipersztén elsősorban bázisos és neutrális kőzetekben, különösképpen vulkanitokban fordul elő. Egyes dácitokban hipersztén szintén előfordul. Jellemző előfordulásként a charnockitokban is megtalálható.

Felismerés: Csaknem színtelen, mélységi kőzetekben zömök, vulkáni kőzetekben nyúlt oszlopos, kis kettőstörésű, egyenesen kioltó, pozitív főzónajellegű, hosszirányban jól hasadó, ásvány, gyakran harántelválása is észlelhető.

Elkülönítés: Magmás kőzetekben elsősorban az olivinhez hasonló, de a rombos piroxén általában nyúltabb, a hasadása valamivel jobb és sűrűbb, mint az oliviné, emellett a kettőstörése lényegesen kisebb. A monoklin piroxénektől az egyenes kioltása és a kisebb kettőstörése alapján csaknem mindig elkülöníthető, kivéve egyes speciális monoklin piroxén metszeteket, amelyek kioltása egyenes vagy közel egyenes (b tengely zónája).

III.169. ábra – Saját alakú ortopiroxén fenokristályok andezit litoklasztban (Bükkalja). Fotók: egy nikolokkal.

III.170. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő ortopiroxén fenokristály esetében (andezit litoklaszt, Bükkalja).

III.32.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő ortopiroxén fenokristály esetében (andezit litoklaszt, Bükkalja).Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.171. ábra – Az ortopiroxén egyenes kiolása (andezit litoklaszt, Bükkalja).

III.33.animáció: Az ortopiroxén egyenes kiolása (andezit litoklaszt, Bükkalja). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.172. ábra – Az ortopiroxén egyenes kioltása (andezit litoklaszt, Bükkalja).

III.34.animáció: Az ortopiroxén egyenes kioltása (andezit litoklaszt, Bükkalja). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.173. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő ortopiroxén-plagioklász glomeroporfír esetében (andezit litoklaszt, Bükkalja).

III.35.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő ortopiroxén-plagioklász glomeroporfír esetében (andezit litoklaszt, Bükkalja). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.174. ábra – A nikolok keresztezésének hatása harzburgitban megjelenő ortopiroxénkristály esetében (Moa, Kuba).

III.36.animáció: A nikolok keresztezésének hatása harzburgitban megjelenő ortopiroxénkristály esetében (Moa, Kuba). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

MONOKLIN PIROXÉNEK

A monoklin piroxének között magmás kőzetekben számos változat előfordul pl. augit, diopszidos augit, Ti-augit, diallág, pigeonit, egirinaugit, egirin). Az alábbiakban a monoklin piroxénekre általában jellemző összefoglaló tulajdonságokat adjuk meg, esetenként utalva egyes típusok (elsősorban az alkáli piroxének – egiriaugit, egirin) lényegesen eltérő tulajdonságaira.

Rendszer: monoklin

Hasadás: (110) jó emellett egyes változataiban egyéb hasadás is megjelenhet. A hasadás a megnyúlással párhuzamos. A megnyúlásra merőleges metszeteken az 110 és az 110 hasadások által bezárt szög közel merőleges (86-87o).

Alak, habitus, metszetei: általában zömök oszlopos, az alkáli piroxének nyúlt oszloposak, ennélfogva metszeteik többé-kevésbé megnyúlt közel téglalap alakúak, a megnyúlásra merőlegesen nyolcszög alakúak, izometrikusak. Mélységi kőzetekben hipidiomorf, vulkáni kőzetekben idiomorf, hipidiomorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: A monoklin piroxének többsége nagyon gyengén pleokrooós; elsősorban rózsaszín, barna, zöldes árnyalatúak, a Ti-augit valamivel erőteljesebb lila, az egirinaugit és egirin közepesen erősen pleokroós zöld-sárgászöld.

Törésmutató: nagy-nagyon nagy, 1,66-1,84; az összetételtől függően változik.

Maximális interferenciaszín: a monoklin piroxének többségénél I. rendű vörös – II. rendű kék. Az alkáli jelleg erősődésével egyre magasabb, az egiriné III. rendű zöld-sárga, de ezt ezeknél az ásványoknál az erős saját szín gyakran elfedi.

Kioltás: általában erősen ferde, a (010) lapon észlelhető, jellemző γ/c kioltási szög általában 40-45o, de az alkáli piroxének esetében ennél nagyobb, illetve az egirin esetében a megnyúlás irányába már az α törésmutató esik, így ott már az α/c kioltási szög mérhető, ami néhány fok.

Optikai jelleg: többségében pozitív, az egirinaugité és egiriné negatív.

Főzónajelleg: a nagy, megnyúlás iránytól 40-45o-ban eső α és γ irány miatt a monoklin piroxének többségénél nem mérhető, az alkáli piroxének esetében negatív.

Iker: általában jellemző az (100) szerint kialakult kettős, esetleg kevés ikertagból álló poliszintetikus ikresedés, különösen vulkáni kőzetekben.

Zárvány: Előfordulhat, de nem jellemző

Egyéb: Az egyes monoklin piroxének gyakran összetételi zónásak, illetve az összetételük egy szemcsén belüli változása különleges (pl. homokórás) kioltási viszonyokat mutat. Ugyancsak jellemző egyes típusaikra a jelentős diszperzió.

Átalakulás: leggyakoribb átalakulási termékeik a klorit, az agyagásvány, emellett jellemző a későmagmás folyamtok során, illetve az utólagosan végbemenő amfibolosodás. Ez utóbbi esetben leggyakrabban a piroxén helyén szálas, aktinolitos-tremolitos összetételű amfibol alakul ki (uralitosodás).

Genetika: Bázisos, ultrabázisos és neutrális magmás kőzetekben közönséges színes elegyrész. Az egirin és az egirinaugit alkáli magmás kőzetekben fordul elő.

Felismerés: Általában zömök oszlopos, ritkábban nyúlt oszlopos megjelenésű, nagy törésmutatójú, halvány (a nyúlt oszloposak erősen) pleokroós, zömében erősen ferdén kioltó, hosszirányban jól hasadó, viszonylag nagy kettőstörő ásványok. Ez utóbbi tulajdonságuk miatt egy csiszolatban változatos interferenciaszínű metszetek formájában jelenhetnek meg A harántmetszetük jellegzetesen izometrikus, nyolcszög alakú, és a hasadások által bezárt szög közel merőleges. Gyakran megfigyelhető a zónásság, ami színében, illetve a kioltás szögének változásában nyilvánul meg.

Elkülönítés: A monoklin piroxének elsősorban az olivinnel téveszthetők össze, de az olivin teljesen színtelen, egyenesen olt ki és nem látható mikroszkópban a zónássága. A rombos piroxének nyúltabbak, illetve a nyúlt alkáli monoklin piroxének pleokroizmusa lényegesen erősebb, ferdén oltanak ki, a főzónajellegük pedig negatív. Az amfibolok általában nyúltabbak és lényegesen erősebb a pleokroizmusuk, valamint a harántmetszeteken megfigyelhető hasadások szöge közel 120o. Az alkáli piroxének az amfiboloktól elsősorban ez utóbbi tulajdonságuk, valamint a negatív főzónajellegük alapján különíthetőek el, az amfibolok többségének főzónajellege pozitív, míg az alkáli piroxéneké negatív.

III.175. ábra – A nikolok keresztezésének hatása foidolitban megjelenő klinopiroxénkristály (egirinaugit) esetében (Günsehals).

III.37.animáció: A nikolok keresztezésének hatása foidolitban megjelenő klinopiroxénkristály (egirinaugit) esetében (Günsehals). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.176. ábra – Fonolitban megjelenő klinopiroxénkristály (egirin) pleokroizmusa és interferenciaszíne (Kövestető, Mecsek). Fotók: keresztezett (3.5.) és egy nikollal(1.2.4.).

III.38.animáció: Fonolitban megjelenő klinopiroxénkristály (egirin) pleokroizmusa és interferenciaszíne (Kövestető, Mecsek). Egy kattintásra indul a lépek lejátszása.

III.177. ábra – A nikolok keresztezésének hatása foidolitban megjelenő klinopiroxénkristályok (augit) esetében (Vezúv).

III.39.animáció: A nikolok keresztezésének hatása foidolitban megjelenő klinopiroxénkristályok (augit) esetében (Vezúv). Egy kattintásra indul a lépek lejátszása.

III.178. ábra – A nikolok keresztezésének hatása gabbróban megjelenő klinopiroxénkristály (diallág) esetében (Kuba).

III.40.animáció: A nikolok keresztezésének hatása gabbróban megjelenő klinopiroxénkristály (diallág) esetében (Kuba). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.179. ábra – A nikolok keresztezésének hatása foidolitban megjelenő klinopiroxénkristály (augit) esetében (Vezúv).

III.41.animáció: A nikolok keresztezésének hatása foidolitban megjelenő klinopiroxénkristály (augit) esetében (Vezúv). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.180. ábra – A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő klinopiroxénkristály (augit) esetében (Pécskő).

III.42.animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő klinopiroxénkristály (augit) esetében (Pécskő). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.181. ábra – A nikolok keresztezésének hatása a ság-hegyi bazaltban megjelenő ferde kioltású klinopiroxénkristály (augit) esetében

III.43.animáció: A nikolok keresztezésének hatása a ság-hegyi bazaltban megjelenő ferde kioltású klinopiroxénkristály (augit) esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.182. ábra – A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő klinopiroxénkristály (augit) esetében (Balatonfelvidék).

III.44.animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő klinopiroxénkristály (augit) esetében (Balatonfelvidék). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.183. ábra – Homokórás kioltású klinopiroxén esetében a nikolok keresztezésének hatása (Keleti-Mecsek, ankaramit).

III.45.animáció: Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni. Homokórás kioltású klinopiroxén esetében a nikolok keresztezésének hatása

III.184. ábra – A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő zónás klinopiroxénkristály (Ti-augit) esetében (Keleti-Mecsek, ankaramit).

III.46.animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazaltban megjelenő zónás klinopiroxénkristály (Ti-augit) esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

AMFIBOLOK

Ebben a részben a magmás kőzetekben előforduló amfibolváltozatok általános tulajdonságait tárgyaljuk, elsősorban mészalkáli kőzetekben előforduló amfibolok tulajdonságai alapján. Az alkáli magmás kőzetekben előforduló amfibolok egyedi tulajdonságait csak érintőlegesen tárgyaljuk.

Rendszer: monoklin

Hasadás: (110) kitűnő; emellett egyes változatokban ritkán más hasadás is felléphet. A hasadás a megnyúlással párhuzamos. A megnyúlásra merőleges metszeteken az (110) és az (110) hasadások által bezárt szög tompaszög, közel 124o.

Alak, habitus, metszetei: nyúlt oszlopos, vagyis a metszetek többé-kevésbé nyúlt téglalap alakúak, a harántmetszet kissé lapított hatszög vagy rombusz alakú. Mélységi kőzetekben hipidiomorf vagy xenomorf, vulkáni kőzetekben idiomorf-hipidiomorf, esetenként foszlányos elvégődéssel a megnyúlás irányában

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: általában erősen pleokroós, leggyakrabban zöld, zöldessárga, barnászöld, zöldesbarna, barna színekben, esetenként vöröses tónussal (oxiamfibol). Az alkáli amfibolok pleokroizmusa legtöbbször igen erős és nagyon változatos színű.

Törésmutató: nagy-nagyon nagy, 1,61-1,79 közötti, az összetételtől függően változik.

Maximális interferenciaszín: általában I. rendű vörös, II. rendű kék, az erős saját szín esetenként elfedi, ezt különösen az alkáli amfibolok esetében tapasztaljuk.

Kioltás: ferde, a (010) lapon észlelhető, jellemző γ/c kioltási szög általában 15-28o (maximálisan 33o), az alkáli amfibolok esetében azonban igen változatos.

Optikai jelleg: uralkodóan negatív, ritkán lehet pozitív (az alkáli amfiboloké változatos)

Főzónajelleg: pozítív (kivéve az alkáli amfibolokat)

Iker: Különösen a hornblende változatokra jellemző az (100) szerint kialakult kettős iker, elsősorban vulkáni kőzetekben.

Zárvány: Előfordulhat, de nem jellemző

Egyéb: -

Átalakulás: az amfibolok elsősorban kloritosodnak, agyagásványosodnak, és – főleg későmagmás folyamatok során biotitosodhatnak. Jellemző átalakulás elsősorban a vulkáni kőzetekben képződött barna amfibolok és oxiamfibolok esetében a rezorpcióhoz kapcsolódó opacitosodás, ami az amfibolok szegélyén, erőteljes hatásokra az egész szemcsén kialakult opakásványosodást jelent.

Genetika: Az amfibolok elsősorban a neutrális magmatitokban gyakoriak, de a bázisos és savanyú kőzetekben is közönségesek, sőt egyes ultrabázisos kőzetekben (pl. hornblendit) uralkodó mennyiségben is kialakulhatnak. Alkáli kőzetekben szintén gyakoriak, ez esetben jelentősebb a Na és a K tartalmuk.

Felismerés: A magmás kőzetekben előforduló amfibolok általában nyúltak, erősen pleokroósak, megnyúlásukhoz viszonyítva általában kis-közepes (max 33o, de általában ennél sokkal kisebb is lehet) kioltási szögű, viszonylag magas interferenciaszínű, hosszirányban kitűnően hasadó ásványok. A harántmetszetük kissé lapított hatszög alakú, amelyen az (110) hasadási vonalak által bezárt szög 124o. Az I-II. rendű interferenciaszínük miatt egy csiszolatban változatos interferenciaszínű metszetek formájában jelenhetnek meg. Zónásság esetenként megfigyelhető, de nem annyira látványos, mint a monoklin piroxének esetében.

Elkülönítés: Az amfibolok elsősorban a monoklin piroxénekkel téveszthetők össze. Azokénál azonban lényegesen erősebb a pleokroizmusuk, általában nyúltabbak, kisebb a kioltási szögük, és mérhető a pozitív főzónajellegük. A legbiztosabb elkülönítés azonban a harántmetszeten látható, (110) szerinti hasadási vonalak 124o (amfibol), illetve 87o (piroxén) alapján történhet. A szintén erőteljesen pleokroós turmalintól a pleokroizmus normál jellege (a turmalin inverz pleokroós), a turmalin egyenes kioltása, valamint az amfibol kitűnő hasadása (a turmalin nem hasad, csak harántelválása van) különíthető el. A biotittól annak egyenes és mottled kioltása, és biotit még vékonyabb hasadási vonalai, illetve a biotit bázismetszetén a hasadási vonalak hiánya alapján különíthető el.

III.185. ábra – Alkáliamfibol alkáli gabbróban (essexit, Szamár-hegy, Mecsek). Fotó: egy nikollal.

III.186. ábra – Amfibol (hornblende) jellegzetes hasadási nyomvonalai sajátalakú kristályokon (dácit, Csomád). Fotó: egy nikollal.

III.187. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő amfibolkristály (hornblende) esetében (andezit litoklaszt, Bükkalja).

III.47.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő amfibolkristály (hornblende) esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.188. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő ikres amfibolkristály (hornblende) esetében (andezit litoklaszt, Bükkalja).

III.48.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő ikres amfibolkristály (hornblende) esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.189. ábra – A hornblende pleokroizmusa, színének változása a tárgyasztal körbeforgatásával (szienitben). Fotók: egy nikollal.

III.49.animáció: A hornblende pleokroizmusa, színének változása a tárgyasztal körbeforgatásával. Egy kattintásra indul a lépek lejátszása.

III.190. ábra – A hornblende pleokroizmusa, színének változása a tárgyasztal körbeforgatásával (andezitben, Visegrádi-hg.). Fotók: egy nikollal.

III.50.animáció: A hornblende pleokroizmusa, színének változása a tárgyasztal körbeforgatásával. Egy kattintásra indul a lépek lejátszása.

III.191. ábra – A tárgyasztal forgatásának hatása andezitben megjelenő pleokroós oxiamfibolkristály esetében (Tahi, Hegyesd-hegy). Fotók: egy nikollal.

III.51.animáció: A tárgyasztal forgatásának hatása andezitben megjelenő pleokroós oxiamfibolkristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.192. ábra – A nikolok keresztezésének hatása dácitban megjelenő kloritosodott amfibolkristály esetében.

III.52.animáció: A nikolok keresztezésének hatása dácitban megjelenő kloritosodott amfibolkristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

BIOTIT

Rendszer: monoklin (álhexagonális)

Hasadás: (001) kitűnő; nagyon vékony, általában hosszú, egymással teljesen párhuzamos hasadási vonalak.

Alak, habitus, metszetei: pikkelyes, ennélfogva metszetei vékonyabb-vastagabb nyúlt, a két végén csipkézett téglalap, a bázismetszettel párhuzamosak hatszögesek vagy izometrikusak. Általában hipidiomorf, vulkáni kőzetekben idiomorf, ez elsősorban a pikkelyekkel párhuzamos metszeteken figyelhető meg.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: nagyon erősen pleokroós: sötétbarna (és árnyalatai) – világos barna, barnássárga, esetenként csaknem színtelen

Törésmutató: közepes-nagy, 1,530-1,696, elsősorban a Fe-tartalmától változik.

Maximális interferenciaszín: III. rendű zöld, a saját színe azonban elfedi.

Kioltás: egyenes

Optikai jelleg: kéttengelyű pozitív

Főzónajelleg: negatív

Iker: nincs

Zárvány: Általában cirkont, apatitot, opak ásványokat és másodlagosan kialakult rutilt tartalmazhat.

Egyéb: mint minden csillámra, a mottled (foltos) kioltás jellemző: a kioltási helyzetben, illetve attól 1-2 fokkal elforgatva az ásvány felszíne nem egyenletes, hanem apró foltokra „esik szét”.

Átalakulás: A biotit gyakran alakul át klorittá vagy agyagásvánnyá (vermikulittá elsősorban). A vulkáni kőzetekben opacitosodik (apró opak ásványok halmaza keletkezik először a szemcse szegélyén és a hasadások mentén, amely a folyamat előrehaladtával az egész szemcsére kiterjedhet). A biotit harmadik jellegzetes átalakulása a baueritesedés, amelynek során a Fe-tartalmát fokozatosan elvesztve egyre halványabb színű, illetve egyre gyengébb pleokroizmusú lesz, végül teljesen színtelenné válik. Ebben az esetben az eredetileg is fehér csillámoktól (pl. muszkovit) nagyon nehéz elkülöníteni, a segítséget a baueritesedés során felszabaduló Ti-ból helyben képződött rutil, valamint a felszabaduló Fe helyben kicsapódása során képződött magnetit vagy limonit jelenléte segítheti.

Genetika: Elsősorban savanyú, ritkábban neutrális magmás kőzetekben fordul elő. Az alkáli magmatitokban szintén jelentős mennyiségben fordul elő.

Felismerés: A biotit közepes-nagy törésmutatójú, igen erősen sötét barna (és árnyalatai)-világos barnássárga pleokrooós, nyúlt metszetekben előforduló, a harántmetszetében viszont hatszöges vagy izometrikus, hossziránnyal párhuzamosan kitűnően hasadó, egyenesen kioltó, nagy kettőstörésű, negatív főzónajellegű ásvány, bár ez utóbbi két tulajdonságát az erős saját szín miatt nem vagy csak nehezen lehet megfigyelni. A mottled kioltás nagyon jellemző.

Megjegyzés: A rétegszilikátok, különösképpen a csillámok és így a biotit bázismetszetre merőleges és azzal párhuzamos metszeteinek optikai tulajdonságai jelentősen különbözőnek mutatkoznak a vékonycsiszolatban. Általában a bázismetszetre merőleges vagy közel merőleges metszetek fordulnak elő nagyobb számban. Ezek nyúltak, a kitűnő hasadás jól látható rajtuk és erősen pleokroósak, az interferenciaszínük magas, II-III. rendű, bár ezt a biotit esetében a saját erős szín elfedi. Ezzel szemben a bázismetszettel párhuzamos (001) metszetek hatszögesek vagy közel izometrikusak, a hasadás nem figyelhető meg rajtuk, interferenciaszíne I. rendű fehéresszürke, ezt azonban a biotit saját színe elfedi, ezért ez a metszet barna-sötétbarna, és nem, vagy csak alig pleokroós.

Elkülönítés: A biotit elsősorban a barna pleokroizmusú amfibolokkal téveszthető össze. Az amfibolnak azonban ferde a kioltása, nem mutat mottled kioltást, a harántmetszetében jellegzetes, közel 120 fokban metsződő hasadási vonalakat láthatunk. A teljesen baueritesedett biotit a muszkovittal (és más fehér csillámokkal) téveszthető össze, ebben az esetben az ásványban vagy annak közvetlen környezetében a felszabaduló Fe és Ti ionokból képződött ásványok (magnetit, limonit, rutil, stb.) előfordulhatnak. A biztosabb elkülönítéshez más, műszeres vizsgálatokra van szükség.

III.193. ábra –Biotit fenokristály a bükkaljai riolitos piroklasztitban. Fotó: egy nikollal.

III.194. ábra – Biotit pleokroizmusa foidolitban (Grünsehals). Fotók: egy nikollal.

III.53.animáció: Biotit pleokroizmusa foidolitban. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.195. ábra – Biotit egyenes kioltása (riolit piroklasztit, Bükkalja). Fotók: egy nikollal (1.4. fotók) és keresztezett nikolokkal (2.3.fotók).

III.54.animáció: Biotit egyenes kioltása (riolit piroklasztit, Bükkalja).. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.196. ábra – A nikolok keresztezésének hatása enyhén kloritosodott biotitkristály esetében.

III.55.animáció: A nikolok keresztezésének hatása enyhén kloritosodott biotitkristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.197. ábra – A nikolok keresztezésének hatása kifakult (baueritesedett) és kloritosodott biotitkristály esetében (dácit).

III.56.animáció: A nikolok keresztezésének hatása kifakult (baueritesedett) és kloritosodott biotitkristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.198. ábra – A nikolok keresztezésének hatása kifakult (baueritesedett) és kloritosodott biotitkristály esetében (tonalit, Szarvaskő).

III.57.animáció: A nikolok keresztezésének hatása kifakult (baueritesedett) és kloritosodott biotitkristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

MUSZKOVIT

Rendszer: monoklin (álhexagonális)

Hasadás: (001) kitűnő; nagyon vékony, általában hosszú, egymással teljesen párhuzamos hasadási vonalak.

Alak, habitus, metszetei: pikkelyes, ennélfogva metszetei vékonyabb-vastagabb nyúlt, a két végén csipkézett téglalap, a bázismetszettel párhuzamosak hatszögesek vagy izometrikusak. Általában hipidiomorf, vulkáni kőzetekben idiomorf, ez elsősorban a pikkelyekkel párhuzamos metszeteken figyelhető meg.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen

Törésmutató: közepes, 1,552-1,617

Maximális interferenciaszín: III. rendű vörös.

Kioltás: egyenes

Optikai jelleg: kéttengelyű negatív

Főzónajelleg: pozitív

Iker: nincs

Zárvány: nem jellemző

Egyéb: mint minden csillámra, a mottled (foltos) kioltás jellemző: a kioltási helyzetben, illetve attól 1-2 fokkal elforgatva az ásvány felszíne nem egyenletes, hanem apró foltokra „esik szét”.

Átalakulás: elsősorban hidrocsillámokká alakulhat át.

Genetika: Magmás kőzetekben szinte kizárólag savanyú kőzetekben, azon belül is egyes gránitváltozatokban fordul csak elő.

Felismerés: A muszkovit közepes-nagy törésmutatójú, teljesen színtelen, nyúlt metszetekben előforduló, a harántmetszetében viszont hatszöges vagy izometrikus, hossziránnyal párhuzamosan kitűnően hasadó, egyenesen kioltó, nagy kettőstörésű, negatív főzónajellegű ásvány. A mottled kioltás nagyon jellemző. A nagy kettőstörése következtében a gyenge pszeudoabszorpciója gyakran megfigyelhető.

Megjegyzés: A rétegszilikátok, különösképpen a csillámok és így a muszkovit bázismetszetre merőleges és azzal párhuzamos metszeteinek optikai tulajdonságai jelentősen különbözőnek mutatkoznak a vékonycsiszolatban. Általában a bázismetszetre merőleges vagy közel merőleges metszetek fordulnak elő nagyobb számban. Ezek nyúltak, a kitűnő hasadás jól látható rajtuk és megfigyelhető a gyenge pszeudoabszorpció, az interferenciaszínük magas, II-III. rendű. Ezzel szemben a bázismetszettel párhuzamos (001) metszetek hatszögesek vagy közel izometrikusak, a hasadás nem figyelhető meg rajtuk, interferenciaszíne I. rendű fehéresszürke.

Elkülönítés: A muszkovit elősorban a többi fehér csillámmal, a teljesen kifakult biotittal, valamint a talkkal téveszthető össze, ezek elkülönítése részletesebb optikai vizsgálatokkal (a könyvünkben nem tárgyalt optikai tengelyszög meghatározásával) vagy műszeres vizsgálatokkal lehetséges.

III.199. ábra – Muszkovit megjelenése és egyenes kioltása gránitban. Fotók: egy nikollal (1.2. fotók) és keresztezett nikolokkal (3.4.fotók).

III.58.animáció: Muszkovit megjelenése és egyenes kioltása gránitban. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.7.2. Akcesszóriák

GRÁNÁT

Magmás kőzetekben az almandinos, piropos és a Ti-andraditos (melanit) összetételű gránátváltozatok fordulnak elő elsősorban,

Rendszer: szabályos

Hasadás: nincs, de erősen repedezett

Alak, habitus, metszetei: granatoéderes (12 lapú, rombdodekaéder), metszetei leggyakrabban hatszögesek, kerekdedek, izometrikusak. Általában idiomorf.

Szín vékonycsiszolatban: összetételtől függően változó, halvány rózsaszín, halvány barna (almandinos), csaknem színtelen (piropos), sötétbarna-sárgásbarna (melanit – Ti-andradit változat), ez utóbbi gyakran zónás.

Törésmutató: nagyon nagy, 1,72-2,00

Maximális interferenciaszín: magmás kőzetekben teljesen izotróp

Iker: nincs

Zárvány: jellemző a sok, apró szilárd fázisú zárvány

Egyéb: az ultrabázitokban kelifites szegély gyakran kialakul, a környező ásványokkal történő kölcsönhatás során.

Átalakulás: kloritosodik

Genetika: Andezitben, dácitban (almandin), ultrabázitban (pirop), alkáli kőzetekben (melanit)

Felismerés: Mgamás kőzetben viszonylag nagyméretű, nagy törésmutatójú, izometrikus, általában hatszöges metszetű, erősen repedezett, sok zárványt tartalmazó, általában halvány színű.

Elkülönítés: Magmás kőzetekben a spinellektől az erős repedezettség, a sok zárvány és a jellegzetes alak, valamint az általában halványabb szín alapján különbözik.

III.200. ábra – A nikolok keresztezésének hatása tonalitban lévő gránátkristály esetében (Szarvaskő).

III.59.animáció: A nikolok keresztezésének hatása tonalitban lévő gránátkristály esetében (Szarvaskő). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.201. ábra – Melanitkristály. Fotó: egy nikollal.

SPINELLEK

Rendszer: szabályos

Hasadás: nagyon rossz, ritka

Alak, habitus, metszetei: tetraéderes és oktaéderes, esetenként hexaéderes, ennél fogva háromszög, négyszög, hatszög alakú metszetei a leggyakoribbak, de sokszor szabálytalan alakú. Idiomorf-hipidiomorf, de gyakran xenomorf (ez utóbbi magmás rezorpció hatására történik).

Szín vékonycsiszolatban: magmás kőzetekben közepesen sötét barna-vörösbarna-sárgásbarna (pikotit), egészen sötét barnásvörös (kromit), zöld-olajzöld (pleonaszt), vagy teljesen opak (magnetit).

Törésmutató: nagyon nagy, 1.715-1,98

Maximális interferenciaszín: teljesen izotróp

Iker: nem jellemző

Zárvány: nincs esetleg nagyon kevés szulfidzárvány

Egyéb:

Átalakulás: ritka, talkká, szerpentinásványokká, emellett a magmás visszaoldódás következtében opak szegély alakul ki.

Genetika: ultrabázisos, nagyon ritkán bázisos kőzetekben

Felismerés: Magmás kőzetekben nagyon nagy törésmutatójú, izometrikus (háromszög vagy négyszög alakú), közepesen-erősen sötét barna vagy ritkábban zöld színű, teljesen izotróp ásvány.

Elkülönítés: A gránátoktól a zárványok (csaknem) teljes hiánya, a viszonylag sima (nem repedezett) felület, az eltérő alak, és az általában sötétebb szín alapján különíthető el.

III.202. ábra – Pikotit ultrabázisos zárványban (balra, Somoskő). lherzolitzárványban (jobbra, Kis-bánya, Karancs bazaltjából) Fotók: egy nikollal.

III.202. ábra – Uralit andeztitben (Nadap). Fotó: egy nikollal.

III.203. ábra – A keresztezett nikolok hatása ultrabázikus kőzetben megjelenő krómit esetében (Gruiu salakkúp, Persány)

III.60.animáció: A keresztezett nikolok hatása ultrabázikus kőzetben megjelenő krómit esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.204. ábra – Spinell zárványok olivinben (Steinberg) Fotók: egy nikollal.

APATIT

Rendszer: hexagonális

Hasadás: (0001) szerint (hosszirányra merőlegesen) elválás

Alak, habitus metszetei: nyúlt, gyakran tűs, a harántmetszet hatszöges. Általában idiomorf, kisméretű.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen, ritkán barnás elszíneződésű lehet

Törésmutató: közepes, 1,628-1,668

Maximális interferenciaszín: I. rendű szürke

Kioltás: egyenes

Optikai jelleg: negatív

Főzónajelleg: negatív

Iker: nincs

Zárvány: nincs

Egyéb: -

Átalakulás: magmás kőzetekben nem alakul át

Genetika: Csaknem valamennyi magmás kőzettípusban kis mennyiségben és kis méretben előforduló mellékes elegyrész. Egyes bázisos valamint alkáli bázisos kőzetekben jelentősebb mennyiségben is előfordulhat.

Felismerés: Kisméretű, nyúlt, esetenként tűs, színtelen, közepes törésmutatójú, harántelválását gyakran mutató, egyenesen kioltó, I. rendű szürke interferenciaszínű, negatív főzónajellegű kis mennyiségű elegyrész.

Elkülönítés: Magmás kőzetekben más ásvánnyal gyakorlatilag nem keverhető össze, egyedül a tűs megjelenésű rutil lehet hasonló hozzá, de annak lényegesen nagyobb a törésmutatója.

III.205. ábra –Apatittű bazaltban (bal oldal, Mencshely, Balatonfelvidék), apatit (szubtrakciós) interferenciaszíne diagonális helyzetben (jobb oldal, essexit, Szamár-hegy, Mecsek). Fotók: egy nikollal (bal oldal), keresztezett nikolokkal (jobb oldal).

III.206. ábra –A keresztezett nikolok hatása dioritban megjelenő apatit esetében.

III.61.animáció: A keresztezett nikolok hatása dioritban megjelenő apatit esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.207. ábra – A keresztezett nikolok hatása alkáli gabbróban (essexit, Szamár-hegy, Mecsek) megjelenő apatit esetében.

III.62.animáció: A keresztezett nikolok hatása alkáli gabbróban (essexit, Szamár-hegy, Mecsek) megjelenő apatit esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

CIRKON

Rendszer: tetragonális

Hasadás: (110), (111) gyenge, de kis mérete miatt magmás kőzetben általában nem figyelhető meg

Alak, habitus, metszetei: kisméretű, prizmás, kissé nyúlt, sarkai lekerekítettek. Általában idiomorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen, de nagy fénytörése miatt bejutó fény a teljes visszaverődés miatt nem jut ki az ásványból, ezért általában nagyon fényes.

Törésmutató: nagyon nagy, 1,92-2,02

Maximális interferenciaszín: III-III. rendű zöld

Kioltás: egyenes

Optikai jelleg: egytengelyű pozitív

Főzónajelleg: pozitív

Iker: nincs

Zárvány: nincs

Egyéb:

Átalakulás: ellenálló ásvány, de egyes cirkonokban a benne előforduló radioaktív nyomelemek lebontódása következtében metamiktesedik. Ennek során a magas interferenciaszíne fokozatosan csökken, akár I. rendű szürkévé. Az átalakulása miatt, ha pleokroós ásványban zárványként fordul elő, körülötte pleokroós udvar keletkezik.

Genetika: Mellékes elegyrész, kis méretben és kis mennyiségben fordul elő elsősorban savanyú és alkáli kőzetekben, ritkábban neutrális kőzetekben. Leggyakrabban zárvány biotitban vagy annak közelében.

Felismerés: Nagyon kisméretű, kissé nyúlt, lekerekített színtelen, fényes, egyenesen kioltó, nagy kettőstörésű, pozitív főzónajellegű ritkán előforduló elegyrész.

Elkülönítés: Magmás kőzetekben a hasonló megjelenésű monacittal lehet összetéveszteni, a monacitnak azonban ferde a kioltása.

III.208. ábra –A keresztezett nikolok hatása biotiban megjelenő pleokroós udvarral rendelkező cirkon zárványkristály esetében.

III.63.animáció: A keresztezett nikolok hatása biotiban megjelenő pleokroós udvarral rendelkező cirkon zárványkristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.209. ábra – A keresztezett nikolok hatása dácitban megjelenő cirkonkristály esetében.

III.64.animáció: A keresztezett nikolok hatása dácitban megjelenő cirkonkristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.210. ábra – Biotitban megjelenő pleokroós udvarral rendelkező cirkon zárványkristály. Fotó: egy nikollal.

TURMALIN

Rendszer: trigonális

Hasadás: (0001) szerint, a megnyúlásra merőlegesen harántelválás

Alak, habitus, metszetei: nyúlt, prizmás ásvány, nyúlt téglalap metszetekkel. A harántmetszete lapított hatszöges (ditrigon). Magmás kőzetekben általában idiomorf. Egyes esetekben a turmalin szemcsék sugaras elrendeződésűek (napturmalin).

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: leggyakrabban sárga-sárgászöld-zöldesbarna-barna, erősen pleokroós. Jellegzetessége, hogy inverz pleokroós (a sötétebb szín a megnyúlásra merőleges metszeteken látszik)

Törésmutató: közepes, 1,610-1,675

Maximális interferenciaszín: II. rendű zöld-sárgászöld, de a saját színe gyakran elfedi

Kioltás: egyenes

Optikai jelleg: egytengelyű negatív

Főzónajelleg: negatív

Iker: nincs

Zárvány: nem jellemző

Egyéb:

Átalakulás: nincs, ellenálló ásvány

Genetika: járulékos elegyrész elsősorban savanyú, ritkábban neutrális mélységi kőzetekben (pl. turmalingránit – luxullianit).

Felismerés: általában nagyméretű, nyúlt oszlopos, harántmetszetben jellegzetes laposan tetőző hatszög (ditrigon) alakú, harántelválása jól látható, erősen pleokroós, gyakran zónás. Pleokroizmusa inverz. Egyenes kioltású, negatív főzónajellegű.

Elkülönítés: inverz pleokroizmusa és egyenes kioltása alapján magmás kőzetben egyértelműen meghatározható.

III.211. ábra – A turmalin jellegzetes elválása (bal oldal), a turmalin kétféle metszete (jobb oldal)(turmalingránit, Predazzo, Olaszország). Fotók: egy nikollal.

III.212. ábra – A turmalin maximális interferenciaszíne diagonális állásban (turmalingránit, Predazzo, Olaszország). Fotó: keresztezett nikolokkal.

III.213. ábra – Turmalin pleokroizmusa a tárgyasztal elforgatásával (turmalingránit, Predazzo, Olaszország). Fotók: egy nikollal.

III.65.animáció: Turmalin pleokroizmusa a tárgyasztal elforgatásával. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

TITANIT (SZFÉN)

Rendszer: monoklin

Hasadás: (110) jó, jellegzetessége, hogy a viszonylag vastag hasadási vonalak a kristálylapokra ráfutnak, azokkal szöget zárnak be.

Alak, habitus, metszetei: ék alakú vagy rombuszos, levélboríték alakú, esetenként rosszul kristályosodott, földes megjelenésű. A kisméretű általában sajátalakú, a nagyobb méretű hipidiomorf, ritkán idiommorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: szürkésbarna-bronzbarna

Törésmutató: nagyon nagy, 1,840-2,110

Maximális interferenciaszín: eredetileg III. rendű sárgásfehér; a saját színe részben elfedi, ezért keresztezett nikolokkal jellegzetes bronzsárga.

Kioltás: ferde

Optikai jelleg: kéttengelyű pozitív

Főzónajelleg: változó (a nagy kettőstörése miatt nem mérhető)

Iker: nyomás hatására ikerlemezessé válhat

Zárvány: nincs

Egyéb: a leukoxén változata ilmenitből átalakult, mikrokristályos vagy nagyon rosszul kristályos változat

Átalakulás: ritka, kalcittá vagy nagyon rosszul kristályosodott, barna „földes termék”-ké alakulhat át

Genetika: mellékes elegyrész, vulkáni kőzetekben apró, mélységi kőzetekben nagyméretű elegyrészeket is alkothat. Elsősorban alkáli magmatitokban jelentős, ezekben mennyisége is megnő. A leukoxén az ilmenit vagy a titanomagnetit átalakulásával képződik, az eredeti ásvány szegélye mentén vagy az ilmenit vázkristályai közötti részben képződik.

Felismerés: Jellegzetes ék vagy rombusz alakú, nagy törésmutatójú, bronzbarna, igen nagy törésmutatójú, és igen nagy kettőstörésű, ferde kioltású ásvány. Diagonális helyzetben a gipszlemez az interferenciaszínét sem addíciós sem szubtrakciós helyzetben érdemben nem változtatja meg. A leukoxén nagyon rosszul kristályosodott, nagy törésmutatójú és kettőstörésű szemcsehalmazai révén ismerhető fel.

Elkülönítés: A rutiltól a ferde kioltásával, a kalcittól (egyéb karbonátásványoktól) az azokénál lényegesen nagyobb törésmutatójával, és a jellegzetes alakjával különíthető el.

III.214. ábra – Titanit jellegzetes mikroszkópos képe egy nikollal készült fotókon (Csomád, dácit).

III.215. ábra – Titanit szienitben amfibolkristály mellett (bal oldal), titanit előfordulása biotitkristály zárványaként (jobb oldal, foidolit, Grünsehals). Fotók: egy nikollal.

III.216. ábra – A nikolok keresztezésének hatása szienitben megjelenő titanit kristály esetében.

III.66.animáció: A nikolok keresztezésének hatása szienitben megjelenő titanit kristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.217. ábra – A nikolok keresztezésének hatása titanit kristály esetében.

III.67.animáció: A nikolok keresztezésének hatása titanit kristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.218. ábra – A nikolok keresztezésének hatása titanit kristály esetében.

III.68.animáció: A nikolok keresztezésének hatása titanit kristály esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

RUTIL

Rendszer: tetragonális

Hasadás: (110) és (100) szerint, de magmás kőzetben nem figyelhető meg a kis szemcseméret miatt.

Alak, habitus, metszetei: kisméretű, zömök oszlopos. Metszetei szintén zömök téglalap alakúak, a harántmetszetek négy esetleg nyolcszög alakúak. Magmás kőzetekben általában idiomorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: sötét szürkésbarna, barna, pelokroizmusa azonban gyenge vagy egyáltalán nem látszik

Törésmutató: nagyon nagy, 2,605-2,903

Maximális interferenciaszín: nagyon magasrendű fehér, a kőzetalkotó ásványok közül a legmagasabb. Ezt azonban a saját színe elfedi.

Kioltás: egyenes

Optikai jelleg: egytengelyű pozitív (mérete miatt nem mérhető)

Főzónajelleg: pozitív (de nem mérhető)

Iker: vékonycsiszolatban általában nem figyelhető meg

Zárvány: nincs

Egyéb:

Átalakulás: nagyon ellenálló ásvány

Genetika: Magmás kőzetekben ritka, elsősorban Ti tartalmú ásványok (elsősorban biotit, esetleg amfibol) késő- vagy utómagmás átalakulása során képződő mellékes elegyrész. Leggyakoribb savanyú, ritkábban neutrális kőzetekben. Jellegzetes megjelenése a szagenit rács, amely biotitban vagy esetleg amfibolban zárványként megjelenő tűs rutilszemcsék orientáltan, rácsszerűen elhelyezkedésűk halmaza.

Felismerés: Nagyon nagy törésmutatója és kettőstörése, barna színe, egyenes kioltása alapján egyértelműen elkülöníthető. Esetenként teljesen opak megjelenésű, ilyen esetben nem ismerhető fel polarizációs mikroszkóppal.

Elkülönítés: A titanittól az alakja és az egyenes kioltása alapján különíthető el. A cirkontól a barna színe és még nagyobb törésmutatója, valamint kettőstörése alapján különböztethető meg. Más TiO2 változatoktól (brookit, anatáz) csak nehezen vagy egyáltalán nem különíthető el mikroszkópban.

III.219. ábra – Dácitban megjelenő másodlagos rutilkristályok (bal oldal), biotitban megjelenő szagenitrács (jobb oldal).

III.220. ábra – A nikolok keresztezésének hatása dácitban megjelenő rutilkristályok esetében.

III.69.animáció: A nikolok keresztezésének hatása dácitban megjelenő rutilkristályok esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.7.3. Másodlagos elegyrészek

KALCIT

Rendszer: trigonális

Hasadás: (1011) szerint kitűnő

Alak, habitus, metszetei: magmás kőzetekben szabálytalan alakú, változatos szemcseméretű kristályegyedekből álló halmazokban. Xenomorf, átalakulási termék, az eredeti ásvány helyén vagy közelében képződik.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen

Törésmutató: kicsi-közepes, 1,486-1,658

Maximális interferenciaszín: magasrendű fehér

Kioltás: egyenes (xenomorf, ezért nem látható)

Optikai jelleg: negatív

Főzónajelleg: nem mérhető

Iker: nyomási ikerlemezesség esetenként magmás körülmények között is kialakulhat

Zárvány: nem jellemző

Egyéb: a nagy kettőstörés következtében a pszeudoabszorpció jól megfigyelhető. Elsősorban a c kristálytani tengellyel párhuzamos vagy közel párhuzamos szemcsék esetében figyelhető meg a különbség (a c tengellyel párhuzamos metszet esetében sima a szemcse felülete, a c-tengelyre merőleges metszet esetében durva a felület. A jelenséget esetenként halvány kékes-rózsaszínes árnaylatú színváltozás is kíséri, ami azonban nem az ásvány saját színe, hanem a nagy kettőstörés következménye.

Genetika: Ca-tartalmú elegyrészek (elsősorban amfibol, bázisos plagioklász) átalakulása során másodlagosan képződik. Érdekességként a magyarországi bazaltok olivin szemcséiben harmadlagos folyamatként is megjelenik. Mandulakövek, erek, repedések kitöltéseként szintén gyakori

Felismerés: szabálytalan alakú, színtelen, magas rendű interferenciaszínű, más ásványok helyén vagy kitöltésként előforduló másodlagos elegyrész.

Elkülönítés: a nagy kettőstörés következtében fellépő pszudoabszorpció, valamint, hogy diagonális állásban keresztezett nikolok között betolt gipsz segédlemezzel az interferenciaszíne észlelhetően nem változik meg, ez alapján egyértelműen felismerhetőek a karbonátásványok. Ugyanakkor más karbonát ásványoktól csak festési eljárással vagy műszeres vizsgálatokkal különíthető el egyértelműen.

III.221. ábra – Dácitban megjelenő másodlagos kalcit pszeudoabszorbciója a tárgyasztal elforgatásával. Fotók: egy nikollal.

III.70.animáció: Dácitban megjelenő másodlagos kalcit pszeudoabszorbciója a tárgyasztal elforgatásával. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.222. ábra –Dácitban megjelenő másodlagos kalcit keresztezett nikolokkal készült képe (bal oldal), mandulaköves másodlagos kalcit kitöltés bazaltban (jobb oldal, egy nikollal készült fotó, Kis-Kárpátok).

III.223. ábra – Kalcit pszeudoabszorbciója a tárgyasztal elforgatásával. Fotók: egy nikollal.

III.71.animáció: Kalcit pszeudoabszorbciója a tárgyasztal elforgatásával. Fotók: egy nikollal. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.224. ábra – A nikolok keresztezésének hatása bazalt hólyagüregét kitöltő kalcit esetében (Kis-Kárpátok).

III.72.animáció: A nikolok keresztezésének hatása bazalt hólyagüregét kitöltő kalcit esetében Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

KLORIT-CSOPORT

A klorit csoporba nagyon sok ásvány tartozik, melyek egymástól való elkülönítése nem mindig lehetséges polarizációs mikroszkóppal. Az alábbiakban a kloritcsoportra egységesen jellemző tulajdonságokat foglaljuk össze röviden.

Rendszer: monoklin, álhexagonális

Hasadás: (001) kitűnő

Alak, habitus, metszetei: változatos, gyakran pikkelyes, szálas, ennek megfelelően nyúlt, vékony, szálas-köteges metszetek, illetve izometrikus, esetenként hatszöges metszetei lehetnek. Elsődleges ásványok helyén, általában tömegesen képződik.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: halvány-középzöld, gyengén-közepesen pleokroós, a Mg-gazdag, Fe-szegény változatok színtelenek. Jelentős Mn vagy Ti tartalom a zöldtől eltérő színt eredményezhet.

Törésmutató: közepes, a kanadabalzsaménál/műgyantáénál nagyobb, 1,550-1,700

Maximális interferenciaszín: általában I. rendű szürke, de nagyon gyakran rendellenes kék, illetve barna. Ritkán nagyobb, maximálisan I. rendű vörös. Megjegyzés: a pikkelyes megjelenésű klorit pikkelyekkel párhuzamos metszetei a nagyon kis kettőstörés következtében nagyon sötétek, csaknem izotrópok.

Kioltás: egyenes esetleg néhány fok

Optikai jelleg: változó

Főzónajelleg: változó

Megjegyzés: az optikai és főzónajelleg általában ellentétes.

Iker: nincs

Zárvány: nincs

Egyéb: a rendellenes interferenciaszín nagyon jellemző

Genetika: Fe- és Mg-tartalmú ásványok, elsősorban biotit, amfibol, monoklin piroxének, gránát, illetve neutrális-bázisos kőzetüveg átalakulása során, másodlagosan keletkezik. Ugyancsak előfordul erek, repedések, mandulaüregek kitöltéseként.

Felismerés: Szabálytalan alakú, halványzöld-középzöld, közepes törésmutatójú, nagyon kis kettőstörésű, rendellenes interferenciaszínű, másodlagos helyzetű ásvány

Elkülönítés: A kőzetalkotó ásványok közül a zöld pleokroizmus együtt a rendellenes interferenciaszín megjelenése alapján elkülöníthető. A másodlagos elegyrészek közül a szerpentinásványokkal téveszthető össze leginkább, az elkülönítés a klorit zöld pleokroizmusa és rendellenes interferenciaszíne alapján lehetséges. Az esetlegesen előforduló színtelen klorit, amely nem rendellenes interferenciaszínű, mikroszkópban nem különíthető el a szerpentinásványoktól, ez esetben műszeres vizsgálatokra van szükség. A szintén rendellenes interferenciaszínű ásványok közül a zoizit-klinozoizittől a kisebb törésmutató és a zöld pleokroizmus alapján egyértelműen különbözik.

III.225. ábra – A nikolok keresztezésének hatása kloritosodott biotitkristály esetében (dácit).

III.73.animáció: A nikolok keresztezésének hatása kloritosodott biotitkristály esetében (dácit). Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.226. ábra – A nikolok keresztezésének hatása kloritosodott biotitkristály esetében (dácit).

III.227. ábra – A nikolok keresztezésének hatása kloritosodott biotitkristály esetében (tonalit, Szarvaskő).

III.228. ábra – A nikolok keresztezésének hatása másodlagos klorit esetében.

III.74.animáció: A nikolok keresztezésének hatása másodlagos klorit esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

SZERPENTINÁSVÁNYOK

A szerpentinásványok között kőzetalkotóként elsősorban a krizotil, az antigorit és ritkábban a lizardit fordul elő magmás kőzetek másodlagos ásványaként.

Rendszer: monoklin, illetve rombos

Hasadás: az antigorit (001) szerint kitűnően hasad, a másik két változat esetében a hasadás nem figyelhető meg.

Alak, habitus, metszetei: Az antigorit pikkelyes, a krizotil szálas, a lizardit nagyon finomszemcsés, pikkelyes. Elsődleges ásványok helyén, általában tömegesen képződik

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: színtelen, ritkán halványzöld, gyengén pleokrooós

Törésmutató: közepes, a kanadabalzsaménál/műgyantáénál általában nagyobb, 1,532-1,584

Maximális interferenciaszín: általában I. rendű szürke, ritkábban I. rendű vörösig felmehet

Kioltás: egyenes vagy ferde

Optikai jelleg: változó

Főzónajelleg: változó

Iker:

Zárvány:

Egyéb:

Genetika: Nagy Mg-tartalmú elegyrészekből, olivinből vagy rombos piroxénből, azok helyén képződik.

Felismerés: Színtelen, esetleg nagyon halvány zöld, szálas vagy pikkelyes megjelenésű, kis kettőstörésű, de nem rendellenes interferenciaszínű, olivin vagy rombos piroxén helyén tömegesen képződő ásvány.

Elkülönítés: Leginkább klorittal téveszthető össze. A klorit azonban gyakrabban és erősebben zöld, és nagyon gyakran rendellenes kék vagy barna interferenciaszínű. Az elkülönítésben segíthet, hogy a klorit elsősorban biotit, amfibol vagy monoklin piroxén helyén, azokból képződik, míg a szerpentinásványok olivin vagy rombos piroxén helyén alakulnak ki. A színtelen vagy halványzöld, nem rendellenes interferenciaszínű klorittól csak műszeres vizsgálatokkal különíthető el.

III.229. ábra – A nikolok keresztezésének hatása plagioklásztartalmú ultrabázitban megjelenő szerpentines átalakulást mutató, „hálós” (mesh) szerkezetű olivinkristályok esetében (Troodos, Ciprus).

III.230. ábra – A nikolok keresztezésének hatása gabbróban megjelenő szerpentines átalakulást mutató, „hálós” (mesh) szerkezetű olivinkristály esetében (Kuba).

EPIDOT-CSOPORT

Magmás kőzetekben az epidot, a zoizit-klinozoizit fordul elő leggyakrabban ebből a csoportból

Rendszer: monoklin (epidot, klinozoizit) vagy rombos (zoizit)

Hasadás: (001), vagyis a megnyúlással párhuzamosan jó, de magmás kőzetekben előforduló epidot csoportbeli ásványoknál nem figyelhető meg.

Alak, habitus, metszetei: magmás kőzetekben rosszul kristályos, nagyon finomszemcsés aggregátumok formájában jelenik meg, ritka a jól kristályos, oszlopos megjelenésű. Ez utóbbi esetben általában kissé nyúlt szemcsék formájában jelenik meg. Xenomorf, ritkán hipidiomorf.

Szín/pleokroizmus vékonycsiszolatban: halvány citromsárga, gyengén pelokrooós (epidot), illetve színtelen (zoizit-klinozoizit).

Törésmutató: nagy-nagyon nagy, 1,670-1,734

Maximális interferenciaszín: összetételtől függően változó, I. rendű szürkétől a II. rendű zöldessárgáig. ). Jellemző rá, hogy egy szemcsén belül is változik a Fe-tartalom egyenlőtlen eloszlása következtében. Az I. rendű szürke változatok rendellenes kék, ritkábban barna interferenciaszínűek.

Kioltás: a megnyúlással párhuzamos szemcséken egyenes, azokra merőlegesen ferde (magmás kőzetekben ritkán látható)

Optikai jelleg: kéttengelyű negatív (F-dús, elsősorban epidot), illetve pozitív (Fe-szegény, klinozoizit-zoizit)

Főzónajelleg: általában egy csiszolaton belül is változó, mivel a megnyúlás irányában a β (közepes) törésmutató van.

Iker:

Zárvány:

Egyéb:

Genetika: Ca tartalmú ásványok átalakulásával képződik. Két jellegzetes képződése a bázisos plagioklászok saussuritesedése, valamint a Ca-tartalmú színes elegyrészek zöldkövesedése során történik.

Felismerés: Magmás közetekben általában nagyon nagy törésmutatójú, halvány színű vagy színtelen, rosszul kristályos, xenomorf szemcsehalmazokat alkot, amelyek közül ha az epidotból áll, az interferenciaszíne tarka, ha zoizit-klinozoizit alkotja, akkor rendellenes kék vagy I. rendű szürke az interferenciaszíne.

Elkülönítés: A jól kristályos epidot a monoklin piroxénekkel téveszthető össze elsősorban. A monoklin piroxének azonban jobban kristályosak, az epidotra sokkal inkább jellemző az aggregátumokban való megjelenés. A nyúlt metszetek esetében az epidot kioltása egyenes, a monoklin piroxéneké ferde. Az epidot interferenciaszíne egy szemcsén belül is változó.

III.231. ábra – Granodioritban megjelenő másodlagos epidot gyenge pleokroizmusa (Alma Ata). Fotók: egy nikollal.

III.75.animáció: Granodioritban megjelenő másodlagos epidot gyenge pleokroizmusa. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.232. ábra – A nikolok keresztezésének hatása granodioritban megjelenő másodlagos epidot esetében (Alma Ata).

III.76.animáció: A nikolok keresztezésének hatása granodioritban megjelenő másodlagos epidot esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

SZERICIT

A szericit finomszemcsés muszkovit változat, összetétele, rendszere és az optikai tulajdonságai megegyeznek vele. Éppen ezért itt csak a másodlagos képződés során keletkezett szericitre speciálisan jellemző tulajdonságokat foglaljuk össze.

Alak, metszetei: Nagyon finom szemcseméretű pikkelyekből áll,

Genetika: földpátok (elsősorban káliföldpát és savanyú plagioklász) átalakulása során képződik.

Felismerés: A földpátokban, azokénál nagyobb törésmutatójú, színtelen, de tarka interferenciaszínű szemcsehalmazok formájában jelenik meg. Mennyisége az átalakulás mértékétől függően a szórt megjelenéstől az ásvány teljesen szericitté történő átalakulásáig minden változatban előfordulhat.

Elkülönítés: A hasonló méretű és tömegesen képződő agyagásványoktól a nagyobb törésmutató, nagyobb kettőstörés és valamivel nagyobb szemcseméret alapján különíthető el.

III.233. ábra – Gránitban megjelenő szericitesedett plagioklász (Velencei-hg). Fotó: keresztezett nikolokkal.

III.234. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő szericitesedett plagioklász (jobb oldali kristály) fenokristály esetében (Visegrádi-hg, Pilismarót)

AGYAGÁSVÁNYOK

Az agyagásványok pontos meghatározásához nem a polarizációs mikroszkópos vizsgálat az elsődleges módszer. Ugyanakkor azonban ezzel a módszerrel lehet azt nyomon követni, hogy a más, műszeres vizsgálatokkal meghatározott agyagásványok milyen szöveti helyzetben találhatóak meg a kőzetekben, melyik agyagásvány milyen elsődleges elegyrészekből, milyen szöveti helyzetben alakult ki.

Az agyagásványok rendkívül finomszemcsések, tömegesen jelennek meg részben vagy teljesen az egykori elsődleges elegyrészek helyén, amiből átalakultak. Színük alapján lehetnek színtelenek (pl kaolinit, illit), nagyon halvány színűek (pl. montmorillonit) vagy színesek, zöld-sárgászöld, zöldessárga, barna színűek (nontronit, glaukonit-szeladonit, vermikulit). Az interferenciaszínük a szemcsék kis mérete miatt általában kicsi.

Képződésük szerint a kaolinit általában káliföldpátokból, a montmorillonit plagioklászból vagy kőzetüvegből, a nontronit színes elegyrészekből és bázisos kőzetüvegből, a vermikulit biotitból, az illit muszkovitból és földpátokból képződik leggyakrabban.

Az agyagásványok rendkívül kis méretüknél fogva egyedül a szericittel téveszthetők össze, de a szericitnek valamivel nagyobb a szemcsemérete, a színtelen agyagásványokénál nagyobb a törésmutatója és a kettőstörése.

III.235. ábra – Illitesdett (bal oldal) és kaolinitesedettt földpát andezitben (Telkibánya). Fotók: keresztezett nikolokkal.

III.236. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő földpátból átalakult másodlagos kaolinit esetében (Telkibánya).

III.77.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő földpátból átalakult másodlagos kaolinit esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.237. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő piroxénből átalakult másodlagos glaukonit esetében (Tahi, Hegyesd-hegy).

III.78.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő piroxénből átalakult másodlagos glaukonit esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.238. ábra – A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő másodlagos nontronit esetében (Bér).

III.79.animáció: A nikolok keresztezésének hatása andezitben megjelenő másodlagos nontronit esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

III.239. ábra – A nikolok keresztezésének hatása másodlagos montmorillonit esetében.

III.80.animáció: A nikolok keresztezésének hatása másodlagos montmorillonit esetében. Kattintásra lehet egyik képből a másikba átmenni.

LIMONIT és HEMATIT

A magmás kőzetekben azok mállása, átalakulása során a felszabaduló vas és annak oxidálódása révén gyakran előfordul limonit és hematit, amelyek gyakran együtt fordulnak elő. Ezek vörös-narancsvörös, legtöbbször nagyon rosszul vagy egyáltalán nem kristályos foltos átitatódások (limonit), illetve ezek között igen apró vörös színű ásványok (hematit) formájában figyelhetők meg a kőzetekben. Más vörös ásványoktól azzal különíthetőek el, hogy legtöbbször diffúz határvonalúak.

III.7.4. Opakásványok

Az opak ásványok meghatározása átvilágításos polarizációs mikroszkópban csak nagyon korlátozott. Mindemellett a vékonycsiszolatokban jelen vannak, ezért mikroszkópban megfigyelhetők, és elsősorban alakjuk, illetve metszeteik és átalakulási termékeik alapján következethetünk típusaikra.

MAGNETIT

A magnetit a spinellek közé tartozik, ennek megfelelően mikroszkópban megjelenő alaki sajátosságai azokéhoz hasonlítanak, vagyis háromszög, négyszög, hatszög vagy izometrikus szemcséket alkotnak. A színes elegyrészek átalakulása során, az átalakulási termékbe be nem lépő, felszabadult vasból kikristályosodott másodlagos magnetit gyakran idiomorf. Felismerését segíti, hogy a magnetit átalakulása során limonit és hematit képződik, ami az opak ásvány mellett gyakran megfigyelhető. A magnetit minden magmás kőzetben előfordulhat, a bázisos és ultrabázisos kőzetekben valamivel gyakoribb, mint a neutrális és savanyú kőzetekben.

TITANOMAGNETIT

A titanomanetit alaki sajátosságai a magnetitéval teljesen megegyeznek. Felismerését az segíti, hogy a titanomagnetit átalakulása során leukoxén keletkezik, ami az opak ásvány közvetlen környezetében jelenik meg. A titanomagnetit elsősorban bázisos és esetleg neutrális kőzetekben a leggyakoribb előfordulású.

ILMENIT

Az ilmenit trigonális ásvány, jellegzetes lapos kristályokat alkot, így metszetei vagy torz három- esetleg hatszög alakúak, amelyek xenomorf megjelenése esetén izometrikusak, de az arra merőleges metszetei vékonyak és nyúltak. Gyakori megjelenése a vázkristályos szerkezetű ilmenit, amikor is a kristályosodás egy jellegzetes váz kiépülésével kezdődik, ami a végső kristályosodás során teljesedik ki, ha van elég idő vagy anyag a teljes kikristályosodásra. Az átalakulás során az ilmenit leukoxénesedik, vagyis rosszul kristályos titanit, esetleg rutil képződik belőle. A vázkristályos ilmenit esetén a vázszerkezetet alkotó részek közötti tér leukoxénesedik először. Elsősorban bázisos kőzetekben található.

III.240. ábra – Ilmenit várkristályok mikrogabbróban (Darnó-hegy). Fotók: egy nikollal.

III.241. ábra – Ilmenit (leukoxénesedett) bazaltban (Szarvaskő). Fotók: egy nikollal.