1.3. A légköri jelenségek, törvényszerűségek elméleti közelítése, időjárás-előrejelzés

Egyetlen család sem tett többet a légkördinamika, az elméleti meteorológia területén, mint a norvég Bjerknes „dinasztia”. Carl Bjerknes (1825–1903) ösztöndíjas (1.9. ábra) utazásai során a Göttingeni Egyetemen járt, s meghallgatta a híres matematikus-fizikus professzor, L. Dirichlet hidrodinamikai előadásait. Ezek olyan mély benyomást tettek rá, hogy odahagyva a norvégiai kongsbergi ezüstbányákban betöltött mérnöki állását élete végéig a hidrodinamika területén tevékenykedett.

 

Carl Bjerknes

1.9. ábra: Carl Bjerknes (1825–1903)

 

Vilhelm Bjerknes

1.10. ábra: Vilhelm Bjerknes (1862–1951)

Fia, Vilhelm Bjerknes (1862–1951) elsőként dolgozta ki a hidrodinamikának és a termodinamikának egy olyan szintézisét, amely jól alkalmazhatónak bizonyult a nagyskálájú légköri és óceáni cirkuláció leírására. 1904-ben, a Meteorologische Zeitschrift folyóiratban publikált írásában felvázolja a numerikus időjárás-előrejelzés alapjait. Több mint 100 éve írta le Vilhelm Bjerknes az alábbi, mindmáig érvényes megállapításait az előrejelzésről: (1) „… a jövőbeni légköri állapotok törvény szerint a korábbiakból fejlődnek ki, így a meteorológiai előrejelzés problémájának megoldásához elegendő megfelelő pontossággal ismernünk a légkör állapotát egy adott pillanatban, valamint azokat a fizikai törvényszerűségeket, melyek alapján az egyik légköri állapot a másikból kifejlődik”. (2) „… egy időpontra a légköri jellemzők értékeit a következő egyenletek alapján számíthatjuk ki: (i) a három hidrodinamikai mozgásegyenlet, (ii) a kontinuitási egyenlet, (iii) a légkör állapotegyenlete, (iv) a termodinamika két főtétele”. A fenti elveken alapuló ún. dinamikai vagy numerikus előrejelzések gyakorlati megvalósítása ekkor még lehetetlen volt. 1921-ben Angliában L.F. Richardson vezetésével sok szakember háromhavi munkájával sikerült csak egy háromórás előrejelzést végigszámolni(!). Fél évszázadot kellett még várni a nagyteljesítményű számítógépek megjelenésére, melyek műveleti sebessége már lehetővé tette az időjárás numerikus előrejelzését. Vilhelm Bjerknes 55 évesen (1.10. ábra) megalapította a Bergeni Geofizikai Intézetet, melyet a szakirodalom a híres „Bergeni Iskola”-ként tart számon.

E műhely munkájába olyan neves tudósok kapcsolódtak be, mint T. Bergeron, H. Solberg vagy C.G. Rossby. Néhány év alatt kiemelkedő jelentőségű tudományos munkák születtek. Itt készült el az időjárási frontoknak, mint a hideg és meleg légtömegek határfelületeinek első igényesebb elemzése.

Kidolgozták a mérsékeltövi ciklonok keletkezésének modelljét és az ún. polárfront-elméletet. Elméleti megfontolásokkal és mérési eredményekkel alátámasztva feltérképezték a mérsékeltövi ciklonok szerkezetét, felhő- és csapadékrendszerét (1.11. ábra), útvonalát, élettartamát. Itt készültek az első összetettebb, időjárás-előrejelzésére szolgáló analizált térképek, az ún. szinoptikus térképek (1. 12. ábra).

 

Fiatal ciklon sematikus rajza, s metszetei

1.11. ábra: Fiatal ciklon sematikus rajza, s metszetei. (A „Bergeni Iskolában”, azaz a Bergeni Geofizikai Intézetben a XX. század elején rajzolt eredeti ábra alapján készült. Forrás: Makainé és Tóth, 1978)

 

Az időjárás előrejelzésére szolgáló ún. szinoptikus térkép

1. 12. ábra: Az időjárás előrejelzésére szolgáló ún. szinoptikus térkép, melyek első prototípusai a Bjerknes által vezetett Bergeni Geofizikai Intézetben készültek a XX. század elején. A talajszinti térképen az alacsony és magas nyomású centrumokat hidegfrontok (a front vonalán háromszögekkel), illetve a melegfrontok (a front vonalán félkörökkel) választják el. (Forrás: NASA – Könyvtár, 2005)

Az 1.12. ábra egy talajszinti térképet mutat, melyen jól láthatók az alacsony és magas nyomású centrumok, s az őket elválasztó hidegfront-szakaszok (a front vonalán háromszögekkel), illetve a melegfrontok (a front vonalán félkörökkel). A két világháború között ennek az „iskolának” a nagy teoretikusai emelték a meteorológiát önálló elméleti tudománnyá a fizikai hidrodinamika terén kifejtett munkásságukkal. Vilhelm Bjerknes fia Jacob Bjerknes (1897–1975) is itt dolgozott, immár a család harmadik generációjának képviseletében (1.13. ábra), mígnem áttelepült Amerikába. Jacob Bjerknes egész életében a nagytérségű légkör-óceán kölcsönhatásokkal, a légköri oszcillációs folyamatokkal, s az éghajlat változásával foglalkozott. Távkapcsolatokat elemzett, a Csendes-óceán egyenlítői régióját esetenként drámaian érintő El Niño-jelenségkör más oszcillációs folyamatokkal való összefüggéseit vizsgálta egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig.

 

Jacob Bjerknes

1.13. ábra: Jacob Bjerknes (1897–1975)

A második világháborúban, s az azt előkészítő időszakban óriási technológiai fejlesztések történtek a katonai hadműveletek (felderítés, szállítás, támadás) számára fontos légierőben. A biztonságos repüléshez nélkülözhetetlenek a meteorológiai előrejelzések, így ezek fejlesztésére operatívan beindultak a légkör vertikális szerkezetét feltérképező rádiószondás felszállások.

A légkörről így a továbbiakban már három dimenzióban álltak rendelkezésre mérési adatok. A sűrűbb mérőhálózat, s a digitális számítógépek megjelenése lehetővé tette, hogy a numerikus időjárás-előrejelzés Vilhelm Bjerknes-i gondolata újra előkerülhessen.

Az első nagyobb kapacitású számítógépet a magyar származású, Amerikában élő Neumann János készítette el, s döntése alapján a kísérleti felhasználások területén az egyik legnagyobb prioritást az időjárás-előrejelző modellek kapták. Az ezt követő évtizedekre egyrészt a számítástechnika, az elektronika minden előzetes elképzelést felülmúló fejlődési üteme, másrészt az újabb és újabb mérési-megfigyelési és adattovábbító rendszerek (elsősorban a meteorológiai távérzékelő eszközök, mint pl. radartechnika, műholdas megfigyelő rendszerek stb.) megjelenése jellemző. Az utóbbi évtizedekben a nemzeti meteorológiai szolgálatok összefogása révén az előrejelző munka jelentős része a nagyobb regionális- és világközpontokban folyik.