12.2. Mérési és megfigyelési módszerek

A légkör vizsgálatának legegyszerűbb módja a vizuális megfigyelés. Általában olyankor alkalmazzák, amikor a műszeres mérés nem vagy legalábbis nehezen valósítható meg, pl. felhőfajták, csapadékfajták vagy légköri jelenségek meghatározásakor. A légköri állapothatározók (léghőmérséklet, szélsebesség, csapadékmennyiség stb.) értéke legpontosabban közvetlen módszerrel mérhető. Ez történhet a felszín közelében és a magasabb légkörben is. A mérés során a műszer érzékelője közvetlenül érintkezik a mérendő közeggel. Bonyolultabb és kevésbé pontos a közvetett, más néven távérzékelési mérés. A közvetlen méréssel szemben azonban nagy előnye, hogy a légkör tetszőleges pontjáról, akár folyamatosan szolgáltathat adatokat. A távérzékelés lehet aktív vagy passzív. Aktív esetben a műszer kibocsát egy jelet (elektromágneses- vagy hanghullámot), ami kapcsolatba lép a mérendő közeggel, és visszaverődött része megváltozott tulajdonsággal, ezáltal a vizsgált közegre jellemző információtartalommal jut vissza a műszer érzékelőjébe. Ezzel szemben passzív távérzékeléskor a műszer csak fogadja a vizsgált tartományból érkező jeleket.