13.3. A kiindulási adatok

A modellszámításoknál használt egyenletek kezdeti adatait a Globális Adatgyűjtő Rendszer szolgáltatja. Az adatcsere a Meteorológiai Világszervezet Globális Távközlési Rendszerén keresztül történik (lásd 12. fejezet). Az adatok döntő hányada a felszíni meteorológiai főállomások információit tartalmazza. Ezek segítségével adhatók meg a felszíni rácspontok kezdeti értékei. A légkör magasabb szintjeire a rádiószondás felszállások eredményeit használják fel. A rádiószondás felszállások információi mintegy 200 km-es sugarú körben reprezentatívak. Ez a feltétel Európa és Észak-Amerika nagy részén teljesül, azonban számos olyan terület létezik a Földön, különösen az óceánok felett, mely térségekről jóval kevesebb információ áll rendelkezésre. A megoldást a műholdas megfigyelések jelentik. A műholdak segítségével – bár kissé pontatlanabbul – a légkör azon területeire is megadható a meteorológiai állapothatározók értéke, ahonnan nincs rádiószondás adat. A műholdas megfigyelésekkel a felhőrendszerek mozgása is jól nyomon követhető. A felhőrendszerek meghatározott időjárási képződményekhez kapcsolódnak, így mozgásuk, keletkezésük és felbomlásuk elengedhetetlen információ a modern időjárás-előrejelzés számára. Az időjárás pillanatnyi állapotának leírásához még a repülőgépeken, tengeri hajókon és bójákon végzett mérések is hozzájárulnak (13.3. ábra).

 

Meteorológiai adatok által biztosított területi lefedettség az időjárás-előrejelző modellek számára

13.3. ábra: Meteorológiai adatok által biztosított területi lefedettség az időjárás-előrejelző modellek számára. Az időjárás előrejelzéséhez felszíni meteorológiai állomásokon, hajókon, sodródó és lehorgonyzott bójákon, repülőgépeken, magaslégköri (rádiószonda) megfigyelések során, valamint a kvázipoláris és geostacionárius műholdak segítségével végzett mérések adatait használják fel.