13.7. Hosszú távú időjárás-előrejelzés

Az időjárás pontos előrejelzésének határa néhány nap. Az ok a légköri mozgásrendszerek rendkívüli bonyolultsága. Szemléletesen úgy fogalmazhatunk, hogy egy idő után a légkör nem „emlékszik” a múltjára, azaz a numerikus modell kezdeti feltételeire. Többhetes, hónapos időszakra tehát már értelmetlen a modell alkalmazása, mivel használhatatlan eredményt produkál. Sok esetben mégis igény lehet hosszabb időszakra történő előrejelzésre. A rövid- (maximum néhány napra vonatkozó) és hosszú távú előrejelzések azonban lényegesen eltérnek egymástól. A távelőrejelzések esetében csak jóval pontatlanabb, átfogóbb információ adható a légkör állapotáról. Nem lehetséges távlatilag az egyes napok időjárását megadni, ehelyett általában egy-egy időszak átlagos időjárásáról beszélhetünk. Csupán azt tudjuk megbecsülni, hogy a hőmérséklet vagy a csapadék az éghajlati átlag alatt, felett vagy annak megfelelően alakul. A hőmérséklet hosszú távú előrejelzése könnyebb feladat, mint a csapadéké. Különösen igaz ez a téli időszakban, amikor a kérdés még bonyolultabb. A közepes földrajzi szélességeken hosszú távra szinte lehetetlen előre jelezni, hogy télen a csapadék milyen halmazállapotban fog a felszínre érkezni. Éppen ezért ezek az előrejelzések csak annyit mondanak, hogy általában mennyi csapadék várható, arról nem szolgáltatnak közvetlen információt, hogy ez majd hó vagy eső formájában hullik-e, noha a hőmérséklet előrejelzéséből némiképp következtethetünk rá.

A fenti okok miatt gyakran a hosszú távú előrejelzések nem a fentiekben bemutatott numerikus modellekkel, hanem statisztikai eljárásokkal vagy éghajlati modellek produktumainak felhasználásával készülnek. Ezek a különböző meteorológiai változók között meglévő tér- és időbeli statisztikai kapcsolatot használják fel. Ennek egy egyszerű változata az ún. analógiás módszer volt. Lényege, hogy egy archívumból kikeressük az utóbbi időszak (pl. egy hónap) időjárásához leghasonlóbb, a múltban bekövetkezett hasonló hosszúságú időszak időjárását, majd az ezt követő időszak időjárását fogadjuk el aktuális prognózisként. Itt persze bizonyos összevonásokat, egyszerűsítéseket teszünk annak érdekében, hogy ne az egyes napokra, hanem a szóban forgó időszak egészére nyerjünk prognózist. Fontos megemlíteni a hasonlóság értelmezésének problémáját, vagyis azt, mikor mondjuk, hogy a jelenlegi időszak időjárása jobban hasonlít az egyik múltbelihez, mint a másikhoz. A hosszú távú előrejelzések másik megközelítési módja a távkapcsolatok alkalmazása. Észrevették ugyanis, hogy bizonyos területek nagytérségű és hosszú távú időjárása információt nyújt más területek és időszakok időjárásáról. E kapcsolatok regisztrálására és létük valóságának tesztelésére sokféle módszer ismeretes. A területi kapcsolatokban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az óceánoknak. Az óceánok ugyanis nagy tehetetlenségűek és lassan változnak, így a bennük megfigyelhető területi hőmérséklet-eloszlás komoly hatást gyakorol tág környezetük hosszú távú időjárására. Az utóbbi években egyre inkább a hosszú távú előrejelzések területén is az éghajlati modellbecslésekkel történő közelítés válik általánossá.

Annak ellenére, hogy a hosszú távú előrejelzések nem nyújtanak részletes információt, mégis van létjogosultságuk. A távelőrejelzés nem csupán az emberi kíváncsiság kiszolgálását célozza, a klimatológia terén is fontos szerepet játszik. Az egyik legjelentősebb alkalmazási terület az ENSO (El Niño – Déli Oszcilláció) előrejelzése. Mint láttuk, az ENSO rendkívül markáns jelenség, mely szinte a teljes trópusi, szubtrópusi övezetre hatással van. Előrejelzésére léteznek statisztikai és speciális numerikus modellek, sőt a meteorológiai műholdakkal nyomon követhető kifejlődésük, intenzitásuk, majd leépülésük. Így a többhónapos, sőt éves időskálán jelentkező szokatlan, olykor katasztrofális légköri események kialakulására való hajlam is becsülhető.