14.4. Példák az egyes felhőfajokra

14.4.1. Cirrus

A cirrus magasszintű felhő (14.1. ábra). Csaknem kizárólag jégkristályokból áll. A felhőt alkotó kristályok igen aprók és viszonylag ritkán helyezkednek el, ezért a felhő meglehetősen átlátszó. Csapadék nem hullik belőle. Sűrűbb cirruszokból ugyanakkor a nagyobb jégkristályok jelentős vertikális sebességet elérve hulló sávokat hozhatnak létre.

 

14.1. ábra: Cirrus (Ci) – pehelyfelhő. Széttagolt felhők, fehér, finom rostokból, vagy fehér, vagy túlnyomóan fehér foltokból, keskeny szalagokból összetéve, a felhők rostos vagy selymes külsőt mutatnak, áttetszők.

14.4.2. Cirrocumulus

A cirrocumulus magasszintű felhő (14.2. ábra). Kizárólag jégkristályokból áll. Esetleg erősen túlhűlt cseppek is előfordulhatnak benne, de ezek általában gyorsan kifagynak. Csapadék nem hullik belőle. A felső szélén esetenként szivárványszerű elszíneződés (felhőirizáció) jelenhet meg, vagy fényelhajlási jelenséget is okozhat (Nap, Hold körül megjelenő fényudvar – korona).

 

14.2. ábra: Cirrocumulus (Cu) – bárányfelhő. Vékony, fehér, önálló árnyék nélküli felhőpadok, felhőlepel vagy felhőréteg, amely igen kis szemcsés, fodorszerű elemekből áll. Ezek az elemek egybeolvadhatnak, vagy elkülönülhetnek egymástól, és többé-kevésbé szabályos elrendeződést mutatnak.

14.4.3. Cirrostratus

A cirrostratus magasszintű felhő (14.3. ábra). Túlnyomóan jégkristályokból álló, vékony felhő. Áttetsző, rajta keresztül látható a Nap vagy a Hold. A jégkristályokon történő fénytörés és fényvisszaverődés halo jelenséget hozhat létre. Csapadék nem hullik belőle.

 

14.3. ábra: Cirrostratus (Cs) – fátyolfelhő. Áttetsző, fehéres felhőfátyol, szerkezete rostos, fonalas vagy sima, részben vagy egészben eltakarja az eget és általában halo-jelenséget (Nap, illetve Hold körüli gyűrű, illetve egyéb halo-komponensek) mutat.

14.4.4. Altocumulus

Az altocumulus középszintű felhő (14.4. ábra). Általában apró vízcseppekből áll, alacsony hőmérsékleten jégkristályok alkotják. Vékonyabb részein gyakran figyelhető meg felhőirizáció vagy koronajelenség. Csapadék nem hullik belőle.

 

14.4. ábra: Altocumulus (Ac) – párnafelhő. Fehér, szürke vagy fehéres és szürkés árnyalatokat mutató felhőpadok, felhőtakarók vagy felhőrétegek általában önárnyékkal. Elemei lehetnek lemezek, párnák, hengerek stb. Ezek egy része lehet rostos vagy zilált, egymással összeolvadhatnak, de el is különülhetnek.

14.4.5. Altostratus

Az altostratus középszintű felhő (14.5. ábra). Felső része túlnyomóan jégkristályokból áll. Középső részét jégkristályok, hókristályok, hópelyhek, túlhűlt vízcseppek vegyesen alkothatják. A felhő alsó részein túlhűlt vízcseppek, esetleg nagyobb cseppek találhatók. Horizontálisan nagy kiterjedésű (néhányszor tíz – néhány száz kilométer), és vertikálisan is jelentős lehet a kiterjedése (többszáz-néhány ezer méter). Csapadék hullhat belőle, ami lehet eső, hó vagy dara.

 

14.5. ábra: Altostratus (As) – lepelfelhő. Szürkés vagy kékes felhőlepel, vagy csíkos, rostos vagy sima réteg. Részben vagy egészben borítja az eget, és egyes részein elég sűrű ahhoz, hogy a Napot vagy a Holdat elhomályosítsa.

14.4.6. Stratus

A stratus alacsonyszintű felhő (14.6. ábra). Kisméretű vízcseppek vagy jégkristályok alkothatják. Gyakran jön létre köd megemelkedése révén. Kialakulhat altostratus, nimbostratus, cumulonimbus, esetleg csapadékot adó cumulus alatt. Vastagabb és sűrűbb stratus-ból hullhat csapadék, ami lehet szitálás (ónos szitálás is), jégtű vagy szemcsés hó.

 

14.6. ábra: Stratus (St) – rétegfelhő. Általában szürkés színű felhő, elég egyenletes felhőalappal. Ha a Nap átsüt a felhőn, a napkorong körvonalai felismerhetők. A felhő olykor tépett darabokra esik szét.

14.4.7. Stratocumulus

A stratocumulus alacsonyszintű felhő (14.7. ábra). Vízcseppek, hókristályok, hópelyhek, hódara részecskék alkothatják. Csapadék hullhat belőle, ami lehet eső, hó vagy dara.

 

14.7. ábra: Stratocumulus (Sc) – réteges gomolyfelhő. Szürke vagy fehéres árnyalatú felhőpad, felhőtakaró vagy felhőréteg, majdnem mindig meglehetősen sötét részekkel, mozaikszerűen összetett elemekből, párnákból, hengerekből áll, amelyek nem rostosak. Az elemek elkülönülhetnek vagy egybe is olvadhatnak.

14.4.8. Cumulus

A cumulus alacsonyszintű felhő (14.8. ábra). Főleg vízcseppek, alacsony hőmérsékleten jégkristályok alkotják. Cumulus felhők az alsó szintek instabil légrétegződése során fellépő konvektív áramlásokban jönnek létre. Megfelelő időjárási helyzetben gyorsan növekszenek és cumulonimbus-szá alakulhatnak. Nagyobb vertikális kiterjedésű cumulus congestus (esetleg cumulus mediocris) fajtából záporszerű csapadék hullhat.

 

14.8. ábra: Cumulus (Sc) – gomolyfelhő. Különálló felhők, általában sűrűek és éles körvonalúak, domb, kupola vagy torony alakúak, és feldudorodó részük gyakran karfiolra emlékeztet. Napsütötte felső részük ragyogóan fehér, míg alapjuk viszonylag sötét és közel vízszintes.

14.4.9. Nimbostratus

A nimbostratus alacsonyszintű, de nagy vertikális kiterjedésű felhő (14.9. ábra).Általában igen nagy területre terjed ki. Vastagsága a több kilométert is elérheti. E jelentős vertikális kiterjedés meggátolja, hogy a Nap sugarai közvetlenül áthatoljanak rajta. Homogén szerkezete miatt a nimbostratus nem osztható fel fajtákra vagy változatokra. Vízcseppek, túlhűlt cseppek, hókristályok, hópelyhek alkotják. Csapadék hullhat belőle, ami lehet eső, hó vagy dara.

 

14.9. ábra: Nimbostratus (Ns) – esőrétegfelhő. Szürke, gyakran igen sötét felhőréteg, a folyamatosan hulló eső vagy hó miatt erősen elkent alappal. A csapadék a legtöbb esetben eléri a talajt. A felhő olyan vastag, hogy teljesen eltünteti a Napot. Alatta gyakran jelennek meg tépett foszlányok.

14.4.10. Cumulonimbus

A cumulonimbus alacsonyszintű de nagy vertikális kiterjedésű felhő (14.10. ábra). Vízcseppek, túlhűlt cseppek, jégkristályok, hópehelyhek, dara, jégszemek egyaránt alkothatják. Záporszerű csapadékot ad (zápor, hózápor, darazápor, jégeső). Heves időjárási jelenségek (zivatar, kifutószél, tornádó) kapcsolódhatnak hozzá.

 

14.10. ábra: Cumulonimbus (Cb) – zivatarfelhő. Vastag, sűrű felhő, tetemes vertikális kiterjedéssel. Alakja oldalról hegységre vagy hatalmas tornyokra emlékeztet. Felső részein sima, rostos vagy barázdált képződmények figyelhetőek meg, és csúcsa majdnem mindig lelapított, gyakran üllő vagy hatalmas tollpehely formában terül szét. Alapja rendszerint igen sötét, és alatta gyakran figyelhetők meg alacsony, tépett felhők. A felhőalapból sokszor jól megfigyelhető csapadéksáv ereszkedik alá. Villámlás, dörgés és jégeső csak Cumulonimbus felhőben alakul ki.