2.3. A Globális Megfigyelő Rendszer

A Globális Megfigyelő Rendszer két alrendszer mérési programjait foglalja magába (WMO, 2003; 2008). Ezek a földbázisú valamint az űrbázisú alrendszerek.

2.3.1. A Földbázisú Alrendszer

2.1. táblázat: A Globális Megfigyelő Hálózat Földbázisú Alrendszerének elemei

Felszíni szinoptikus állomások

- állomás észlelővel

- automata állomás

Tengeri szinoptikus állomások

rögzített tengeri állomások

- óceáni időjárás állomás (veszteglő mérő hajók)

- világítótorony állomás

- sekélyvízi rögzített állomás

- mélyvízi rögzített állomás

- lehorgonyzott bója

- tengerparti állomás

mozgó tengeri állomások

- hajók (különböző mérési programok)

- meteorológiai állomás úszó jégtáblán

- sodródó bója

Magaslégköri szinoptikus állomások

- rádiószonda állomás

- pilot ballon állomás

Repülőgépes állomások

- repülőgépeken végzett meteorológiai mérések

Egyéb állomások

- légi-irányítási állomás

- kutatóhajók

- éghajlati állomások

- agrometeorológiai állomás

Speciális állomások

- időjárási radarállomás

- sugárzásmérő állomás (napsugárzás)

- wind profiler állomás

- légköri zavarokat (pl. villámok) észlelő állomás

- kutató repülőgépes mérések

- meteorológiai rakétaállomás

- háttérszennyezettség mérő állomás

- határréteg állomás

- árapály mérő állomás

A Földbázisú Alrendszer fő elemei a felszíni szinoptikus állomások. Ezeken az állomásokon egy időben történik a mérés, így áttekintő képet kapunk a légkörről, vagy annak egy tartományáról. A szinoptikus állomások mellett fontos információkkal szolgálnak a légkör magasabb tartományairól a repülőgépeken végzett mérések is. E főbb összetevők mellett számos egyéb meteorológia állomáson végeznek meteorológiai méréseket, melyek a Globális Megfigyelő Hálózat számára is szolgáltatnak adatokat (2.1. táblázat). Egyes állomásokon egyszerre többféle mérési program is folyik. Így például a Budapest Pestszentlőrinci Obszervatórium egyben felszíni szinoptikus állomás, rádiószonda állomás és időjárási radarállomás is.

2.3.1.1. Felszíni szinoptikus állomások

A szinoptikus állomásokon a megfigyelések alapja az azonos időben való észlelés. Az észleléseket a szinoptikus főterminusokban (00, 06, 12, 18 UTC-kor) végzik a legtöbb főállomáson. Több állomás a szinoptikus mellékterminusokban (03, 09, 15, 21 UTC-kor) is, néhány mérőhely pedig óránként szolgáltat mérési adatot. A főállomások adatai szolgáltatják a legrészletesebb és legpontosabb információt a légkör legalsó tartományáról. Ezek az állomások egyaránt lehetnek észlelővel ellátott, részlegesen, vagy teljesen automatizált mérőhelyek. Világszerte mintegy 4000 szárazföldi szinoptikus állomás tagja a Globális Megfigyelő Rendszernek (2.2 ábra).

A Globális Megfigyelő Rendszer szárazföldi és tengeri szinoptikus állomásai

2.2. ábra: A Globális Megfigyelő Rendszer szárazföldi és tengeri szinoptikus állomásainak térbeli eloszlása a Földön.

Az állomások térbeli eloszlása nem teljesen homogén. A kontinensek sűrűn lakott területein az állomás-sűrűség megfelelő, azonban lakatlan vidékeken (pl. nagy sivatagok, hegyvidék) csak elvétve található egy-egy meteorológiai állomás.

Azokon a szinoptikus állomásokon, ahol észlelő személyzet is tartózkodik, a meteorológiai elemek és időjárási jelenségek részletes mérését és megfigyelését végzik (az egyes meteorológiai elemekről, illetve időjárási jelenségekről részleteke a következő fejezetekben):

  • időjárási helyzet az észlelés időpontjában (jelen idő),

  • időjárási helyzet az észlelést megelőző órá(k)ban,

  • szélre vonatkozó adatok (szélsebesség, szélirány)

  • felhőzet mértéke (borultság), felhőzet fajtái, felhőalap magassága,

  • látástávolság,

  • léghőmérséklet,

  • légnedvesség,

  • légnyomás,

  • légnyomásváltozás mértéke, tendenciája,

  • minimum, maximum hőmérséklet,

  • csapadékösszeg,

  • talajállapot,

  • felhők haladási iránya,

  • időjárási jelenségek.

Az automata állomásokon az alábbi meteorológiai elemek mérése történik:

  • légnyomás,

  • szélirány és szélsebesség,

  • léghőmérséklet,

  • légnedvesség,

  • csapadék egzisztencia (hullik-e csapadék?).

Amennyiben lehetséges a további elemek mérését is végzik:

  • csapadékösszeg,

  • csapadékintenzitás,

  • látástávolság,

  • felhőalap magasság,

  • időjárási jelenségek.

2.3.1.2. Tengeri szinoptikus állomások

A tengereken, óceánokon rögzített és mozgó állomásokon történnek az észlelések. Ezek is lehetnek észlelővel ellátott, illetve automata mérőrendszerek. A legrészletesebb mérést az óceáni időjárási állomásokon történik, ahol a légköri és tengeri méréseket, megfigyeléseket esetenként magaslégköri mérésekkel is kiegészítik. A mérések történhetnek világítótornyokon, rögzített platformokon, különböző mérési programmal rendelkező hajókon, továbbá sodródó és lehorgonyzott bójákon. Azokon az állomásokon, ahol észlelő személyzet is tartózkodik, részletesebb méréseket, megfigyeléseket végeznek (2.2. táblázat).

Az automata tengeri állomásokon az alábbi méréseket végzik:

  • légnyomás,

  • szélirány, szélsebesség,

  • léghőmérséklet,

  • tengerfelszín hőmérséklet,

továbbá bizonyos állomásokon:

  • csapadék egzisztencia,

  • hullámok.

Hasonló méréseket végeznek egyes sodródó bóják is, az előbb felsorolt állapotjelzők közül a csapadék státuszon kívül a lehető legtöbb mennyiséget mérik. A rögzített tengeri állomások eloszlása a 2.2. ábrán látható, a bóják egy pillanatnyi állapotát a 2.3. ábra mutatja.

2.2. táblázat: Észlelőszemélyzettel ellátott tengeri szinoptikus állomások mérési programja

óceáni időjárás állomás

hajók (kijelölt állomások)

hajók (további állomások)

hajók (kiegészítő állomások)

világító-torony, illetve parti állomások

időjárási helyzet az észlelés időpontjában (jelen idő)

x

x

x

x

x

időjárási helyzet az észlelést megelőző órá(k)ban,

x

x

x

x

x

szélre vonatkozó adatok (szélsebesség, szélirány)

x

x

x

x

x

felhőzet mennyisége

x

x

x

x

x

felhőzet típusa

x

x

x

x

felhőalap magassága

x

x

x

x

látótávolság

x

x

x

x

x

léghőmérséklet

x

x

x

x

x

légnedvesség

x

x

x

x

légnyomás

x

x

x

x

nyomásváltozás

x

x

x

nyomásváltozás tendenciája

x

x

x

hajó haladási iránya és sebessége

x

x

tengerfelszín hőmérséklet

x

x

x

hullámok haladási iránya

x

x

x

hullámperiódus

x

x

x

hullámmagasság

x

x

x

tengeri jég

x

x

x

x

x

speciális jelenségek

x

A Globális Megfigyelő Rendszer bója állomásai

2.3. ábra: A Globális Megfigyelő Rendszer bója állomásainak térbeli eloszlása a Földön egy adott időpontban. A sodródó bóják folyamatosan változtatják helyzetüket.

2.3.1.3. Magaslégköri állomások

A szinoptikus magaslégköri állomásokon a légkör vertikális szerkezetét mérő eszközöket bocsátanak a légkörbe. A Globális Megfigyelő Rendszer részeként világszerte mintegy 700 meteorológiai állomásról – köztük hajókról – bocsátanak fel meteorológiai ballont (2.4. ábra), amire meteorológiai műszerekkel felszerelt szondát erősítenek. A műszerek a ballonnal emelkedve folyamatosan mérik a levegő hőmérsékletét, nyomását és nedvességét. A szél sebességét és irányát a ballon radarral történő követése által lehet meghatározni.

Egyes állomásokon csak a magassági szelet határozzák meg. Ehhez ún. pilot ballont használnak. Ez egy szabadon emelkedő léggömb, aminek emelkedését és sodródását optikai, vagy rádió teodolittal követik. A léggömb mozgása alapján meghatározható az egyes rétegekben a szél iránya és sebessége.

A Globális Megfigyelő Rendszer magaslégköri szinoptikus állomásai

2.4. ábra: A Globális Megfigyelő Rendszer magaslégköri szinoptikus állomásainak térbeli eloszlása a Földön.

A rádiószondázó állomások átlagos távolsága világviszonylatban kb. 700 km (Európában jóval kisebb, a ritkán lakott déli félgömbön nagyobb.

2.3.1.4. Repülőgépes állomások

A légkör vertikális szerkezetének feltérképezéséhez a polgári légiforgalomban közlekedő repülőgépek által rendszeresen szolgáltatott meteorológiai információk is hozzájárulnak. A folyamatos rutin méréseken kívül speciális mérési programmal rendelkező repülőgépek is szolgáltatnak adatokat.

A Globális Megfigyelő Rendszer repülőgépes mérései

2.5. ábra: A Globális Megfigyelő Rendszer repülőgépes állomásainak térbeli eloszlása a Földön.

Naponta több mint százezer jelentés készül a légkör időjárási helyzetéről a repülések útvonalán (2.5. ábra). Ez különösen olyan területeken hasznos, ahol kevés a rádiószondás mérés vagy egyáltalán nincs.

A normál jelentések az alábbi adatokat tartalmazzák:

  • léghőmérséklet,

  • szélirány és szélsebesség,

  • turbulencia,

  • jegesedés,

  • légnedvesség.

Speciális jelentéseket adnak, ki az alábbi jelenségek fennállásakor:

  • intenzív turbulencia,

  • intenzív jegesedés,

  • domborzat keltette intenzív hullámok,

  • viharfelhő,

  • erős por, vagy homokvihar,

  • vulkáni hamufelhő,

  • vulkáni aktivitás, vagy vulkánkitörés.

2.3.1.5. Légi-irányítási állomások (repülőtéri állomások)

A repülőtereken általában az alábbi állapotjelzőket mérik:

  • felszíni szél iránya és sebessége,

  • látótávolság,

  • futópálya menti látótávolság,

  • időjárási helyzet az észlelés időpontjában (jelen idő),

  • felhőzet mértéke (borultság), felhőzet fajtái, felhőalap magassága,

  • léghőmérséklet,

  • harmatpont hőmérséklet,

  • légnyomás,

  • egyéb információk.

A repülőtéri állomások részletes mérési programját lásd WMO, 2004.

2.3.1.6. Éghajlati állomások

Az egyes nemzeti szolgálatok éghajlati állomás hálózatokat hoznak létre adott területek sajátos éghajlati viszonyainak feltárása érdekében. A különböző szintű éghajlati állomásokon az alábbi állapotjelzőket, vagy legalább azok egy részét mérik, illetve megfigyelik:

  • időjárási jelenségek,

  • szélirány és szélsebesség,

  • felhőzet mennyisége,

  • felhőzet típusa,

  • felhőalap magassága,

  • látótávolság,

  • léghőmérséklet,

  • szélsőérték hőmérsékletek: maximum, minimum hőmérséklet,

  • légnedvesség,

  • légnyomás,

  • csapadékösszeg,

  • hóborítottság,

  • napsütéses órák száma és/vagy globálsugárzás,

  • talajhőmérséklet.

Az éghajlati állomásokon rögzített időpontokban, napi legalább két alkalommal végeznek méréseket. A mérési időpontokat úgy határozzák meg, hogy a meteorológiai elemek napi változékonysága is követhető legyen.

2.3.1.7. Agrometeorológiai állomások

Az agrometeorológiai állomások részletes mérési programmal rendelkező speciális állomások, melyek a mezőgazdaság, növénytermesztés, állattenyésztés, erdészet stb. számára szolgáltatnak megfelelő adatokat. A hagyományos éghajlati adatok mellett speciális méréseket is végeznek. Ilyenek például az alábbiak:

  • hőmérsékleti profil a felszín közeli légrétegben (hőmérséklet mérése különböző magasságokban)

  • talajhőmérséklet a talaj különböző mélységeiben,

  • talajnedvesség a talaj különböző mélységeiben,

  • felszín közeli turbulencia (szélsebesség mérése több szinten),

  • hidrometeorok megfigyelése, vízháztartás komponenseinek mérése (jég, harmat, dér, köd, a talaj és a vízfelszín evaporációja, a növényzet transzspirációja, csapadék intercepció, lefolyás stb.),

  • a sugárzás- és energiaháztartás komponensei (globálsugárzás, sugárzási egyenleg stb.) különböző állományok felett,

  • a növényzet számára káros légköri hatások (pl. fagy, jég, szárazság, áradás, légszennyezettség stb.).

A fentiekben felsorolt, légkörrel kapcsolatos méréseket, megfigyeléseket, általában biológiai növényfenológiai megfigyelések is kiegészítik.

2.3.1.8. Egyéb speciális állomások – időjárási radar állomás

Az időjárási radarállomások általában egy-egy nemzeti meteorológiai szolgálat, esetleg néhány szomszédos ország közös hálózatának részeiként üzemelnek. A radarállomások a csapadékhullásról és kapcsolódó jelenségekről, valamint a felhőzet vertikális szerkezetéről nyújtanak információt operatív és kutatási célokra egyaránt. Fontos szerepet töltenek be a konvektív eseményekhez kapcsolódó veszélyes időjárási helyzetek és a kiterjedt, jelentős csapadékhullást okozó légkör folyamatok vizsgálatában.

2.3.1.9. Egyéb speciális állomások – sugárzásmérő állomások

A sugárzásmérő állomásokon a sugárzás időtartamának és a sugárzási komponenseknek a mérése folyik. Az elsődleges sugárzásmérő állomásokon az alábbi mennyiségeket mérik:

  • Napból érkező rövidhullámú globálsugárzás folyamatos mérése,

  • rövidhullámú szórt sugárzás folyamatos mérése,

  • közvetlen napsugárzás (direkt sugárzás) mérése,

  • sugárzási egyenleg mérése csupasz talaj és növényzettel borított felszín felett,

  • a napsütés időtartamának mérése.

Egyes sugárzásmérő állomásokon csak a globálsugárzást és a napsütés időtartamát mérik.

2.3.1.10. Egyéb speciális állomások – wind profiler állomás

Ezeken az állomásokon a magaslégköri szél mérését végzik aktív távérzékelési eszközzel (wind profiler). A műszer típusától függően a mérés a troposzféra különböző magasságáig terjed.

2.3.1.11. Egyéb speciális állomások – villámdetektáló állomás

A konvektív eseményekhez kapcsolódó villámok helyének, időpontjának, az elektromos kisülések egyéb karakterisztikáinak meghatározására szolgáló állomás. A villámlás helyének meghatározása egyszerre több állomás mérése alapján történik. Az állomások száma, sűrűsége függ az alkalmazott módszertől és az elvárt pontosságtól.

2.3.1.12. Egyéb speciális állomások – kutató-felderítő repülőgépes mérések

A kutató-felderítő repülőgépes mérések nagy segítséget nyújthatnak a légköri folyamatok feltárásában, például olyan területeken, ahol gyakoriak a heves viharok, ugyanakkor kevés a hozzáférhető adat.

Az észlelések az alábbi módokon történhetnek:

  • -alacsonyabb magasságokban horizontális útvonalon,

  • -nagyobb magasságokban lehetőleg izobár felületeken,

  • -vertikális szondázás a repülőgéppel, vagy a repülőgépről kidobott ún. vetőszondával.

A mért állapothatározók a következők:

  • légnyomás (a repülés magasságában),

  • léghőmérséklet,

  • légnedvesség,

  • szélirány és szélsebesség,

  • időjárási helyzet az észlelés időpontjában és azt megelőzően,

  • turbulencia,

  • felhőösszeg,

  • időjárás változás,

  • jegesedés.

2.3.1.13. Egyéb speciális állomások – meteorológiai rakétaállomás

A meteorológiai rakétákkal a légkör nagy magasságáig végezhetők mérések. Egyes rakéták akár 100 km-es magasságig is feljutnak, így a sztratoszféráról és a mezoszféráról is képet kaphatunk.

A rakétás mérések során az alábbi mennyiségeket határozzák meg:

  • szélirány és szélsebesség,

  • léghőmérséklet,

  • globálsugárzás,

  • elektromos tulajdonságok,

  • nyomgázok mennyisége.

2.3.1.14. Egyéb speciális állomások – háttérszennyezettség mérő állomások

Világszerte mintegy 30 globális (2.6. ábra) és nagyjából 300 regionális háttérszennyezettség mérő állomáson mérik a légköri komponensek koncentrációját. A háttérszennyezettség a közvetlen kibocsátásoktól távoli területeken tapasztalt immisszió értékeket jelenti. Az állomások a Global Atmospheric Watch – GAW keretén belül üzemelnek.

Globális háttérszennyezettség mérő állomások

2.6. ábra: Globális háttérszennyezettség mérő állomások

Az állomásokon a következő mennyiségek, vagy azok egy részének mérése folyik:

  • üvegházhatású gázok (szén-dioxid, klorofluorokarbonok, metán, dinitrogén-oxid, troposzférikus ózon), felszínközeli koncentrációja, teljes légoszlop mennyisége, vertikális profilja,

  • ózon (lásd előbb) és a prekurzor vegyületek (illékony szerves vegyületek, nitrogén oxidok) koncentrációinak mérése,

  • sugárzási komponensek, optikai mélység, aeroszol mennyiség a felszín közelében és lehetőség szerint vertikális profil a tropopauzáig,

  • csapadék kémiai összetétele,

  • reaktív gázok (kén-dioxid, kén vegyületek, nitrogén oxidok, nitrogén vegyületek, szén-monoxid, illékony szerves vegyületek, peroxi-acetil-nitrát (PAN), hidrogén-peroxid, és egyéb vegyületek) felszínközeli koncentrációja, teljes légoszlop mennyisége, vertikális profilja,

  • aeroszol részecskék fizikai, és kémiai jellemzői,

  • radionuklidok, kripton-85, radon, trícium és egyéb izotópok koncentrációja,

  • rutin meteorológiai mérések.

2.3.1.15. Egyéb speciális állomások – határréteg állomások

A planetáris határréteg a légkör alsó néhány 100, néhány 1000 m-es rétege (vastagsága az napszak és évszak szerint változik). E légrétegben zajlanak a felszín és a légkör közötti kölcsönhatások. Az áramlás turbulens, a termodinamikai állapothatározók erős változékonyságot mutatnak (erősen tükrözik a felszín hatását). Ebben a tartományban megy végbe a szennyezőanyagok transzportja, hígulása.

Fentiek miatt a planetáris határrétegben a léghőmérséklet, légnedvesség, légnyomás és szél vertikális profiljának a mérése részletesebben történik különböző módszerekkel.

2.3.1.16. Egyéb speciális állomások – árapály állomások

Az állomásokon az árapály magasságának mérése történik a szinoptikus főterminusokban (00, 06, 12, 18 UTC), viharok esetén óránként.

2.3.2. Az Űrbázisú Alrendszer

Az űrbázisú alrendszer a különböző típusú és mérési programú műholdakból álló űr szegmensből, valamint a műholdak irányítását, az általuk szolgáltatott adatok vételét és feldolgozását végző földi szegmensből áll.

A műholdakat általában az alábbiak alapján osztályozzák:

  • operatív, alacsony pályán keringő Nap szinkron (kvázipoláris műholdak) műholdak,

  • operatív, geostacionárius műholdak,

  • kutatás-fejlesztési (R&D – research and development) műholdak.

2.3.2.1. Operatív alacsony pályán keringő műholdak

Az operatív, alacsony pályán keringő (Low Earth Orbit –LEO) poláris vagy kvázipoláris műholdak általában a felszín felett 800–870 km-rel ellipszis alakú pályán keringenek (2.7. ábra), pályájuk síkja pedig közel merőleges az Egyenlítőre. E műholdak képesek a sarkkörökön túli területek megfigyelésére is. Jelenleg 17 operatív kvázipoláris műhold vesz részt a Globális Megfigyelő Hálózat Űrbázisú Alaprendszerének mérési programjában (pl. DMSP, NOAA, FY, Metop műhold sorozatok tagjai).

A műholdak mérési programja általában a következő:

  • képfelvételek látható, infravörös és mikrohullámú tartományokban,

  • vertikális szondázás infravörös és mikrohullámú tartományokban,

  • adatgyűjtés,

  • közvetlen adatszolgáltatás,

  • egyéb speciális mérések.

A geostacionárius és kvázipoláris műholdak pályái

2.7. ábra: A meteorológiai műholdak alapvetően kétféle pályán keringenek. Az egyik típus az Egyenlítő síkjában, a Földdel együtt kering és mindig ugyanazt a területet látja. Ezek a geostacionárius, vagy Föld szinkron műholdak. Magasságuk a tengerszint felett nagyjából 35800 km. A másik típusú műhold jóval alacsonyabban (néhány száz – 1–2 ezer km magasan) kering ún. kvázipoláris (Nap szinkron) pályán a Föld körül.

2.3.2.2. Operatív geostacionárius pályán keringő műholdak

Az ún. geostacionárius műholdak az Egyenlítő fölött nagyjából 35800 km-rel keringenek, ahol keringési idejük megegyezik a Föld forgási idejével. Ezek a műholdak a Földhöz képest állni látszanak. Mindig ugyanazt a területet látják (2.8. ábra). Elvileg már 4–5 geostacionárius műhold segítségével – a sarkokhoz közeli területeket leszámítva – az egész Föld megfigyelhető. A globális Megfigyelő Rendszer részeként jelenleg 19 geostacionárius műhold teljesít szolgálatot (2.3 táblázat).

Az EUMETSAT Meteosat-10 geostacionárius meteorológiai műholdja

2.8. ábra: Az EUMETSAT Meteosat-10 geostacionárius meteorológiai műholdja a 0° szélesség, 0° hosszúsági pont felett.

A geostacionárius műholdak mérési programja:

  • képfelvételek látható és infravörös tartományokban,

  • vertikális szondázás infravörös tartományokban,

  • adatgyűjtés,

  • adattovábbítás,

  • egyéb speciális mérések (pl. Föld sugárzási háztartás).

2.3. táblázat: A Globális Megfigyelő Rendszer Űrbázisú Alaprendszerének geostacionárius műholdjai. Üzemeltetők: NOAA: National Oceanic and Atmospheric Administration (USA), EUMETSAT: European Organisation for the Exploitation of Meteorological Satellites (EU), ISRO: Indian Space Research Organisation (India), RosHydroMet: Russian Federal Service for Hydrometorology and Environmental Monitoring (Oroszország), CMA: China Meteorological Administration (Kína), KMA (Korea Meteorological Administration (Dél-Korea), JMA: Japan Meteorological Agency (Japán).

Szektor

Földrajzi hosszúság

Műhold

Üzemeltető

Pályára állítás időpontja

Kelet- Pacifikum

135° nyugati hosszúság

GOES-15

NOAA

2010.03.04.

Nyugat-Atlantikum

105° nyugati hosszúság

GOES-14

NOAA

2009.06.27.
75° nyugati hosszúság GOES-13 NOAA 2006.05.24.
60° nyugati hosszúság GOES-12 NOAA 2010.05.10.

Kelet-Atlantikum

Meteosat-10

EUMETSAT

2012.07.05.
3,6° keleti hosszúság Meteosat-8 EUMETSAT 2002.08.28.
9,4° keleti hosszúság Meteosat-9 EUMETSAT 2005.12.21.

Indiai óceán

55° keleti hosszúság

INSAT-3E

ISRO

2003.09.08.

57,3° keleti hosszúság

Meteosat-7

EUMETSAT

2006.12.05.

74° keleti hosszúság

INSAT-3C

ISRO

2002.01.24.

74° keleti hosszúság

Kalpana-1

ISRO

2002.09.12.

76° keleti hosszúság

Electro-L N1

RosHydroMet

2011.01.20.

86,5° keleti hosszúság

FY-2D

CMA

2006.11.15.

93,5° keleti hosszúság

INSAT-3A

ISRO

2003.04.10.

105° keleti hosszúság

FY-2E

CMA

2004.10.19.

Nyugat-Pacifikum

112,5° keleti hosszúság

FY-2F

CMA

2012.01.14.

128,2° keleti hosszúság

COMS-1

KMA

2010.06.26.

140° keleti hosszúság

Himawari-6 (MTSAT-1R)

JMA

2005.02.26.

145° keleti hosszúság

Himawari-7 (MTSAT-2R)

JMA

2006.02.18.

2.3.2.3. Kutatás-fejlesztési műholdak

Ezek a műholdak is elliptikus pályán keringenek néhány száz km magasságban a felszín felett és a Globális Megfigyelő Rendszer elemeiként valamilyen meteorológiai, vagy kapcsolódó kutatási program (pl. oceanográfiai, felszínhasznosítási, levegőkémiai, hidrológiai stb. programok) részeként végeznek méréseket a Meteorológiai Világszervezet által előírt követelmények alapján.

A műholdak mérése programja:

  • képfelvételek látható, infravörös és mikrohullámú tartományokban,

  • vertikális szondázás infravörös és/vagy mikrohullámú tartományokban,

  • adattovábbítás.