4.3. A légköri sugárzásforgalom jellemzői

A légkör és a felszín fizikai, kémiai és biológiai folyamatait a Napból elektromágneses sugárzás formájában érkező sugárzási energia vezérli. E folyamatokhoz szükséges energia közel 100%-a érkezik a Napból. Az általános cirkuláció, a különböző skálájú légköri mozgásrendszerek (pl. ciklontevékenység, időjárási frontok mozgásai, kisebb térskálájú örvények stb.) energetikai forrása is a Nap.

A Napból rövidhullámú sugárzás érkezik a földi légkörbe. A meteorológiai gyakorlatban a 4 µm alatti sugárzási spektrumot nevezzük rövidhullámú tartománynak. A napsugárzás spektrumának 99%-a a 0,15 és 4 µm (150 és 4000 nm) hullámhossztartomány közé esik, de a felszín közelében ennek is legnagyobb része 1100 nm alatt található. A légkör külső határán a maximális energiát hordozó sugárzás hullámhossza 0,474 µm. A légkörön keresztülhaladó rövidhullámú sugárzás egy részét a légkör alkotóelemei (légköri gázok, aeroszol részecskék) szórják vagy elnyelik (abszorbeálják). Így a felszínre kevesebb sugárzási energia jut, mint a légkör külső határára (4.24. ábra). A felszínre érkező rövidhullámú sugárzás egy része a felszín borítottságának, színének függvényében visszaverődik, másik hányada a földfelszínt melegíti.

A felszínre érkező rövidhullámú sugárzás energiájának maximuma a légköri szóródás miatt 0,555 µm-re tolódik (szemünk épp erre a hullámhosszra a legérzékenyebb). A látható tartomány alsó határát 360 és 400 nm (0,36 és 0,4 µm) között, míg felső határát 760 és 830 nm (0,76 és 0,83 µm) között szokták megadni. A látható tartomány 99%-a 400 és 730 nm között található. A 400 nm-nél kisebb hullámhosszúságú sugárzást ultraibolya (ultraviolet – uv) sugárzásnak nevezzük, a 800 nm-nél nagyobb hullámhosszakat pedig infravörös sugárzásnak. Az uv tartományt gyakran 3 részre bontják:

A napsugárzás spektruma

4.24. ábra: A napsugárzás spektruma

A felszín-légkör rendszer sugárzásháztartása

4.25. ábra: A felszín-légkör rendszer sugárzásháztartása (lásd pl. Kiehl and Trenberth, 1997) a Napból jövő sugárzást 100 egységnek tekintve (ez1,77 * 1017 Watt energiát jelent). A bejövő sugárzás egy része elnyelődik, illetve visszaverődik a világűr fele (30%-planetáris albedó). A sugárzási energiának nagyjából a fele (51%) jut le a felszínig. A felszíni hosszúhullámú (infravörös) kisugárzás szintén veszteségeket szenved és nagy része visszaverődik a felszín irányába. A sugárzási egyenleg a teljes rendszert tekintve 0, de a felszíne és a légkör között nettó sugárzási energiakülönbség áll fenn (rendre –30, illetve + 30 egység). E felszín és légkör közötti különbséget viszont már nem a sugárzási folyamatok egyenlítik ki, hanem az energiaháztartás komponensei, a látens és szenzibilis hőáramok.

A felmelegített földfelszín infravörös (hosszúhullámú) tartományban sugároz. A Föld sugárzási spektruma 4 és 80 µm közé esik, a maximuma 10 µm-nél található. Hasonlóan a rövidhullámú sugárzáshoz, a felszíni hosszúhullámú kisugárzás egy részét a légkörben lévő gázok és aeroszol részecskék részben elnyelik, illetve visszasugározzák, s így mindössze e sugárzási energia 5%-a tud akadálymentesen a világűr felé távozni. Egyes légköri összetevők jóval nagyobb mértékben nyelik el a hosszúhullám sugarakat, mint a rövidhullámúakat. Ez a szelektív abszorpciós tulajdonság okozza a légköri üvegházhatást, az azt létrehozó gázokat üvegházhatású gázoknak nevezzük. A légkör természetes üvegházhatása miatt a légkör felszín közeli átlaghőmérséklete körülbelül 33 °C-kal magasabb, mint e hatás nélkül lenne (a globális átlagos felszínközeli léghőmérséklet –18 °C helyett 15 °C). A legfontosabb üvegházhatású gázok a vízgőz, a szén-dioxid, a troposzférikus ózon, a dinitrogén-oxid, a metán és a klorofluorokarbonok.

A felszín-légkör rendszer sugárzásháztartását a 4.25. ábra mutatja.

4.3.1. A sugárzásmérés tárgyköre

A sugárzásmérés számos területen jelent alapvető információt. A mérések az alábbi célokat szolgálják:

  1. a Föld-légkör rendszer energiaátalakulási folyamatainak, az energiaátalakulások tér-és időbeli változásainak vizsgálata,

  2. légköri összetevők (mint például aeroszol részecskék, vízgőz, ózon stb.) tulajdonságainak, eloszlásának vizsgálata,

  3. a bejövő rövidhullámú sugárzás, a kimenő hosszúhullámú sugárzás, valamint a sugárzási egyenleg eloszlásának és változásának vizsgálata,

  4. számos felhasználási terület (pl. biológiai, egészségügyi, építészeti, mezőgazdasági stb. ipari tevékenységek) sugárzási információkkal kapcsolatos igényeinek kielégítése,

  5. műholdas sugárzásmérések és számítási algoritmusok verifikálása.

A sugárzásmérés során a sugárzási egyenleg komponenseit, mint a sugárzás erősségét, a napsütéses időszak hosszát (napfénytartamot), valamint a sugárzás mennyiségét határozzuk meg.

A sugárzás erősségét 1 négyzetméterre jutó 1 Watt energia egységben (Wm-2), a napfénytartamot, pedig a napsütéses órák számában adjuk meg.

A sugárzásmérés során különböző mennyiségeket határozunk meg, illetve származtatunk. Ezeket a következő alpontokban ismertetjük.

4.3.1.1. Globálsugárzás

A globálsugárzás (bejövő rövidhullámú sugárzás) a vízszintes síkra a felső féltérből érkező összes rövidhullámú sugárzás. A felszínen a 0,286 és 4 µm hullámhosszúságú sugárzást jelenti. A direkt és a diffúz sugárzások összege.

4.3.1.2. Diffúz sugárzás

A diffúz sugárzás (szórt, vagy égboltsugárzás) a vízszintes síkra a felső féltérből érkező összes rövidhullámú sugárzás, kivéve, ami a Nap korongjának irányából érkezik.

4.3.1.3. Direkt sugárzás

A direkt sugárzás (közvetlen sugárzás) a Nap korongjának térszögéből a Nap irányára merőlegesen álló felületre belépő rövidhullámú sugárzás.

4.3.1.4. Reflex sugárzás

A reflex (visszavert) sugárzás a vízszintes síkra az alsó féltérből érkező rövidhullámú sugárzás.

4.3.1.5. Légköri visszasugárzás

A légköri visszasugárzás a vízszintes síkra a felső féltérből érkező összes hosszúhullámú sugárzás. (A felszín által felmelegített légkör energiájának egy részét visszasugározza a felszín felé).

4.3.1.6. Kisugárzás

A kisugárzás a vízszintes síkra az alsó féltérből érkező összes hosszúhullámú sugárzás. A hosszúhullámú sugárzás a 4 és 80 µm hullámhosszúságú sugárzás, ami a Föld+légkör sugárzásának 99%-a.

4.3.1.7. Rövidhullámú sugárzási egyenleg

A globálsugárzás és a reflex sugárzás különbsége.

4.3.1.8. Hosszúhullámú sugárzási egyenleg

A légköri visszasugárzás és a kisugárzás különbsége.

4.3.1.9. Teljes sugárzási egyenleg

A rövid- és hosszúhullámú sugárzási egyenlegek összege. A Föld-légkör rendszer számára bevétel jelentő tagokat (globálsugárzás, légköri visszasugárzás) pozitívnak, a veszteséget jelentő tagokat (reflex sugárzás, kisugárzás) negatívnak vesszük.

4.3.1.10. Albedó

Valamely felszín sugárzás-visszaverő képessége. Itt a vízszintes síkra beérkező, illetve onnan visszavert rövidhullámú sugárzás hányadosát értjük rajta. Értéke 0 és 1 közötti szám, általában százalékban adjuk meg. Az albedó a felszínre jellemző mérőszám. Értéke függ a besugárzás szögétől és a sugárzás hullámhosszától is (WMO, 1986), de különböző célú modellszámítások során adott felszínekre általában egy-egy jellemző átlagos vesznek figyelembe (4.3. táblázat).

4.3.1.11. Napfénytartam

A lehetséges napfénytartam nagysága a napkelte és a napnyugta közti idővel egyezik meg. A borultság függvényében ez az érték csökken.

4.3. táblázat: Különböző felszínek jellemző albedó értékei nyári és téli félévben Magyarországon

Felszín

Nyári félév

Téli félév

csupasz talaj

0,15

0,15

fűfelszín

0,19

0,23

alacsony növényzet

0,19

0,23

mezőgazdasági terület

0,17

0,23

park, gyümölcsös

0,17

0,23

lombhullató erdő

0,16

0,17

tűlevelű erdő

0,12

0,12

vegyes erdő

0,14

0,15

beépített terület

0,18

0,18

vízfelszín

0,08

0,08

hófelszín

-

0,40–0,85

4.3.2. Sugárzásmérő műszerek

A Napból érkező energia közvetlen mérésére nincs mód, a sugárzást ezért hatásai alapján határozzuk meg. A sugárzásérzékelők elnyelik az elektromágneses hullámokat, az elnyelés következtében létrejövő hatások pedig arányosak az elnyelt energia mennyiségével.

A sugárzás mérése távérzékelésen alapul, hiszen a Napból, vagy Földről jövő elektromágneses sugárzást érzékeljük.

A műszereket elvi felépítésük alapján az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

1. Fotonhatáson alapuló műszerek:

A sugárzás az érzékelő elektromos tulajdonságait befolyásolja. Az érzékelés során azt használjuk ki, hogy a sugárzás fotonokból áll, azok elnyelése hatással van az elnyelő anyag elektronjainak állapotára.

Sugárzás mérésére alkalmas eszköz lehet például a fotocella, fényelem, fotodióda, fototranzisztor, fotoellenállás, foto-elektronsokszorozó. Ezeket megfelelő elektromos áramkörbe kapcsolva azok a sugárzás mennyiségével arányos elektromos jelet hoznak létre, amit érzékelni lehet.

A fotonhatáson alapuló érzékelők hátránya, hogy csak keskenyebb spektrális sávban (hullámhossz tartományban) érzékenyek.

2. Hőhatáson alapuló műszerek:

A hőhatás eredményeként hőtágulás, vagy elektromos hatás következik be. Ezt számszerűsítve tudjuk meghatározni a sugárzás erősségét.

a.) kalorimetrikus érzékelők:

A kalorimetrikus érzékelők: az érzékelő belső energiája növekszik az elnyelt sugárzás hatására, s ezt a növekedést közvetlenül, vagy összehasonlítás révén tudjuk mérni.

b.) termikus érzékelők:

-termomechanikus érzékelők

A termomechanikus érzékelők esetében a hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező mechanikai jellemzők változásait mérjük.

-termoelektromos érzékelők

A termoelektromos érzékelőknél bizonyos elektromos jellemzők változásait mérjük.

4.3.2.1. Pirheliométer

A pirheliométer a Napból érkező közvetlen (direkt) sugárzás mérésére szolgáló műszer. Létezik spektrális változata is. Az első kísérletet 1825-ben tették pirheliométer szerkesztésére. Az első működő pirheliométert pedig a svéd Knut Angström készítette 1896-ban.

A műszer a Napkorong irányából érkező sugárzási áramsűrűséget méri (W m-2). Egy szerkezet segítségével mindig a Nap korongjának irányába fordítják. A műszerben általában két manganin lamella van egymás mellett, amiket felváltva árnyékolnak egy mérési ciklusban többször. Az árnyékolt lemezt csak a diffúz (szórt) sugarak érik, a nem árnyékoltat a direkt sugarak is. Az árnyékolt lemez hőmérséklete alacsonyabb lesz, mint a nem árnyékolté. Az árnyékolt lamellát melegíteni kell a hőmérséklet kiegyenlítéshez. Az ehhez szükséges áramerősséget mérve megkapjuk a direkt sugárzás intenzitását.

A pirheliométer abszolút műszer, hitelesítésre használják. A nem nemzetközi Pirheliometrikus Skálát (IPS-1956) 1956-ban vezették be. 1977-ben tettek javaslatot az új nemzetközi pirheliometrikus skála, a World Radiometric Reference (WRR) bevezetésére. A bevezetésére 1980-ban került sor.

4.3.2.2. Piranométer

A piranométer a rövidhullámú sugárzás mérésére szolgáló műszer. Létezik spektrális változata is. Az első piranométert Charles Greeley Abbot készítette 1916-ban.

A műszeren egy üvegbúra található, ami befókuszálja a sugarakat az érzékelőre, egyben védi az érzékelőt a szennyeződésektől, nedvességtől (4.26. ábra). Az üveg ráadásul azzal a tulajdonsággal is rendelkezik, hogy kiszűri a 4 µm-nél nagyobb hullámhosszúságú sugarakat. Ezáltal az érzékelőre csak a rövidhullámú sugárzás jut.

A meteorológiai mérések során leggyakrabban alkalmazott termoelektromos piranométerben a sugárzás hatására hőmérséklet-különbség alakul ki a műszertest, az érzékelő lemez és az üvegbúra között. Elektromos áram indul meg, melynek intenzitása szoros kapcsolatban van a sugárzás intenzitásával.

A meteorológiai állomásokon vízszintes helyzetben, a felszín felett általában 2 m-es magasságban helyezik el úgy, hogy az érzékelőt ne érje árnyék.

Kipp&Zonen típusú piranométer

4.26. ábra: Kipp&Zonen típusú piranométer

Lefelé fordítva a reflex (visszavert rövidhullámú) sugárzás mérhető. Két piranométer együttes alkalmazásával, közülük az egyiket felfelé, a másikat lefelé irányítva a globál és reflex sugárzás együttes mérése alapján az albedó is mérhető. E rendszert albedóméternek is hívják.

Az piranométert szűrőkkel ellátva (fitopiranométer) a növényzet számára fontos fotoszintetikusan aktív sugárzás (Photosinthetically Active Radiation – PAR) mérhető.

A fotonhatáson alapuló piranométerek (melyek mérési spektruma jóval kisebb – pl. 300 és 1100 nm közötti, szemben a termoelektromos piranométerrel, melyek 300 és 2800-3000 nm között mérnek) a globálsugárzást a termoelektromos műszerrekkel megegyezően mérik, de reflexsugárzást már nem mérik pontosan.

A piranométerrel szórt sugárzás is mérhető. Ekkor a műszer érzékelője elől a Napot ki kell takarni a Nap mozgását követő eszköz segítségével (4.27. ábra).

Diffúz (szórt) sugárzás mérése

4.27. ábra: Diffúz (szórt) sugárzás mérése különböző piranométerekkel az Országos Meteorológiai Szolgálat Pestszentlőrinci Főobszervatóriumában. A Nap térszögéből érkező direkt (közvetlen) sugárzást egy a Nap égi járását követő szerkezet takarja ki az érzékelő elől, ezért arra csak szórt sugárzás jut.

4.3.2.3. Pirgeométer

A pirgeométer valamely féltérből érkező teljes hosszúhullámú sugárzás mérésére szolgáló műszer. Hőhatáson alapuló érzékelő. Nincs olyan anyag, amivel a rövidhullámú sugárzás úgy kiszűrhető lenne, hogy közben a hosszúhullámú sugárzást átengedje, ezért védőborítás nélküli műszert használunk. Csak éjszakai mérésre alkalmas szélcsendes időben.

4.3.2.4. Pirradiométer

A pirradiométer egy vízszintes síkra a sík feletti féltérből érkező teljes (rövid + hosszúhullámú) sugárzás mérésére alkalmas műszer. A műszer szerkezete azonos a piranométerével, csak üvegbúra helyett lupolen (színtelen műanyag fóliához hasonló anyag) búrát alkalmazunk. Ez 0,3 és 60 µm között egyenletesen engedi át a sugárzást. A búra szerepe a védelem.

4.3.2.5. Sugárzási egyenleg mérő (nettó pirradiométer)

A sugárzási egyenleg mérő (nettó pirradiométer) a teljes sugárzási egyenleg mérésére szolgáló műszer (4.28. ábra). A le és felfele haladó sugárzási áramsűrűség különbségét lehet meghatározni. Ehhez két, egymással ellentétes irányba mutató érzékelőre van szükség van. A felfelé és lefelé néző érzékelőket egy műszerben helyezik el és a két felfogó test hőmérséklet-különbségéből származtatják a kimenő jelet. A pontos méréshez arra van szükség, hogy a két szenzor érzékenysége teljesen azonos legyen.

Middleton CN1-R típusú sugárzási egyenleg mérő

4.28. ábra: Middleton CN1-R típusú nettó pirradiométer (sugárzási egyenleg mérő). A felfelé és lefelé néző érzékelőket egy műszerben helyezik el és a két felfogó test hőmérséklet-különbségéből származtatják a kimenő jelet. Az érzékelőket lupolen búra védi.

4.3.2.6. Napfénytartam mérő

A napfénytartam mérő a napfénytartam időtartamának meghatározására szolgáló műszer. Az első napfénytartam mérőt 1838-ban készítették. Legelterjedtebb a Campbell–Stokes-féle napfénytartam mérő. (4.29. ábra). Ez egy 96 mm átmérőjű, 1,52 törésmutatójú, finoman csiszolt üveggömb a gyűjtőlencse, ami a Nap sugarait összefókuszálva kiégeti a gömb mögé helyezett papírszalagot. A napfénytartam mérő dél felé néz, földrajzi szélesség szerint megdöntve.

Különböző hosszúságú papírszalagot használnak a nyári, téli és az átmeneti évszakokban. Leolvasása óránként történik, amiből megállapítható, hogy hány tizedórát sütött a Nap.

Létezik elektronikus változata is.

Campbell–Stockes-féle napfénytartam mérő

4.29. ábra: Campbell–Stockes-féle napfénytartam mérő az Országos Meteorológiai Szolgálat Pestszentlőrinci Főobszervatóriumában.

4.3.2.7. Nap fotométer

Spektrofotométer, amely a spektrális direkt sugárzás mérésére szolgál. A spektrális sugárzás mérésekor megfelelő szűrőket kell alkalmazni, hogy a műszerre csak azok a hullámhosszúságú sugárzások érkezzenek, amelyeket mérni akarunk.

A légköri összózon-tartalom mérését Dobon-spektrofotométerrel, vagy korszerűbb Brewer-spektrofotométerrel határozzák meg. Magyarországon az Országos Meteorológiai Szolgálat Pestszentlőrinci Főobszervatóriumában végeznek méréseket Brewer-spektrofotométerrel.

4.3.3. Sugárzási központok

A standard műszerek fenntartását, kalibrációját a különböző sugárzási központokban végzik. A sugárzási központok hierarchiája a Időjárási Világszolgálathoz rendszeréhez hasonlóan (lásd 2. fejezet) hármas szintű.

A Sugárzási Központok szintjei:

  • Sugárzási Világközpontok,

  • Regionális Sugárzási Központok,

  • Nemzeti Sugárzási Központok.

Sugárzási Világközpont Davos (Svájc) és Szentpétervár (Oroszországi Föderáció). A Regionális Sugárzási Központokat a 4.4. táblázat tartalmazza. Magyarországon az Országos Meteorológiai Szolgálat Pestszentlőrinci Főobszervatóriuma egyben Regionális Sugárzási Központ is. A Regionális Sugárzási Központok biztosítják a kalibrációt a régió műszerei számára, valamint a régiók közötti és a Világközpontokkal történő műszer összehasonlítást.

4.4. táblázat : Regionális Sugárzási Központok

I. régió – Afrika

Kairó

Egyiptom

Kartúm

Szudán

Kinshasa

Kongói Demokratikus Köztársaság

Lagos

Nigéria

Tamanrasset

Algéria

Tunisz

Tunézia

II. régió – Ázsia

Pune

India

Tokió

Japán

III. régió – Dél-Amerika

Buenos Aires

Argentína

Santiago

Chile

Huayao

Peru

IV. régió – Észak- és Közép-Amerika

Toronto

Kanada

Boulder

USA

Mexikóváros

Mexikó

V. régió – Délnyugat-Pacifikum

Melbourne

Ausztrália

VI. régió – Európa

Budapest

Magyarország

Davos

Svájc

Szentpétervár

Oroszországi Föderáció

Norrköping

Svédország

Trappes/Carpentras

Franciaország

Uccle

Belgium

Lindenberg

Németország

4.3.4. A globálsugárzás parametrizálása

A globálsugárzás meghatározása vízszintes felületen:

A vízszintes síkra a teljes felső féltérből érkező rövidhullámú sugárázás, az ún. globálsugárzás különböző parametrizációkkal számítható. Az alábbiakban egy egyszerű módszert mutatunk be.

A globálsugárzás értéke (RG) (W m–2-ben megadva) az év adott napján (d) és időpontjában (tUTC) a napmagasság (ϕ) és a borultság (N) ismeretében a következőképpen írható:

,

(4-2)

Ahol a1, a2, b1, b2, a földrajzi helytől függő empirikus állandók (l. 4.5. táblázat), ϕ a napmagasság, N pedig a borultság (értékét 0 és 1 között adjuk meg, ahol 0 a derült égboltot, 1 a teljes borultságot jelenti).

4.5. táblázat: A globálsugárzás számításánál használt állandók

Jelölés

Leírás

Érték

a1

empirikus állandó

990 W m–2

a2

empirikus állandó

–30 W m–2

b1

felhőzeti állandó

–0,75

b2

felhőzeti állandó

3,4

Az a1 és a2 állandók a mérési eredmények alapján pontosíthatók.

A napmagasság számítása a következő képletből történik:

,

(4-3)

ahol δa Nap deklinációja:

,

(4-4)

ε a szoláris hosszúság:

,

(4-5)

végül ω a Nap óraszöge:

,

(4-6)

ahol λ a földrajzi hosszúság, d az év napjának száma és tUTC az adott nap órája UTC-ben. Az egyes értékek radiánban megadva. A földrajzi koordináták, a szoláris hosszúság, a napmagasság és a Nap óraszögének számításában megkövetelt pontosság 10–3 radián. Amennyiben a kapott globálsugárzás érték nulla vagy annál kisebb, akkor a továbbiakban RG = 0 értékkel kell számolni. Éjszakai óráknak számítanak a nap azon órái, amikor , a nappali órák pedig azok, amikor .

Irodalomjegyzék

Czelnai, R.. 1981. Bevezetés a meteorológiába III. A meteorológia eszközei és módszerei. Tanknyvkiadó, Budapest.

Gulyás, K., Somfalvi-Tóth, K., és Kolláth, K.. 2012. A tapadó hó statisztikus-kléimatológiai viszonyai hazánkban. Légkör. 57. 49–54.

Jacobs, A.F.G., Heusinkveld, B.G., és Berkowicz, S.M.. 2008. Passive dew collection in a grassland area, The Netherlands. Atmospheric Research. 87. 377–385.

Kiehl, J.T. és Trenberth, K.E.. 1997. Earth's Annual Global Mean Energy Budget. Bulletin of Amererican Meteorological Society. 78. 197–208.

Mészáros, R., Horváth, L., Weidinger, T., Neftel, A., Nemitz, E., Dämmgen, U., Cellier, P., és Loubet, B.. 2009. Masurement and modelling ozone fluxes over a cut and fertilized grassland. Biogeosciences. 6. 1987–1999.

Mileta, M., Beyens, D., Nikolayev, V., Milimouk, I., Clus, O., és Muselli, M.. 2007. Fog and Dew Collection Projects in Croatia. Proc. International Conference on "Water Observation and Information System for Decision Support" . (BALWOIS 2006), Ohrid, Republic of Macedonia, 23-26 May 2006.

Simon, A.. 1984. Meteorológiai megfigyelések és műszerek III. Elektromos és távjelző eszközök. Tankönyvkiadó, Budapest.

World Meteorological Organization. 1986 (WMO, 1986). Revised Instruction Manual on Radiation Instruments and Measurements. World Climate Research Programme Publications Series No. 7. WMO/TDNo. 149. Geneva.

World Meteorological Organization. 1989 (WMO, 1989). Catalogue of National Standard Precipitation Gauges (B. Sevruk and S. Klemm). Instruments and Observing Methods Report No. 39. WMO/ TD-No. 313. Geneva.

World Meteorological Organization. 1994 (WMO, 1994). Guide to Hydrological Practices. Volume I Hydrology – From Measurement to Hydrological Information. WMO-No. 168. Geneva. ISBN 978-92-63-10168-6.

World Meteorological Organization. 2003 (WMO, 2003). Manual on the Global Observing System. Volume I – Global Aspects. WMO-No. 544. Geneva. ISBN 92-63-13544-4.

World Meteorological Organization. 2008 (WMO, 2008). Guide to Meteorological Instruments and Methods of Observation. WMO-No. 8. Geneva. ISBN 978-92-63-10008-5.

http://www.ott.com/