8.6. Meteorológiai rakéták

A meteorológiai rakétákat általában kutatási célból lövik fel és nagyjából a légkör húsz és kilencven kilométer közötti tartományának (sztratoszféra és mezoszféra) közvetlen mérésére használják (részleteket lásd pl. WMO, 2008).

A rakétamérések során az alábbi módszereket alkalmazzák:

  1. A rakéta a pályája legmagasabb pontján egy műszert old ki, ami egy fékezőegység (ejtőernyőhöz hasonló eszköz) segítségével ereszkedik lefelé és folyamatosan méri a levegő hőmérsékletét. A fékezőegység radarral történő követése alapján a magassági szél is meghatározható.

  2. A rakéta a pályája legmagasabb pontján egy felfújt ballont bocsát ki, amit radarral követve meghatározható a levegő sűrűsége és a magassági szél.

Irodalomjegyzék és ajánlott irodalom:

Barcza, Z., Kern, A., Haszpra, L., és Kljun, N.. 2009. Spatial representativeness of tall tower eddy covariance measurements using remote sensing and footprint analysis. Agricultural and Forest Meteorology. 149. 795–807.

Haszpra, L., Barcza, Z., Davis, K.J., és Tarczay, K.. 2005. Long-term tall tower carbon dioxide flux monitoring over an area of mixed vegetation. Agricultural and Forest Meteorology. 132 (2005). 58–77.

Holland, G.J., McGeer, T., és Youngren, H.. 1992. Autonomous aerosondes for economical atmospheric soundings anywhere on the globe. Bulletin of the American Meteorological Society. 73. 1987–1998.

Horváth, L., Mészáros, R., és Weidinger, T.. 2002. A nitrogénmérleg meghatározása a légkör és egy lucfenyves állomány között In: Flachner, Zs., Németh, T., Tóth, R. (szerk.): A légszennyezés környezeti hatásainak elemzése – elméleti háttér. Készült az MTA TAKI és a Környzetevédelmi Minisztérium együttműködésében. MTA TAKI és Atmosphera Consulting Kft. Budapest. 37-52.

Horváth, L., Asztalos, M., Führer, E., Mészáros, R., és Weidinger, T.. 2005. Measurement of ammonia exchange over grassland in the Hungarian Great Plain. Agricultural and Forest Meteorology. 130. 282–298.

International Civil Aviation Organization. 1964. Manual of the ICAO Standard Atmosphere. Second edition. Doc. 7488. Montreal.

Mészáros, R., Horváth, L., Weidinger, T., és Ács, F.. 2002. A troposzférikus ózon száraz ülepedésének mérése és modellezése. In: Flachner, Zs., Németh, T., Tóth, R. (szerk.): A légszennyezés környezeti hatásainak elemzése – elméleti háttér. Készült az MTA TAKI és a Környzetevédelmi Minisztérium együttműködésében. MTA TAKI és Atmosphera Consulting Kft. Budapest. 17–36.

Mészáros, R., Horváth, L., Weidinger, T., Neftel, A., Nemitz, E., Dämmgen, U., Cellier, P., és Loubet, B.. 2009. Masurement and modelling ozone fluxes over a cut and fertilized grassland. Biogeosciences. 6. 1987–1999.

World Meteorological Organization. 2003. Aircraft Meteorological Data Relay (AMDAR) Reference Manual. WMO-No. 958. Geneva. ISBN 92–63–10958–3.

World Meteorological Organization. 2008 (WMO, 2008). Guide to Meteorological Instruments and Methods of Observation. WMO-No. 8. Geneva. ISBN 978-92-63-10008-5.

http://www.vaisala.com/